Daniel Tammet: Kék napon születtem

Egy autista zseni memoárja

Ez a könyv nekem nagyon nagy élmény volt. Régóta várt már a könyvespolcomon, és azért szereztem be annak idején, mert szeretek az autizmusról olvasni, legyen az memoár, regény vagy ismeretterjesztő könyv. 

Ebben a könyvben Daniel Tammet mesél nekünk az életéről, gyermekkorától kezdve napjainkig. Mindamellett, hogy nagyon érdekes és informatív Daniel története, hatalmas motivációt is ad, mert megmutatja, hogy ami kezdetben hátránynak és hiányosságnak tűnt és az átlagostól teljesen eltérő, az tulajdonképpen egy nagyon különleges, egyedi tulajdonság is lehet.

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

Kristin M. Furrier: A társalkodónő

 

Emma Watton: 

Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

"Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból."

Így kezdődik ez a könyv, és ez minden  valószínűséggel igaz. Néha én is kíváncsian nézem a kölcsönzőpultnál sorban állva, hogy miket kölcsönöznek ki mások és néha érnek meglepetések. Ha viszont magamból indulok ki, akkor ez a mondat nem mindig állja meg a helyét, mert legutóbb például a fiamnak, Bencének is kölcsönöztem. Így került hozzám a Nagy etimológiai kéziszótár és mindenféle bélyeggyűjtéssel kapcsolatos könyvek. 

De éppen ez a csodálatos a könyvtárban, hogy szinte bármit megtalálhatunk. Olyan könyveket is, amiket már régóta nem kapni a boltokban és ha lehet is, nem tudunk mindent könyvet megvásárolni, sem pedig tárolni. Imádok a könyvtárban böngészni, levenni egy könyvet, elolvasni a fülszöveget, és eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem.

Rachel Givney: Szerelmes Jane

Mi történne, ha Jane Austen felbukkanna napjainkban és ... szerelembe esne?

Legelőször is azt kell elmondanom, hogy nem olvastam még egyetlen Jane Austen könyvet sem. Ami könyvmolyként meglepőnek tűnik még saját magamnak is. Ettől függetlenül nem ismeretlen számomra Jane Austen, mert több róla szóló könyvet is olvastam és láttam  regényeiből készült filmeket. Már régóta tervezek olvasni tőle és nem is halogatom sokáig. 

A Szerelmes Jane egy időutazós történet, és ha azt mondom, hogy Az időutazó felesége és Stephen King 11/22/63 című regénye a kedvenceim közé tartozik, akkor nyilvánvaló, hogy szeretem az időutazós történeteket. Ezt a könyvet is nagyon szerettem. 

Alix E. Harrow: Tízezer ajtó

Sokat vártam ettől a könyvtől és nem kellett csalódnom. Ha szeretitek a valóságon túli világot, ha szerettek elgondolkodni párhuzamos valóságokon, ha a képzeletetek tud szárnyalni és mindig is szárnyalt, ha egy különös élmény részesei lennétek, akkor el kell olvasnotok ezt a könyvet.

Olyan fantázia és valóság keveréke ez a történet, ez a könyv a könyvben, amit akkor tudtok értékelni, ha ti magatok is elgondolkodtatok már legalább egyszer, hogy vannak-e a fűben apró tündérkék, ha egy elhagyott ház romos ajtaja, ablaka régi történeteket sugallt, ha kíváncsiak voltatok egy túra alkalmával, hogy  hová vezet a hegy oldalában az elhagyott vasajtó, ha történtek veletek néha olyan dolgok, amiket ti magatok sem tudtatok megmagyarázni. 

Gill Hornby: Austen kisasszony

Több, mint négy éve olvastam Gill Hornby És most együtt című könyvét, amiről elolvashatjátok ti is a bejegyzésemet IDE KATTINTVA.

Már akkor elhatároztam, hogy Gill Hornbyt figyelemmel követem, mert nagyon szerettem a stílusát, a gondolatait és a karaktereit. 

És akkor jött az Austen kisasszony, ami a finom szépségű borítójával azonnal levett a lábamról, és Gill Hornby neve jelentette számomra a biztosítékot, hogy valami különleges élményre számíthatok.

Így is lett, nagyon szerettem olvasni a történetet, amelyben a főszerepet Cassandra Austen kapta, de imádott húga, Jane életéről éppen annyira szólt, mint nővéréről és kiterjedt családjukról. 

Adam Kay: Ez fájni fog

Egy fiatal orvos naplója

Adam Kay ebben a könyvben arról mesél nekünk, milyen kezdő orvosként dolgozni Angliában. Ha nem lenne a családban egészségügyben dolgozó ember, akitől szintén sok képtelen történetet hallok, akkor talán azt is mondanám, hogy nem hiszem el, hogy ilyenek történnek, előfordulnak egy kórházban.  Hogy vannak ilyen orvosok és tényleg vannak ilyen betegek. Néha azt hinném, hogy Adam túloz. 

De egyáltalán nem hiszem azt, és még olyanabbak is vannak, mint amit el tudunk képzelni. Az egészségügy, legyen az Angliában vagy Magyarországon, kemény dolog. 

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett

Szeretem Kimberley Freeman könyveit, de ez egy kicsit sem jelenti azt, hogy könnyű dolga van nálam és egyenes út vezet odáig, hogy tetszik a regénye. Talán éppen ezért kritikusabban olvasom, mert már feltette a lécet egy bizonyos magasságra, és mindig azt várom természetesen tőle, hogy ugorja meg, és ne kelljen csalódnom.

Nem akarom sokáig húzni az idegeiteket, el is árulom, hogy a Csillagok az óceán felett simán megugrotta ezt a lécet. Azt szeretem Freeman könyveiben, hogy kellőképpen kalandosak, fordulatosak, és annyira izgalmasak, olvasmányosak, hogy egy idő után lehetetlen letenni őket. 

Penny Vincenzi: Bizalmi kérdés

Nem olvastam még Pennyi Vincenzitől könyvet, és sajnos ez az utolsó befejezett könyve,  amit 2018-ban bekövetkezett halála előtt írt. A stílusa engem egy kicsit Jeffrey Archerre emlékeztet, és mivel az ő könyveit nagyon szeretem, Penny Vincenzi is nyitott kapukat döngetett nálam és bár ez volt az első könyv, amit olvastam a szerzőtől, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.

Egy nagyszerűen szórakoztató történet, mely különböző társadalmi rétegben élő emberek életéről mesél, az 1936-os évektől kezdődően néhány évtizedet átívelve. Sokszereplős könyv, jelentős eseményekkel, kis politikával, szerelemmel és vággyal, tisztességgel és csalárdsággal, konfliktusokkal és szeretettel.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ritkán olvasok újra könyvet, mert mindig annyi az újdonság, hogy úgy érzem, nem fér bele az időmbe egy újraolvasás. Pedig, hogy milyen téves gondolat is ez a részemről, most bizonyítást nyert ezzel a könyvvel. Évekkel ezelőtt olvastam már, szerintem az első megjelenés utáni hónapokban.

Néha elgondolkodom azon, hogy mások mennyire emlékeznek sok évvel ezelőtt olvasott könyvekre. Én a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból annyira emlékeztem, hogy nagyon szerettem, egy levelezésen alapuló könyv, hogy szó van benne könyvekről és vidéki emberekről, akik hol viccesek, hol pedig tele vannak érzelemmel és érzékenységgel. Még egy malac is derengett a történetből. Bevallom, az már nem, hogy  a krumplihéjpite milyen eseményekben szerepelt, de erre is választ kaptam és így utólag azt kell mondjam, hogy teljesen nyilvánvaló volt.

Matt Haig: Én és az emberek

Matt Haig már a gyerekkönyveivel belopta magát a szívembe, bár legelőször a Miért érdemes életben életben maradni? című könyvet olvastam tőle, melyet a depressziójáról írt, és arról, hogyan jött ki belőle. Utána jöttek a karácsonyi könyvei, amelyeket imádtam, majd a Ha megáll az idő című könyve. 

Ezekről a könyvekről írt bejegyzéseimet el is olvashatod, ha a címekre kattintasz.

Miért érdemes életben maradni?
A fiú, akit Karácsonynak hívnak
A lány, aki megmenti a karácsonyt
Karácsony apó és a csokitojás
Ha megáll az idő

Lesley Pearse: Bocsáss meg

Lesley Pearse feladta most nekem a leckét. Alapvetően nagyon szeretem a könyveit. Még akkor is, ha tudvalévő, hogy történeteinek legtöbbször egy nehéz helyzetbe került fiatal lány a főhőse, aki megküzd az elemekkel, elesik, talpra áll, megint elesik, megint talpra áll és még egy-két nagy csavar is színezi a történetet. 

A legjobban a régebbi időkben, 40-es, 50-es években játszódó történeteit szeretem. A Bocsáss meg a 90-es években játszódik, amivel azért ki tudtam egyezni. 

Hősünk Eva Patterson, a 21 éves fiatal lány, aki egyik nap munkájából hazatérvén a fürdőkádban holtan találja édesanyját, aki önkezével vetett véget az életének. Egy üzenetet hagy hátra: Bocsáss meg!

Keith Stuart: Kockafiú

KönyvParfénak tartozom nagy-nagy köszönettel, amiért nyomatékosan felhívta a figyelmemet erre a könyvre, miszerint biztos, hogy nekem is tetszeni fog. Nem is árulok zsákbamacskát, rögtön meg is mondom már itt az elején, hogy igaza volt Ivettnek, nagyon-nagyon tetszett a könyv, be is került a kedvenceim közé.

A fiúk is beleolvasgattak és amikor meglátták, hogy a Minecraft milyen nagy szerepet kap benne, a lelkemre kötötték, hogy mindenképpen nézzem meg, ahogyan a Minecrafton játszanak, és milyen világot alakítottak ki maguknak.

Kathryn Hughes: A titok

Ide nekem Kathryn Hughes másik magyarul megjelent könyvét is! A titok annyira olvasmányos és hangulatos történet, hogy nehezen tudtam elszakadni tőle. Egy titkot nehéz megtartani, de még nehezebb kideríteni, felfedni, megtudni. Vannak olyan esetek, amikor a titkok nem maradhatnak többé titkok.

Mert emberi életeket tettek tönkre, tettek jobbá, változtattak meg, és a legnagyobb titkok talán sosem derülnek ki. Pedig a titkok akár életeket is menthetnek.

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sejtettem, hogy ez a könyv nem egy könnyed történet, és azt is, hogy megvisel majd. Milyen is lehetne egy olyan történet, melynek főszereplője egy idős, az élettől búcsúzó ember. Meghatóan fájdalmas, szomorú és reményteli. Igen reményteli, mert talán megkönnyítheti a remény és a hit, hogy odaát elveszített szeretteink várnak bennünket. 

Doris, 96 évesen, betegen, tudja, hogy élete végéhez érkezett, stockholmi lakásában egyedül él és csak a naponta érkező szociális gondozók törik meg magányát, valamint Jenny, a húga unokája és annak családja, akik New York élnek, de skype-on gyakran beszélnek. Dorisnak ezek a napok jelentik élete fénypontját.

Jim Crace: Az utolsó aratás

Van egy kedvenc filmünk, A falu, amely a könyv olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben. Az utolsó aratás falujának elszigeteltsége a világtól, a külvilág kizárása, az idegenek elutasítása juttatta eszembe azt a filmet, és ez megadta nekem az alaphangulatot a könyv olvasásához.

Az utolsó aratás egy meg nem nevezett faluban történik, alaposan meg nem ismert emberek részvételével, amikor az emberek még nem tudják, hogy az lesz az utolsó. 

A történetet Walter Thirsk, az özvegy férfi elmondása alapján ismerhetjük meg. A falu közössége túl van az aratáson, az embereket a másnapi tarlókirálynő kiválasztása tartja lázban, amikor azt veszik észre, hogy lángokban áll a gazda istállója.

Sarah Winman: Bádogember

Egyszer régen a kezembe akadt a könyvtárban Sarah Winman Amikor isten nyúl volt című könyve. Furcsa címe ellenére, vagy éppen ezért, hazahoztam és nem is gondoltam, milyen meglepetés vár rám, amikor olvasni kezdtem.

Egy fantasztikusan különleges könyvet találtam, amely kicsit őrült, szeretettel teli, humoros és meglepő. Bár azt tapasztaltam, hogy elég megosztó könyv volt, vagy nagyon szerették, akik olvasták, vagy semmi különöset nem éreztek.

Tasmina Perry: A lánykérés

Második olvasásom az írónőtől, az első könyve is tetszett, de A lánykérés végképp meggyőzött, hogy bátran fogjam kezembe Tasmina Perry könyveit, mert nem csalódhatok sem a témájában, sem a stílusában. 

Egyszerre könnyed, ugyanakkor rendelkezik mondanivalóval, tele van érzelmekkel és titkokkal, emberi küzdelmekkel a szerelemért, a szeretetért. Igaz ez A lánykérésre is, amely egy fiatal nő, Amy Carell és egy régebben volt fiatal lány, a ma hetvenkét éves Georgia története.