Marie Aubert: Ha történne valami

novellák

Nem tudom, találkoztam-e már olyan novelláskötettel, amelyben annyira erős minden történet, hogy nem tudnék legjobbat, de legjobbakat sem választani. Mindegyiktől elállt a szavam, annyira hatásosak voltak és szinte bárkivel megtörténhetnek.  

Ha történne valami... Remek cím, amivel szintén el lehet játszadozni. Ha történne valami, akkor bizonyos dolgok másként alakulnának, mint egyébként alakulnak. De hiszen mindig történik valami, nem tudhatjuk, hogy mikor alakult másképp egy bizonyos élethelyzet, mikor történt valami, ami más irányba mozdította el a dolgot. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Különös történetek gyűjteménye, melyekre az összes létező jelző közül talán az abszurd a legjellemzőbb. Abszurdan  romantikus, abszurdan szomorú, abszurdan vicces és így tovább.  Eredeti stílus, szokatlan humor, meglepő végkifejletek. 

A novellák nagyon változatosak és nemhogy azt sem tudtam, mit hoz a következő novella, de azt sem, hogy mit hoz a következő oldal egy novellán belül. Abszolút nem kiszámítható és megjósolható tartalmakkal lep meg bennünket ez a kötet, sőt engem még azzal is meglepett, hogy akadt olyan novella, amelyiken hiába törtem a fejem, nem teljesen értettem. De még azt is nagyon bírtam, leginkább azért, mert többször is elolvastam és próbáltam értelmezni. Ami a végére talán sikerült, talán nem. 

Rényi Ádám: A bezzeggyerek és más felnőttmesék

 

Az Osztálytalálkozó és más mesék... után nem volt kérdés, hogy Rényi Ádám új novelláskötetét is el szeretném olvasni. A könyv beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Sőt! Még annál is jobb volt. Nagyon bírtam ezeket a rövid, vicces, hol abszurd, hol teljesen hétköznapi, hol egy kicsit szürreális, hol pedig kritikus történeteket. 

Nagyon-nagyon jól szórakoztam és mivel egy hosszú utazásra vittem magammal, még a férjemnek is felolvastam hangosan, míg ő vezetett. Így ketten derültünk a novellák csattanóin, ketten hatódtunk meg és együtt bólogattunk a kritikus, mai politikai helyzetet kigúnyoló írásokon. 

Karácsonyi olvasmányok 3. rész

Elérkeztem a karácsonyi olvasnivalók sorozatom utolsó előtti részéhez. Ezekben a bejegyzésekben azokat a könyveket próbáltam meg összeszedni, amelyek karácsonyi témájúak, és hozzáteszik a maguk ajándékát az ünnepváráshoz vagy az ünnep élményéhez. 

Kezdem még egy gyerekkönyvvel, ami az előző részekből kimaradt, de most eszembe jutott, utána pedig felnőtteknek szóló írásokat mutatok. 

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

Meghökkentő mesék, ezúttal nem Roald Dahltól, hanem Rényi Ádámtól, akivel egy nagyon jó interjút is olvastam a Gabo olvas blogon. Abban megismerhetjük az írások megszületésének körülményeit, és további érdekes dolgokat a könyvről és a könyvben szereplő novellákról.

Amolyan Bogoly Berti-féle mindenízű drazsék voltak ezek az írások. Amikor elkezdjük, még fogalmunk sincs, hová fut ki a történet és milyen csavart találunk a végén. Viszont élvezettel olvasgatjuk, egyszerű, olvasmányos stílusban megírt rövid történetek, melyekben akár magunkra, akár családtagunkra, szomszédunkra, barátokra ismerhetünk. 

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Sokan nem rajonganak a novellákért, pedig megvannak a maga előnyei és szépségei, én kifejezetten szeretem őket. Sokféle témában olvastam már novellagyűjteményt, most egy igazi csemege került a kezeim közé. 

Bár novellák, azonban kevés kivételtől eltekintve ezek az írások bizonyos módon összefüggésben vannak egymással, a címadó írás például három részből áll és nagyon elgondolkodtató. 

18 novellát olvashatunk a könyvben és közben hatalmas utazásokat teszünk meg. Járunk az ősi Kínában, a múltban, a jövőben, a jelenben, más dimenziókban, és a virtuális világban.

Kiss Edina: Égszínkék

Lélektani történetek

A könyv stílusosan egy égszínkék szaténmasnival átkötve érkezett, szerényen, gyönyörűen, sokat ígérően. A bájos külső pedig nem mézesmadzag volt, mert amilyen megkapó és gyönyörű ez a könyv kívülről, annyira szépséges és sokat adó a tartalmát illetően is. 

Kiss Edina tanító és ének-zene szakon diplomázott 1977-ben, öt évig dolgozott pedagógusként az első gyermeke születéséig, majd míg gyermekeivel otthon volt, jógaoktató diplomát szerzett, éveken át jelentek meg cikkei a témában az ezzel foglalkozó oldalakon. Ez az első könyvmegjelenése, írásai egy ismert világba repítenek bennünket, mert ráismerhetünk a saját érzéseinkre, a saját bánatainkra, félelmeinkre, örömeinkre, szívfájdalmunkra.

Ezentúl lesz banán!

Novellák a rendszerváltásról

Kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, melynek szerzői a rendszerváltás és az ahhoz közeli idők során szerzett emlékeikről írtak, akik a 80-as 90-es években gyerekek, kamaszok, fiatalok voltak és saját személyes élményük alapján tudnak mesélni arról, hogy milyen volt 1989.

Mint a novellagyűjteményekre jellemző, ahány író, annyi stílus, vannak, akiknek konktrétabb emlékeik és élményeik maradtak, és vannak, akik még kicsi gyerekek voltak a rendszerváltáskor, ők inkább benyomásokról, érzésekről és környezetükről írtak.

Légrádi Gergely: Napfénytető

Érdekes elgondolkodni azon, hogy mire jó egy napfénytető. Lehet zárni, nyitni, lehet kinézni rajta és lehet benézni rajta. Vajon melyik az izgalmasabb? Kinek, mi.

Van, aki benézni imád, titkokat kilesni, vagy csak úgy bámészkodni, felismerni saját magát, örömeit és boldogságát a napfénytetőn belül, és van, aki kinézni szeret, mert a kinézés a napfénytetőn, a fényt, a szabadságot jelenti neki. 

A kinézés és a benézés is titkokkal jár, ha nem beszélünk arról, hogy mit nézünk, mire gondolunk, akkor megválaszolatlan kérdések és ismeretlen gondolatok maradnak utánunk.

Donászi Franciska: Csókvírus

Most teljesen őszintén elmondom nektek, hogy miként jártam én Franciskával. Még tavasz környékén megkeresett, hogy elolvasnám-e a Kalandozásaim Budapesten című könyvét. Némi gondolkodás után igent mondtam, bár azt is megírtam neki, hogy nagyon sok betervezett olvasnivalóm van, ezért gyorsaságot nem tudok ígérni.

Írta, nem baj, és már küldte is az e-könyvet. Telt az idő, olvastam én, de mindig a nyomtatott könyvekhez nyúltam, és Franciska e-könyve türelmesen várt a telefonomon. Mígnem egy valahol várakozós pillanatomban elkezdtem olvasni... 

Sajnos azonban nem tudtam magaménak érezni akkor, pedig Franciska csak magáról és Budapestről írt, a stílusa élvezetes volt, de több helyen is azt éreztem, hogy távol áll tőlem egy ilyen élet, ilyen életfelfogás, többször felbosszantottam magam egy-egy gondolatán, és némi magamban lefolytatott durcogás után be is fejeztem a könyv olvasását. 

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás

Ha nem is töredelmesen, de bevallom, hogy én régóta kedvelem Vámos Miklóst. Már-már az egyik kedvenc magyar írómnak is mondanám. Mondom is. Annak ellenére, hogy nem olvastam még el az összes könyvét, amit viszont elolvastam, azokat nagyon szeretem. 

Zenga zének, Anya csak egy van, Apák Könyve - sok év telt már el ezen könyvek olvasása óta. Mégis, elég csak rágondolnom és a hangulata, a cselekménye, a szerkesztési formája valamennyinek itt van a fejemben. Nem is tudom, miért hagytam ki ennyi évet VM nélkül? 

Rövidekről röviden

Volt a blog kihívásának januári állomása, amikor is egy novelláskötetet kellett elolvasni, én meg annyira belegabalyodtam a novelláskötetekbe, hogy egy jó párat el is olvastam belőlük, és még van egy pár, ami itt vár a polcon rám.

Tudtam én ezt eddig is, de most újfent megállapítottam, hogy nagyon kedvelem a novellákat.

A novelláknál nincs szükség felesleges oldalakra, s az írónak sokkal kevesebb ideje marad arra, hogy elkápráztasson minket, így tehát akár egy oldal is elég ahhoz, hogy leessen az állunk, papírzsepi után kelljen kapnunk, vagy akár, hogy jól megijedjünk.

A most elolvasott novellásköteteim nagyon sokszínűek és különlegesek voltak, úgyhogy nézzük is őket:

Egy év, egy tucat könyv: januári összefoglaló 2. rész

Kihívásunkra elolvasott könyvek és az arról szóló értékelések 2. részét olvashatjátok a következőkben.

Egy év, egy tucat könyv: januári összefoglaló 1. rész

Facebookon, és itt a blogon is kértünk titeket, ha elolvassátok a havi kihívásos könyveteket, akkor küldjétek el az értékeléseteket, mert szeretnénk itt a blogon is belőlük egy válogatást csinálni! :) 

Íme el is készült, nagyon köszönjük a beküldött értékeléseket! És azt is, hogy ilyen sokan velünk olvastatok januárban!

Ha februárban is szeretnétek velünk olvasni, itt találjátok a részleteket.

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha

A 12 hónap 12 könyv kihívásunkra választottam ezt a könyvet, de úgy alakult, hogy Alice Munro Ifjúkori barátnőm című könyvét hamarabb meg tudtam szerezni a könyvtárból, így azt olvastam el először. Ám azt is mondhatjuk, hogy túlteljesítettem a novellás kihívást, ugyanis A rózsaszín ruha is belefért még a januárba.

20 novellát, 20 történetet olvashatunk a kötetben, melyek talán már velünk is megtörténtek, vagy bármelyik nap megtörténhetnek. Egyszerűen, közvetlenül, szarkasztikus humorral mesél a szerző, mintha csak a barátnőnk, anyukánk vagy a szomszédasszonyunk mondana el nekünk egy történetet.

Egy év egy tucat könyv - Alice Munro: Ifjúkori barátnőm

A blog kihívásának köszönhetően olvastam el ezt a könyvet. Igaz rajta volt a várólistámon egy ideje, de beletelhetett volna akár hónapokba vagy évekbe is, amíg sorra kerítem, ugyanis több száz könyv van ezen a listán, és mindig kerülnek hozzájuk újak is, tehát megjósolhatatlan, hogy mikor vettem volna a kezembe a kihívás nélkül.

Viszont annyira belelkesedtem, hogy elolvastam még egy novellagyűjteményt, sőt egy harmadik is itt vár a sorára, bár azt már kihíváson kívül fogom elolvasni. 

Térjünk vissza Alice Munrohoz. Jó pár évvel ezelőtt olvastam már egy novelláskötetét, de akkor semmiféle nyomot nem hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de semmi kiemelkedő, egynek elment. Ha jól emlékszem, a Szeret, nem szeret volt, de teljesen biztos nem vagyok benne.

Egy év, egy tucat könyv: Olvass el egy novelláskötetet!

A kihívás januári részletei:

Januárban egy novelláskötetet kell elolvasnunk, ezért most inspirációként novelláskötetekből készítettem egy kis ajánlót.

Dorthe Nors kétszer

Dorthe Nors: Karateütés

Történetek

Ha Dorthe Nors novelláit egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy érdekesek. Ha kettővel, akkor érdekesek és eredetiek. 

Olvasmányos, egyszerű nyelvezettel írt történeteket tartalmaz ez a kötet, amelyek azonban annyira letaglózóak időnként, mint egy valódi karateütés, földhöz vág, beléd szorítja a levegőt és te azt kérdezed, hogy ezt most miért, ezt most hogyan is gondolta a szerző. 

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Mindannyiunknak vannak Kardos Margitok az életében. Mindannyiunknak vannak rossz emlékű kollégiumi kalandjai. Mindannyian rendelkezünk fiatal felnőttkori emlékekkel, olyanokkal, amikor már azt hittük, hogy felnőttek vagyunk, mienk a világ, közben más emberek jó- vagy rosszindulata nagyban befolyásolhatta az életünket, és mi fiatal felnőttként, szinte még gyerekként, nem vettük ezt észre. 

Vannak gyerekkori emlékeink, amelyek vagy megszépültek, vagy tüskeként maradtak bennünk. Szentesi Évának is vannak a fent leírtakból bőven, és ezt meg is írta nekünk. Ezért érezhetjük magunkhoz közel ezt a könyvet, ezért van az, hogy szinte otthon éreztem magam a történeteiben.