Dr. Andrási Nóra: Kóstolj bele a teljes értékű növényi étrendbe!

 

Három és fél évvel ezelőtt, egy váratlanul diagnosztizált cukorbetegség miatt úgy döntöttem, áttérek a növényi étrendre. A férjem ekkor már néhány éve vegetáriánus volt, de ekkor azt mondta, hogy akkor ő is velem tart. Így lettünk mi egyszerre vegánok, és ez azóta is tart.

Életmódot váltottunk, elkezdtünk mozogni, jógázni, nordic walking botokat vásároltunk és hol azzal, hol anélkül nagy túrákat tettünk a soproni erdőkben. Így a cukorbetegségem rendeződött, elég, ha odafigyelek az étkezésre és kordában tudom tartani. 

Rengeteg pozitívumot tapasztaltunk mindketten az állati eredetű élelmiszerek elhagyása után, és rájöttem arra, hogy nem csak salátán és zöldségen élnek a vegánok, hanem ugyancsak kreatív és változatos ételeket lehet alkotni. 

Sokan nincsenek tisztában még a vegetáriánus, vegán, vega kifejezésekkel, és az is nagyon sajnálatos, hogy a vegán, azaz növényi étrendet szélsőségesnek tartják és éppen tegnap láttam a gazdaságos áruházban, hogy "speciális táplálkozás" elnevezéssel van kialakítva egy sarok, ahol a növényi eredetű tejeket és egyéb élelmiszereket tartják. 

A teljes értékű növényi étrend pedig azt jelenti, illetve abban különbözik a szimplán csak növényi étrendtől, hogy fontosnak tartja bizonyos növényi élelmiszerek bevitelét, amelyek tartalmazzák azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetünknek szüksége van, valamint a felhasznált növényi hozzávalókat olyan módon készítjük el, hogy minél inkább megőrizzék értékes beltartalmukat, nem adunk hozzájuk sem finomított cukrot, sem finomított étolajat és sót sem nagyon.

Ezt még gyakorolnom kell, de azért már elég jól megy, míg régen rengeteg olajat vásároltam, most már több hónapig elég egy liter olaj, ugyanez van a cukorral is, leginkább a fiúk használják a kávéjukba, és megpróbálok kevesebbet sózni. 

A szerző nagyon szépen, érhetően megfogalmazza a teljes értékű növényi étrend lényegét, beszél a tévhitekről, meg arról, miért nem hóbort és divat ez, mint sokan azt gondolják.

De ezt a könyv első részének témája, a könyv 90 %-ában jobbnál jobb recepteket találunk, amelyekhez nem kell semmi extra hozzávaló. Gyönyörű fotók és nagyszerű ételek találhatók ebben a könyvben, néhány receptet kifotóztam magamnak, de biztosan kikölcsönzöm még a könyvet a könyvtárból máskor is. 

Mocsonoky Anna könyvei

 

Mocsonoky Anna: Autista a gyermekem 

13 személyes történet küzdelemről és elfogadásról

Nagyon szeretem a riportköteteket és az autizmus is meglehetősen érdekel, szeretem az ilyen témájú regényeket, önéletrajzokat olvasni, mert nagyon informatívak és hiánypótlóak az ilyen könyvek, de szerencsére már egyre többet lehet találni a témában. 

Ebben a könyvben 13 család történetét ismerhetjük meg, amelyben arról mesélnek, hogy mennyiben változtatta meg életüket az, hogy autista gyermeket nevelnek. Elmesélik a diagnózis utáni reakciókat, van akit teljesen földhöz csapott a hír és van, aki szinte nyugodtan vette tudomásul, sőt már-már megnyugvással , mert  egy ideje érezte, hogy valami nem oké, és ezáltal tényeket és bizonyítást nyert a gyanúja. 

Két ifjúsági regény

 Lindsay Galvin: Barátom, az oktopusz

Egyáltalán nem véletlen, hogy egymás után két polipos olvasmány is a kezeim közé került. Ugyanis a nem régen olvastam el A boldogságnak nyolc karja van című könyvet, amelyben Marcellus, a polip nagyon közel kerül hozzánk, olvasókhoz és sok mindent megtudhatunk a polipokról, annak ellenére, hogy a könyv nem ismeretterjesztő, hanem egy regény.

Amikor az ifjúsági részlegen megláttam ezt a könyvet, már csak a polip miatt is adtam neki egy esélyt és jól tettem, mert egy kedves kis történet nagyobb gyerekeknek és kamaszoknak. Volt benne időnként néhány zavaros rész, legalábbis akkor úgy gondoltam, de a végén minden a helyére került.

Sara Paborn: Bogáncsméz

Mindenkinek jár második esély. De nem mindenki tud róla.

Ennek a könyvnek gyönyörű borítója van, nehéz neki ellenállni. Mivel mostanában már leginkább könyvtárból kölcsönzök és nagyon ritkán vásárolok könyveket, szerencsére nem is kellett. Nem egyértelmű a véleményem erről a könyvről, ezért meglehetősen nehezen is tudom megfogalmazni.

Egyrészt meglehetősen megérintett, másrészt kellemetlen érzésekkel olvastam helyenként. Megpróbálom ezt érthetőbben is leírni, talán akkor én is jobban megértem, hogy miért éreztem így. 

Tracey Garvis Graves: Az a régi lány

Egy igazi meglepetés volt ez a könyv, és bár ezt minden olyan könyvnek a végén elmondhatjuk, ami tetszett, de ezt talán azért gondolom így, mert nem sok könyvet olvastam az Arany pöttyös sorozatból és így utólag fogalmam sincs miért, nem voltak ezzel a könyvvel szemben nagy elvárásaim.

Lehet, éppen azért lepett meg ennyire, már az első oldalaktól fogva imádtam és magával ragadott. A könyv tulajdonképpen egy szerelmi történet. DE! Egy nagyon nem szokványos szerelem és két különleges ember története.

Annika és Jonathan Chicagóban találkoznak. Amiben nem lenne semmi különös, de 10 évvel ezelőtt egy rendkívül szép szerelmi kapcsolat volt az övék, azóta nem hallottak egymásról, most pedig a sors váratlan szeszélye folytán egyszercsak összefutnak. A találkozás mindkettejüket meglepi, és nem várt érzelmeket mozgat meg bennük. 

Axel Brauns: Cifraárnyak és denevérek

Élet egy másik világban

Miért van az év elejének és a végének saját neve? Az év közepének miért nincs saját neve? Vannak könnyű kérdések és vannak nehéz kérdések. Egyesek hagyják, hogy gyorsan megválaszolják őket, mások kissé több időt igényelnek.

Azt gondolom magamról, hogy egy Cifraárny vagyok. Remélem, Axel is úgy gondolná, mert nagyon szeretném, ha tényleg az volnék. Ez a könyv egy különleges írás az autizmus témáról, mégpedig azért, mert a szerző maga is autizmussal élő személy. Belebújhatunk a bőrébe, megpróbálhatjuk megérteni a gondolatait,  a tetteit, ami azért is nehéz, mert ő sem ért sokszor semmit az őt körülvevő világból. És nem érti, hogy miért nem. Miért nem ért szavakat, miért csak zörömbök vannak a fejében.

Imolya Patricia: Esetlapok

Imolya Patricia orvostanhallgatóként önkéntes munkára jelentkezett az egyik mentőszolgálathoz, a koronavírus járvány idején pedig sürgősségi ambulanciákon dolgozott. 

Mindannyiunkban van némi kíváncsiság, amikor mellettünk száguld el egy mentőautó, hogy vajon hová mehet, milyen élet forog veszélyben és sikerül-e időben odaérniük. És bevallható, hogy nagy megkönnyebbülés is, hogy semmi közünk a szirénázó mentőautóhoz. Mint ahogyan az is jellemző, hogy a riasztási célját elérő mentőautó körül megállnak az emberek bámészkodni és katasztrófaturistáskodni, pedig a mentősöknek és a betegnek ez hiányzik a legkevésbé. 

Ez a könyv bőven kielégíti a kíváncsiságunkat, hogy mi történik ilyenkor és arról is olvashatunk, hogy milyen betegekhez, milyen esetekhez és tragédiákhoz riasztják őket.

Jennifer Probst: Egy nyár Itáliában

Nagyon sokat vártam erre a könyvre a könyvtárban, talán 7. voltam az előjegyzési listán, de azt mondom, nagyon megérte a várakozást. Bár amikor hazahoztam és megnéztem a borítóját, akkor elfogott némi bizonytalanság, hogy nem-e valami könnyű nyári limonádé. Amivel amúgy nincsen semmi baj, de nem mindig van hozzá kedvem, és mostanában sajnos több könyvet is abbahagytam, mert egyszercsak jött egy mondat, vagy egy cselekmény, ami kiverte nálam a biztosítékot, vagy egyszerűen csak azt éreztem, hogy unom, nem köt le. 

Régen nem tudtam könyvet abbahagyni, de ma már simán megteszem. Pláne úgy, hogy tudom, mennyi könyv van még a várólistámon, amit el szeretnék olvasni. De ennél a könyvnél szó sem volt ilyesmiről.

Valérie Perrin: Másodvirágzás

"A szomszédaim nem szívbajosak. Nincsenek gondjaik, nem esnek szerelembe, nem rágják a körmüket, nem hisznek a véletlenekben, nem tesznek ígéreteket, nem csapnak zajt, nem aggódnak a társadalombiztosításuk miatt, nem sírnak, nem keresgélik a kulcsukat, a szemüvegüket, a távirányítót, nem futnak a gyerekeik, sem a boldogságuk után."

Így kezdődik ez a könyv, Violet Toussaint fantasztikus története. A szomszédai ugyanis halottak. Violet egy temető gondnoka Franciaország egyik kisvárosában. Boldog, nyugodt és elégedett. Férje 19 évvel ezelőtt elment otthonról és soha többet nem tért vissza. A hivatalos rendőrségi nyilvántartásban eltűntként szerepel.

És Violetnek ez így jó. Több, mint jó. Csodálatos érzés volt esténként meginni a két gyűszűnyi portóit és érezni a mindennapok boldogságát. 

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

 

Lehet-e túlzásba esni a szeretettel? Lehet-e úgy szeretni a gyermekedet, hogy az már sok? Lehet-e, hogy ezt te nem veszed észre? 

Ezekkel a kérdésekkel szembesül Beth, a gyermekét egyedül nevelő fiatal anya, aki  egy rosszul kezelt hiszti következtében hirtelen abban a helyzetben találja magát, hogy a gyámügyesek elveszik tőle a kisfiát és ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el.

Sajnos, Beth már régebben a gyámügy látókörébe került. Magatartászavaros, nem könnyű természetű kisfiát egyedül neveli és első alkalommal éppen a gyermek apja hívta rá a szociális hivatal embereit.