Könyvek az elmúlt évből 1. rész

Néhány bejegyzésen keresztül az elmúlt egy év olvasmányaiból szemezgetek röviden, a blog instagram oldalának bejegyzéseit használva segítségnek, illetve emlékeztetőül.

Jodie Picoult - Jennifer Finney Boylan: Bódító méz 

Fantasztikus könyv a maga nemében, Jodi témaválasztása bravúros, mint mindig. A történetvezetés remek és kellően feszült volt, ahol kellett. Egy családi lélektani dráma, egy szép szerelem története, kiváló karakterekkel.

Nekem kicsit sok volt benne a méhekről, úgy éreztem, hogy ilyenkor megakad a történet lendülete, kizökkenek a könyv hangulatából, de értékelem a szerző kutatómunkáját, mert amúgy sok érdekeset tudtam meg.

Bár mindenre választ kapunk a történet végén, mégis elmaradt nálam a nagy „hűha” érzés, de azért egy nagyszerű, feszült, érzékenyítő emlékezetes olvasmányélmény marad.

Mindig érdekesnek tartom a közösen írt könyveket és kíváncsi vagyok, kinek mennyi része volt benne.

Jodi Picoult: Második látásra

Ismét egy régebbi Jodi Picoult könyv került magyar kiadásra. A könyv 2003-ban jelent meg eredeti nyelven, tehát már hamarosan nagykorú, ami azonban egy kicsit sem von le az értékéből. Bár elsőre meglepőnek tűnhet a témaválasztása, a szellemvilág megidézése, de ha belegondolunk, Joditól sosem álltak távol sem a kényes témák, sem az események spirituális megközelítése.

Jodi Picoult csodás mesemondó, legyen az a könyv frissen írt és legyen évekkel ezelőtt papírra vetett, biztosak lehetünk benne, hogy egy különös, nagyon egyedi megközelítésű, a lelkek mélyére hatoló és szívet felkavaró történetet kapunk. 

Egy olyan történetet, amelynek olvasásakor hatalmas utazást tehetünk mi magunk is, egyrészt a könyv eseményeibe, azonosulhatunk, együttérezhetünk a szereplőkkel, másrészt pedig saját magunkba. 

Jodi Picoult: Szívverés

Már éppen azt akartam írni, hogy nem értem, mi történhetett Jodival, ugyanis egy kicsit más ez a könyv, mint amit megszoktam tőle, amikor észrevettem, hogy ezt bizony nem most írta, hanem 1993-ban. Ha jól tudom, akkor ez a második regénye. Így már megbocsátom neki azokat a kifogásaimat, amelyek olvasás közben felmerültek bennem. 

Ebben a könyvben adott egy fiatal lány, Paige, akit édesanyja ötéves korában elhagyott. A lányt az édesapja nevelte fel. Mi ott kapcsolódunk a történetbe, hogy Paige elköltözött apjától Chicagóba. Van egy különös tehetsége, fantasztikusan rajzol és nemcsak az embereket látja meg, hanem a lelkük mélyére lát, rajzain mindig feltűnik valami titok, valami múlt, valami vágyálom a lerajzolt emberből. 

Jodi Picoult: Életszikra

Jodi Picoult önmagához hűen ismét nagyon érzékeny témához nyúlt. Ebben a regényében a még meg nem született gyermekek, a magzatok jogait, illetve a várandós nő jogait állítja szembe, vagy boncolgatja egymás mellett, mindenféle nézetből és megvilágításban.

Méghozzá egy túszdráma kellős közepén kapcsolódunk be a történetbe, vagy azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött minden, de ez nem lenne igaz, mert nem ott és nem akkor kezdődött.

Jodi Picoult: Ítélet

Egyik nap említettem a férjemnek ezt a könyvet, és ajánlottam, hogy olvassa el ő is. Kíváncsi vagyok, hogy egy férfira milyen hatást tesz, milyen érzelmeket vált ki belőle.

Azt is mondtam neki, hogy csodálom Jodi Picoult-t, Cecelia Ahern-t és Fredrik Backmant, amiért egymás után ilyen fantasztikus könyveket tudnak írni, és nem csak a téma az, ami miatt csodálni kell őket, hanem a stílus, ahogyan írnak.

Azért említettem éppen őket, mert Cecelia Ahern Lantmadarát most olvasom, Backman új könyve pedig a következő olvasmányom lesz, de a férjem, aki éppen most olvassa, ódákat zeng róla. 

Jodi Picoult: A tizedik kör

Ha jól látom, ez a könyv már több, mint tízéves, viszont témájában talán aktuálisabb nem is lehetne. Jodi ezúttal is belenyúlt a tűzbe, azaz olyan témáról írt, amely senkit nem hagy, nem hagyhat hidegen. Mikortól zaklatás a zaklatás? Mikortól erőszak az erőszak? 

Ha a nő miniszoknyát vesz fel, vagy úgy öltözik, mint egy prostituált, akkor magára vessen, ha megerőszakolják? A prostituáltat nem lehet megerőszakolni, mert neki amúgy is a szex a munkája? Téves elképzelések és hímsoviniszta hozzáállás? Ne áldozatnak, hanem bűnbaknak érezze magát az a nő gyerek, akit megerőszakoltak?

A fa alá...#1

Tavaly indítottuk A fa alá ... című, ajándékválasztást segítő sorozatunkat, szerettétek is, így idén ismétlünk. Az ajánlataink között lesznek olyan könyvek, amelyeket már olvastunk és értékelést is olvashattok róla a blogon, és lesznek olyanok is, amelyek még csak a váró- és kívánságlistánkon szerepelnek, mi is szívesen látnánk a fa alatt. :)

Remélem lesz olyan köztetek, akinek tudunk majd segíteni, aki még ajándékvásárlás előtt áll, vagy nem érzi magát elég határozottnak az ajándékválasztásban.

Jodi Picoult: Házirend

Úgy esett ez az eset, hogy egymás után két olyan könyvet olvastam el, amelyben a főszereplő Asperger szindrómával él. Nem szándékosan választottam egymás után őket, csak így alakult. Az előző a 19-es holttest volt, ami nagyon tetszett, és érdekes módon párhuzamot is lehet vonni eme két olvasmányom között.

Mindkét főszereplő Asperger szindrómával él, mindketten 18 év körüliek, mindkettőjüket nagyon érdekli az élet és halál közötti választóvonal, és mindketten zseniálisak a maguk módján. Mindkét könyvet imádtam.

Jodi Picoult: Apró csodák

Nem meglepő Jodi Picult témaválasztása,  hiszen kicsit mindig méhkasba nyúl könyveinek témáival. Az azokban boncolgatott problémákra nem lehet azt mondani, hogy egyszerűek, és bár valószínűleg állást tudunk foglalni egyik vagy másik szereplő oldalán, de a későbbiekben elbizonytalanodhatunk, mert Jodi több oldalról világítja meg a helyzetet.

Ebben a könyvében a rasszizmust  választotta központi témájának, amiről már 20 éve készült könyvet írni. Kérdezhetnénk, hogy ő, aki saját bevallása szerint kivételezett fehérként nőtt fel, hogyan tud hitelesen írni erről a súlyos témáról. 

Jodi Picoult: Magányos farkas

Kedvenc íróim között ott van Jodi Picoult is, így teljesen természetes, hogy mindig kíváncsian várom az új írásait. 

Szeretem a témaválasztásait, amelyek egyszerre megindítóak, nagyon fájdalmasak, mégis ott van bennük az a csöppnyi humor is, ami feloldja helyenként a történet keménységét, és mindeközben pedig nagyon elgondolkodtatóak. 

Regényeiben hol az egyik szereplőnek helyezkedem a helyébe, hol a másiknak és próbálom megérteni az adott szituációt, elképzelni, hogy ha én lennék hasonló helyzetben, milyen döntést tudnék hozni. 

Jodi Picoult - Samantha Van Leer: Lapról lapra

A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a "Boldogan éltek, amíg meg nem haltak" mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje...

Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandók kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek...

Mint egy anya-lánya blog anyája nagyon kíváncsi vagyok, hogyan született ez a könyv. Jodi írt egy fejezetet, majd Samantha folytatta? Vagy felosztották egymás között a szereplőket és ily módon oldották meg az írást? Vajon vitatkoztak, ne adj' isten veszekedtek-e közben? Egyforma részt vállaltak belőle, vagy valakinek jóval nagyobb rész jutott? Netalán megbeszélték szóban először az eseményeket, és azt is, hogy ki a soros az írásban? Lehet, hogy nyilatkoztak is már erről interjúban, nem néztem utána, csak úgy hirtelen eljátszottam a gondolattal.

Az biztos, ha én Zsófival írnék közösen egy könyvet, akkor nagyon sokat vitatkoznánk. Azaz Zsófi sokszor megvétózná, amit én mondok, én nem engednék a magam igazából, majd egy nap múlva rábólintana, hogy végülis mehet úgy is, mert nem olyan rossz az, ahogyan én kitaláltam. Ez persze fordítva is megtörténhetne, mindenesetre nagyon érdekes, szórakoztató dolog lenne. Ha úgy gondoljátok, hogy a blogot is így írjuk, akkor nagyon jól gondoljátok. :D Időnként nagyokat vitatkozunk egymás ötletein, duzzogunk egy napig, kettőig, aztán valamelyikünk enged. Közben néha elhangzik az a mondat, hogy akkor én kiszállok, csináld egyedül. :D DE ezt sosem gondoljuk komolyan!!

Mindenesetre, ha esetleg Jodiéknál is törtek tányérok, hangzott el hasonló mondat, a végén ők is megegyezésre jutottak, mert megszületett ez a remek második rész. Ami még az elsőnél is jobban tetszett. 

Olivér a valódi világban csetlik-botlik, ez rendkívül mulatságos, megmosolyogtató helyzeteket szül. Iskolába jár, ahol barátokat szerez vagy nem, lányokat hódít meg akaratán kívül, miközben szíve Deliláért dobog. Ismerkedik ezzel a világgal, ahol nem állnak helyre a dolgok a könyv minden kinyitása alkalmával.

Itt mindig nyitva van a könyv, és ha egyszer valami megtörtént, legyen az jó vagy rossz, nem lehet ismételni, meg nem történtté tenni. Lehet javítani rajta, de semmi nem kezdődik elölről, és semmi nem történik ugyanúgy. Ezt még Olivérnek meg kell szoknia. Mint ahogyan a veszteségeket, a szomorúságot és a vidámságot is. 

A fejezetek most is felváltva íródtak, Olivér és Delila szemszögéből, kedves, bájos tiniszerelem az övék, még ők maguk sem hiszik, hogy valósággá vált egy álom. Két álom, mert mindkettejük álma teljesült, együtt vannak, szerelmesek, Olivért pedig nem kötik meg a lapok, a betűk, a mese.

Közben a mesében is zajlanak az események, Edgar megvalósítja  fantáziájának ötleteit, mintha csak örökölte volna az édesanyjától a meseszövés képességét. Elég vicces dolgok vannak így most a mesében, ami ellen a könyv időnként lázadozik... Jó volt viszontlátni a szereplőket, Rajmund kapitányt, Matilda királynőt, Orbáncot, Naspolyát, Froclit és a többieket. Régi ismerősként üdvözöltem Örökkön örökké partot, a palotát, az Elvarázsolt Erdőt, Piró barlangját és a nagy Sziklát. 

Nem felejtkeztem el Szerafima hercegnőről sem, aki ebben a részben igazi meglepetéseket okoz, és sokat nevetgéltem rajta.

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan zárják le a szerzők a történetet, és most már elmondhatom, hogy nagyszerűen megoldották a befejezést. Igaz, beleszőtték az élet kegyetlenségét, szomorúságát, de ugyanakkor a vidámságát, elevenségét és szépségét is.

A mesében pedig minden lehetséges, az élet drámai eseményeit is segíthet megoldani. 

A Lapról lapra egy eseménydús és vicces, szomorú és vidám, bájos és fiatalos, mesés és életteli történet volt. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

Kapcsolódó bejegyzés:  Sorok között

A Hónap Könyve(i) márciusban

Ebben a hónapban még nehezebb dolgunk van, mint máskor, mert sikerült extra sokat olvasnunk, amiből következik, hogy nehezebb a választás. De mivel nem vagyunk számbeli korlátokhoz kötve, így végül is bármennyi könyvet kinevezhetünk a hónap könyvének. :)

Nem biztos, hogy csak a 10 pontos könyvek kerülnek ide, mert attól, hogy kevesebb pontot kapott tőlünk, még lehet, hogy mély nyomot hagyott bennünk, csak valamiféle nem tetsző dolog miatt levontunk esetleg egy-két pontot.

Jöjjenek akkor Március Könyvei:

Bruce Coville: Békát a békának

Ifjúsági regény, nagyon kedves, nagyon vicces és izgalmas. Hármas olvasáson is átesett, és mindhárom szűrőn remekül átment. Zsófi, Titusz és én voltunk a szűrők, nagyon tetszett mindannyiunknak és Titusz már a második részét is elolvasta. Az egy "icipicit még jobban tetszett neki (talán)". :)

A könyvhöz kötődik még egy nagyon kedves dolog, Könyvparfé blogján is született a könyvről egy fantasztikus bejegyzés, benne egy levéllel Titusznak és csodálatosan szuper békafánkokkal. Nézzetek be hozzá, mert bámulatos mit művel ez a lány!! :) Itt is köszönjük kedves Könyvparfé! :)

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Jodi Picoult a lányával, Samanthával írta ezt a fantasztikus könyvet, ami nekem hatalmas élmény volt. Ki ne ábrándozott volna már arról, ami a könyv témája?? Nagyon bájos, vicces, eredeti könyv. Ajánlom mindenkinek! Zsófinak is, aki remélem, hamar az olvasási listájára veszi. Annál is inkább, mivel egy szót sem meséltem neki róla,  és az értékelésemben sem árultam el a cselekményről és a fő témájáról semmit, ő pedig az enyémen kívül szándékosan nem olvasott el több bejegyzést a könyvről. 

Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Ennek a könyvnek Zsófi már a Heti ez+az- ban megadta a hét könyve címet, természetesen a Hónap Könyve cím is jár neki. Ez ismét egy olyan könyv, amit hárman is elolvastunk a családban és mindenkinek nagyon tetszett. Ráadásul igaz történet, tulajdonképpen egy önéletrajz. Vicces, megható, különleges.

Sean Patrick: Ébreszd fel a benned rejlő géniuszt!

Ezt még Zsófi nem olvasta el, de a tervei között van, mert mi Bencével már olvastuk és nagyon jó eszmecserék zajlottak közöttünk a könyv kapcsán. Nagyon érdekes emberek, géniuszok példáján keresztül boncolgatta szerző, hogy tulajdonképpen hogyan is lettek ők zsenik, miközben az életük történetével is megismerkedhettünk, és talán megfejthetjük azt is, hogy mi magunk miben válhatunk géniusszá. :)

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej

A blogról már kiderült, hogy megmagyarázhatatlan vonzódás fűz az autizmus témája, az autizmussal élő emberekről szóló könyvek iránt, tehát nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet is el szeretném olvasni. Nem csalódtam, magyar édesanya meséli el fia, Zsombor történetét. Ez a könyv eltér a megszokottaktól, a legnagyobb eltérés, hogy magyar, a másik pedig az, hogy a főszereplő bár autista, de nem zseni. Az édesanya őszintén beszél életükről, nehézségekről, szeretetről. 

Lesley Pearse: A múlt nyomában

Lesley Pearse rajongónként nagyon örülök, hogy nem sokkal a megjelenés után el is tudtam olvasni ezt a könyvet. Bár ez a történet az 50-es években játszódik és egy gyilkossági szál is van  benne, kijelenthetem, hogy nem csalódtam az írónőben, szerintem egy mozgalmas, romantikus, izgalmas könyv volt, remek kikapcsolódás. 

//Bea 

Rolf Lappert: Pampa blues

Egy keserédes történet szeretetről, vágyakozásról, álmokról és a felnőtté válásról. Rövid, de annál erőteljesebb könyvecske volt.

Kenneth Oppel: Az élet vize

Egy alternatív Frankenstein történet, izgalmas, fordulatos és letehetetlen volt. Már itt is van nálam a második része, alig várom, hogy olvashassam.

Angela Carter: Esték a cirkuszban

A könyv által tehettem egy kalandos és szürreális utazást a cirkuszba, ahol különféle csodabogarakkal és képtelen, de rendkívül szórakoztató történésekkel találkozhattam. Hozzám hasonló cirkuszrajongóknak jó szívvel ajánlom.

Michael Crichton: Jurrasic Park

A film gyerekkorom egy meghatározó élménye volt (mondjuk szinte az összes akkor látott Spielberg film az volt). 

A könyv pedig hasonlóan fantasztikus olvasmány volt most, mint a film annak idején.

Bár azért az sajnálom, hogy most már nem tudok úgy rettegni a dinoszauruszoktól, mint anno tíz évesen. :)

//Zsófi

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki - különösen a népszerű lányok közül - megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék...örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napont azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát .... egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet...

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét - egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Egy anya-lánya könyvesblog mi mást is írhatna erre az  anya-lánya könyvre mint, hogy fantasztikus! Már csak az anya-lánya közös munka miatt is, hiszen mi aztán tudjuk milyen az. :) Jodi Picoult és lánya Samantha van Leer valami zseniálisan eredeti történetet hozott létre! Imádtam  közös alkotásukat, annyira egyedülálló ötlet és megvalósítás, hogy csak rajongani és lelkendezni tudok a könyvről.

Jodi Picoult a kedvenc íróm. Könyvei nem könnyű témákat, helyzeteket dolgoznak fel, megcibálják a lelkünket és megdolgoztatják a könnycsatornáinkat.

Ez a könyv egyáltalán nem ilyen! 

Ne várjunk tipikus Jodi Picoult-os regényt, sőt, ne várjunk semmit, csak engedjük el magunkat, kezdjünk el olvasni, és nagyon gyorsan hat majd a varázslat, ezt garantálhatom. 

Ez egy gyönyörű mese. Mese a mesében vagy inkább mese az életben? A szereplők fantasztikusak. Deliláról már olvashattunk a fülszövegben, ő egy 15 éves, könyvmoly lány, aki a suliban a többi lány között úgy érzi magát, mintha egy másik világban élne, szívesebben félrevonul a könyvével, mintsem semmitmondó dolgokról csacsogna.  Ezt teljesen meg tudtam érteni, már ezzel a szívembe lopta magát. Egyetlen barátnője a horrorfilm-rajongó , punk Jules, aki szintén nem egy átlagos lány. Delila az  édesanyjával él, aki keményen dolgozik, hogy eltartsa kettőjüket, és aggódik lánya miatt, jobban szeretné, ha nem lenne ennyire magányos. Nem csoda, ha még jobban kétségbe esik, amikor azt látja, hogy lánya egy mesekönyvet hurcol mindenhová magával.

Azzal még nem árulok el semmit, hiszen a fülszöveg is megmondta, hogy egy délceg (na jó, dögös) királyfi miatt hurcolja mindenhová Delila ezt a könyvet. Talán mindannyian rajongtunk már mesehősért gyermekkorunkban, vagy éppen nagyobb korunkban egy-egy jó pasiért valamelyik könyvből.  Megsúgom én egy kicsit szerelmes voltam Süsüből a jó királyfiba,  majd később Szilvási Lajos Egymás szemében című könyvének egyik főhősébe Attilába, éppen 15 évesen olvastam. :)

Szóval Delila is rajong Olivér királyfiért, aki egy igen jóképű 16 éves fiatalember, csak egy baja van, hogy egy kétdimenziós, kétcentis papír, egy illusztráció. Egy mesehős, akit csak kitaláltak, aki oda van rajzolva a könyvbe, aki nem él. Vagy.....?

Nem akarom elrontani az olvasási élményeteket, ezért igyekszem nagyon óvatosan fogalmazni, mert nekem - így, hogy igazából nem tudtam a fülszövegen kívül semmit - nagyon nagy élmény volt.  

Olvashatunk egy mai történetet, egy mai diáklánnyal, aki iskolába jár, nem túl népszerű, nem szívesen jár matekra, de azért készül a dolgozataira, zenét hallgat, ha senki nem látja táncot is lejt rá, és titkolózik az édesanyja előtt.

És olvashatunk egy mesét, megismerhetjük a mese szereplőit, megtudhatjuk, hogy a tündérek kedvesek-e, avagy nem, a sellők mit gyűjtögetnek a tenger mélyén, na és a manók is igen furcsa szerzetek.  Olivér királyfi, Szerafima, Frocli, Naspolya mind-mind készenlétben állnak, hogy amikor kezdődik a mese, minden a helyén legyen, az Olvasónak ne kelljen csalódnia. 

Én nem is csalódtam, végleg (és örökké) Jodi Picoult rajongó lettem, és természetesen ne feledkezzünk meg Samantháról sem, akinek a fejéből az egész ötlet kipattant és édesanyjával közösen megírta ezt a tündéri történetet. Rajongok Samantháért is , és remélem fogok még a nevével jó pár könyv borítóján találkozni.

Kicsit talán viccesnek tűnhet, hogy én olvastam el először a könyvet, mert azt gondolhatnánk, hogy Zsófihoz talán közelebb van még a gyermekkor és a mese, de már többször is említettem, hogy imádom a meséket, és ez a könyv egy olyan mese és fantázia, amit bármelyik könyvmoly szívesen átélne, szívesen lenne Delila helyében, legyen 9, vagy akár 99 éves. Olvassátok el és megtudjátok mi van a Sorok között!

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10*/10

Bea

Jodi Picoult: Csodalány

„Nem kell elfogadnunk egymás hitét... de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben hinni szeretne.”

„Az anyaság nem teszt, hanem vallás: egy szövetség, amelyre felesküdünk, egy ígéret, amit megtartunk. Egy méretben létezik, és úgy leplezi a hibákat, mint semmi más.”

Mielőtt elkezditek olvasni a könyvről alkotott véleményemet, tudnotok kell, hogy én egy  Jodi Picoult rajongó vagyok. :) Az első könyv, amit olvastam tőle, A nővérem húga volt, és akkor tudtam, hogy Jodi Picoult egy igazán nekem való író. Sorra olvastam el megjelenés után már másnap a könyveit, és nem csalódtam benne. A Szívtől szívig az egyik kedvencem, már amennyiben nem lehetetlen feladat kedvenc könyvet választani egy kedvenc  írótól. :) Egy-két könyv kimaradt még, mert úgy alakult, hogy nem tudtam beszerezni, de ezeket is hamarosan bepótolom.

Nagyon kíváncsi voltam a Csodalányra, ezúton is köszönöm az Athenaeum Kiadónak, hogy megjelenés után ilyen hamar a kezembe vehettem és olvashattam ezt a csodálatos könyvet.

Jodi Picoult témaválasztásai engem mindig lenyűgöznek, most sem volt ez másképp. Olyan témához nyúlt ebben a könyvében is, ami igazán elgondolkodtat. És nem is igazán az gondolkodtat el, hogy van Isten vagy nincsen, mert nyilvánvalóan a hívő emberek azt mondanák, hogy van, a nem hívők pedig, hogy nincs. A két csoport között még rengeteg ember van, aki nem tudja ezt az ősrégi kérdést ilyen egyszerűen megválaszolni. Mert minden ember szeretne hinni valamiben, valakiben. Szeretnénk, ha lenne, de ha megnyilvánulna valamilyen formában, egy "csodában', akkor nem biztos, hogy hinnénk a csodának, a tényeknek, és mi magunk is megpróbálnánk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és belemagyaráznánk a csodába a tudományt, a tényeket, és megnyugodnánk, hogy akkor ez nem is csoda. Ez az, ami igazán elgondolkodtató, hogy hinnénk-e egy csodában, ha a szemünk előtt zajlana le? Sokkal nehezebb hinni egy csodában, mint nem, könnyebb megtagadni és megmagyarázni azt. Szóval a könyv egyik témája, hogy Faith Istent látja-e, vele beszélget-e, Isten-e  a barátja, vagy mindez csak szélhámosság, pszichotomatikus tünet, egy kislány képzelgései. A stigmák megjelenése csoda-e vagy pedig szülői bántalmazás? A hihetetlen gyógyulások, feltámadások csodának tekinthetők-e vagy pedig van rá magyarázat?

Az édesanyja hisz Faith-nek, hiszi, hogy lánya nem hazudik, nem vitatja a csodát, a lehetetlent, csak meg akarja védeni gyermekét, azt akarja, hogy egy 7 éves gyereknek megfelelő életet éljen. És nekem inkább erről szólt a könyv. Az anyai szeretetről.  Arról, hogy mire képes egy anya, hogy megvédje gyermekét. Arról, hogy mennyire erős a szeretet egy anya és gyermeke között. Mire képes ez a szeretet? Egy megalázott, gyenge nő hogyan válik erős, a lányáért mindenkivel megküzdő emberré. Egy bizonytalan, önbizalomhiányban szenvedő, jó anyaságában állandóan kételkedő anya hogyan jön rá arra, hogy bármennyire is erőlködik nem lesz képes megvédeni a gyermekét a tragédiáktól, a tévedésektől és a rémálmoktól. "Talán egy anya feladata nem az, hogy menedéket biztosítson, hanem hogy mellette legyen, amikor a gyermek földet ér... és utána vigaszt nyújtson."  A szeretet az, amiről ez a könyv szól. A szeretet pedig lehet sokféle, fájdalmas, szomorú, örömteli, apai, anyai, testvéri, emberi, isteni...

Nem maradt ki a bírósági tárgyalóterem sem a történetből, ami már szinte megszokott Picoult-tól, és én ezt is nagyon szeretem, élvezem a macska-egér harcot, ami a tárgyalóteremben folyik, elégedetté tesz, ahogyan a tanúk egymás után felvonulnak, a "rossz" ügyvéd és a "jó" ügyvéd megküzd egymással, mindig van még itt is valami meglepetés, és győz, akinek győznie kell.:)

Azt kell mondjam így a végére, hogy nemhiába Jodi Picoult az egyik kedvenc íróm.:) És még a romantikus szálról nem is írtam. De azt hiszem be is fejezem a Jodi Picoult-ról és a Csodalányról folyó áradozásomat, mert Zsófi megjegyezte, hogy annyit írok már, hogy "csak nem a folytatását akarom megírni  a könyvnek.:)"

10/10

Bea