Sara Paborn: Bogáncsméz

Mindenkinek jár második esély. De nem mindenki tud róla.

Ennek a könyvnek gyönyörű borítója van, nehéz neki ellenállni. Mivel mostanában már leginkább könyvtárból kölcsönzök és nagyon ritkán vásárolok könyveket, szerencsére nem is kellett. Nem egyértelmű a véleményem erről a könyvről, ezért meglehetősen nehezen is tudom megfogalmazni.

Egyrészt meglehetősen megérintett, másrészt kellemetlen érzésekkel olvastam helyenként. Megpróbálom ezt érthetőbben is leírni, talán akkor én is jobban megértem, hogy miért éreztem így. 

Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve

Ritkán olvasok skandináv krimiket, sőt egyáltalán krimiket is, de időnként azért a kezembe kerül egy-egy és legtöbbször jó élmény. Ez a krimi éppen ilyen volt, az a fajta, amit szeretek, nem csupán a bűntény és a nyomozás van a középpontban, hanem viszonylag alaposan megismerjük a történetben szereplő embereket is. Azért írtam, hogy viszonylag, mert volt néhány szereplő, akit szívesebben megismertem volna még jobban, de a történethez és az események megértéséhez, nyomon követéséhez végül is elég volt, amit olvasóként kaptam. 

A kisváros egyik házában holtan találják az idős Sven Hagströmöt. Méghozzá saját fia találja holtan, aki hosszú évek óta, két évtizede nem látta az apját, nem is járt szülővárosában, ugyanis fiatalkorában elkövetett, azaz bevallott egy gyilkosságot.

Kovács Andris László: Nincs védelem

"Igazságát keresi a svéd börtönből hazaszökött  magyar fegyenc." - így szóltak az akkori híradások, 25 évvel ezelőtt.

Kovács Andris László történetének alapját egy megtörtént eset adja. A könyv prológusa szerint segíteni szeretne könyvével ennek a két embernek, ezáltal valamennyire hangot adva az őket ért igazságtalanságnak. 

A történet egy magyar házaspár életéről szól, akik fiatalon, reménnyel telve, az 1980-as évek végén,  a rendszerváltást követően úgy döntöttek, hogy Svédországba költöznek és ott próbálnak szerencsét. Előtte megismerjük őket, megtudhatjuk, hogy Helga egy kocsmában dolgozott, visszahúzódó, csendes lány volt, szeretett a háttérben, észrevétlen maradni. Dénessel az édesanyja lakásában laktak, Helga szobájában.

Morgan Larsson: Az utolsó szög

Koporsókészítés svéd módra

Kezdem azzal, hogy mit gondoltam legelőször erről a könyvről, csak amikor megláttam a címet és a borítót. Azt gondoltam, hogy nagyon érdekesen hangzik, izgalmas a borító és mindenképpen olvasni szeretném. Aztán meg elgondolkodtam ezen: "Halálosan vicces könyv a skandináv humor kedvelőinek." Szeretem a humort, még az abszurd humort is, de azért nem lesz-e sok.

Ebben a könyvben koporsókészítő tanfolyamon vesznek részt a szereplők, mégis vicces, hmmm - köszönöm, inkább mégsem olvasom. Majd mivel néhány nap múlva sem hagyott békén a könyv olvasásának gondolata, bekukkantottam a molyra, ott miként vélekednek a könyvről. Persze, ez sem mindig mérvadó, mert volt már olyan magas százalékon álló könyv, ami nekem nem jött be, és fordítva is előfordult.

Gárdos Péter: Hajnali láz

Ez a történet a csodák története. A szerelem, az élet, a kitartás, az újrakezdés és a remény csodája. Felkavaró, szívmelengető, elszomorító és reményt keltő.

Amit még nagyon fontos tudni róla, az az, hogy igaz. Gárdos Péter szülei megismerkedésének és szerelmének történetét írta meg. A szerző sokáig csak annyit tudott szülei megismerkedéséről, hogy holokauszt túlélőként levelezni kezdtek egymással. Édesanyja, édesapja halála után átadta Gárdos Péternek ezeket a felbecsülhetetlen értékű leveleket, akit szülei története a Hajnali láz megírására késztetett.

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

A könyv címe nem egy átlagos cím, a borítója pedig finom, légies, titokzatos. Ezeket a jellemzőket a történetre is el lehet mondani, aki olvasta Sofia Lundberg előző könyvét, tudja miről beszélek, és emlékszik arra finom, szelíd stílusra, amely átlengi a szerző Az elveszett nevek füzete könyvét.

Sofia Lundberg ismét felültet bennünket az érzelmek hullámvasútjára, amelyben ugyanaz a szelíd finomság, visszafogottság sejlik fel, mint előző könyvében. A téma most sem vidám, életek, titkok, félreértések és sok-sok érzelem jellemzi a történetet. 

Fredrik Backman: Egymás ellen

Björnstad 2.

"Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos.

Szívet melengető, megrázó, megdöbbentő és reményteli történet. Fredrik Backman ismét bravúrosat alkotott, örökös tag lett a kedvenc íróim között. Igaz, már eddig is az volt. :)"

Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Sejtettem, hogy ez a könyv nem egy könnyed történet, és azt is, hogy megvisel majd. Milyen is lehetne egy olyan történet, melynek főszereplője egy idős, az élettől búcsúzó ember. Meghatóan fájdalmas, szomorú és reményteli. Igen reményteli, mert talán megkönnyítheti a remény és a hit, hogy odaát elveszített szeretteink várnak bennünket. 

Doris, 96 évesen, betegen, tudja, hogy élete végéhez érkezett, stockholmi lakásában egyedül él és csak a naponta érkező szociális gondozók törik meg magányát, valamint Jenny, a húga unokája és annak családja, akik New York élnek, de skype-on gyakran beszélnek. Dorisnak ezek a napok jelentik élete fénypontját.

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Björnstad 1.

Én annyira örülök, hogy van egy ilyen író, mint Fredrik Backman, és a könyvei megjelennek magyarul, hála az Animus Kiadónak, mert egyszerűen zseniális szerző, fantasztikus tehetséggel mutatja meg az embernek, hogy mennyiféle érzelem rejtőzik a lelkében és a szívében, és azt is, hogy az élet milyen szép, a szeretet milyen nagy kincs, és a család mennyire fontos. 

Az emberi érzelmek minden fajtáját megismerhetjük Backman könyveiben, és felfedezhetünk magunkban olyan érzéseket és gondolatokat, amelyekről nem is tudtuk, hogy magunkban hordozzuk.

Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára

Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben több olyan könyv is a kezembe került, amiben nyugdíjas, idős emberek a főszereplők, gondoljunk csak Fredrik Backman könyveire.

A két legutóbbi ilyen jellegű olvasmányomban pedig még egy idősek otthona is borzolja a kedélyeket. A Lesz ez még így se című könyv 85 éves öregura is nagyon szívembe lopta magát, egyszerre volt vicces és megható olvasni a történetét. 

Kristina Ohlsson: Kőangyalok

Hamarosan itt a húsvét, és Simona már nagyon várja, hogy egy teljes hetet a nagymamájával tölthessen Áhusban. De a nagyi fáradt és szétszórt, valami baj lehet vele. Ahogyan a házával is... Simona ugyanis sóhajtozást és nyikorgó lépteket hall a házban található Sóhajok szobája felől, a kertben álló hatalmas kőszobrok pedig folyton elmozdulnak. 

És ki üzenhet a kislánynak azzal a régi magnóról meg-megszólaló, sürgető figyelmeztéssel?

Még jó, hogy Simona mindig számíthat a barátai, Billie és Aladdin segítségére, ha egy rejtély megoldásáról van szó.

A múlt héten, igaz nem gyerekkönyvről volt szó, de szembetalálkoztam egy könyvvel kapcsolatban egy olyan kérdéssel, hogy hány éves kortól ajánlanám azt a könyvet. Hát meg kell mondjam, elég nehéz helyzetbe kerültem, mert én is már nagyon "fiatal" korom óta olvasok, és Anya már elég korán szabad kezet adott az olvasmányaim kiválasztásában, emellett pedig még most nagyon szeretem a gyermek- és ifjúsági könyveket, amik meg ugye nem éppen az én korosztályomnak íródnak. :)

Ezért egy ilyen kérdésre elég nehéz válaszolnom,  erről a dologról sokat tudnék még elmélkedni, de ezt majd egy külön bejegyzésben fogom megtenni.

Kristina Ohlsson ezzel az Üveggyerekek sorozatával szerintem új műfajt teremtett a gyermekkönyv irodalomban, méghozzá megalkotta a gyermekkrimi műfaját. Tudom, tudom,  sok nyomozós gyermekeknek íródott könyv van már, de az írónő könyveiben a nyomozások nem csak játékos kalandoknak tekinthetők, hanem ettől sokkal összetettebb  ügyeknek, egy kis misztikus szállal fűszerezve, amiktől még néha rám is rám tör a frász.

Éppen ezért nagyon nehéz helyzetben érezném magam, ha meg kellene határoznom egy korosztályt, akiknek ajánlanám ezt a könyvet, főleg úgy, hogy van egy tízéves kisöcsém, akinek lehet még nem adnám a kezébe ezt a sorozatot (pedig aztán ki tudja, lehet, hogy  tetszene neki).

De most akkor hagyjuk is ezt a korosztálykérdést, a lényeg az, hogy én nagyon szerettem és élveztem ezt a sorozatot.

E könyv eseményeinek főszereplője most a három  jóbarát - Billie, Simona és Aladdin - közül Simona volt. 

Mint már a fülszövegből is kiderül Simonának nagyon hátborzongató dolgokkal kellett szembesülnie a nagymamája zegzugos házában, ami ráadásul hatalmas volt, és eredetileg egy szálloda működött benne. 

Titokzatos hangok, elfeledett levelek, egy rejtélyes medál, és egy magnó, ami olyan hangokat vesz fel, amiket szabad füllel nem lehet hallani, na meg persze a mozgó kőszobrokról se feledkezzünk meg. Simonának és barátainak megint egy múltba nyúló, családi rejtélyt kellett megoldania.

A rejtélyeken kívül már a sorozat korábbi részeiben is helyet kapott egy-egy komoly kérdés, vagy élethelyzet is, amivel a fiatal kis szereplőinknek kellett megbirkóznia, hát ebben a kötetben ez szál nagyon szívszorítóra sikeredett, de megértem az írónőt is, és végülis helyesnek is tartom, amiért ilyen dolgokról is ír egy gyerekkönyvben is.

Nagyon örültem, hogy a sorozaton keresztül megismerhettem Billiet, Aladdint és Simonát és velük tarthattam a rejtélyekkel, hátborzongató részletekkel teli nyomozásaik során. Nagyon bátor kis csapat voltak ők! 

9/10

Zsófi

Lars Kepler: A tűz tanúja

Flora Hansen halottidéző médiumnak nevezi magát, abból él, hogy a holtakkal folytatott beszélgetéseket színlel. Ám miután egy vidéki leányotthonban holtan találják az egyik fiatal lányt, nagyon is valós látomásai támadnak. Jelentkezik a rendőrségen, és előadja, hogy szellemet látott. Csupán egyetlen nyomozó akad, aki kételyeit félretéve hajlandó meghallgatni a mondandóját.

Joona Linna felügyelő jóval több időt töltött a bűntény helyszínén, mint amennyit bármely más kollégája szükségesnek tartott volna. Az eset látszólag egyszerű: egy lány meghalt, egy másiknak pedig, aki a gyilkosság éjjelén eltűnt, a párnája alól egy véres kalapács kerül elő. De miért állítja Flora váltig, hogy a gyilkos szerszám nem kalapács volt, hanem egy kő?

Linna kiváló nyomozó, elszánt és makacs, nem elégszik meg a kézenfekvő válaszokkal. Ahogy a történet fokozatosan kibontakozik, minden fejre áll és megkérdőjeleződik: az őrültek normálisnak, az épeszűek őrültnek tűnnek. Az ügy egyszerűnek látszó bűncselekményből a rendőrségen belüli játszmák és egy felkavaró történet elképesztően izgalamas elegyévé alakul. Linna mind mélyebbre ás, mígnem végül saját múltjának egy rémisztően sötét árnyával kell szembenéznie.

Nekem eddig még nem volt szerencsém Joona Lima nyomozóhoz, amit bánok is egy kicsit, mert valami elképesztő volt ez a fickó. Titokzatos, szabályokat megkerülő, kemény egy zsaru volt. Ugyanúgy nem volt szerencsém ezelőtt Lars Keplerhez sem, bár arról már korábban is hallottam, hogy ez az írói álnév valójában egy házaspárt rejt. Én el nem tudom képzelni, milyen lehet egy másik emberrel együtt könyvet írni (persze tudom, sokan csinálják), de az Ahndoril házaspár biztosan tud valamit, mert ez a könyv nagyon jó volt

A történetünk elején egy ifjúsági otthonban találjuk magunkat, ahol különböző lelki problémákkal, viselkedészavarokkal küzdő fiatal lányokat kezelnek. Nem mondom, ez az otthon is egy elég kemény hely volt. Az itt kezelt lányok karakterei nagyon jól voltak kidolgozva, az egyik percben rettegtem tőlük, a másikban pedig már sajnáltam őket mindazokért, amiket át kellett élniük. 

Már a könyv elején a dolgok közepébe is kerülünk, megtörténnek a brutális gyilkosságok, és feltűnik a színen Joona Linna felügyelő is. A nyomok és a gyilkos kiléte kezdetben egyértelműnek tűnik, de ahogy halad előre a nyomozás, kiderül egy-két dolog, már mi magunk is meglehetősen  elbizonytalanodunk, és elkezdünk találgatni a gyilkos kilétét illetően, én legalábbis így tettem. 

A főgyanúsítottunkat, az egyik lányt az otthonból, Vickyt is egyre jobban megismerjük ahogy haladunk előre. Belepillanthatunk  múltjának megrázó pillanataiba, láthatjuk a drogfüggő anyját, és a sok nevelő családot is, ahol Vicky megfordult.

És itt jön majd még a képbe Flora Hansen a médium, aki látja a meggyilkolt lány szellemét. Ez az egész misztikus szál is nagyon jól volt megírva, a könyv végén kiderült dolgok pedig mindent más megvilágításba helyeztek. Szeretem az ilyesféle fordulatokat!

A könyv egész végig izgalmas és letehetetlen volt. A rövid fejezeteknek köszönhetően a "már csak egy oldalt olvasok" kijelentés "már csak egy fejezetet" olvasokká vált. Persze sosem tudtam megállni csak egy fejezetnél! :)

A történet vége is meglepő fordulatokat és akciódús jeleneteket tartogatott még.

A befejezéssel már egy új fejezet veszi kezdetét, előre vetítve egy újabb Joona Linna kötet eseményeit.

De én addig is bepótolom hiányosságaimat, és elolvasom a sorozat két első részét is, már most sejtem, hogy jó kis történetekben és izgalmakban lesz részem.

A könyvet köszönöm a Cartaphilus Kiadónak!

9/10

Zsófi

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több, mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról... A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta...

Nekem ez második rész ugyanúgy tetszett, mint az első. Bár az igaz, hogy Az Üveggyerekekhez képest ez sokkal kevésbé volt "ijesztős". Ezt már simán odaadnám Titi kezébe is (szerintem ez a rész egyébként önállóan, az előzmények ismerete nélkül is élvezhető lenne) a múltkor röviden vázoltam neki, az első rész eseményeit, és kísértetes részeit, és láttam rajta, hogy nem nagyon jött meg a kedve hozzá, na majd egy kicsit később hátha lesz még kedve elolvasni, és akkor majd leteszteljük a célkorosztályon is. 

Ebben a részben Aladdinnak jutott a főszerep, de persze azért Billie és Simona is végig kivették a részüket a kalandokból és a nyomozásból. Már magamban ki is következtettem, hogy ha az első részben Billié volt a főszerep, a másodikban pedig Aladdiné, akkor a harmadik részben biztos Simonáé lesz. Mondjuk igazából azt sem tudom, hogy lesz-e harmadik rész. (De remélem!). :)

Tetszett, ahogy az írónő a bevándorlást, egy ilyen komoly és felnőtt témát beleszőtte a történetébe, így a gyerekek akik olvassák szintén egy kortársuk szemén keresztül kaphatnak rálátást ezekre a dolgokra. 

A nagy hármas most is teljes erőbedobással dolgozott a rejtély felderítésén, ha kellett hátsó ablakokon kukucskáltak be, vagy egész éjjel fennmaradtak, sőt a felnőtteket sem restek felelősségre vonni. A kemény munkájuk nem is maradt eredménytelen, mert mind az eltűnő húsgombócok, mind az Ezüstfiú rejtélye megoldódott. Vagy várjunk csak az utóbbi lehet, hogy mégsem? ;)

„Vannak dolgok, amik nehezek, és vannak dolgok, amik egyszerűek.

De lehetetlen - nem, szinte semmi sem lehetetlen.”

9/10

Zsófi

Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Gyilkos-Anders, egy recepciós és egy kiugrott lelkésznő találkozása  egy hotelnek álcázott kuplerájban, teljesen új irányt szab a keresztény egyháztörténelemnek és a svéd kriminalisztika menetének.

A regényben "nem szokványos" pénzkereseti lehetőségek után kutat az első (és második) pillantásra jelentéktelennek tűnő fiatal portás, egy nagydumás istentagadó lelkészcsaj és egy reménytelenül fafejű verőember. Először céges szintre emelik a verési-pénzbehajtási szolgáltatást, utána bibliai alapokon nyugvó, borban tocsogó egyházat alapítanak, végül újrafazonírozzák a Mikulást, s közben - ahogy azt Jonasson korábbi hőseitől, a százéves embertől és a remekül számoló analfabétától megszoktuk - folyton menekülnek valakik elől, közbenh milliókat veszítenek, hogy aztán újra nyerjenek, s közben Jonasson egy pillanatra sem áll le a sziporkáival. 

Ez a könyv egy fergeteges komédia, nem hétköznapi humorral fűszerezve. Jonas Jonasson könyve végig tele volt fekete humorral, abszurd szereplőkkel, még abszurdabb helyzetekkel egy csöppet sem hétköznapi történetben. Úgy gondolom Guy Ritchie nagyszerű filmet készíthetne belőle, szinte végig filmszerűen láttam magam előtt az eseményeket és a szereplőket. Remekül szórakoztam olvasás közben, az a fajta humor ez, ami végig jelen volt a könyvben, nemcsak néha-néha előfordult, és akkor nevethettem egyet, hanem a történet egészét szinte mosolyogva olvastam. 

Adva van három főszereplőnk: Gyilkos-Anders, a Recepciós, akinek azért van becsületes neve is, Per Persson, és a Lelkésznő, aki a Johanna Kjellander nevet viseli. Az egyik a naív, a másik a butácska, a harmadik a ravasz. Hogy melyik-melyik, azt most nem árulom el. Egy óvatlan pillanatban összekapcsolódik először csak kettőjük élete, de aztán hamarosan már hárman alkotják a csoportot. Azt a csoportot, amelyben az egyik ravasz tervet eszel ki, miközben az apját szidja,  a másik sok pénzt lát maga előtt, miközben a nagyapjára haragszik és a harmadik, aki áttér a sörről az úrvacsorai borra, és nem akarja többet a régi foglalkozását űzni. 

A történet lendületes, pörgő cselekményű, mert állandóan jár valakinek az agya, hogyan lehetne a vállalkozásukat elindítani, hogyan lehetne még több pénzre szert tenni, de közben már menekülniük is kell, amiben nagy szerepet kap egy lakókocsi és két bőrönd, egy piros és egy sárga. Jótékony adományok is kerülnek bizonyos helyekre, igaz az összeg sosem kerek, mert ebben a történetben valaki viszont nem tud rendesen számolni. 

Gengszterek, fegyverek, bérgyilkosok, rengeteg bor, lakókocsi, és a mai kor vívmánya, egy rajongói oldal is segíti a történetet és hőseinket. A mosolygás mellett azért néha haragudtam a szereplőinkre, kettőjükre a kapzsiságukért, a harmadikra pedig azért, mert nem értettem hogy lehetett olyan hülye, hogy nem vett észre semmit.

A történet mindig meghökkentően kanyarodott egy váratlan irányba, a vége is teljesen méltó volt  Gyilkos-Anders és barátaihoz, meg azokhoz is akik nem azok. Igazából, ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy ki Gyilkos-Anders barátja. És azt is, kik azok, akik nem azok. :)

Nagyon tetszett ez a fajta abszurd humor, mégha nem is tudtam ezt igazán magamról. Semmi komolyat ne várjunk ettől a könyvtől, még akkor sem, ha az emberi butaságról, naivitásról, álnokságról, barátságról, szeretetről, családról akar sugallni dolgokat. Persze minden embernek a boldogságkeresés, majd megtalálás a célja, így volt ez ebben a regényben is, mert miközben fura szereplőink vállalkozást vállalkozásra halmoztak, adományt adtak adomány után, lakókocsikban járták az országot, menekültek a lóvátettek elől, majd különváltak, aztán ismét találkoztak, egyszercsak jött egy Mikulás, aki által mindannyian boldogok lettek. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak! 

9/10

Bea