Naszvadi Judith - Kőrösi Papp Kálmán: Mélyről

- soroksári történet -

Naszvadi Judith-ot interjúkötetei kapcsán ismertem meg, olvastam őket és írtam is róluk a blogon, amelyeket IDE és IDE kattintva ti is elolvashattok. Szerzői facebook oldalát követve, csodaszép írásokra találok mindig, melyek hol könnyeket csalnak a szemembe, hol megmosolyogtatnak, hol emlékezésre késztetnek, tele vannak olyan érzelmekkel, amelyek mindannyiunkban ott vannak, talán igyekszünk is elnyomni, nem engedni ki őket magunkból, de Judit írásai és versei megteszik ezt helyettünk. Felszabadítanak és utat engednek az érzelmeknek. 

Laurie Frankel: Mindig ez van

Ez egy erősen elgondolkodtató regény Claude-ról és családjáról. Claude 5 éves, négy nagyobb fiútestvére van, és rendezett, boldog családban nevelkedik, intelligens szülőkkel. Így lehetett a története olyan, amilyen lett. A szerző állítása szerint nem a saját története, de ugyanebben az élethelyzetben van, az ő gyermeke Claude-hoz hasonló, azaz valamikor kisfiú volt, most pedig lány. 

Tehát ha nem is a saját története, de a saját tapasztalatait, a saját megélt élményeit is megírta ebben a könyvben, sok más hasonló sorsú család tapasztalatai mellett. Bár azt állítja a könyv végén, hogy ezek nem az ő tapasztalatai, nem a gyermeke tapasztalatai és nem a gyermeke története, de én ennek ellenére is azt gondolom, hogy Laurie Frankel nem biztos, hogy írt volna ezzel a témával foglalkozó könyvet, ha nem jár ő is hasonló cipőben.

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

A könyv címe nem egy átlagos cím, a borítója pedig finom, légies, titokzatos. Ezeket a jellemzőket a történetre is el lehet mondani, aki olvasta Sofia Lundberg előző könyvét, tudja miről beszélek, és emlékszik arra finom, szelíd stílusra, amely átlengi a szerző Az elveszett nevek füzete könyvét.

Sofia Lundberg ismét felültet bennünket az érzelmek hullámvasútjára, amelyben ugyanaz a szelíd finomság, visszafogottság sejlik fel, mint előző könyvében. A téma most sem vidám, életek, titkok, félreértések és sok-sok érzelem jellemzi a történetet. 

Két szuper könyv, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül

Mostanában a téli könyvesbolti hajtás miatt nem volt annyi időm olvasni, mint egyébként szokott lenni, de azért igyekeztem.

2017 utolsó hetén bejött egy vevő a boltba, s a következő mondatot hadarta el gyorsan: - Nem tudom sem a könyv címét, sem a szerzőjét, de annyit tudok, hogy nők lapja.
Nem túlzok tényleg ezt és ennyit mondott..., na az én fejem meg ilyenkor..., ha valaki más mesélné el ezt nekem, én el sem hinném. Fogalmam sincs mit akart jelenteni a nők lapja, az újságot?  Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyenkor igazán üdítő és megnyugtató visszabújni az éppen olvasott könyvembe, és elveszni mondjuk Chilében, ahelyett, hogy azon agyalnék (egész nap), hogy hogy lehet az, hogy valaki meg akar venni egy könyvet, aminek még a címét sem tudja... :)