Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna

Finlay Donovan 1.

Ez a könyv nekem annyira bejött, hogy igazán kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a szerző a következő részekre, és nagyon drukkolok neki, hogy tudja tartani ezt a szintet, mert ez az első rész zseniálisan szórakoztató volt.

Egy őrült krimiparódia, melyben Finlay Donovant, a kétgyermekes, válófélben lévő, mindig rohanó és anyagilag teljesen leégett anyukát, aki nem mellesleg író, de éppen nem megy neki az írás, és a családjából senki nem igazán nézi foglalkozásnak azt, hogy ő könyvet ír, szóval Finlay-t véletlenül bérgyilkosnak nézik, és felkérik egy gyilkosságra egy olyan összeget ígérve ezért, amivel minden anyagi gondját meg tudná oldani. 

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

Mindig is vonzottak az időutazásos vagy az idő örökkévalóságát megragadó történetek, nem volt kérdés, hogy ez a könyv is érdekel.

A történet megmutatja az élet szépségét, az idő állandóságát, és megforgatja a fejünkben a kérdést, ha vajon, több száz évig élhetnénk, mit adnánk érte cserébe. Mondjuk az ördögnek. Érdekes és hívogató lehet-e a több száz év úgy is, hogy közben szeretteink elhalnak mellőlünk, csak az emlékük marad velünk, mi pedig tovább élünk? 

Közben pedig bejárjuk a világot, olyan helyekre, olyan országokba és városokba jutunk el, amiket sosem láthattunk volna, mert egyszerűen egy emberélet nem elég hosszú mindezek felfedezésére és megtekintésére.

Simone St. James: Alkony Motel

Bates Motel, Stephen King - ha ez a két név jelent neked valamit, akkor az Alkony Motel kedvedre való könyv lesz. Nem vagyok odáig a kísértettörténetekért, de ez a könyv éppen annyira volt természetfeletti és ijesztő, mint amennyit még én is elviselek és élvezek is, a szerző nagyon jól egyensúlyozott a bűnügyi történet, a thriller és a szellemhistóra műfajok között, a nyomozás, a múltbéli titkok és a jelenben történő feszültségek letehetetlenné tették a könyvet. 

Amúgy hátborzongató ez a füst dolog. Néha csak úgy a semmiből az íróasztalomnál ülve megcsapja az orrom a cigarettafüst, úgy, hogy senki nem dohányzik nálunk és mivel kertes házban lakunk, a folyosóról, lépcsőházból sem jön be. Nagyon ritkán fordul elő, és nem rémiszt meg a jelenség, hanem inkább valamiféle jó érzés fog el ilyenkor.

Ariel Lawhon: Fedőneve: Héléne

Még nincs vége az évnek, de én kijelentem, hogy 2021 egyik legjobb olvasmányáról olvashattok ebben a bejegyzésben. A Top3-ban mindenképpen benne van és egyáltalán nem kizárt, hogy az első helyen fog az én listámon végezni.

Fantasztikus stílusban írt, az érzelmek összes skáláját felvonultató és bennünk is mindent megmozdító történet, olvasása során egyszerre éljük meg a nőiességünket, esünk gyengéd szerelembe, majd kibírhatatlan izgalmakban van részünk. 

Elviselhetetlen borzalmakról olvashatunk, gonosztevőket gyűlölünk, ugyanakkor hálásak vagyunk a hősöknek, akik életüket kockáztatták és adták a háborúban azért, hogy más embereket megmentsenek és azért, hogy a náci uralmat meggyengítsék.

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban

A könyv valódi események ihlette történet, melyben keverednek a megtörtént események és a fikciók, ezáltal egy nagyon olvasmányos, izgalmas kötetet kaptunk.

Az események főszerepében brit női titkosszolgálati ügynökök állnak, akiket a kormányhivatal titkos részlege küldött a francia ellenállókhoz, egy viszonylag gyors kiképzés után. 

A történet három szálon fut,  de időben nincsenek nagy eltérések, a jelen 1946, a múltbéli események pedig 1943-ig nyúlnak vissza, amikor megalakult Eleanor Trigg női ügynökcsapata.

Alex Pavesi: Ny8lc nyomozó

Az egész könyv éppen annyira különös, mint a benne szereplő történetek. Olvasás közben végig valami nyugtalanság fogott el, valami furcsa érzés motoszkált bennem, és sokszor az is megfordult a fejemben, hogy nem-e attól van rajtam ez a szokatlan hangulat, mert tulajdonképpen nem is tetszik a történet. 

Később rájöttem, hogy nem, mert minden furcsaságuk ellenére én szerettem olvasni ezeket a történeteket, még úgy is, hogy azt éreztem, hogy valami nem kerek, nem egész és nem következetes a történetekben. 

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

"Néhány pohár bor mellé egy rejtély. Társasági élet egy kis vérrel kombinálva. Jó móka."

Egészen a könyv befejezéséig fogalmam sem volt arról, hogy Richard Osman egy ismert brit tévés, műsorvezető, producer. A könyv belső borítóját és a szerzőről szóló néhány sort általában csak a könyv befejezése után szoktam elolvasni, mert többet mond, amikor már megismertem a szerzőt egy kicsit a könyvén keresztül. 

Azt sem tudtam, hogy a British Book Awards díjátadóján az év írójának járó elismerést vehette át ezért a regényéért, ami egyébként az első könyve. Ha tudtam volna, akkor talán mindenféle elvárásokkal kezdek  a könyv olvasásába, így azonban csupán egy jó olvasmányban reménykedtem.

James Patterson - J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok

Ezt a könyvet akkor kezdjétek el olvasni, amikor semmi nagyobb, komolyabb és fontosabb dolgot nem terveztek az elkövetkező 2-3 napra a család etetésén kívül, de még az is jó ötlet, hogy előtte készítsetek be kétnapi hideg-meleg élelmet, hogy arra se legyen gondotok. 

Egyszerűen letehetetlen volt! A rövid fejezeteknek köszönhetően nem csak elvileg volt letehetetlen, hanem fizikailag is kemény meló volt, ugyanis mindig az járt a fejemben, hogy na, még ezt a rövid fejezetet elolvasom, utána meg ugyanez. Vonultam az egyik szobából a másikba, ahol éppen nem zavart senki, vagy fülhallgatót tettem fel, hogy kizárjam a külvilágot.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Sokan nem rajonganak a novellákért, pedig megvannak a maga előnyei és szépségei, én kifejezetten szeretem őket. Sokféle témában olvastam már novellagyűjteményt, most egy igazi csemege került a kezeim közé. 

Bár novellák, azonban kevés kivételtől eltekintve ezek az írások bizonyos módon összefüggésben vannak egymással, a címadó írás például három részből áll és nagyon elgondolkodtató. 

18 novellát olvashatunk a könyvben és közben hatalmas utazásokat teszünk meg. Járunk az ősi Kínában, a múltban, a jövőben, a jelenben, más dimenziókban, és a virtuális világban.

Avi Loeb: Földönkívüli

Egy idegen civilizáció első nyomai

Amikor először megláttam ezt a könyvet, azt gondoltam, hogy egy regényről van szó, ezért gyorsan fel is vettem a várólistámra. Csak utána olvastam el a fülszöveget, miszerint a Földönkívülit egy asztrofizikus írta, - aki a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékének az Elnöke, és még számos más fontos pozíciót mondhat a magáénak.  - az 'Oumuamua-ról, arról a valamiről, amit 2017 végén egy hawai obszervatórium kutatói észleltek a naprendszerünkben.

Nem tudom elárul-e valamit rólam az a tény, hogy kamaszkoromban Erich von Däniken és Nemere István könyvei igencsak megmozgatták a fantáziámat és hagytam, hogy a teóriáik elvigyenek magukkal, szívesen gondolkodtam a könyveik után és izgalommal olvasgattam őket. 

J. D. Barker: Szíve helyén sötétség

Ez a második szuper olvasmányom ebben az évben. Az éjféli égbolt után egy teljesen más típusú történet, és első találkozásom a szerzővel. Már várólistára is tettem a többi magyarul megjelent könyvét. Ezzel itt most elárultam azt is, hogy nagyon beszippantott ez a könyv. Alig több, mint egy nap alatt elolvastam. Nem tudom, ciki-e bevallani, de semmit nem csináltam aznap az olvasáson és a létszükségleteimen kívül. :D

Fogva tartott és nem engedett. A történetnek sok rétege és sok karaktere van. Mégsem bonyolódtam bele egy percig sem, teljesen világosan és érthetően követték egymást az események, egyszer sem kellett visszalapoznom, egyszer sem volt semmi homály a cselekmények érthetőségében. 

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Nem tudom mit tennék, ha egyik napról a másikra elveszteném a kapcsolatot a külvilággal, ha leállna minden, nem lenne internet, nem lenne telefonhálózat és a családom is távol lenne tőlem. Nem tudnám, mi történt, és azt sem, hogy tudok abból a helyzetből kikerülni. Éltetne-e valamiféle remény, vagy feladnám a kilátástalan helyzet miatt, nem reménykednék, csak várnék. Hogy mire, persze azt sem tudnám.

Hasonló szituációba kerültek a könyv szereplői is, bár azért teljesen más a körítés. Augustine, az idős csillagász, saját döntése következtében maradt magára az elszigetelt kutatóbázison. Amikor egy katasztrofális esemény miatt kiürítik a kutatóállomást, a dolgozókat evakuálják, a 78 éves férfi úgy dönt, hogy ő marad, nem hagyja el az állomást.