3-5-8 perces ovis mesék

Már több könyvet is olvastam ebből a 3-5-8 perces sorozatból, ennek a kötetnek most az a jellegzetessége, hogy minden mesét magyar szerzők írtak, akiket már egyébként is ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy kitől milyen stílusú ovis mesét olvashatok.

A könyv felépítése a megszokott, mint ahogyan a címe is mutatja, 3-5-8 perces mesék vannak a könyvben, bár én sosem mértem ezt le, de a lényeg, hogy vannak nagyon rövidke, közepesen rövid és kicsit hosszabb mesék. Mivel a legtöbb gyereknek egy esti mese nem elég, ezért meg lehet egyezni velük, hogy két rövidebbet, vagy egy hosszabbat szeretnének hallani. 

Légrádi Gergely: Alkalomadtán

"Néha jó, ha nem emlékszel mindenre. Ha tudsz felejteni. Magad mögött tudod hagyni  a nehezebb, fájóbb emlékeket. Vagy legalább halványítani tudsz rajtuk."

Mi van akkor azonban, ha nincsenek emlékeid? Csak nagyon rövid időszakra visszamenően, és azok is homályosak, megfoghatatlanok, mert felnőttként nem sok mindenre emlékszik az ember kisgyermekkorából, kell hozzá a szüleinek, nagyszüleinek, családjának az emlékezete, akik mesélnek, emlékeznek, ezáltal teszik szinte saját megélt emlékké a gyermekkori anekdotákat, baleseteket, sztorikat és élményeket. 

Ha valakinek nincs ilyen támogató családja, akkor gyökértelenül érzi magát és keresi az emlékeket, keresi az életét, a gyökereit, a megértést a szülei iránt.

Kristin M. Furrier: A társalkodónő

 

Emma Watton: 

Istenem, 16 éves vagyok, miért kell ilyen nyomorban tengődnöm? Az apám büszkeségébe halunk bele mindannyian. Az egy dolog, hogy elszegényedett, mert nem jól intézte a dolgait, de miért nem kér segítséget a testvéröccsétől. Ha kérne, akkor nekünk sem kellene nemes úrikisasszony létünkre nélkülöznünk. Milyen élet az, amelyben két ruhám van, egy ünneplő és egy hétköznapi? A hétköznapit már nem lehet többet foltozni, mert a folt hátán is folt van. Az ünnepit meg nem vehetem fel hétköznap. Az anyám kidolgozza a lelkét is, a két testvérhúgomról nem is beszélve. Apám nem vesz emberszámba bennünket, mert ha nem így volna, tenne valamit, nem hagyná, hogy ennyit dolgozzanak szerencsétlenek. Én még hallgassak is, megfogadott Lord Evans társalkodónőnek a lánya mellé, hogy ne unatkozzon szegény. Nem értem én ezeket a gazdag fehércselédeket, mindenük megvan, tele a szekrényük ruhákkal, gyönyörű a szobájuk, annyiféle ételt ehetnek, amennyit csak bírnak, elég kinyitni a szájukat és máris mindent megkapnak.

Naszvadi Judith - Kőrösi Papp Kálmán: Mélyről

- soroksári történet -

Naszvadi Judith-ot interjúkötetei kapcsán ismertem meg, olvastam őket és írtam is róluk a blogon, amelyeket IDE és IDE kattintva ti is elolvashattok. Szerzői facebook oldalát követve, csodaszép írásokra találok mindig, melyek hol könnyeket csalnak a szemembe, hol megmosolyogtatnak, hol emlékezésre késztetnek, tele vannak olyan érzelmekkel, amelyek mindannyiunkban ott vannak, talán igyekszünk is elnyomni, nem engedni ki őket magunkból, de Judit írásai és versei megteszik ezt helyettünk. Felszabadítanak és utat engednek az érzelmeknek. 

Eszes Rita: Rókatündér

Egy számomra kedves könyvklubban olvastam Eszes Rita könyvéről, így gyorsan megnéztem a könyvtárban és még várnom sem kellett rá, éppen a polcokon csücsült. 

A kicune【狐 (きつね)】 japán szó, jelentése róka. Eredetileg a sintó vallás segítőkész, kedves, róka alakú istene. Sok japán népmesében megtalálható az alakja. A kicunék a legismertebb jókaiok közé tartoznak, szerepük azonban a különböző történetekben sokszor teljesen más. Van, amikor átverik, becsapják az embereket, de van, amikor védelmezik őket, és vannak esetek, amikor az illető szeretője, felesége személyében jelennek meg. A japánok a legtöbb rókának különleges tulajdonságot tulajdonítanak, nem csak a rókaszellemeknek. (Forrás: Wikipédia)

Kristin M. Furrier: Elvesztett múlt

Kristin M. Furrier ismét egy kedves ifjúsági könyvvel örvendeztetett meg bennünket. Mint ahogyan Az üveggyémánt átka című könyvében, ebben a történetben is az egyszerűségével, közvetlenségével fogott meg. 

Egy mai kalandos történet, amely egy kutatással a múltra irányul, de ehhez a kutatáshoz, felfedezéshez a ma technikáját vetik be maximálisan. Nagyon jól kombinálta a szerző a modernet a régivel, a fiatalok mai gondolkodását és kíváncsiságukat a múlt felé. A kalandokon és a rejtély felderítésén túl némi misztikumot is csempészett a könyv lapjai közé, nekem kifejezetten tetszett ez a vonal.

Wéber Anikó: Luca és Máté régi körhintája

Wéber Anikó egyik előző könyve, a Hanga régi karácsonyai jutott eszembe erről a könyvről. Abban a történetben Hanga, a hópehelylány kalandozásairól olvashatunk és utazhatunk vele térben és időben, sok érdekes dolgot megtudva a régmúlt időkről és emberekről.

A Luca és Máté régi körhintája olvasásakor ugyanezt a fantasztikus élményt kaptam. 

Máté, a szélfiú szeretne egy emberbarátot magának, de hiába kopog a házak ablakán, nem nyitja ki senki. Pedig ha kinyitná valaki, és ő egy gyereknek álmában a fülébe suttoghatna egy mesét, akkor másnap az a gyerek láthatná őt. Mert egyébként a szélfiúkat senki emberfia nem láthatja. 

Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?

Hazánk szíve

Első könyvem Kőrösi Zoltántól, már régóta terveztem, hogy elolvasom. Végül nem elolvastam, hanem hangoskönyvben meghallgattam. Úgy láttam a molyos értékelésekben, hogy olvasva is egy nagyon jó könyv, de én azt mondom, hogy vannak könyvek, amelyek meghallgatva is fantasztikusak lehetnek.

Kőrösi Zoltán könyve egyszerűen magával ragadó volt hangoskönyv formában, valószínűleg köszönhető ez a két nagyszerű színésznek, akik felváltva előadták a történetet.

Vámos Miklós: Apák könyve

Ezt a könyvet az első megjelenésekor, pontosan 21 éve olvastam először. Nem ez volt az első Vámos könyvem, de valahol ott volt az elején. Évekig egyik kedvenc könyvemként emlegettem, ha valaki megkérdezte, egyből rávágtam, hogy ez az egyik. Közben eltelt 20-21 év, és a könyv ismét megjelent az Athenaeum Kiadónál. Elgondolkoztam azon, hogy mondhatok-e valamit kedvenc könyvemnek, amikor már jó régen, 21 éve olvastam, és nem tudnám meggyőzően elmesélni, hogy miről szól.

Persze, úgy nagyvonalakban megvolt a könyv, de tudnom kellett, hogy most milyen hatást vált ki belőlem, mert bár akkor is rendesen felnőtt voltam már, amikor először olvastam, de azóta még felnőttebb lettebb, ha lehet ilyet mondani. :D

Gévai Csilla: Lídia, 16

 

Nem tudom, hogy miért csak most találkoztam ezzel a könyvvel, ugyanakkor nagyon örülök, hogy most legalább találkoztam, mert nem szívesen hagytam volna ki.

Nem olyan régen az egyik bejegyzésemben említettem, hogy jó pár évvel ezelőtt elolvastam a Szent Johanna Gimi sorozat első két részét, de valamiért annyiban is maradt a sorozat további olvasása.

A könyv olvasása közben többször is felmerült bennem: hiszen az a kis könyvecske jobb, mint a SZJG! 

Lídia 16 éves és egy év kihagyás után újra naplóírásba kezd. Méghozzá úgy, hogy a géppel írt sorokat kinyomtatja, a kinyomtatott lapokra rajzolgat és ragasztgat, és így kész művészeti alkotás is lesz egyben a naplója, ugyanis Lídia képregényrajzoló szeretne lenni, ha nagy lesz. 

Herczeg Szonja: Képzeletbeli ház

"Mi az igazság, és egyáltalán mi történik a Képzeletbeli házban? Lehet, az olvasó sem tudja majd eldönteni."

Lehet, hogy nem tudja eldönteni, mint ahogyan én is csak találgattam az elejétől a végéig, de nem volt rossz olvasni ezeket az apró élettöredékeket és megpróbálni összerakni belőle egy nagy egészet, mint amikor a puzzle-t illesztgetjük, pakolgatjuk ide-oda.

Amikor azt gondoljuk, hogy oda biztosan jó lesz, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem is oda való, hanem egy teljesen másik oldalra. Nehezen megy nekünk, de azért jó csinálni, jó rakosgatni.

Kiss Edina: Égszínkék

Lélektani történetek

A könyv stílusosan egy égszínkék szaténmasnival átkötve érkezett, szerényen, gyönyörűen, sokat ígérően. A bájos külső pedig nem mézesmadzag volt, mert amilyen megkapó és gyönyörű ez a könyv kívülről, annyira szépséges és sokat adó a tartalmát illetően is. 

Kiss Edina tanító és ének-zene szakon diplomázott 1977-ben, öt évig dolgozott pedagógusként az első gyermeke születéséig, majd míg gyermekeivel otthon volt, jógaoktató diplomát szerzett, éveken át jelentek meg cikkei a témában az ezzel foglalkozó oldalakon. Ez az első könyvmegjelenése, írásai egy ismert világba repítenek bennünket, mert ráismerhetünk a saját érzéseinkre, a saját bánatainkra, félelmeinkre, örömeinkre, szívfájdalmunkra.

Légrádi Gergely: Nélkülem - Nélküled

Légrádi Gergely Nélkülem című könyve egy betegség és egy emberi élet hanyatlásának dokumentációja volt, 2018-ban jelent meg. 

Ez a kötet tartalmazza azt a regényt is, és tulajdonképpen a történet folytatását is. Az első kötetet a férfi szemével látjuk, a Nélküled pedig az egyedül maradt feleség gyászát mutatja meg. Mivel azt a regényt már olvastam, a könyv első feléről most nem írok új véleményt, most is úgy gondolom, ahogy IDE KATTINTVA elolvashatjátok. 

Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe

Versekről tudok a legnehezebben írni. Mit akart a költő mondani? - ez a sokszor hallott mondat jut eszembe középiskolás koromból. Már akkor sem az érdekelt, hogy mit akar a költő mondani, hanem az, hogy amit mond, az milyen hatással van rám. 

Tetszenek-e a szavai, a versei, tesznek-e rám bármilyen hatást, mit érzek, miközben olvasom őket, érzek-e valamit és szeretem-e amit érzek. Kell-e szeretnem, amit érzek, vagy az is jó, ha rossz érzéseket vált ki belőlem? Mi a rossz és mi a jó egyáltalán?

Csaba versei az időről, az idő múlásáról, a világ és az ember változásáról közöltek velem tényeket. Mindegy, hogy férfi vagy nő vagy, az idő telik, és már megint ősz van, és tarthatsz attól, ami előtted áll, ami vár rád, de nem tudod megmásítani. 

Ákody Zsuzsa: Lélekrablók

Számomra az egyik legnehezebb dolog egy blogbejegyzés írásakor, a kezdő mondat. Könnyűnek látszik és legtöbbször az olvasók át is siklanak gyorsan rajta, mert már olvassák is a következő mondatokat, fel sem merül bennük, hogy mennyit gondolkozhatott ezen az első mondaton az írója.

Nem mindig van ez így, előfordul, hogy már a könyv olvasása közben beugrik egy jó mondat, ami szerencsés esetben az értékelés írásáig meg is marad a fejemben, és akkor nem nehéz a kezdet.

Ennél a könyvnél viszont nem jutott közben eszembe egy első mondat, és még most is keresem a szavakat, hogy is kezdhetném el bemutatni ezt a könyvet, ami hol megrázó és tragikus, hol szomorú, de mindenképpen nagyon olvasmányos és letehetetlen.

Verseim és Nagyonkék

Toni Morrison: Nagyonkék

Véletlenül került ez a két könyv egy bejegyzésbe, de annyi közös vonás mégis van bennük, hogy mindkettő nagyon nyomasztó. A Nagyonkék is abba a kategóriába tartozik, amit a cselekménye és a története miatt nem volt annyira jó olvasni, de az író stílusa annyira egyszerű, olvasmányos és hatásos, hogy nem tudod abbahagyni a könyvet, még akkor sem, ha szíved szerint ezt tennéd.

A Nagyonkék a csúnya és szerencsétlen Pecola története, és az ugyancsak szerencsétlen sorban élő amerikai színesbőrűeké, akik a nyomorukból, szegénységükből nem tudnak kitörni. A könyv legfőképpen a gyerekek és a nők szemszögéből mutatja be ezt a világot, amely kegyetlen és borzalmas, megrendítő életeket, sorsokat, hétköznapokat látunk.

Légrádi Gergely: Napfénytető

Érdekes elgondolkodni azon, hogy mire jó egy napfénytető. Lehet zárni, nyitni, lehet kinézni rajta és lehet benézni rajta. Vajon melyik az izgalmasabb? Kinek, mi.

Van, aki benézni imád, titkokat kilesni, vagy csak úgy bámészkodni, felismerni saját magát, örömeit és boldogságát a napfénytetőn belül, és van, aki kinézni szeret, mert a kinézés a napfénytetőn, a fényt, a szabadságot jelenti neki. 

A kinézés és a benézés is titkokkal jár, ha nem beszélünk arról, hogy mit nézünk, mire gondolunk, akkor megválaszolatlan kérdések és ismeretlen gondolatok maradnak utánunk.

Mörk Leonóra: Ködkirálynő

Nemrég olvastam Cecelia Ahern Üvöltés című kötetében egy történetet a láthatatlanná vált nőkről. Amikor a nők elérnek bizonyos életkort, vagy mondjuk úgy, hogy középkorúak lesznek, elkezdenek halványulni, lassan, fokozatosan, majd egyszercsak láthatatlanok lesznek, és csak a hasonlóan elhalványultak látják egymást.

Mörk Leonóra főhőse, az 50. évét éppen betöltő Kriszta nem halványult el ugyan, de úgy érzi, hogy szüksége van arra, hogy egy kicsit eltűnjön, kiszabaduljon a mindennapok monotonitásából, az anyja zsarolása és uralma alól, nem akarja egy ideig hallani, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnia, hogy anyja melyik barátnőjét fuvarozza el honnan, hová, melyik munka való neki és melyik nem, ne dolgozzon annyit, és miért utazik annyit. 

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Kell egy csapat 1.

A történet három gyerekről szól, akik már talán nem is szeretik, ha gyereknek nevezik őket. Hiszen már ötödik osztályba járnak, talán illene őket kiskamaszoknak nevezni. Lehet, ezt is utálnák. Mint ahogyan a meséket is utálják mind a hárman. Teljes szívükből. Ugyanis, ahogyan szépen nőttek, nődögéltek, rájöttek, hogy a mesék hazudnak. 

Nem léteznek tündérek és manók, tüzet okádó sárkányok sincsenek, királylányok és királyfiak sem kószálnak az utcákon. 

Így mi maradt nekik? Az iskola, meg az utált dolgozatok. Kamaszokhoz illően nem szeretnek szinte semmit, a saját környezetükben sem jó nekik semmi. 

Martin Kay: Eastern

Mielőtt belevágnék, le kell szögeznem: nem olvastam még mangát, mindeddig nem tudtam, mi az anime és a manga közötti különbség, (most már tudom, mert utánaolvastam) és nem éreztem még késztetést arra, hogy mangát olvassak. 

Mondhatnám, hogy az életkoromból adódóan, de ez nem volna igaz, mert akkor mesét sem, és ifjúsági könyveket sem kellene feltétlenül olvasnom. Nem tudom, valahogy távol maradtunk eddig egymástól, de ez még változhat.