Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár

Ha egy könyv címében szerepel a könyvtár, könyvesbolt, könyv szó, akkor nálam már várólistára kerül. Ez amolyan könyvmoly dolog szerintem és vagyunk így még biztos nem kevesen. Persze, ez nem mindig elég ahhoz, hogy a végén is elégedetten tegyük le a könyvet, nem garancia arra, hogy egy komoly érzelmeket kiváltó, megindító, emlékezetes történetet kapjunk, de az ígéret ott van benne. 

A párizsi könyvtár azonban abba a kategóriába tartozik, ahová az abszolút 5 csillagos könyveket sorolom, ugyanis érzelmek sorát váltotta ki belőlem, szórakoztatott, meghatott, teljesen otthon éreztem magam a párizsi Amerikai Könyvtárban és szíven ütöttek a háború okozta történések.

Tamási Izabella (szerk.): Átok, bosszú, erény

Nem olvastam még a Történelmiregény-írók Társasága kiadásában készült novellaválogatást eddig, de annál nagyobb örömmel vettem most a kezembe.

Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy nem rajongok a történelmi témájú írásokért, nem is nagyon olvastam ilyen jellegű regényeket, ám nemrégiben a pöttyöskönyv-gyűjteményemből elolvastam Mikszáth Kálmán Akli Miklós című regényét, majd később Dénes Zsófiától a Zrínyi Ilonát, mindkettő nagyon tetszett, ezért  értetlenül kérdeztem magamtól, hogy akkor mi bajom is van a történelmi regényekkel.

Boros Botond: A Markoláb

Elvisz a kóku, jön a pulyaszedő, vagy éppen a zsákos ember - 40-50 éve az én szülőhelyemen ilyenekkel riogatták a gyerekeket Kelet-Magyarországon, a dél-magyarországi gyerekeket pedig a Markolábbal ijesztgették, egy olyan farkasemberrel, aki holdtöltekor holdat eszik, de a gyerekeket is szereti. 

Ebből a néphiedelemből indul ki Boros Botond regénye, ami nekem nagyon kellemes meglepetés volt. Tartottam a Markolábtól, mert nem tudtam, hogy valami horrorlényre számítsak, vagy valami jetiféle borzolja majd a kedélyemet a könyv lapjain, de azt kell mondanom, hogy egy remek könyvet olvastam.

Mikszáth Kálmán: Akli Miklós

 

cs. kir. udvari mulattató története

Egyik elhatározásom 2021-re, hogy a csíkos és pöttyös könyvgyűjteményem olvasását is beiktatom az új megjelenések és a könyvtárból kikölcsönzött könyvek közé. A csíkos és pöttyös könyvek nagy része 2020-ban került hozzám, kisebb részét használt piacon találtam, nagyobb részét pedig anyukám közreműködésével szereztem. 

Sok instagram kompozícióhoz felhasználtam őket, nagyon jól mutatnak ezek a kopott, öreg, színes könyvek, egy-egy virággal, régi bőrönddel, horgolt terítővel a fotókon, imádom őket. Fotózgatás közben pedig elgondolkodtam rajta, hogy nagyon sokat nem is olvastam el közülük. 

Vámos Miklós: Apák könyve

Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.

Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D

Bauer Barbara: A fekete rózsa

Bauer Barbarától ez a második olvasásom. Az aranyműves fia volt az első, és már arról a könyvről írt bejegyzésemben is megállapítottam, hogy mennyire finom, lírai stílusban meséli el az eseményeket a szerző. Ez nem változott, illetve annyiban mégis, hogy ez a könyv még jobban megérintett, még jobban szívbe markoló volt.

Az etyeki emberek emlékeit sikerült annyira személyessé, annyira közelivé tennie, hogy bármelyikünk emlékei lehetnének, bárki nagyszüleiről, elődeiről szólhatna ez a csodaszép, szeretettel teli, megindító történet.

Játszik a család: Mátyás

Bence

Ez a társasjáték egyből felkeltette a figyelmem amikor először megláttam, mégpedig több okból is.  Egyrészt, mert nem minden nap találkozik az ember olyan társassal, ami magyar történelmi témát dolgoz fel, és kíváncsi voltam, hogy mégis milyen módon teszi ezt. 

Tapodi Brigitta: A hajtű

Ha szeretitek a történelmi, a romantikus, az igényesen, szépen megírt, régmúltban és jelenben játszódó, némi titokzatosságot, rejtélyt tartalmazó történeteket, akkor  ajánlom Tapodi Brigitta regényét. 

Tökéletes nyári olvasmány, aminek nyáriságát az adja, hogy Keszthelyen, a Balaton partján indul a történet, csodás környezetben, kastélyok között és gyönyörű tájakon járhatunk, miközben a könyvet olvassuk.

Elhatároztam, ha Keszthelyen és a környékén járok, magammal viszem a könyvet és megkeresem a benne lévő helyszíneket. Ha ez sikerül, mindjárt több dimenziós élmény lesz ez a könnyed, szeretnivaló történet.

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Mondhatnám azt, hogy a könyvről sok mindent elárul a Pulitzer-díj. De ez, és ugyanígy az irodalmi Nobel-díj,  nem jelenti egyértelműen azt, hogy nekem is tetszeni fog a könyv, sőt! A díjazott regényekbe mindig némi óvatos kétkedéssel kezdek bele. 

Ez a könyv azonban hamar eloszlatta kétkedésemet, és rövid időn belül azt vettem észre, hogy  teljesen a hatása alá kerültem. 

Lucinda Riley: Viharnővér

A hét nővér 2.

Előre leszögezném, hogy én Lucinda Riley könyveit csak javíthatatlan romantikusoknak ajánlanám, bár javíthatatlan romantikusként is mindnyájan tudjuk, hogy az ilyen könyvek szívdöglesztő férfi főszereplői a valóságban nem is léteznek, s ilyen szemmel nézve a dolgokat, már nem is igazán mondhatjuk magunkat javíthatatlan romantikusnak! :)

A hét nővér sorozat nyitókötetében már megismerhettük a legidősebb nővért, Maiát, a mostani történeten keresztül pedig a következő nővért, Ally történetét ismerhetjük meg.

Susan Barker: Inkarnációk

Ezer éve rólunk álmodom

Nagyon különleges olvasási élményt nyújtott ez a könyv. Teljesen beszippantott magába, pedig volt amikor egyáltalán nem voltak egyértelműek az érzéseim a történettel kapcsolatban. Nem tudtam eldönteni, hogy elborzaszt amit olvasok, vagy lenyűgöz. Aztán megértettem, hogy nem kell eldöntenem. Elborzaszthat és lenyűgözhet egyszerre. 

A történet középpontjában egy Vang nevű, a harmincas éveiben járó taxisofőr áll, aki feleségével és kislányával él, egy teljesen hétköznapi, átlagos, már-már elszürkült kapcsolatban. Egy nap titokzatos levelet kap, amit nem tud mire vélni. Majd kap még egyet és még egyet. 

Dirk Husemann: A király elefántja

A címben is szereplő elefánt miatt figyeltem fel erre a könyvre, és a hatalmas és csodálatos állat,  becsületes nevén Abú'l Abbász nem is okozott csalódást.

A cselekmény elején a 800-as évek eleji véres háborúkkal sújtott, sötét Európában találjuk magunkat. A kora középkor mindenféle borzalmával találkozhatunk, a kereszténység erőszakos terjesztésével, letűnt korok nyomán újjáépülő birodalmakkal, kiirtott népekkel. 

E helyzetet egyszerű emberek szemén keresztül ismerhetjük meg.

Lucinda Riley: A hét nővér

Maia és húgai a nevelőapjuk halála után összegyűlnek a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, meg egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, Rio de Janeiróban, egy omladozó villában találja magát, ahol egy féltve őrzött titokra bukkan.

Lucinda Riley új sorozatának első kötetében egy évtizedeken és földrészeken átívelő nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény főszereplője nemcsak a származásának kérdésére találja meg a választ, hanem szembesül életének meghatározó, elhibázott döntésével, és újra felfedezi az élet szépségeit.

Amikor Lucinda Riley tavaly megjelent könyvét az Éjféli rózsát ( a bejegyzésért KATT IDE) elolvastam, már akkor megfogadtam, hogy mindenképpen el szeretném olvasni az írónő korábban megjelent könyveit is, ugyanis az előbb említett könyv fantasztikus volt, a romantikus-történelmi műfaj egy igazi gyöngyszeme.

Ezt az olvasást addig-meddig halogattam, míg végül lehetőségem adódott az írónő legfrissebb magyarul megjelent könyvét elolvasni. (De most akkor tényleg ünnepélyesen megfogadom, hogy idén elolvasom a többi Lucinda Riley könyvet is.)

A hét nővér is egy nagyon jó olvasmány volt, szeretem mikor Lucinda Riley megadja nekem azt a luxust, hogy szépen hátradőlök, felteszem a lábam, és belemerülök egy újabb csodás történetébe, hagyva, hogy teljesen megfeledkezhessek a körülöttem lévő dolgokról. 

Annak pedig kifejezetten örülök, hogy ez az élmény még hatszor meg fog ismétlődni, ugyanis ez a kötet egy azonos címet viselő regénysorozat része volt. Mindegyik kötetben a címadó hét nővért ismerhetjük majd meg, akikkel már ebben a részben is találkoztunk, szóval az első benyomásaim már megvannak róluk, és már azt is tudom, melyik nővérnek várom majd leginkább a bemutatkozását.

Mint már a könyv fülszövegéből is kiderül, a könyv cselekménye egy váratlan halálesettel indul, meghal a lányok örökbefogadó apja, ez hozza össze újra őket gyermekkoruk színhelyén, a Genfi-tó közelében lévő csodálatos családi házukban.

A lányok rájönnek, hogy tulajdonképpen szinte semmit nem tudtak az apjukról, aki még a halála után is újabb meglepetés elé állítja őket, mindegyiküknek hátrahagy egy személyre szóló levelet, és egy koordinátát, és megadja nekik, a döntés lehetőségét, hogy felkutatják-e vagy sem a származásuk eredetét.

Ebben a részben a legidősebb nővér, Mai életét és származását ismerhetjük meg alaposabban.

A lány a koordináták, no meg egy hirtelen döntés eredményeképpen egyik pillanatról a másikra a messzi és forró Brazíliába, a lüktető Rióba utazik, teljesen új emberek közé és új érzések forgatagába kerül. Egy kedves, újonnan szerzett barát segítségével elkezdi a kutatást a múltja után, s egy viharos és tragikus szerelmi történet tűnik elő a múltból a mindenki által jól ismert, a város jelképét adó Krisztus szobor árnyékában, mi pedig hirtelen az 1920-as évek Riójában találjuk magunkat. Nagyon tetszett, ahogy az írónő összeszőtte a fikciót a valós történelmi tényekkel, s a Krisztus szobor épülésével összefonódva követhettük nyomon Mai dédnagyanyjának, Izabelának sorsát.

Múltjának titkait felfedve a saját múltjának titkaitól is sikerült Maiának megszabadulnia, s az utazás közben még a szerelem és egy új kezdet reménye is rátalált.

Kíváncsian várom, hogy Lucinda Riley mit tartogat még nekünk a sorozat többi részében, bár ebből a részből kiindulva sok fantasztikus élményben lesz még részünk. :)

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

9/10

Zsófi

Winston Groom: El Paso

A nagy sikerű Forrest Gump szerzője ezúttal fordulatos történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín a századforduló utáni viharos, önállósodó  Mexikó, ahol a határhoz közel eső területeket fillérekért vásárolták fel amerikai vasútmágnások, újságcézárok és mások. 

Itt minden lehetséges, itt mindenki megfordul: gyermekrablók, banditák és javasasszonyok; valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.

Az olvasó ebből a magával sodró könyvből talán megtudja azt is, hogyan olvad össze izgalmas kalanddá történelmi forrás és fikció. A könyv gazdag, mint egy hatalmas freskó vagy mint maga az élet: érzelmes, gonosz, kegyetlen, tarka és szépséges. Igazi nagyágyú, Winston Groom közel húsz éve várt visszatérése.

Winston Groom nevével akkor találkoztam először, amikor jó pár éve a könyvtárban rátaláltam a Forrest Gump című könyvére, első gondolatom az volt, hogy "jé hát ebből könyv is van?",  aztán természetesen ki is kölcsönöztem a könyvet. Az elolvasása után rájöttem, hogy a könyv történetének a címadó szereplőn kívül semmi köze sincs a híres filmhez. Ez persze nem jelentett rosszat, sőt életem egyik legviccesebb olvasmányaiként tartom számom az író Forrest Gump könyveit (bizony ám, két része van neki). Így tehát nem meglepő, hogy nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy hamarosan egy új könyve fog megjelenni nálunk. A könyv borítója már első ránézésre nagyon megtetszett, a fülszöveg alapján pedig egy ígéretes történetnek néztem elébe.

Winson Groom El Paso-ja teljesen más hangvételű könyv volt, mint a Forrest Gump kötetei, ám én nem csalódtam ebben az új, kalandos történetében sem.

Történetünknek több igazán érdekes főszereplője van, az egyik a milliárdos vasútmágnás Shaughnessy ezredes, aki szereti, ha mindig a kedve szerint történnek a dolgok, egy árvaházban felnőtt fiú, Arthur, akinek az élete az előbb említett Shaughnessy ezredesnek hála, egy pillanat alatt megváltozik, és ne meg feledkezzünk meg még egy fontos szereplőről, a rettegett foradalmár Pancho Villáról sem, akinek személyisége a történet legérdekesebb színfoltja volt.

A könyv története egy amolyan igazi régimódi "roadmovie", ami átszeli Mexikó kies és lakatlan tájait, sok izgalomban van részünk, és Winston Groom-nak hála, rengeteg nevetésben is. 

A gondok ott kezdődnek, amikor a milliárdos Shaughnessy família (vagyis jobban mondva már csak volt milliárdos) Mexikóba érkezik a vállalat magánvasútján.

Az ezredes közös családi pihenésnek tervezett vakációja pár pillanat alatt kudarcba fullad, erről pedig nem más tehet, mint a már előbb is említett kegyetlen forradalmár, Villa tábornok, aki arra készül, hogy nemes célja érdekében eltulajdonítja az ezredes marhacsordáját. Aki persze mindezt nem hagyhatja annyiban, de miközben ezt próbálja megakadályozni, addig Pancho Villa szépen elrabolja két unokáját, Tommyt és Katherine-t. A gyermekek apja Arthur, és az ezredes sem hagyhatta ezt annyiban és rögtönzött "hadseregükkel", nagyszabású terveikkel, Villa nyomában erednek.

És itt kezdődnek majd el csak az igazi kalamajkák. Mexikó, főszereplőink és a mi számunkra is rengeteg meglepetést tartogat, találkozhatunk mérges óriásgyíkokkal, titokzatos indián törzsekkel, igazi cowboyokkal és gazfickókkal.

A könyv mellékszereplőiről is muszáj szót ejtenem, mert az ő személyiségük is rendkívül sokat tett hozzá a történethez. A Hollywoodba vágyó amerikai cowboy, Tom Mix, aki most éppen Villa tábornok forradalmában vett részt, a seprűárus, titokzatos jóstehetséggel rendelkező öregasszony, a matador Johhny Ollas, aki szintén Villát üldözte, mert elrabolta a feleségét, ők mind annyira egyedi figurák voltak, hogy csak na. :)

Imádtam ezt a rendkívül színes és kalandos történelmi regényt, Wisnton Groom pedig nagy mesélőtehetséggel rendelkezik, úgyhogy én mindenképpen vevő lennék bármire, amit ír. 

A történet befejezése is igazán szépen kidolgozott, úgy örülnék, ha minden író ilyen szép epilógussal kedveskedne nekünk, olvasóknak.

Az is biztos, hogy mind a szereplők, mind a történet sokáig velem maradnak még.

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!

10/10

Zsófi

Kamila Shamsie: Istent a kőben

Fűszeres illatok és géppuskatűz. Egy gyönyörű, fügefalevelekkel díszített ékszer rejtélye.  A huszadik század első három évtizede: az első világháború, nőmozgalom a világban és erőszakellenes mozgalmak Indiában.

Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát több, ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. Kajjam a brit hadseregben harcol, de sebesülése után az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és a vonzó Tahszin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre komolyabban képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni és védeni kell, akár saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhetőbb hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem egy közös kincsestár felbecsülhetetlen darabjai.

A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dareiosz idejébe, mert a régészek egy abból a korból származó fejéket keresnek. Illetve keresnének, ha nem zavarná meg őket a háború. Közben barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendát, látjuk a piacot, részesei leszünk családi és utcai jeleneteknek. És annak is, hogyan mészárolják le a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveit, aztán hogyan vonulnak ki az országból.  A bőrünkön érezzük az olajfákkal párbajozó szellőt.

Ez a könyv egy számomra eléggé ismeretlen történelmi időszakba és helyre repített el. Mert nem mondhatom, hogy nagyon ismerném az első világháború idején az Indiában és Pakisztánban történő eseményeket. Még a közelmúlt ott történt eseményei is elég távoliak nekünk, nemhogy egy évszázaddal ezelőttiek. 

Nagyon egzotikus és lenyűgöző történelmi regény volt, aminek köszönhetően nemcsak egy évszázadot, hanem évezredeket utazhattam vissza az időben, nyomon követve Dareiosz egyik kincsét, amit egy Szkülax nevű férfinak ajándékozott szolgálataiért. Ez a kincs egy fügefalevelekkel és fügékkel díszített ezüst fejék volt. 

Ez a fejék fogja össze a történetet, ezután kutatnak hőseink, a fiatal Vivian Rose Spencer, akinek apja - fia nem lévén - mindent megadott a lányának, lehetővé tette, hogy tanulhasson, hogy régészként tapasztalatokat szerezzen a világban. Apja legelőször is Tahszin bejhez küldi el az Oszmán Birodalomba, hogy részt vehessen az ottani ásatásokban. Viv imádja a munkát és éppen kezdett gyengéd érzelmeket táplálni Tahszin bej iránt, amikor közbeszólt a háború, Vivian-nek haza kellett utaznia Angliába. 

Nővérként dolgozott, majd egy Tahszin bejtől kapott levél nyomában egyszercsak Pesavárban találja magát, ami akkoriban brit gyarmat volt. Innentől beszippantotta Vivet is és engem is Pesavar ősi történelme, az itt élő emberek annyira távoliak és érthetetlenek voltak nekem, ennek ellenére lenyűgözve olvastam történetüket.

Beleláthattam Kajjam életébe, akit a brit hadseregben szerzett sérülése után leszereltek. Próbáltam megérteni tetteinek és gondolatainak mozgatórugóját, megérteni az ottani kultúrát, ahol a nő a férfiak szemében csak egy mozgó fehér sátor, ahol a férfiak bűnnek érzik ránézni egy nem családjukbeli nőre, még akkor is, ha egy átláthatatlan fehér lepel borítja őket. 

Nagyon tetszett az öccse, Nadzsíb életszeretete és tudásvágya, szorítottam neki, hogy elérje, amit akar.

Ennek a három embernek az életén, annak is egy epizódján keresztül lehetünk részesei egy nagyon idegen, nagyon ismeretlen ország történelmének. Miközben ők a múltat kutatják, keresik Szkülax, azaz Dareiosz kincsét, a jelen tragédiákon, lázadásokon, értelmetlenségeken át történik, alakítja a jövőt, és mindenki a részese lesz, ha akarja, ha nem.

Függetlenségi törekvések, vallási mozgalmak, női egyenjogúsági kérdések, egyszer csak ott találjuk magunkat mindennek a közepében, és tehetetlenül kapkodjuk a fejünket, élünk át tragédiát, harcokat, mert hiszen mást nem is tehetünk. Mi csak a múlt szemlélői vagyunk ebben a történetben, akárcsak Vivian és Nadzsíb, de ők belekavarodnak az akkori jelen tragikus eseményeibe is. 

A történet nyomasztó, álomszerű, lassan csordogáló. Mégis, valamiért lenyűgözött, elvarázsolt. A Mesélők utcája, A Csízek és a körtefák utcája, A Fogorvosok utcája, Az Ezüst utcája, a távoli hegyek, a lágy szellő, a gyümölcsök, a tüzes színű virágok, az ezeréves történelem, mind-mind valamiféle ezeregyéjszaka világába repített el. 

A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!

10/10

Bea

Robert Masello: Az Einstein - prófécia

1944-ben még javában dúl a második világháború, amikor az amerikai hadsereg ifjú hadnagya, Lucas Athan egy egyiptomi sírboltból származó szarkofágot talál az elszáz-lotaringiai hadszíntéren. A Princeton Egyetemre szállított kőláda rejtélyeit csak Lucas tudja megfejteni a tehetséges ifjú régésznő, Simone Rashid segítségével.

Ezek a rejtélyek magának Albert Einsteinnek a sötét jóslatait cáfolhajták vagy erősíthetik meg. 

Lucas és Simone a szarkofág különös tartalmának vizsgálata közben akaratukon kívül a világra szabadítják a jó és a gonosz erőit. 

A világ sorsa innentől fogva nemcsak Einstein professzor titkos kutatómunkájától függ, hanem attól is, hogy Lucas képes-e legyőzni egy minden eddiginél elképzelhetetlenebb erejű, démoni ellenséget.

Elolvastam már pár könyvet, melyekben a híres professzornak Albert Einsteinnek mindig különféle szerepek jutottak, volt már kíméletlen nőcsábász, fiát elhanyagoló apa, egyszóval egyik történetben sem pozitív hősként tüntették fel. 

Robert Masello kalandregényében azonban igazán jó szerepet kapott, életének egy igen nehéz pillanatát ismerhettük meg, az író nagyon szimpatikus emberként jelenítette meg a kócos hajú, zoknit sosem viselő, mentolos cukorkát szopogató szórakozott professzort.

A történetünk kezdetén két katona éppen egy különleges küldetést teljesít, a nácik által zsákmányolt műkincsek felkutatásán fáradoznak, egy titokzatos szarkofágot kell megtalálniuk, amire egy barlangban lelnek rá, a führer különös gonddal elkülöníttetve helyezte el ezt a műtárgyat. Ám a két katona Lucas Athan és társa éppenhogy megtalálja a szarkofágot, amikor szörnyű tragédia történik.

Ekkor egy másik ember, a fiatal arab kutatónő, Simone Rashid Amerikába tartó utazásába pillanthatunk be. Simone és idős édesapja az általuk felfedezett, majd a nácik által elorzott szarkofágot követi Amerikába, a hajón való útjuk sem mondható esemény nélkülinek.

Lucas Athan egyetemi professzor háborús hősként tér vissza az egyetemi városba Princetownba, fél szemét elvesztette egy titokzatos műkincs utáni kutatásban, de mindent megtesz, hogy visszarázódjon a háború előtti életébe, bár ez egész nehéz feladat lesz, hisz a körülötte lévő világ sem ugyanaz már, mint ami egykor volt.

Ám a  mindennapjait alaposan felrázza a titokzatos szarkofág, ami hosszú útjáról az egyetemre érkezik, és feljebb való hatalmi erők Lucast jelölik ki a tanulmányozására..

A fiatal tudós, még nem is sejti, hogy kutatásamennyire fel fogja majd forgatni az életét, s a világról alkotott elképzeléseit. A kutatásba, a szarkofág tanulmányozásába bekapcsolódik még Simone Rashid is, így a két fiatal sorsa akarva akaratlanul is összefonódik.

És persze itt jön még a képbe Albert Einstein, aki éppen az egész világot elpusztítani képes fegyver megalkotásában segédkezik, közben önmagával és az erkölcseivel viaskodik. 

A titokzatos szarkofág felnyitásakor pedig egy erős és ősi elem szabadul a világra...

Élveztem ezt az izgalmas és fordulatos kalandregényt, az egyetemi város Princetown, és az 1940-es évekbeli környezet remek keretet, egyedi hangulatot szolgáltatott a történetnek. A szereplőket is megkedveltem, Simone került hozzám a legközelebb, imádom a talpraesett főhősnőket. 

A könyvben a tudomány összefonódott a misztikummal, de a szerző e két dolog között megtalálta a tökéletes egyensúlyt.

A kalandos, rejtélyes történelmi regényenek kedvelőinek bátran ajánlom ezt a könyvet.

A könyvet köszönöm a 21. Század Kiadónak!

8/10

Zsófi

Jim Shepard: Áron könyve

Áron, a történet elbeszélője Lengyelország német megszállása idején családjával együtt Varsóba kényszerül, ahol nélkülözés vár rájuk. A gettóban élő gyerekekből összeverődő maroknyi csapat tagjai nap mint nap életüket kockáztatva szöknek át a falon, hogy csempészéssel és sefteléssel szerezzék meg a betevő falatot. Eközben a zsarolókkal, a zsidó, a lengyel és német rendőrséggel, valamint nem utolsósorban a Gestapo fenyegetéseivel is meg kell küzdeniük.

Családjának elvesztése után Áront a valóságos személyről mintázott, elismert orvos, Janusz Korczak veszi magához, aki a náci megszállás idején minden erejét a varsói árvaház fenntartásának szentelte. 

Az Áron könyve kegyetlenül megtépázza az emberségbe vetett hitünket. Egy nagyon tragikus történelmi időszakot ismerhetünk meg belőle Áron, a tizenéves fiú szemén keresztül. Aki egyszerre gyermek és felnőtt. Felnőtt, mert a lengyelországi események, a varsói gettó megépítése után hirtelen fel kellett nőnie. Csempészéssel szerez élelmet magának és családjának, szörnyű eseményeknek lesz szemtanúja és áldozata. 

Eleinte nem kedveltem őt, nem lopta szívembe magát a gondolataival, a tetteivel sem. Hidegnek, távolinak tűnt, aki csak a maga érdekében cselekszik, aki nem törődik a családjával, nem törődik a kisebbekkel, nincsenek érzelmei. Aztán megértettem, hogy a helyzet tette ilyenné, az életében és világában eluralkodó gonoszság, kegyetlenség az, ami őt is érzelemnélküli, kemény emberré formálta 13 évesen, miközben próbált ellenállni a zsarolásnak, egyensúlyozni az életnek talán nem is nevezhető állapot mezsgyéjén.

Mert milyen élet ez, amelyben családokat zsúfolnak össze lakásokba, ahol nincs víz és élelem, ahol az embereknek az éhségen, a hidegen és kegyetlenségen kívül a hemzsegő tetvekkel is meg kell küzdeni. Ahol csak akkor van cipőd és kabátod, ha elveszed egy kisebb gyerektől, vagy éppen egy halottól. Ahol mindennap terelik az embereket a halálba, szétszakítva családokat, anyát a gyermekétől, csecsemőt a kisebb testvérétől, ahol nap mint nap Áron szeme láttára lőnek le embereket találomra az utcán és ahol nem csak a katonák pusztítják az embereket, hanem a tífusz is.  Ahol mindent elveszített már, ami és aki hozzá tartozott.

Amikor Áron árvaházba kerül, akkor végre gyermek lehet Janusz Korczak mellett. Az ő nézőpontjából megismerhetjük Korczak heroikus mindennapjait, az árvaházi gyerekek keserves sorsát, az éhséget, a betegséget, a hiábavalóságot. Megismertem végre Áron gyermeki lelkét, megláttam, hogy ott van benne a jóság, a szeretetre való vágy. Sajnáltam, az életét, a torkom egyre inkább elszorult, ahogyan elnéztem annak a maroknyi embernek az emberfeletti áldozatát, akik az árván maradt gyermekekért tettek meg,  amit csak tudtak. 

A témája ellenére nem érzelgős történet, hanem kemény és letaglózó, nem szétszaggatja a szívet, hanem egész picivé zsugorítja össze. Olyan picivé, hogy ne érezzük a sors és a történelem szörnyűségeit, hogy el tudjuk viselni Áron történetének kegyetlen valóságát.  A könyv végére megértettem Áront... Janusz Korczak pedig egy hős volt. Mindannyian azok voltak.

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea

Iny Lorentz: A remény földjén

Három fiatal gyermek halad az ismeretlen csatamező felé, ahol az évszázad egyik legvéresebb ütközete veszi kezdetét. A 19. század első felének rendileg és vallásilag szigorúan tagolt társadalmában útjaik sosem keresztezhetnék egymást, a háború azonban minden szabályt felülír. Walther éles eszű, ám a harctéren tapasztalatlan, tizenhárom éves árva dobos fiú. Apja Renitz gróf erdészeként szolgált, és a Napóleon elleni küzdelemben vesztette életét. Waterloohoz közeledve az ifjú a tízesztendős Giselába botlik, aki markotányosnő édesanyjával követi apját,az ezred őrmesterét. A háború borzalmai közepette rögtön különös kötelék alakul ki a két fiatal között. Ugyancsak az ezredben lovagol Renitz gróf fia, a Walthernél és Giselánál nem sokkal idősebb, rátarti Diebold, aki nem létező tekintélyét a harcedzett közkatonák megalázásával próbálja kivívni. A sorsdöntő waterlooi csatában Walther megmenti az ezredes életét, aki köszönetképp - és Diebold legnagyobb bosszúságára - magához veszi az árva fiút és Giselát. Az életük ettől kezdve akarva-akaratlanul összefonódik, és megannyi váratlan helyzet teszi próbára minden erejüket és reményüket.

Ezt a sorozatot már nagyon rég kinéztem magamnak, mert a fülszöveg alapján nekem való történetnek tűnt. Ez a sejtésem az olvasás után be is igazolódott.

A könyv kezdő jelenetében a katonákkal éppen Waterloo felé menetelünk, vagyis igazából akkor még a katonák sem igazán tudták, hogy merre járnak, vagy azt, hogy milyen fontos csatát fognak megvívni az elkövetkezendő percekben.

A regényt végigkísérő főszereplőinket és jellemüket már itt, a könyv legelején megismerjük. Walther már kisfiúként is nagyon tisztelettudónak, érzelmesnek és becsületesnek tűnik, Dieboldot pedig már tizenöt évesként is rendkívül visszataszítónak találtam, a történet további részeiben pedig igazi, galád főgonoszként tetszeleg majd.

Walther, Gisela és Diebold sorsát több évtizeden át követhetjük nyomon, láthatjuk, ahogy gyermekből felnőtteké válnak.

Gisela a keményfejűségével néha kihúzta nálam a gyufát, s bizony ha ott lettem volna mellette, akár erőszakkal is a helyes irányba taszigáltam volna. 

A történet egy ponton számomra váratlan fordulatot vett, számítottam persze ilyesféle fordulatra, csak nem ilyen hirtelen. :)

A könyv lapjai nagyon gyorsan pörögtek a kezemben, Walthert és Giselát mindig valami újabb megpróbáltatás érte, így nem igazán tudtam letenni a könyvet.

A történet vége nagyon kedvemre való módon (és helyszínen) fejeződött be, így alig várom, hogy folytathassam a sorozatot.

8/10

Zsófi

Képregények

Gárdonyi Géza - Korcsmáros Pál: Egri csillagok

Gárdonyi Géza Egri csillagok című művéből, Magyarország Nagy Könyvéből Korcsmáros Pál 1959-ben rajzolt képregényt. Közel két évtized története tárul elénk, amely a hatalmas túlerővel aratott egri végvári győzelemmel zárul. A képregény nemcsak gondosan felépített historikus korrajz, hanem igazi kalandregény, hősi és szerelmi történet is egyben.

Tulajdonképpen a fiúknak hoztam ki a könyvtárból, mivel nagy képregényrajongók, időnként ők maguk is készítenek egyet-egyet. Belenéztem, és annyira elbűvöltek a rajzok, hogy először azokat tanulmányoztam jó ideig, aztán ha már a kezemben volt, gondoltam elolvasom. Érdekes volt ilyen formában viszontlátni az Egri csillagok történetét, és ami meglepett, így is kerek, egész volt a történet. Sok év távlatából az ember már nagyjából amúgy is csak egy tartalmi kivonatra emlékszik egy-egy könyvből. Ez a képregény éppen ezt tartalmazta, és nagyon tetszett nekem. Elolvasás után mégegyszer áttanulmányoztam Korcsmáros Pál rajzait,  imádom őket, az sem zavar, hogy fekete-fehérek. (10)

Sarlós Endre: Szigetvár ostroma - 1566

Magyar történelmi képregény a világ leghősiesebb csatájáról. A kereszt harca a féldhold ellen.

A szigetvári vár sok török támadást élt át. E támadások közül a legnevezetesebb, amelyet 1566 nyarán hajtottak végre a törökök. A várnak akkor Zrínyi Miklós volt a kapitánya, aki 2300 katonával védelmezte a várat. Sokan hősi halált haltak ebben a csatában, a törökök a várat elfoglalták, de nyugaton a Szigetváriak véráldozatát nagy jelentőségűnek tartották. XIII. Lajos francia király miniszterelnöke, Richelieu így ír egyik levelében:

„Csodára volt szükség, hogy a Habsburg birodalom fenn maradjon és ez a csoda Szigetváron történt meg. Itt dőlt el a kérdés, hogy kereszt, vagy félhold nyomja-e rá egész Európára évszázadokig a bélyegét.”

Ez a képregény annyira profi munka, hogy még engem is levett a lábamról, pedig a történelem nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Ott lehettem a szigetvári csata sűrűjében, beleláthattam a törökök táboraiba és a szervezkedéseikbe, és ott voltam a várban is, Zrínyi Miklós mellett. Megtapasztaltam a magyar vitézek bátorságát és hősiességét, teljesen beleéltem magam a csatába, és jobban el tudnám most mesélni a csatát, mint amikor az iskolai tanulmányaimban kellett számot adnom róla. A tananyag mellé a csaták és más fontos jelentőségű események ilyenféle feldolgozása nagyon hasznos segédlet lenne, a gyerekek sokkal gyorsabban és jobb kedvvel szippantanák magukba az ismereteket (10) 

Rejtő Jenő - Korcsmáros Pál: A három testőr Afrikában

Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz kalandjai a légióban, szökéssel, kalandokkal, sok-sok verekedéssel. Remek poénok, nagyszerű rajzok, jól kitalált karakterek jellemezték ezt a képregényt. Jól szórakoztam, sokat nevettem, remek kikapcsolódás volt. (10) 

„A Grand Hotel egyik asztalánál négy különböző nemzetiség képviselője van jelen: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A hússaláta egészen kitűnő, és ezen a tényen az sem változtat, hogy egy kevéssé használt lámpabél volt benne.”

Bea

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Malajzia hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Arimoto, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán a megállapodás tart össze, később azonban egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több...

Előfordul néha, hogy nem tudok azonnal írni egy könyvről, csak halogatom. Mindig más-más oka van és ritkán fordul elő. Az Esti ködök kertjénél is ez történt, már napok óta hevert az íróasztalomon, mintha nem akartam volna távol kerülni tőle. Úgy gondoltam nehéz írnom róla, mert hogyan is adhatom vissza azt a szépséget, amiben  a könyv olvasása közben részem volt, hogyan írhatom le azt a nyugalmat, ami olvasás közben eltöltött. Nagyon régen olvastam már ilyen hosszú időn keresztül könyvet, egészen egy hétig tartott. Ez nálam soknak számít, mert annyi olvasnivalóm van, hogy csak olvasom egymás után őket, egyik kalandból a másikba csöppenek, igyekszem gyorsan olvasni. De ezzel a könyvvel sikerült lelassulnom, átélnem a zen, a meditáció adta szépségeket  Aritomo japánkertjén keresztül.

Úgyhogy következzék az én köszönetnyilvánításom:

Köszönöm az írónak, hogy immár másodszor részesülhettem  egy csodálatosan megírt könyv élményében, amelyben  átélhettem magát, az írás szépségét. Ahol annyira erősen jelennek meg a leírt képek, hogy ott éreztem magam Aritomo japánkertjében, éreztem a nyugalmat és Jün-ling szemén keresztül gyönyörű képekben jelent meg előttem Jurigi, a mesterien elrendezett köveivel, a fűre szórt avarral, a tóval és a művészien megtervezett látványelemekkel. Láttam a szürke gémet és a tóban tükröződő pavilon épületét. Nekem már semmi mással nem kellett foglalkoznom, csak élveznem ezt a szépséget és nyugalmat.  Mindazonáltal betekintést nyerhettem - magától a császár kertészétől - a japánkertek kialakításának irányelveibe, értőbb szemmel figyelhetem ezután az efféle kertek szabályosságát, mert sikerült megértenem őket.

Köszönöm Tan Twan Engnek, hogy olyan kivételes emberekkel ismerkedhettem meg, mint Aritomo, Jün-ling, Magnus és Emily, Frederik, Tacudzsi és Ah Csöong. Hogy megismerhettem mindannyiuk életét, egyéni történetét, amely tragédiákat is hordozott, de Aritomo kertjének ölelésében mégsem a szörnyűségekről szólt a történet, hanem életről, időről, elmúlásról, élni akarásról, saját akaratról, lelkiismeretről, összetartásról és szeretetről. Megrázott Jün-ling története, de a kert nyugalma rögtön megvigasztalt. Még a monszun időjárása is megnyugtatóan hatott rám Aritomo házából.

Köszönöm még a szerzőnek azt is, hogy ismét Malajziába repített, A Madzsuba teaültetvényre és Jugiribe látogathattam, megtudtam hogyan készül a fecskefészekleves és hogyan szerzik hozzá a fecskefészket, köszönöm, hogy gyarapodhattak történelmi ismereteim, megtudtam mi az a horimonó, mik azok az ukijo-e művek és milyen művészet a sakkei. 

Ismét megállapítottam, hogy egy háborúban mindenki áldozat, a háború szörnyű, a háborúban a legfőbb ellenség a hiábavalóság, a hatalomvágy és az értelmetlenség, de mint írtam ez a történet nem a háborúról szól, nem is az 1951-es Malajzia kátéinak kegyetlenkedéseiről, nem is az egyes emberekről, hanem az Esti ködök kertjéről.

És végezetül köszönöm a Tarandus Kiadónak, hogy Tan Twan Eng könyveit kiadta nekünk, magyar olvasóknak és elolvashattam mindkét csodálatos könyvét.

10/10

Bea