2022. május 9., hétfő

Freya Sampson: Az utolsó könyvtár


"Sokat elárul az emberről, hogy milyen könyveket vesz ki a könyvtárból."

Így kezdődik ez a könyv, és ez minden  valószínűséggel igaz. Néha én is kíváncsian nézem a kölcsönzőpultnál sorban állva, hogy miket kölcsönöznek ki mások és néha érnek meglepetések. Ha viszont magamból indulok ki, akkor ez a mondat nem mindig állja meg a helyét, mert legutóbb például a fiamnak, Bencének is kölcsönöztem. Így került hozzám a Nagy etimológiai kéziszótár és mindenféle bélyeggyűjtéssel kapcsolatos könyvek. 

De éppen ez a csodálatos a könyvtárban, hogy szinte bármit megtalálhatunk. Olyan könyveket is, amiket már régóta nem kapni a boltokban és ha lehet is, nem tudunk mindent könyvet megvásárolni, sem pedig tárolni. Imádok a könyvtárban böngészni, levenni egy könyvet, elolvasni a fülszöveget, és eldönteni, hogy érdekel-e vagy sem.


Azaz így volt régebben, mostanában kicsit másként működik. Leveszem, elolvasom a fülszöveget, megnézem a molyértékeléseket és ennek fényében döntök. Pedig már többször is megfogadtam, hogy nem fogom hagyni befolyásolni magam, mert előfordult már több esetben is, hogy egy körülrajongott könyv nekem egyáltalán nem jött be, és fordítva is, amikor lehúztak egy könyvet én meg imádtam. Na de az egészből az a lényeg, hogy imádok könyvtárba járni, még úgy is, hogy az utóbbi időben az online katalógusban is keresgélek, előjegyzek és félretetetek, és sokszor már csak ezekért a könyvekért ugrok be a könyvtárba és nem is válogatok, mert akkor túlzásokba esem. :D

Már írtam arról, hogy ha egy könyv címében könyvesbolt vagy könyvtár van, akkor nagy eséllyel kerül a várólistám elejére, egyszerűen nem tudok ellenállni az ilyen témájú könyveknek. Az utolsó könyvtár is ilyen könyv volt. Ez egy igazi könyvmolyoknak való könyv, benne könyvtárosokkal, könyvtárba járó emberekkel, könyvtárat szerető emberekkel, gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt. 

Egy megható történet az emberek összefogásáról egy könyvtár érdekében, mely könyvtár nem csak egyszerűen egy könyvkölcsönző hely, hanem egy közösségi hely, ahol tanulni lehet, mert otthon nincs csend és nyugalom, ahol társaságra lehet találni, mert otthon csend van és szomorúság, ahol vitatkozni, morgolódni lehet, ahol figyelnek az emberre. 

Legalábbis a könyv főhőse June mindenkire figyelt, aki hozzá fordult segítségért. Legyen az egy könyv, egy email megírása, egy tanulási kérdés vagy egy magánéleti probléma. June szinte a könyvtárban nőtt fel, kicsi korától kezdve otthon érezte ott magát, mert édesanyja egészen a haláláig volt a Chalcoti Könyvtár könyvtárosa, June pedig rengeteg időt töltött ott. 

Most ugyanebben a könyvtárban segédkönyvtáros tíz éve, magányosan él egy macskával az édesanyja összes holmija között, látszólag nem képes továbblépni a saját életében, amikor azt a hírt kapja, hogy gazdasági megfontolásokból bezárják a könyvtárat. Ez nem csak azért érintette sokként, mert elveszítené a munkahelyét, hanem egyből az a sok ember jutott eszébe, akinek nagyon fontos ez a könyvtár, akik mindennapi látogatók. 

Stanley Phelps a kedves, udvarias öregúr szinte mindennap bejárt a könyvtárba, legszívesebben 2. világháborús regényeket olvasott és mindennap kitöltötte a Telegraph keresztrejtvényét. Nemrég regisztrált June segítségével email-fiókot, hogy Amerikában élő fiával levelezhessen. 

Az örökké morgolódó Mrs. Bransworth, akinek soha nem elég jó egyik könyv sem, és Jackson a nyolcéves, okos kisfiú, aki falta a könyveket. Vera Cox, aki hetente többször megjelent a könyvtárban, thrillereket kölcsönzött ki és soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy zsémbeljen egy kicsit June-nal. Chantal, a tizenhat éves lány, aki a könyvtárba járt a házi feladatait megírni és egyetemre készült. 

Ők mindannyian eszébe jutottak a lánynak, amikor hírt kaptak arról, hogy bezárják a könyvtárat, és eladják az épületet gazdasági okok miatt. Ha June olyan lett volna, mint az édesanyja, aki harciasan és bátran kiállt mindig az igazságért, akkor semmi gond nem lett volna, de June egyszerűen fizikailag rosszult volt és elnémult, amikor egy közönség előtt kellett megszólalnia, ezért nem mert kiállni szeretett munkahelyéért és az olyan nagyon kedvelt emberekért. 

A többiek, a könyvtár törzsközönsége viszont Mrs. Bransworth-szal az élen igen, erről a harcról szól ez a könyv, arról, hogy sikerül-e megmenteni a könyvtárat és arról, hogy June túl tud-e lépni édesanyja halálán, elkezdi-e élni a saját életét és le tudja-e bontani a maga által épített kerítéseket önmaga körül.

A könyv nagyon édes, vicces és tele van imádni való szereplőkkel. June tétovasága néha türelmetlenné tett, de ez így volt jól. Nagy fejlődésen ment keresztül a történet végére, ráébred, hogy mindent elveszíthet, ezért az addig magányosan, bezárkózva élő 30 éves June Jones megteszi az első lépéseket saját és a könyvtár olvasói érdekében, ami a végén nagy változásokhoz vezet. 


Egy szeretettel teli történet, melynek összetartó ereje a könyvek szeretete, ami megmutatja a közösség erejét, az összetartozás és a barátság fontosságát, amiben mindig megtalálhatjuk a reményt. 

Humoros és szívszorító pillanatok váltogatták egymást ebben a könyvben, én nagyon szerettem, nem csak könyvimádóknak ajánlom. 

Bea

"Ha van egy jó könyved, sosem vagy egyedül."

*****

"Az élet tele van izgalommal, ha megengedi magának, hogy éljen egy kicsit."

*****

"Az idő drága, kedvesem."

*****

"Tudják, a könyvtárak nem pusztán könyvekből állnak. Ezek az intézmények megnyithatják egy nyolcéves fiú előtt a világ csodáit, a nyolcvanéves néninek pedig létfontosságú emberi kontaktust kínálnak. A kamaszok ott találnak csendre és nyugalomra a házi feladatuk megírásához, az újonnan betelepült migránsok ott lelhetnek új közösségre. A könyvtár az a hely, ahol mindenki, szegény és gazdag, bármilyen a származása, biztonságban érezheti magát. Ahol hozzáférhetnek minden olyan információhoz, amire szükségük van ahhoz, hogy előbbre jussanak az életben."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése