Dr. Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!

 

Három és fél évvel ezelőtt, egy váratlanul diagnosztizált cukorbetegség miatt úgy döntöttem, áttérek a növényi étrendre. A férjem ekkor már néhány éve vegetáriánus volt, de ekkor azt mondta, hogy akkor ő is velem tart. Így lettünk mi egyszerre vegánok, és ez azóta is tart.

Életmódot váltottunk, elkezdtünk mozogni, jógázni, nordic walking botokat vásároltunk és hol azzal, hol anélkül nagy túrákat tettünk a soproni erdőkben. Így a cukorbetegségem rendeződött, elég, ha odafigyelek az étkezésre és kordában tudom tartani. 

Rengeteg pozitívumot tapasztaltunk mindketten az állati eredetű élelmiszerek elhagyása után, és rájöttem arra, hogy nem csak salátán és zöldségen élnek a vegánok, hanem ugyancsak kreatív és változatos ételeket lehet alkotni. 

Sokan nincsenek tisztában még a vegetáriánus, vegán, vega kifejezésekkel, és az is nagyon sajnálatos, hogy a vegán, azaz növényi étrendet szélsőségesnek tartják és éppen tegnap láttam a gazdaságos áruházban, hogy "speciális táplálkozás" elnevezéssel van kialakítva egy sarok, ahol a növényi eredetű tejeket és egyéb élelmiszereket tartják. 

A teljes értékű növényi étrend pedig azt jelenti, illetve abban különbözik a szimplán csak növényi étrendtől, hogy fontosnak tartja bizonyos növényi élelmiszerek bevitelét, amelyek tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetünknek szüksége van, valamint a felhasznált növényi hozzávalókat olyan módon készítjük el, hogy minél inkább megőrizzék értékes beltartalmukat, nem adunk hozzájuk sem finomított cukrot, sem finomított étolajat és sót sem nagyon.

Ezt még gyakorolnom kell, de azért már elég jól megy, míg régen rengeteg olajat vásároltam, most már több hónapig elég egy liter olaj, ugyanez van a cukorral is, leginkább a fiúk használják a kávéjukba, és megpróbálok kevesebbet sózni. 

A szerző nagyon szépen, érhetően megfogalmazza a teljes értékű növényi étrend lényegét, beszél a tévhitekről, meg arról, miért nem hóbort és divat ez, mint sokan azt gondolják.

De ezt a könyv első részének témája, a könyv 90 %-ában jobbnál jobb recepteket találunk, amelyekhez nem kell semmi extra hozzávaló. Gyönyörű fotók és nagyszerű ételek találhatók ebben a könyvben, néhány receptet kifotóztam magamnak, de biztosan kikölcsönzöm még a könyvet a könyvtárból máskor is. 

Mocsonoky Anna könyvei

 

Mocsonoky Anna: Autista a gyermekem 

13 személyes történet küzdelemről és elfogadásról

Nagyon szeretem a riportköteteket és az autizmus is meglehetősen érdekel, szeretem az ilyen témájú regényeket, önéletrajzokat olvasni, mert nagyon informatívak és hiánypótlóak az ilyen könyvek, de szerencsére már egyre többet lehet találni a témában. 

Ebben a könyvben 13 család történetét ismerhetjük meg, amelyben arról mesélnek, hogy mennyiben változtatta meg életüket az, hogy autista gyermeket nevelnek. Elmesélik a diagnózis utáni reakciókat, van akit teljesen földhöz csapott a hír és van, aki szinte nyugodtan vette tudomásul, sőt már-már megnyugvással , mert  egy ideje érezte, hogy valami nem oké, és ezáltal tényeket és bizonyítást nyert a gyanúja. 

Két ifjúsági regény

 Lindsay Galvin: Barátom, az oktopusz

Egyáltalán nem véletlen, hogy egymás után két polipos olvasmány is a kezeim közé került. Ugyanis a nem régen olvastam el A boldogságnak nyolc karja van című könyvet, amelyben Marcellus, a polip nagyon közel kerül hozzánk, olvasókhoz és sok mindent megtudhatunk a polipokról, annak ellenére, hogy a könyv nem ismeretterjesztő, hanem egy regény.

Amikor az ifjúsági részlegen megláttam ezt a könyvet, már csak a polip miatt is adtam neki egy esélyt és jól tettem, mert egy kedves kis történet nagyobb gyerekeknek és kamaszoknak. Volt benne időnként néhány zavaros rész, legalábbis akkor úgy gondoltam, de a végén minden a helyére került.

Sara Paborn: Bogáncsméz

Mindenkinek jár második esély. De nem mindenki tud róla.

Ennek a könyvnek gyönyörű borítója van, nehéz neki ellenállni. Mivel mostanában már leginkább könyvtárból kölcsönzök és nagyon ritkán vásárolok könyveket, szerencsére nem is kellett. Nem egyértelmű a véleményem erről a könyvről, ezért meglehetősen nehezen is tudom megfogalmazni.

Egyrészt meglehetősen megérintett, másrészt kellemetlen érzésekkel olvastam helyenként. Megpróbálom ezt érthetőbben is leírni, talán akkor én is jobban megértem, hogy miért éreztem így. 

Tracey Garvis Graves: Az a régi lány

Egy igazi meglepetés volt ez a könyv, és bár ezt minden olyan könyvnek a végén elmondhatjuk, ami tetszett, de ezt talán azért gondolom így, mert nem sok könyvet olvastam az Arany pöttyös sorozatból és így utólag fogalmam sincs miért, nem voltak ezzel a könyvvel szemben nagy elvárásaim.

Lehet, éppen azért lepett meg ennyire, már az első oldalaktól fogva imádtam és magával ragadott. A könyv tulajdonképpen egy szerelmi történet. DE! Egy nagyon nem szokványos szerelem és két különleges ember története.

Annika és Jonathan Chicagóban találkoznak. Amiben nem lenne semmi különös, de 10 évvel ezelőtt egy rendkívül szép szerelmi kapcsolat volt az övék, azóta nem hallottak egymásról, most pedig a sors váratlan szeszélye folytán egyszercsak összefutnak. A találkozás mindkettejüket meglepi, és nem várt érzelmeket mozgat meg bennük. 

Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek

Élet egy másik világban

Miért van az év elejének és a végének saját neve? Az év közepének miért nincs saját neve? Vannak könnyű kérdések és vannak nehéz kérdések. Egyesek hagyják, hogy gyorsan megválaszolják őket, mások kissé több időt igényelnek.

Azt gondolom magamról, hogy egy Cifraárny vagyok. Remélem, Axel is úgy gondolná, mert nagyon szeretném, ha tényleg az volnék. Ez a könyv egy különleges írás az autizmus témáról, mégpedig azért, mert a szerző maga is autizmussal élő személy. Belebújhatunk a bőrébe, megpróbálhatjuk megérteni a gondolatait,  a tetteit, ami azért is nehéz, mert ő sem ért sokszor semmit az őt körülvevő világból. És nem érti, hogy miért nem. Miért nem ért szavakat, miért csak zörömbök vannak a fejében.

Imolya Patricia: Esetlapok

Imolya Patricia orvostanhallgatóként önkéntes munkára jelentkezett az egyik mentőszolgálathoz, a koronavírus járvány idején pedig sürgősségi ambulanciákon dolgozott. 

Mindannyiunkban van némi kíváncsiság, amikor mellettünk száguld el egy mentőautó, hogy vajon hová mehet, milyen élet forog veszélyben és sikerül-e időben odaérniük. És bevallható, hogy nagy megkönnyebbülés is, hogy semmi közünk a szirénázó mentőautóhoz. Mint ahogyan az is jellemző, hogy a riasztási célját elérő mentőautó körül megállnak az emberek bámészkodni és katasztrófaturistáskodni, pedig a mentősöknek és a betegnek ez hiányzik a legkevésbé. 

Ez a könyv bőven kielégíti a kíváncsiságunkat, hogy mi történik ilyenkor és arról is olvashatunk, hogy milyen betegekhez, milyen esetekhez és tragédiákhoz riasztják őket.

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Valérie Perrin: Másodvirágzás

"A szomszédaim nem szívbajosak. Nincsenek gondjaik, nem esnek szerelembe, nem rágják a körmüket, nem hisznek a véletlenekben, nem tesznek ígéreteket, nem csapnak zajt, nem aggódnak a társadalombiztosításuk miatt, nem sírnak, nem keresgélik a kulcsukat, a szemüvegüket, a távirányítót, nem futnak a gyerekeik, sem a boldogságuk után."

Így kezdődik ez a könyv, Violet Toussaint fantasztikus története. A szomszédai ugyanis halottak. Violet egy temető gondnoka Franciaország egyik kisvárosában. Boldog, nyugodt és elégedett. Férje 19 évvel ezelőtt elment otthonról és soha többet nem tért vissza. A hivatalos rendőrségi nyilvántartásban eltűntként szerepel.

És Violetnek ez így jó. Több, mint jó. Csodálatos érzés volt esténként meginni a két gyűszűnyi portóit és érezni a mindennapok boldogságát. 

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Sajnos, Beth már régebben a gyámügy látókörébe került. Magatartászavaros, nem könnyű természetű kisfiát egyedül neveli és első alkalommal éppen a gyermek apja hívta rá a szociális hivatal embereit.

Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Marie Aubert: Ha történne valami

novellák

Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami... Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Egy autista zseni memoárja

Ez a könyv nekem nagyon nagy élmény volt. Régóta várt már a könyvespolcomon, és azért szereztem be annak idején, mert szeretek az autizmusról olvasni, legyen az memoár, regény vagy ismeretterjesztő könyv. 

Ebben a könyvben Daniel Tammet mesél nekünk az életéről, gyermekkorától kezdve napjainkig. Mindamellett, hogy nagyon érdekes és informatív Daniel története, hatalmas motivációt is ad, mert megmutatja, hogy ami kezdetben hátránynak és hiányosságnak tűnt és az átlagostól teljesen eltérő, az tulajdonképpen egy nagyon különleges, egyedi tulajdonság is lehet.

Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája

Ez egy csodálatos könyv, nagyon szép történet. Miközben egy idő után már végig sejtettem, mi várja Szatorut és Nanát az út végén, mégis nagyon jó érzéseket keltett bennem a könyv, olyan volt, mint egy szép ajándék, nap mint nap.

Mert megajándékozott azokkal az érzésekkel, amelyeket Nana és Szatoru átéltek egymás társaságában, mindazzal a szeretettel, amit egymástól kaptak és egymásnak adtak, és mindazokkal az élményekkel és szépséges visszaemlékezésekkel, amelyeket Szatoru a meglátogatott barátaival felidézett.

Nana egy talált macska, kóbor macskaként élte a napjait, amikor elütötte egy autó és tulajdonképpen Szatorutól kért segítséget, akivel már a baleset előtt is ismerősök voltak valamelyest.

Adam Silvera: Mindketten meghalnak a végén

Halál-Hírek 1.

Élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne!

Vajon sok olyan ember van, aki szeretné tudni a halála napját? Meggyőződésem, hogy nem csak idősebb korban szoronghatunk és félhetünk a haláltól. Mindenkinek van, lehet olyan időszaka, amikor elveszítve egy családtagját, sokkal többet gondol a halálra, szerettei halálára és a sajátjára is.

Nem kell ehhez felnőttnek, sem idősnek lenni, gyerekkorban is gyakran megesik, de beszélni senki nem tud róla könnyen, ezért nem is derül ki tulajdonképpen, hogy ki mennyit és milyen komolyan foglalkozik a halállal. 

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de elsősorban a családomtól, mert azokban a napokban, amikor ezt a könyvet olvastam, elhanyagoltam őket. Ugyanis űrutazáson vettem részt, megmentettem a Földet és az Eridet. Na jó, nem én mentettem meg, de annyira beleképzeltem magam a történetbe, hogy alig tudtam kiszakítani magam néhány órácskára a valóságba.

Már A marsi-t is imádtam, de azt hiszem, a Hail Mary -t még jobban. Annak ellenére, hogy az én korlátozott agyi tudásom nem képes sok mindent felfogni azokból a bonyolult és részletes tudományos tényekből, amit Andy Weir a nyakunkba öntött ezen a fantasztikus űrutazáson, de amit nem értettem, azt a fantáziámmal igyekeztem megteremteni.

Judith Allert - Anne-Kathrin Behl: Kaland a tavaszi réten

Remek időzítéssel érkezett ez a könyv, ugyanis már éppen itt a tavasz, és miután átböngésztük gyerekeinkkel ezt a könyvet, a természetben, az udvaron, a kertben és a réten is megtehetjük ugyanezt. Vagy éppen fordítva, egy jóleső játszóterezés, kirándulás után elővehetjük és újra megbeszélhetjük az aznapi kalandokat. 

A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Valentin napi könyves vakrandi

A soproni Széchenyi István Városi Könyvtár ebben az évben is megrendezte a címben említett eseményt, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a könyveket becsomagolják, és ráírnak néhány jellemző dolgot, ami alapján kiválaszthatjuk és kikölcsönözhetjük a könyveket, azaz magunkkal vihetjük egy randira.❤️

Valentin nap keddre esett, a könyvtár viszont jelenleg csak pénteken és szombaton van nyitva, de ez nem volt akadály a kedves és kreatív könyvtárosok számára, hogy meglepjék az olvasókat ezzel a kis játékkal.

Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Sárándi Nagy Péter: 8000 Mérföldre Otthonról

Az amerikai álom, egy kommunizmusban felnőtt, álmodozó kisgyerek szemével

"Hány embert ismersz, aki azt fontolgatja, hogy egyszer majd ír egy könyvet? Én is közéjük tartoztam. Mostanáig. Azt javaslom, hogy ha bármikor az életedben ezt fontolgattad, akkor kezdd el MOST." - hangzik a könyv szerzőjének tanácsa a könyv bevezetőjében. 

Sárándi Nagy Péter könyve olyan, mint egy hosszú, baráti levél. Levél egy olyan baráttól, akivel rég nem találkoztunk és beszámol élete elmúlt évtizedeiről, beleszőve gyermekkorát, kamaszéveit, azokat az eseményeket, amelyek elvezettek odáig, hogy elhagyja az országot. Közvetlen, szívből jövő és legfőképpen inspiráló. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

Egyszer volt, hol nem volt…

Volt egyszer egy meseíró, családapa, aki nagyot álmodott: egy közösséget, ahol hobbi és profi meseírók is lehetőséget kapnak a megjelenésre. Az álom pedig valóra vált, megszületett a meskete.hu, ami ma már ezernél is több regisztrált taggal rendelkezik, kétszáznál is több magyar meseíróval. Közel kétezer magyar mese várja olvasóit és hallgatóit, hiszen közel 200 mese hangosmeseként is elérhető. Az álom pedig a több mint 83 ezer meseolvasásban és a közel 12.000 írói profil megtekintésében is testet öltött. Íróknak lehetőséget, olvasóknak megannyi élményt kínál a meskete.hu, ahol nemcsak mesék, hanem a mesékkel kapcsolatos érdekességek és hírek is olvashatók a blog-rovatban.

Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Két barát kalandja tűzön, vészen át

Megan Rix neve egyet jelent az aranyos, kutyás könyvekkel. Talán ez a negyedik könyv, amit olvasok tőle, néha nagyon jólesik egy ilyen szórakoztató, szinte biztos, hogy happy enddel végződő  kedves, állatos könyv. IDE és IDE kattintva olvashattok az előző Megan Rix olvasásaimról is. 

Ennek a könyvnek extra érdekessége, hogy a 17. századi Londonban játszódik. Vakkancs, George a konyhásfiú kutyája, akit kölyökkutyaként mentett ki a jeges folyóból, majd magával vitte munkahelyére, a király konyhájára, ahol ő volt a nyársforgató kutyák felelőse. 

Susanna Kearsley: Az emlékek háza

Erről a könyvről egy olyan cikkben olvastam először, amely időutazásos regényekről szólt, és mivel különösen szeretem ezt a témát, azonnal kerestem is a könyvtárban. Ha szeretitek ti is az időutazós történeteket, ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem fantáziadús megoldással utaztatja a szerző a könyv főhősét, Julia Beckett-et a múltba és vissza a jelenbe. Úgy gondolom, ez a legnehezebb része egy ilyen könyvnek abból a szempontból, hogy az olvasó is elhiggye és ne érezze erőltetettnek. 

Legelőször a jelen tetszett meg, s annak szereplői lopták magukat a szívembe, akiket akkor ismertem meg, amikor Julia beköltözött egy régi vidéki házba, amely már évtizedek óta hívogatja, és szépen lassan megismerte a falu lakóit.

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért. 

Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.

Jojo Moyes: Áradó fény

"Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni."

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

Rachel Wells: Alfie új munkát kap

Alfie 2. 

Akkor jöttem rá, hogy ez a kötet egy második rész, amikor már hazahoztam a könyvtárból a könyvet. Belekezdtem, reméltem, hogy lesz annyi utalás az előző részre, hogy érteni fogom. És így is volt, Alfie gyakran visszautalt az előző részre, mindig elmondta, hogy ki - kicsoda, hogy került ő az utcába és miért van bejárása két családhoz is, miért tekinti otthonának mindkét család házát. 

Adott az első részből három család, akiknek az életében Alfie fontos szerepet játszott, őket látjuk ebben a könyvben viszont, szeretném majd elolvasni azt is. Ebben a részben az egyik házaspár szomszédságába egy új család költözik, akik nagyon visszahúzódóan élnek, nem szeretnének a szomszédokkal ismerkedni és barátkozni, behúzott függönyök mögött töltik a napjaikat és a kíváncsi szembeszomszéd házaspár megfigyelése szerint már többször is járt náluk a rendőrség.