A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rolf Lappert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rolf Lappert. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 9., szombat

A Hónap Könyve(i) márciusban

Ebben a hónapban még nehezebb dolgunk van, mint máskor, mert sikerült extra sokat olvasnunk, amiből következik, hogy nehezebb a választás. De mivel nem vagyunk számbeli korlátokhoz kötve, így végül is bármennyi könyvet kinevezhetünk a hónap könyvének. :)

Nem biztos, hogy csak a 10 pontos könyvek kerülnek ide, mert attól, hogy kevesebb pontot kapott tőlünk, még lehet, hogy mély nyomot hagyott bennünk, csak valamiféle nem tetsző dolog miatt levontunk esetleg egy-két pontot.

Jöjjenek akkor Március Könyvei:

Ifjúsági regény, nagyon kedves, nagyon vicces és izgalmas. Hármas olvasáson is átesett, és mindhárom szűrőn remekül átment. Zsófi, Titusz és én voltunk a szűrők, nagyon tetszett mindannyiunknak és Titusz már a második részét is elolvasta. Az egy "icipicit még jobban tetszett neki (talán)". :)
A könyvhöz kötődik még egy nagyon kedves dolog, Könyvparfé blogján is született a könyvről egy fantasztikus bejegyzés, benne egy levéllel Titusznak és csodálatosan szuper békafánkokkal. Nézzetek be hozzá, mert bámulatos mit művel ez a lány!! :) Itt is köszönjük kedves Könyvparfé! :)

Jodi Picoult a lányával, Samanthával írta ezt a fantasztikus könyvet, ami nekem hatalmas élmény volt. Ki ne ábrándozott volna már arról, ami a könyv témája?? Nagyon bájos, vicces, eredeti könyv. Ajánlom mindenkinek! Zsófinak is, aki remélem, hamar az olvasási listájára veszi. Annál is inkább, mivel egy szót sem meséltem neki róla,  és az értékelésemben sem árultam el a cselekményről és a fő témájáról semmit, ő pedig az enyémen kívül szándékosan nem olvasott el több bejegyzést a könyvről. 

Ennek a könyvnek Zsófi már a Heti ez+az- ban megadta a hét könyve címet, természetesen a Hónap Könyve cím is jár neki. Ez ismét egy olyan könyv, amit hárman is elolvastunk a családban és mindenkinek nagyon tetszett. Ráadásul igaz történet, tulajdonképpen egy önéletrajz. Vicces, megható, különleges.

Ezt még Zsófi nem olvasta el, de a tervei között van, mert mi Bencével már olvastuk és nagyon jó eszmecserék zajlottak közöttünk a könyv kapcsán. Nagyon érdekes emberek, géniuszok példáján keresztül boncolgatta szerző, hogy tulajdonképpen hogyan is lettek ők zsenik, miközben az életük történetével is megismerkedhettünk, és talán megfejthetjük azt is, hogy mi magunk miben válhatunk géniusszá. :)

A blogról már kiderült, hogy megmagyarázhatatlan vonzódás fűz az autizmus témája, az autizmussal élő emberekről szóló könyvek iránt, tehát nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet is el szeretném olvasni. Nem csalódtam, magyar édesanya meséli el fia, Zsombor történetét. Ez a könyv eltér a megszokottaktól, a legnagyobb eltérés, hogy magyar, a másik pedig az, hogy a főszereplő bár autista, de nem zseni. Az édesanya őszintén beszél életükről, nehézségekről, szeretetről. 

Lesley Pearse rajongónként nagyon örülök, hogy nem sokkal a megjelenés után el is tudtam olvasni ezt a könyvet. Bár ez a történet az 50-es években játszódik és egy gyilkossági szál is van  benne, kijelenthetem, hogy nem csalódtam az írónőben, szerintem egy mozgalmas, romantikus, izgalmas könyv volt, remek kikapcsolódás. 
//Bea 

Egy keserédes történet szeretetről, vágyakozásról, álmokról és a felnőtté válásról. Rövid, de annál erőteljesebb könyvecske volt.

Egy alternatív Frankenstein történet, izgalmas, fordulatos és letehetetlen volt. Már itt is van nálam a második része, alig várom, hogy olvashassam.

A könyv által tehettem egy kalandos és szürreális utazást a cirkuszba, ahol különféle csodabogarakkal és képtelen, de rendkívül szórakoztató történésekkel találkozhattam. Hozzám hasonló cirkuszrajongóknak jó szívvel ajánlom.

A film gyerekkorom egy meghatározó élménye volt (mondjuk szinte az összes akkor látott Spielberg film az volt). 
A könyv pedig hasonlóan fantasztikus olvasmány volt most, mint a film annak idején.
Bár azért az sajnálom, hogy most már nem tudok úgy rettegni a dinoszauruszoktól, mint anno tíz évesen. :)
//Zsófi

2016. március 30., szerda

Rolf Lappert: Pampa blues

„Jó volna végre megcsókolni egy lányt! És el kéne húzni Afrikába, lehetőleg egy jól feltuningolt Volkswagen kisbusszal. Anya mindig úton, azaz sehol, apa meghalt. A nagyapámmal élek, de nem ő vigyáz rám, hanem én rá...”

A falu, ahol Ben él, kész őrület! Gyerek itt vagy ötven éve nem született, őslények laknak errefelé, unalmas öregek, akik vagy csendben leépülnek, vagy földönkívüliektől várják Senkiföldje felvirágzását. Ben keveset beszél, de annál többet gondolkodik. Tizenhat éves, tehát mindent tud. És ha nem történik vele mindjárt valami furcsa és különleges dolog, akár le is húzhatja a rolót. De történik. A neve: Léna.

Bevallom őszintén én a borító és a fülszöveg alapján egy teljesen másféle történetre számítottam, mint ami végül a lapok között várt rám. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy csalódtam volna. 

A történetünk elején megismerjük Bent, és a nagyapját Karlt, akivel Ben itt Wingrodenben, azaz itt, ahol még a madár se jár Senkiföldjén él. A tizenhat éves Ben viseli gondját az önmagát ellátni már nem tudó idős nagyapjának, ő eteti, fürdeti, öltözteti mindennap. Ben egy kicsit keserű, máshogy látja a világot, mint a többi tizenhat éves. Megismerjük Ben anyját is, aki egy igazi önző könyvbeli anya karakter, akinek igazából nem nagyon számít, hogy mi van a gyerekével, csak az a lényeg, hogy a saját karrierje sínen legyen. Ben arról ábrándozik, hogy amint tizennyolc éves lesz, elmegy Afrikába. Ezért minden Afrikával és túrázással kapcsolatos könyvet elolvas, kész szakértő lesz a témában, később majd fény derül az Afrika iránti rajongásának okára is, ami az apjával van összefüggésben. 

Szépen lassan Senkiföldje többi lakóját is megismerjük, Annát, aki a falucska lakóinak a haját tartja rendben, a férjét Georgijt a háborús veteránt, a reménytelenül szerelmes Jojót, aki egész nap régi romantikus filmeket néz. Aztán itt van még nekünk a reménytelenül optimista Maslow is, aki folyton újabb és újabb terveket eszel ki annak az érdekében, hogy Wingrodenbe csalogassa a turistákat. Igazából a legújabb őrült ötlete fogja beindítani a törénetünk eseményeit. Maslow ugyanis az amerikai Roswell városának példáját felhasználva, a földönkívüliek segítségével akarja újra felvirágoztatni Wingrodent, s őrült terve megvalósításának sikerében semmitől sem riad vissza. Ben, bár egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, segít Maslownak az ufó projekt sikeressége érdekében. 
És itt  jön majd  a képbe Lena, aki alaposan felkavarja Wingrodenben a dolgokat.

Ben és Karl kapcsolata nagyon szépen volt ábrázolva, Ben az egyik percben fiatal és gondtalan akart lenni, fel akarta fedezni a világot, a másik percben pedig már lelkiismeretfurdalása volt ezek miatt, hisz tudta csak ő van itt Karlnak, hogy a gondját viselje. 
A könyv mókamestere Maslow és az ő ufója volt, ami végül mégiscsak Wingrodenbe csalogatta az embereket a világ minden tájáról, még ha nem is a terv szerint ment minden.

Megérintett a könyv keserédes hangulata, Ben és Karl kapcsolata, csodáltam Maslow eltökéltségét és a többi szereplő is nagyon a szívemhez nőtt. 


A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!

9/10

Zsófi