Ez egy erősen elgondolkodtató regény Claude-ról és családjáról. Claude 5 éves, négy nagyobb fiútestvére van, és rendezett, boldog családban nevelkedik, intelligens szülőkkel. Így lehetett a története olyan, amilyen lett. A szerző állítása szerint nem a saját története, de ugyanebben az élethelyzetben van, az ő gyermeke Claude-hoz hasonló, azaz valamikor kisfiú volt, most pedig lány.
Tehát ha nem is a saját története, de a saját tapasztalatait, a saját megélt élményeit is megírta ebben a könyvben, sok más hasonló sorsú család tapasztalatai mellett. Bár azt állítja a könyv végén, hogy ezek nem az ő tapasztalatai, nem a gyermeke tapasztalatai és nem a gyermeke története, de én ennek ellenére is azt gondolom, hogy Laurie Frankel nem biztos, hogy írt volna ezzel a témával foglalkozó könyvet, ha nem jár ő is hasonló cipőben.