Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért. 

Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.

Jojo Moyes: Áradó fény

"Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni."

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton

A karácsonyi olvasmányok listámról választottam ezt a könyvet és nagyon jó döntés volt. Több ünnepi témájú könyvet is beszereztem a könyvtárból, az egyiket 50 oldal után előző nap hagytam abba, és egy Debbie Macomber könyvet kezdtem el olvasni utána, de még nem győzött meg az sem teljesen, pedig szeretem Debbie könyveit, általában kellemes, romantikus, jó hangulatú történetek, de ebben az esetben még vannak kétségeim. 

Mindenesetre az 5. sugárúton jól éreztem magam, egy vicces, romantikus történetbe csöppentem, ami csak látszólag volt könnyed,  komoly témákkal is találkoztunk, mellyel szereplőinknek fontos feladatuk van.

Michelle Marly: White Christmas

A legszebb karácsonyi dal története

Ebben az évben idejében elkezdtem karácsonyi könyveket olvasni, mert tavaly kifutottam az időből és februárban, sőt még márciusban is volt olyan bejegyzésem, ami karácsonyi olvasmányokról szólt. Persze, nem tette szóvá senki, de mégis úgy érzem, hogy karácsony előtt, mintegy készülődésként még jobb ünnepi témájú könyveket olvasni.

A karácsonyi könyvek szezonját egy olyan könyvvel kezdem, mely minden idők legsikeresebb karácsonyi dalának a születését meséli el. A White Christmas-t nagyon sokan elénekelték már, biztos ti is hallottatok sok változatot. Legelőször Bing Crosby énekelte el 1941. december 25-én, az NBC rádióadón, az első lemezfelvétel pedig 5 hónappal később készült el. 

Kate Hewitt: Szerelem a múltból

Mindig örülök, amikor egy olyan új szerzőt találok, akitől még addig nem olvastam, de egy jó olvasmányélmény után boldogan fedezem fel, hogy van még jó néhány könyve. 

Így vagyok most Kate Hewitt-tal, nagy lelkesen már elő is jegyeztem két további könyvét a könyvtárban. 

A Szerelem a múltból a már jól bevált két idősíkon játszódik, van a jelen és volt a múlt, amelynek a szálai a történet végére összeérnek, és így előfordulhat, hogy a múlt egy kicsit vagy nagyon, megváltoztatja a jövőt. Azoknak az embereknek a jövőjét, akiket megismerhetünk ebben a könyvben, és bizony nagyon rájuk fér egy kis változás, mert mindannyian küzdenek a múlt démonaival.

Nicholas Sparks: A kívánság

Régen olvastam már Nicholas Sparkstól, pedig a neve nekem garancia egy jó olvasmányhoz, és ezt a megállapítást ezzel a könyvével sem cáfolta meg. Nagyszerű, érzelmes, szívet-lelket megérintő történetet találtam a nem túl sokat eláruló és nem túl jellegzetes cím alatt. 

Ez egy sztori a sztoriban történet, múlt a jelenben, melyet Maggie a világhírű fotós mesél el ifjú kollégájának, aki főnökasszonya minden régi történetét nagy érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatja. Maggie lesújtó diagnózist kapott az egészségét illetően, a rák megtámadta a szervezetét és a kezelések nem mutatnak javulást, így a nő élete közepén visszatér fiatalkora emlékeihez és ezt megosztja a munkában nagyon rátermett fiatalemberrel.

Sarah Jio: Párizs összes virága

Ismét egy gyöngyszemre bukkantam. Sem a címből, sem a regény fülszövegéből nem gondoltam, hogy egy ennyire szép és megrázó történetet fogok olvasni. Melyben fontos szerepet játszott a szeretet, a szerelem és a család egysége is, de a legfontosabb az anyaság és a veszteségek. 

Két idősíkon futó cselekményt olvashatunk a könyvben, az egyik 2009. szeptember 04-én kezdődik, a másik 1943. szeptember negyedikén, mindkét esetben Párizsban járunk. 2009-ben Caroline, a fiatal nő balesetet szenved, néhány napra kórházba kerül, ahonnan amnéziával távozik. Fogalma sincs ki lehet ő, miért él egyedül, és miért él éppen ott, ahol. 

Christina Lauren: Nem mézes hetek

A könyv elolvasása után tudtam meg, hogy nem egy szerző, hanem egy népszerű szerzőpáros írta. Egy legjobb barátnő páros, ami egy nagyon érdekes helyzet, és mindig kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor hogyan születik meg a történet. Felosztják egymás között a fejezeteket, vagy a szereplőket, a helyszíneket az eseményeket? Vagy közösen kitalálják a fő csapásvonalakat és külön-külön megtöltik tartalommal.

Kíváncsi vagyok, ha ezt előre tudtam volna, akkor hogy olvasom a könyvet. Figyelve erre és próbálva kitalálni, hogy melyikőjüket olvasom éppen, vagy azért már egy összeszokott szerzőpárosnál ez nem észrevehető? De talán jobb is, hogy nem tudtam, így teljesen a történetre koncentrálhattam. 

Rachel Givney: Szerelmes Jane

Mi történne, ha Jane Austen felbukkanna napjainkban és ... szerelembe esne?

Legelőször is azt kell elmondanom, hogy nem olvastam még egyetlen Jane Austen könyvet sem. Ami könyvmolyként meglepőnek tűnik még saját magamnak is. Ettől függetlenül nem ismeretlen számomra Jane Austen, mert több róla szóló könyvet is olvastam és láttam  regényeiből készült filmeket. Már régóta tervezek olvasni tőle és nem is halogatom sokáig. 

A Szerelmes Jane egy időutazós történet, és ha azt mondom, hogy Az időutazó felesége és Stephen King 11/22/63 című regénye a kedvenceim közé tartozik, akkor nyilvánvaló, hogy szeretem az időutazós történeteket. Ezt a könyvet is nagyon szerettem. 

Anne Jacobs: A Kilimandzsáró felett az ég

Régen olvastam ennyire kalandos és mozgalmas történetet, mely egy egyszerű családtörténetként indul, de az események fantasztikus alakulásának köszönhetően egyszer csak Afrikában találjuk magunkat és ott további szédületes eseményekben és izgalmakban van részünk.

A történet az 1800-as évek végén kezdődik, majd a szereplőkkel együtt lépünk át a 20. századba és leszünk tanúi a világ változásainak. 

Charlotte tízévesen egy hajószerencsétlenségben elveszíti testvérét és szüleit, ezért a nagyszüleinél nevelkedik tovább, ahol legfőbb bizalmasa és támasza Klara, az unokatestvére.

Tapodi Brigitta: Szárhegy öröksége

"Lehetséges, hogy az érzések, a félelmek, a vágyak az évszázadok folyamán egy jottányit sem változnak? Nők, férfiak, testvérek, apák, anyák, gyermekek ugyanazokat a fájdalmakat és örömöket élik át? Mindenki küzd a saját sorsával. De létezik-e olyan, hogy a sors fonala generációkon keresztül hasonlóan gombolyodik? Lehetséges volna, hogy amit dédanyáik, nagyanyáik, anyáik megéltek, azok továbbélnek a gyermekeikben, unokáikban?"

Tapodi Brigitta könyvében két olyan dolog van, amivel már alapból nyert ügye van nálam.

Az egyik a múltnak a kutatása, mindig elérzékenyülök a saját családi fotóalbumunk lapozgatásakor a régi fotók láttán, ahol nagymamák, déd- és üknagymamák fogják unokáik kezét vagy állnak komolyan a fényképezőgép kamerájába nézve, mosolygós vagy éppen szomorú fiatal lányok ünneplőben vagy az otthoni mindennapi ruhájukban, fiatal férfiak a legszebb öltönyükben, vagy feltűrt ingujjban egy motor mellett pózolva, vagy egy gitárral a hátukon, igézőn néznek a kamerába.

Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton

Könyvesbolt, tengerpart, romantika. Mindenhez egy szuperhangulatos borító. Könnyed kikapcsolódás volt ez a kedves könyv, bár mindig furcsának találom azokat az érzelmes történeteket, amelyben a későbbi szerelmesek kezdetben nem kedvelik, netán egyenesen utálják egymást. Kicsit idegesíteni szokott ez a felállás, pedig az életben is gyakran előfordul ilyen. 

Nyilván ha egy regényben fordul elő, akkor még jobban kiélezi a szerző a helyzetet, amivel igencsak feszegeti a tűrőképességem határát. Ebben a történetben is hasonló az alaphelyzet, hőseink nem szívlelik egymást, bár hamar kiderült, hogy régi, gimnáziumi  szerelmesek ők, akik sok éve már, hogy szakítottak. Azaz a fiú faképnél hagyta a lányt egy nehéz helyzetben, amit a lány azóta is tüskeként hordoz a szívében.

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

A Next21 Kiadótól az első olvasásom Sophie Valroux története. A kiadó a 21.Század Kiadó új testvérkiadója és szuper könyvekkel készülnek, már előre látom, hogy jó részüket olvasni fogom. Szívesen írnám azt, hogy mindet, de ahhoz kellene egy Harry Potter-féle időnyerő készülék. 

Kinéztem már jó pár könyvet az előkészületben lévők közül is, remek történetek vannak kilátásban a kiadónál, szépséges, hangulatos borítókkal, IDE KATTINTVA ti is megnézhetitek.

Cath Crowley: Szavak kékben

Ti találtatok már könyvekben üzeneteket, bevásárlócetliket? Én találtam már buszjegyet, könyvjelzőt, megírt képeslapot, bevásárlólistát. Ilyenkor mindig eltűnődöm néhány perc erejéig azon, hogy ki olvashatta előttem a könyvet, és tetszett-e neki, vagy éppen kitalálni az aznapi menüt a bevásárlólistájából. 

Az ausztrál kisvárosban, Henry családjának könyvesboltjában van egy sarok, az Üzenetek Könyvtára, ahol a lapok között üzenetek találhatók. Egész levelezések, sorsok, szerelmek lapulnak a könyvek lapjai között. Ezt a részleget kell a városba visszatért Rachelnek rendszereznie, az üzeneteket leltároznia, mert a család eladni kényszerül a könyvesboltot.

Nicolas Barreau: A szerelem receptjei

Tervezem, de még nem olvastam A nő mosolyát, de mivel ez annak a a könyvnek előzménykötete, úgy gondoltam, akár el is olvashatom ezt először, és majd utána következik A nő mosolya.

Ezért ebből a szempontból tudom csak bemutatni a könyvet, bár nyilvánvalóan utal néhány mondat arra, hogy ez a könyv Aurelie szüleiről szól, az ő történetükről, illetve annak is csak a kezdetéről.

Henri Bredin, a csendes visszahúzódó irodalom szakos diák beleszeret az elérhetetlennek látszó Valerie Castelbe. De ne szaladjunk ennyire előre.

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.

Milly és Emma, avagy két könyv a könyvtárból

Milly Johnson: Madarak és méhek

Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.

A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia. 

Ana Johns: Nő fehér kimonóban

A könyv a szerző első regénye, ami fantasztikusan jó első könyv. Ana Johns Detroitban született, szlovák bevándorló ősöktől, közel 20 évig kreatív igazgatóként és cégtulajdonosként tevékenykedett, majd megírta ezt a megtörtént eseményeken alapuló lenyűgöző történetet.

A történet a jelenben és a múltban játszódik, de a cselekmény és a könyv gerincét a múlt adja, a jelenben történő események csak kiegészítik és lezárják a múltban történeteket. Tori Kovac éppen elveszíti édesapját, aki halála előtt egy Japánból érkezett levelet ad át neki, amelyben olyan informácókat talál, melyek nem hagyják nyugodni, és édesapja valamikori régi, általa ismeretlen életére utalnak. 

Torit újságíróként és magánemberként sem hagyja nyugodni a dolog, úgy érzi Japánba kell utaznia, kideríteni elhunyt édesapja titkát.