Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve

Ritkán olvasok skandináv krimiket, sőt egyáltalán krimiket is, de időnként azért a kezembe kerül egy-egy és legtöbbször jó élmény. Ez a krimi éppen ilyen volt, az a fajta, amit szeretek, nem csupán a bűntény és a nyomozás van a középpontban, hanem viszonylag alaposan megismerjük a történetben szereplő embereket is. Azért írtam, hogy viszonylag, mert volt néhány szereplő, akit szívesebben megismertem volna még jobban, de a történethez és az események megértéséhez, nyomon követéséhez végül is elég volt, amit olvasóként kaptam. 

A kisváros egyik házában holtan találják az idős Sven Hagströmöt. Méghozzá saját fia találja holtan, aki hosszú évek óta, két évtizede nem látta az apját, nem is járt szülővárosában, ugyanis fiatalkorában elkövetett, azaz bevallott egy gyilkosságot.

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna

Finlay Donovan 1.

Ez a könyv nekem annyira bejött, hogy igazán kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még a szerző a következő részekre, és nagyon drukkolok neki, hogy tudja tartani ezt a szintet, mert ez az első rész zseniálisan szórakoztató volt.

Egy őrült krimiparódia, melyben Finlay Donovant, a kétgyermekes, válófélben lévő, mindig rohanó és anyagilag teljesen leégett anyukát, aki nem mellesleg író, de éppen nem megy neki az írás, és a családjából senki nem igazán nézi foglalkozásnak azt, hogy ő könyvet ír, szóval Finlay-t véletlenül bérgyilkosnak nézik, és felkérik egy gyilkosságra egy olyan összeget ígérve ezért, amivel minden anyagi gondját meg tudná oldani. 

Wéber Anikó: A platánsor rejtélye

Cseresznyeliget 2.

Ismét találkozhatunk a Cseresznyeliget titkából már megismert kamasz szereplőkkel, aminek nagyon megörültem, mert szerettem azt a könyvet, fiatal hősei a szívembe lopták magukat. Kattints a címre, ha elolvasnád, mit írtam róla. 

Ebben a könyvben ismét egy nyári szünet történetét olvashatjuk, egy év eltelt azóta, Kitti édesanyja két hónapra Kanadába repült dolgozni, ezért Kitti ismét Piroska néninél és Ákos bácsinál tölti ezt a 60 napot Cseresznyeligeten. 

Most várakozással tekintett a nyár elé, nem úgy, mint a tavalyi nyáron, amikor azt gondolta, hogy egy hosszú, unalmas vakáció vár rá egy poros, kietlen helyen.

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó

"Mickey Hughes apja és nagybátyja; két nagybácsink, akikkel szinte sosem találkoztunk. Korábbi tanítónk, Mr. Paules. Davies őrmester a 23-as körzetből. Az unokatestvérünk, Tracy. És egy másik, Shannon. Édesanyánk. Édesanyánk. Édesanyánk. Mind valakinek a gyerekei, mégis mind elmentek örökre. Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová nem tartó folyó nyelte volna el őket - a holt lelkek hosszú, fénylő folyama."

Egy családi dráma és megrázó társadalomábrázolás. Szívszorító családi életek és kapcsolatok a szinte reménytelen helyzetekben. Vajon melyik az a helyzet, amiből már nincs kiút? Vagy remény mindig van? Kiutat mindenből lehet találni? Ebben a történetben sokat gondolkodhatunk ezen. 

Simone St. James: Alkony Motel

Bates Motel, Stephen King - ha ez a két név jelent neked valamit, akkor az Alkony Motel kedvedre való könyv lesz. Nem vagyok odáig a kísértettörténetekért, de ez a könyv éppen annyira volt természetfeletti és ijesztő, mint amennyit még én is elviselek és élvezek is, a szerző nagyon jól egyensúlyozott a bűnügyi történet, a thriller és a szellemhistóra műfajok között, a nyomozás, a múltbéli titkok és a jelenben történő feszültségek letehetetlenné tették a könyvet. 

Amúgy hátborzongató ez a füst dolog. Néha csak úgy a semmiből az íróasztalomnál ülve megcsapja az orrom a cigarettafüst, úgy, hogy senki nem dohányzik nálunk és mivel kertes házban lakunk, a folyosóról, lépcsőházból sem jön be. Nagyon ritkán fordul elő, és nem rémiszt meg a jelenség, hanem inkább valamiféle jó érzés fog el ilyenkor.

Boros Botond: A Markoláb

Elvisz a kóku, jön a pulyaszedő, vagy éppen a zsákos ember - 40-50 éve az én szülőhelyemen ilyenekkel riogatták a gyerekeket Kelet-Magyarországon, a dél-magyarországi gyerekeket pedig a Markolábbal ijesztgették, egy olyan farkasemberrel, aki holdtöltekor holdat eszik, de a gyerekeket is szereti. 

Ebből a néphiedelemből indul ki Boros Botond regénye, ami nekem nagyon kellemes meglepetés volt. Tartottam a Markolábtól, mert nem tudtam, hogy valami horrorlényre számítsak, vagy valami jetiféle borzolja majd a kedélyemet a könyv lapjain, de azt kell mondanom, hogy egy remek könyvet olvastam.

Alex Pavesi: Ny8lc nyomozó

Az egész könyv éppen annyira különös, mint a benne szereplő történetek. Olvasás közben végig valami nyugtalanság fogott el, valami furcsa érzés motoszkált bennem, és sokszor az is megfordult a fejemben, hogy nem-e attól van rajtam ez a szokatlan hangulat, mert tulajdonképpen nem is tetszik a történet. 

Később rájöttem, hogy nem, mert minden furcsaságuk ellenére én szerettem olvasni ezeket a történeteket, még úgy is, hogy azt éreztem, hogy valami nem kerek, nem egész és nem következetes a történetekben. 

Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

"Néhány pohár bor mellé egy rejtély. Társasági élet egy kis vérrel kombinálva. Jó móka."

Egészen a könyv befejezéséig fogalmam sem volt arról, hogy Richard Osman egy ismert brit tévés, műsorvezető, producer. A könyv belső borítóját és a szerzőről szóló néhány sort általában csak a könyv befejezése után szoktam elolvasni, mert többet mond, amikor már megismertem a szerzőt egy kicsit a könyvén keresztül. 

Azt sem tudtam, hogy a British Book Awards díjátadóján az év írójának járó elismerést vehette át ezért a regényéért, ami egyébként az első könyve. Ha tudtam volna, akkor talán mindenféle elvárásokkal kezdek  a könyv olvasásába, így azonban csupán egy jó olvasmányban reménykedtem.

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mussonak valami olyan titka van, amit még nem sikerült megfejtenem. Sok mindent összegyúr a történeteiben, nehéz szétválasztani a hozzávalókat.

Az alap általában két főszereplő, egy nő és egy férfi. Akik valami lehetetlen helyzetben összetalálkoznak. Vagy egymáshoz bilincselve ébrednek a Central Parkban, vagy jelen esetben ugyanazt a párizsi apartmant veszik bérbe egy tévedés folytán, így kénytelenek együtt tölteni néhány napot. 

Majd jön kezdetben egy evőkanálnyi ellenszenv, de csak azért, hogy később észrevegyük, hogy csipetnyi szerelemkezdeménnyé váljon a kész műben.

Wéber Anikó: Örökszerda

Az osztály vesztese, A cseresznyeliget titka, Visszhangország, Ragacs, a hős kismacska, Hanga régi karácsonyai - egész szép kis olvasási listám van már Wéber Anikótól. Annyi szép és jó élmény ért eddig a könyvei olvasása során, hogy kijelenthetem, nekem a neve már garancia arra, hogy biztosan egy kedves, bájos, megérintő, elgondolkodtató, tartalmas történetet fogok olvasni.

Sőt azt is hozzátehetem, hogy egy izgalmas történetre is számíthatunk tőle. Az Örökszerda ugyanis egy letehetetlen olvasmány volt. Felnőtt fejjel, együltő helyemben végigolvastam ezt a kiskamaszoknak íródott könyvet!!! Izgalmas volt, kellően tekervényes és az alapötlet is fantasztikus.

J. D. Barker: Szíve helyén sötétség

Ez a második szuper olvasmányom ebben az évben. Az éjféli égbolt után egy teljesen más típusú történet, és első találkozásom a szerzővel. Már várólistára is tettem a többi magyarul megjelent könyvét. Ezzel itt most elárultam azt is, hogy nagyon beszippantott ez a könyv. Alig több, mint egy nap alatt elolvastam. Nem tudom, ciki-e bevallani, de semmit nem csináltam aznap az olvasáson és a létszükségleteimen kívül. :D

Fogva tartott és nem engedett. A történetnek sok rétege és sok karaktere van. Mégsem bonyolódtam bele egy percig sem, teljesen világosan és érthetően követték egymást az események, egyszer sem kellett visszalapoznom, egyszer sem volt semmi homály a cselekmények érthetőségében. 

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.

Alex North: A Suttogó

"Ajtódat, ha kicsit nyitod, a Suttogót meghallhatod.
Odakint, ha magad játszol, könnyen eltűnhetsz a házból.
Ha nem zárod az ablakot, kopogását meghallhatod.
Hogyha könnyed millió, jön érted a Suttogó."

Izgalmas,  letehetetlen történet, pici misztikummal fűszerezve. Thriller a javából, én az ilyenfajta thrillereket szeretem a leginkább. Amiben nem csak a bűnesetről, a gyilkosságról és az azt követő nyomozásról olvashatunk, hanem mélyre hatolhatunk a szereplők lelkében, megismerhetjük őket, az érzéseiket, a gondolataikat, a félelmeiket.

Tom Kennedy és fia Jake, Featherbanks nevű kisvárosba költözik, egy meglehetősen furcsa kinézetű házba. Tom új életet szeretne kezdeni fiával, hogy túltegyék magukat felesége, Rebecca hirtelen és váratlanul bekövetkezett halálán. 

Boldogság és könyvesbolt

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

Hogy milyen? Olyan, hogy észre sem vesszük, miközben már ott van. Valószínűleg ez az igazi, a leghétköznapibb boldogság. Mint amilyen ebben a történetben is van. 

Pedig a könyv cselekménye egyáltalán nem hétköznapi módon indul. Lucas élete alapjaiban fordul fel, amikor a 14 éves Sofia becsenget az ajtaján és közli vele, hogy ő a lánya. Édesanyját nemrég elveszítette, ezért úgy gondolta megkeresi soha nem látott apját, aki viszont nem is tudott Sofia létezéséről.

Kovács Attila: Micsoda költözés!

Nyomozás a Pipacs utcában

Kovács Attila, Holden Rose néven írta meg Howard Matheu kalandjait, melyekben Howard és barátai minden részben valami kiderítendő rejtélyre bukkannak, és természetesen mindig a titkok nyomába erednek, nyomoznak, ügyeskednek, és időnként bajba is keverednek.

A nyomozásról és a rejtélyekről a szerző legújabb könyvében sem kell lemondanunk, ugyanis bámulatos kalandokba bonyolódunk ezúttal is. Lali és Hédi izgalmas nyomozását követhetjük figyelemmel, sőt izgulhatunk velük együtt, sikerül-e kideríteniük, ki lopta el a játszótérről a parafa alátéteket.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Kezdjük egy kis statisztikával.

2019-es megjelenés, jelenleg 594 csillagozás, 93% a könyv tetszési indexe a molyon. 148 ember kedvencnek jelölte és a moly közösségén belül 91 ember olvassa, 618-an várólistára, 564-en kívánságlistára tették.  

Tehát, mint láthatjuk, nagy rajongás, érdeklődés és siker övezi ezt a könyvet. Ilyenkor mindig félve kezdek bele az olvasásba, sőt jóval kritikusabban is, mint átlagos esetben. Igyekeztem nem elolvasni az értékeléseket, de azért ezt teljesen nem lehet kikerülni, molyos figyeltjeim többsége is elismeréssel és rajongással írt róla.

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.

Andrew Mayne: A naturalista

Aki olvas bennünket, az talán észrevette már, hogy én jóval ritkábban olvasok krimiket, mint Zsófi, de néha azért sikerül lecsapnom egyre-egyre úgy, hogy én olvasom el először. Előfordult már, hogy ajánlottam is neki elolvasásra, és éppen annyira tetszett neki, mint nekem. 

A naturalistát biztos, hogy ajánlani fogom elolvasásra, mert nekem nagyon-nagyon tetszett. Az első oldaltól az utolsóig, annyira vitt magával a könyv, hogy le sem tudtam tenni. 

Sarah Pinborough: 13 perc

Engem már az írónő első könyve is meggyőzött, hogy nagyon érdemes odafigyelni rá, és elérte, hogy türelmetlenül várjam a következő könyvének magyar megjelenését. A 21. Század Kiadónak köszönhetően nem is kellett sokat várnunk rá, és remek évindítóként olvashatjuk a 13 perc című thrillert.

Megnyugodtam, nem kellett csalódnom a szerzőben másodjára sem, egy nagyon  jól felépített, színes karakterekkel tarkított történetet kaptunk, amit egyszerre young adult regény és pszichothriller.