Karácsonyi könyvek gyerekeknek

Bár még csak novembert írunk és egy hónap van még karácsonyig, de nem árt idejében beszerezni a karácsonyi témájú könyveket sem, mert már december elején nagyon jólesik olvasgatni, így hangolódhatunk a gyerekekkel az ünnepekre, megélhetjük együtt a mikulásra és a karácsonyra várás szépségeit és izgalmait. Három könyvet ajánlok ebben a bejegyzésben, melyek a december esték kellemes kiegészítői lehetnek.

3-5-8 perces ovis mesék

Már több könyvet is olvastam ebből a 3-5-8 perces sorozatból, ennek a kötetnek most az a jellegzetessége, hogy minden mesét magyar szerzők írtak, akiket már egyébként is ismertem, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy kitől milyen stílusú ovis mesét olvashatok.

A könyv felépítése a megszokott, mint ahogyan a címe is mutatja, 3-5-8 perces mesék vannak a könyvben, bár én sosem mértem ezt le, de a lényeg, hogy vannak nagyon rövidke, közepesen rövid és kicsit hosszabb mesék. Mivel a legtöbb gyereknek egy esti mese nem elég, ezért meg lehet egyezni velük, hogy két rövidebbet, vagy egy hosszabbat szeretnének hallani. 

Gyerekeknek: Szabó Magda és a Távol-Kelet

Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt

Nagyon szeretem a Naphegy Kiadónak ezt a sorozatát, egy kivételével már mindegyiket olvastam is. 

A lány, aki szavakkal varázsolt, nem más, mint Szabó Magda. Megismerhetjük kislányként, láthatjuk, mennyire szerették őt a szülei, édesapja, Szabó Elek esténként görög hősökről mesélt neki, édesanyja, Lenke pedig cipzárral behúzható égről, egy cicáról, aki trónörökös és egy kisfiúról Laláról, aki Tündérországban élt. 

A kislány Magdának igazán boldog élete volt, nagyon szerette szülővárosát Debrecent, és minden köré mesét tudott ő is kanyarintani, bámulatos fantáziájának semmi sem szabott határt.

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié

Bejegyzésem írását azzal kezdhetném, hogy miért nehezebb bejegyzést írni erről a könyvről, mint egy bármilyen másik mesekönyvről, de akkor sokan azt hihetnék, hogy a könyvben felmerült témák miatt gondolom ezt. 

Pedig nem azért, hanem csupán azért, mert ledarálásra került. Ezáltal hatalmas médiafigyelmet kapott, napokig erről beszélt az egész ország, saját családtagjaim is megkérdezték, hogy én fogom-e olvasni a könyvet és kíváncsian várják a véleményemet. 

Sokkal egyszerűbb lenne véleményt írni erről a könyvről úgy, ha csak egy mesekönyvként hozzám került volna. Ha csak a gyönyörű illusztrációk és a meseátdolgozások ténye keltette volna fel a figyelmemet és úgy olvashattam volna el. Nem tudva milyen meséket tartalmaz, és milyen szereplők a hősei ezeknek a meséknek.

Koronavírus, Ne félj, Pitypang és Lili

Elizabeth Jenner - Kate Wilson _ Nia Roberts: Koronavírus
Egy könyv a vírusról gyerekeknek

Ez egy szuper könyv a koronavírusról, ami nem csak a gyerekeknek válhat hasznára, hanem bizony sok felnőttnek is. Világosan, tisztán, érthetően, és főként egyszerűen, nem túlbonyolítva és nem ijesztgetve tájékoztat mindarról, amit a vírusról tudni érdemes. 

A gyerekek nyelvén tudunk meg minden fontos információt, mint pl. azt, hogy tulajdonképpen mi is a koronavírus, hogy lehet megfertőződni, mi várhat azokra, akik megfertőződnek, van-e gyógymód, miért zártak be az iskolák és boltok, miért van a karantén és mi várható ezután. A gyerekek nyelvén nem azt értem, hogy gügyögve és bájologva, hanem azt, hogy értelmesen, őket tisztelve, hétköznapi szóhasználattal.

A fa alá #2

Már harmadik éve, hogy elindítottuk A fa alá... című, ajándékválasztást segítő sorozatunkat, szerettétek, így ebben az évben is ismétlünk. Az ajánlataink között lesznek olyan könyvek, amelyeket már olvastunk és értékelést is olvashattok róla a blogon, és lesznek olyanok is, amelyek még csak várakoznak az elolvasásra.

Blogfaggató Czernák Eszterrel

Czernák Eszter könyveiről nemrégiben olvashattatok a blogon, én harmadikként megjelent könyvével, a Sárkányovival találkoztam először és azonnal levett a lábamról. Egy nagyon aranyos, bájos könyv az ovikezdésről, amit ajánlok minden óvodába készülő családnak. Eszterről annyit megtudtam, hogy két kisgyermek édesanyja, és tulajdonképpen a saját esti meséi nőtték túl magukat sok gyereknek szóló történetekké.

Gyerekeknek

Ugyanannak a szerzőnek szeretném három könyvét bemutatni ebben a bejegyzésben, mégpedig Czernák Eszterét, aki kétgyermekes anyuka, és tulajdonképpen kedvtelésből kezdett el mesét írni. Biztos minden szülő ismeri a helyzetet, amikor esti meseként a saját napjukat, a saját kalandjaikat eleveníti fel a gyerekeknek. Így volt ezzel eleinte Czernák Eszter is, de egyszercsak azt vette észre, hogy fantáziája elragadta, túllépett a saját kalandokon és ebből mesék, könyvek születtek.

Gyerekeknek: Miért nem járnak fogorvoshoz a cápák? és Alfa bácsi titka

Két szuper könyvet mutatok ebben a bejegyzésben, melyeket az 5-8 éves korosztálynak ajánl a kiadó. Most, amikor rengeteg jó gyerekkönyv jelenik meg, betérve egy könyvesboltba, akkora kínálattal találjuk magunkat szembe, hogy hirtelen választani sem tudunk. Ebben segíthet az ajánlóm, mert ha ezeket a könyveket meglátjátok, már eszetekbe juthat, hogy olvastatok róla, és bátran leemelhetitek a polcról.

Anne Ameling: 3-5-8 perces mesék unikornisokról és sárkányokról

A cím egy kicsit megtévesztő, mert nem minden mese szól unikornisokról és sárkányokról, hanem csak néhány. De ezt cseppet sem tekintem a könyv hátrányának, sőt! Nagyon örülök annak, hogy unikornisokon kívül mindenféle lények és szerzetek megtalálhatók ebben a könyvben. 

Jó ötletnek találom a 3-5-8 perces meséket, a hosszúságuk szerinti kategorizálást. Gyerekünk figyelmétől és álmosságától függően tudunk választani esti mesét, no meg attól függően is, hogy mi végigtudunk-e olvasni egy 8 perces esti mesét egy kemény nap után.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a ... könyveket?

Ebben a bejegyzésben négy gyermekkönyvet mutatok meg, amelyek saját olvasásra és felolvasásra is tökéletesek. Nyári szünidő alatt nem mindig könnyű a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodni, nemes feladat lehet megszerettetni velük az olvasást. Akár a következő könyveknek a segítségével. 

Pitypang, Locspocs, Kukori és Kotkoda

Az első két könyv elolvasására a Harcos Bálinttal készített interjúm késztetett, amikor kedvenc gyermekkori könyveit kérdeztem tőle, többek között Pitypang, a hiú oroszlánt és Locspocs, a kis tengeri szörny kalandjait említette, így nagyon kíváncsi lettem, hogy egy gyermekirodalmi író milyen meséket szeret. Nekem is nagyon tetszett mindkettő. IDE KATTINTVA elolvashatjátok ezt az interjút.

Ha pedig már a gyerekkönyvtárban bóklásztam, akkor természetesen több könyv is a kezembe akadt, így az én egyik kedvenc gyerekkori mesém is, a Kukori és Kotkoda könyvek egyike. Igaz, akkoriban én a tévéből ismertem a nagy kópé Kukorit és a szorgos, okos Kotkodát, de könyv formájában is vidám élmény volt. Sőt, miután elolvastam a könyvet, megnéztem pár Kukori-Kotkoda videót is a youtube-on, remek volt. 

Miú, Vau és a Mantyusok

Timo Parvela: Miú és Vau esti meséi

Miúval és Vauval nemrégiben ismerkedtem meg, és ha azzal a résszel nem vettek volna le a lábamról, akkor most válnék rajongójukká.

Nagyon szeretem ezt a két kedves állatot, Miút és Vaut. No jó, Miú nem annyira kedves, inkább amolyan nyávogi, hisztis, nyughatatlan, mindig azt szeretné, hogy az legyen, amit ő akar, és Vau egyfolytában csak vele foglalkozzon. De ezen nincs is semmi meglepő, hiszen Miú egy macska, annak minden jellemző tulajdonságával együtt. 

Gyerekeknek

Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely

Kedves, szomorkás mese Anupról, az indiai halász fiáról, aki  gyerek létére elhatározza, hogy vesz a nagymamájának egy tűzhelyet, hogy könnyítsen az életén. 

Ezért el is követ mindent, különböző munkákat talál ki, amivel pénzt kereshetne, közben persze iskolába is jár. 

Szép történet egy másik, nehéz sorsú földrész  és az ott élő gyerekek életéről, azzal a tanulsággal, hogy ha szorgalmasan dolgozol, megvalósíthatod álmaidat, elérheted vágyaidat, segíthetsz a nagymamádnak. A szomorú az egészben, hogy tulajdonképpen ez nem is mese, hanem  valóság. Szívfacsaró és megható volt.

9/10

Gál Éva - Kavádi Róbert - Szentesi Csaba - Varró Dániel: Verses - képes gyerekjóga

Szégyen, nem szégyen, ezt a könyvet én magamnak kölcsönöztem ki. Mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy a jógával való ismerkedéshez egy gyerekeknek szóló, alapgyakorlatokat tartalmazó könyv nekem is tökéletesen megfelelhet, nincs benne semmi bonyolult, és bíztam benne, hogy egyszerű és érthető lesz. 

Így is volt és hamar kedvencünkké vált ez a könyvecske. Amikor Titusznak megemlítettem, hogy hoztam a könyvtárból egy ilyen könyvet és majd jógázhatunk együtt, ki  is nevetett. Na ő aztán biztos nem jógázik, hová gondolok én. 

Így hát magamban kezdtem el végrehajtani a különböző pózokat, ászanákat, egészen addig, amíg egy egyszerűnek tűnő feladatot nem tudtam végrehajtani. Megkértem Tituszt, hogy csak addig jönne-e, míg megpróbálja, hogy tényleg ilyen nehéz vagy én vagyok ennyire beragadva a mozdulatlanságba. Eleinte neki sem sikerült, de lépésről lépésre felolvastam neki a gyakorlat leírását és ennek alapján második próbálkozásra meg is tudta csinálni.

Ekkor ez annyira megtetszett neki, hogy további gyakorlatokat kért, amit én felolvastam, ő pedig lassan mindet végigcsinálta. Miközben kitartotta az ászanákat, felolvastam a versikéket, amelyeket a gyakorlatokhoz írtak és meglehetősen aranyosak.

Másnap azt vettem észre, hogy Titusz elvitte a tornamatracomat és a szobájában jógázik. Majd másnap ismét. Most már önállóan is meg tudja csinálni a gyakorlatokat és nagyon élvezi. Nekem kezdetnek nagyon jó lesz, majd ha ebben már minden megy tökéletesen, áttérek egy felnőtteknek való gyakorlatsorra. 

10/10

Kis Ottó: Léghajó a Bodza utcában

Két jóbarát, Dodi és Szálka kalandjait ismerhetjük meg ebből a kis kötetből. Egyszerű kis történetek, két gyerek mindennapjai, egy talált ásóval, egy gödörrel, üres papírdobozokkal, lufikkal, postás bácsival. Olvashatunk a boltosról, Tavai Áronról, de mindenekfelett a szépséges Fáber Liliről, akiért a fiúk epekedtek. A történet legérdekesebb figurája Livióla néni volt, Dodi nagymamája, akinek minden komfortos volt, ezért ő is nagyon komfortosan érezte magát. 

A fiúk kapcsolata is nagyon érdekes volt, mintha Dodi egy kicsit magának való lett volna és nem akarta, hogy néha Szálka is érvényesüljön. Az illusztrációk érdekesek voltak, nem tudtam eldönteni, hogy Dodinak és a többieknek miért volt olyan az orra, mintha oda lett volna gumizva az arcukra, ezen azóta is gondolkodom, és azon is, hogy Szálkának miért volt másféle az orra. :D A történet amúgy aranyos, megtestesíti a gyerekek egyik legnagyobb álmát, miszerint lufikkal és dobozokkal simán útra lehet kelni a levegőben. Erről az jutott eszembe, amikor gyerekként a nagymamám két tollseprűjével ugráltam le a padlásra vezető létráról, mert úgy gondoltam, hogy azokkal repülni egyszerű. :D:D Legalább annyira, mint a lufikkal és dobozokkal. :D

8/10

Jeli Viktória: Dönci és a varázstakaró

Dönciék nemrég új lakásba költöztek, még minden dobozokban áll, kivéve Dönci varázstakaróját, ami alá csak be kell bújni és segítségül kell hívni, ha egyedül érzi magát és úgy érzi, hogy nem tudja megoldani a problémáját.

Aranyos történet volt, szinte minden gyerek magára ismerhet benne, hiszen mindenkinek van egy hasonló varázstakarója, hozzá esetleg még egy varázsplüssállatkája is, akihez bármikor lehet fordulni, bármilyen bajban lehet rá számítani, el lehet mesélni a rossz dolgokat, amelyek egy kisgyereket érhetnek, pláne egy olyan kisgyereket, aki elköltözött a régi lakóhelyéről, minden és mindenki ismeretlen és nincsenek barátai. Jó dolog volt ez a varázstakaró, még nekünk felnőtteknek is jó lenne egy ilyen. Csak alábújnánk, elképzelnénk a megoldást, és már oldódnának is a gondok. :)

Döncinek is sokat segített a takaró, barátokat is talált a játszótéren, mert érezte a takaró által adott erőt és bátorságot, a varázslatot.  Olvasni tanulgató gyerekeknek is remek kis könyv ez, az illusztrációk aranyosak.

9/10

Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea

Mesék és versek

Stephanie Schneider: Elefántok a házban

Egy társasház negyedik emeletére új lakók költöznek. Fini, az apukájával élő kislány nagyon örül és reméli gyerekek is vannak, akikkel összebarátkozhat és esetleg játszópajtásai is lesznek. Egész nap visongatnak, dübögnek az új lakók, Fini elindul kideríteni kik is ők. A lépcsőház lakói azonban már mind odakint méltatlankodnak, hogy kik lehetnek ezek és hogy nem valók ide.

Azzal nem lett volna bajom nekem sem, hogy elefántok, nyilván így akarták hangsúlyozni a másságot, de furcsa volt, hogy Fáni néni, aki ajtót nyitott Fininek, egy nagy hatalmas elefántasszonyság volt és két lábon járt. Értem én miért, mégis nekem meglehetősen groteszknek hatott.

Ugyanígy jártam a két elefántgyerekkel, Kimmel és Boval. De miután ezen is túltettem magam, azt nem értettem, hogy miért visonganak és dübögnek egész nap. Mert felfogtam én, hogy az idegen kultúrák be- és elfogadásáról  szól(hat) a történet, de azt gondolom, akkor ennek a más kultúrának is alkalmazkodnia kell egy kicsit. És nem az zavart, hogy széna és szalma van a lakásban, mert hiszen az elefántok azt szeretik, hanem az, hogy miért dübögtek és visongtak egész nap. Fini lévén beindult az ismerkedés, de ha továbbra is így dübögnek és hangosan hancúroznak egész nap, nem sok jövőt jósolok nekik egy társasház negyedik emeletén.

7/10

Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola

Csuda Gábor másik iskolából kerül a Göröngyös úti iskola 2.b osztályába. Kicsit kilóg a többi gyerek közül, ugyanis elmondása szerint ő egy király. És nem áll meg az elmondásnál, hanem úgy is viselkedik és úgy is öltözik. Mindennap felteszi fejére a maga készítette koronái egyikét, felveszi piros palástját és úgy megy iskolába, ahol egész nap viseli.

Nem törődik osztálytársa gúnyolódásaival, büszkén vállalja önmagát.

Ez a könyv a kedvencem most Kertész Erzsitől, mert mindamellett, hogy azt sugallja, hogy vállaljuk önmagunkat, elfogadásra is tanít. Azt mutatja meg, hogy nézzünk be a palást és a korona mögé, ismerjük meg a Csuda Gáborokat és rájöhetünk, hogy nagyon jó fejek és attól még igencsak szeretetreméltó ember/gyerek lehet, hogy kilóg a sorból és máshogyan viselkedik, mint a többség. 

A közösség elfogadó ereje és szeretete pedig arra is képes, hogy a Csuda Gáborok palást és korona nélkül is önmaguk tudjanak maradni.

Vicces, nagyon szeretnivaló könyv, sokat nevetgéltem közben és simogatta a lelkem a könyvben mutatott jó példa. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, a tesitanár például gyermekkorom tanárait jutatta eszembe, de a vaskalapos igazgatónő sajnos még a mai világban is előfordul.

10/10

Kollár-Klemencz László: Felhős

Ez egy nagyon rövid könyvecske, nem is tudom mese-e vagy sem, de azt gondoltam, hogy éppen ezért majd jól elszórakozom rajta. Az elején még így is volt, de aztán valahogy elveszítette a figyelmemet, a történetnek nem volt számomra se füle, se farka, nem úgy mint a Kistehénnek. Még a Nyúl sem tudta megmenteni a történetet, aki a legnagyobb rokon, akinél már csak a saját okos gondolatai nagyobbak. Képes álló füllel a talpára esni. Jobbat vártam az ígéretes kezdet után.

5/10

Lackfi János: A részeg elefánt

A könyvet némi tartózkodással kezdtem el olvasni, mert a szerző előzőleg olvasott könyvében volt egy-két vers, ami kiverte nálam a biztosítékot. Ezzel a könyvvel is majdnem így jártam az elején, de aztán azt mondta Zsófi, amikor felolvastam neki egy verset, hogy ne elemezgessem, hanem élvezzem és nevessek rajta. Miután ilyen "aggyal" olvastam, nagyon jól szórakoztam.

10/10

Lackfi János - Pap Kata: Bögre család

A Bögre család egy nagyon aranyos, vicces verseskönyv. Azt gondolom, hogy a szerző saját családját verselte meg, a tulajdonságaikat, a bolondságaikat, olyan egyszerű dolgokat, mint az öltözködés, vagy azt, hogyan győzi le Dorottya a hisztit. Ismerős volt a fiúvécé, lányvécé dilemma, azt is mondhatom, hogy magunkra ismertem ezekben a versekben.

10/10

Mesék ismét

Robert Munsch: Örökké szeretlek

Könyvesboltban olvastam végig ezt a könyvet,azt hiszem csak azért nem potyogtak a könnyeim. Engem nagyon szíven talált a történet egyszerűsége, igazsága, az élet körforgása. A születés, a gyermeknevelés, az anyai szeretet, amely mindent megbocsát és mindig jelen van, a felnőtté válás, az anyai ragaszkodás még ekkor is. Aztán az öregedés, a betegség. Szép könyv a szeretetről.

10/10

Mechler Anna: Doma és a család

Nagyon aranyosan induló mese Domáról, a mágnes vitézről. Doma nagyapó keze által életre kelt, a két unoka nagyon örült, játszottak vele, Doma megmutatta, hogy mágnes vitézként  mire képes. Amikor a konyhában lóbálta a lábát a fazékon ülve, azt hittem, hogy majd beindul a mese. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt bizony a családi viszonyok, ki kinek az unokatestvére, kinek a gyermeke, kinek a nagynénje, stb magyarázata kezdődött, figyelmem elkalandozott és a végére nem tudtam meg, hogy ki kicsoda. Ha akarom és figyelek, akkor nyilván megértem, de nem teljesen értettem, hogy ment át ennyire a könyv egyik témából a másikba.

6/10

Kárpáti Tibor: Puszi nyuszi!

Keményfedeles, pár oldalas lapozgató, vicces köszönésekkel. El tudom képzelni, amint apró gyerekeknek felolvasom, nézegetjük a képeket, ők pedig nagyon élvezik a különféle állatos köszöngetéseket, és másnap a gyakorlatban is kipróbálják őket. És csak reménykedek majd, hogy a szomszédnak nem köszönnek, "helló, te ló"  vagy a szigorú eladónőnek "puszi, nyuszi" formációban. :)

9/10

Pásztohy Panka: Szeretem a kiskutyám

Kedves, bájos könyv a kutyatartásról, Lili és Pitypang közös kalandjairól. A gyerekek  ezen a remek történeten keresztül tanulhatják meg, hogy mire van szüksége egy kiskutyának, Lili példáján keresztül láthatják, hogy a kutyatartás nem csak móka és kacagás, hanem bizony komoly felelősség is.  Az illusztrációk is szemet gyönyörködtetőek és aranyosak.

10/10

Vadadi Adrienn: Dani biciklizni tanul

Három rövid történetet tartalmazott ez a kis könyvecske. Kicsit meglepett az Alma utca 22. után, de ez végtére is ovisoknak íródott. Ezért viszont furcsa volt benne, hogy Dani cumizik. Vagy talán arra akar utalni a szerző, hogy a gyerek majd a saját ütemében, saját akaratából úgyis leszokik egyszer a cumiról, nem kell erőltetni? Hm, nem tudom, nekem egy kicsit váratlan volt, vissza is kellett lapoznom az elejére, hogy tényleg oviról van-e szó. 

Az is meglepő volt, hogy egy álom után Dani egyből tudott biciklizni,  másrészt viszont ez a gyerekekben azt az érzést keltheti, hogy nem olyan nagy dolog a bicajozás, nosza pattanjatok csak fel rá bátran.  Legjobban az ásítós mese tetszett. Egyszerű, hétköznapi, mégis  nagyon aranyos volt.

8/10

Balázsy Panna: Csillagfény

A történet főszereplője Szentesi Szandra, 3. b. osztályos tanuló. És természetesen a 11 éves nővére, valamint a családja. Naplószerűen mesél nekünk a napjairól, egyszerre párhuzamosan a jelenről és egy iskolai osztálykirándulásról osztja meg emlékeit a másik vonalon. Gyorsan haladós volt, tetszett, hogy az egyszerűsége, stílusa megfelelt egy 9 éves kislány gondolatainak, életének, napjainak. Egy mandulaműtétről szóló filmforgatás áll jelenleg Szandra életének középpontjában. Nem tudom, tényleg nem csapna-e egy mai 9 éves gyerek nagyobb hűhót maga körül, ha egy filmforgatás főszereplője lenne, de itt csendesen, szolídan zajlottak az események. Egy boldog, kedves családot, veszekedések nélkül és egy kiegyensúlyozott  kilencévest ismerhettünk meg a Csillagfényben. Az illusztrációkat majdnem elfelejtettem: nagyon tetszett.:)

8/10

Meseválogatás

Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?

10 versikét tartalmaz ez a keménylapos, kicsi gyerekeknek szóló lapozgatós könyvecske. Mi már mindannyian kinőttünk belőle, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeim nagyon élvezték volna kétéves koruk környékén és még utána is egy jó ideig. A versek kedvesek, bájosak, engem személy szerint nosztalgikus hangulatba hoztak, visszarepítettek kisgyermekes anya időszakomba, amikor a gyerekek számára megunhatatlan volt egy-egy kedvenccé vált mondókás könyv, és azt vettem észre, hogy a boltban sorban állás közben is azt mormolom a fejemben.:D 

Az illusztrációk nagyon szépek, aranyosak, igényesek, néhol vicces. 

10/10

Winkler Róbert: Márton és Micike/Az autószerelő műhelyben

Márton kisfiú, Micike pedig egy vörös, rókához hasonló kiskutya, aki elszökik Mártontól. Miközben keresgéli egy autószerelő műhelybe téved, ahol az autó alatt szerelő Pista bácsi befogja autót szerelni, szerszámokat adogatni, majd lehívja magához az aknába,  ott Márton az autó alsó részét ismerheti meg.  Utána együtt keresték tovább Micikét, miközben először a gumiműhelybe, majd a fényezőműhelybe is betértek, a végén pedig természetesen Micike is előkerült. Először nem tetszett, mert mégiscsak lányból vagyok. De aztán elképzeltem, hogy Bence vagy Titusz kisfiúként milyen élvezettel böngészgette volna a műhelyben található szerszámokat, kérdezgette volna tőlem, hogy mi az a villáskulcs, a franciakulcs, a multiméter, a krokodilemelő és társai, majd megnyugodva vették volna tudomásul, hogy Micikével is minden rendben, aki úgy néz ki, mint egy kisróka, csak a farka más, ilyen kunkori. :)

8/10

Star Wars - Menekülés Darth Vader elől

Az olvasás galaxisa olyan sorozat, amely a legfiatalabbak fejlődését segíti, az ismert karakterek és kedvelt történetek segítségével.  Ez a rész 1. szintű, kezdő olvasóknak ajánlott, egyszerű szöveggel. Először jót mosolyogtunk, amikor megláttuk a könyvet, mert a borítója alapján jegyeztük elő a könyvtárban, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen ez egy Star Wars képeskönyvecske, egy oldalon egy rövid, egyszerű mondattal. De azért jó volt végiglapozni, nézegetni és a végére megállapítottam, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, mert akik éppen most tanulnak olvasni, esetleg még a Star Warst is szeretik, remek gyakorlási lehetőség és igazi sikerélményekkel kecsegtet, mert hiszen mégiscsak elolvastak egy könyvet.

10/10

Miklya Zsolt: Végtelen sál/Gyerekversek

Voltak versek, amelyek nagyon tetszettek, és voltak, amik nem annyira. Némelyiken elgondolkodtam, hogy ezt egy gyerek érti-e. Arra is rájöttem, hogy jobban szeretem a rímelő verseket. A szerző megverselt mindent, a rendetlenséget, a költözködést, játékot, iskolát, begipszelt kezet, gombot, nagyit, utazást, időt, mesét álmokat. Több kedvencem is van, az Anyu két keréken, a Csálémese, amiben betűcsipkét horgol nagyi és a Gombolós mese, amiben egy kis gomb sorsa a tét. Az illusztrációk érdekesek, eredetiek voltak, nagyon tetszett ez a stílus. Egynémelyiket a szobám falán is el tudom képzelni.

8/10

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Szóval van ez az anyuka, Mátrainé Smorc Angéla, aki nem akar legóba lépni, ezért megkéri kisfiát, Lalát, azaz Mátrai Lajost, hogy rakjon rendet a szobájában. De ez a Lala nem csinált rendet, ezért Smorc Angéla Mátrai Antalt, az apát kérte meg, hogy csináljon már valamit a gyerekkel. De az apa meccset nézett, ezért nem ért rá. Eddig ugye még ismerős is lehet a történet. Innentől ez a remek láncmese azonban nem várt módon folytatódik. A tizenegyest rúgó csodacsatárnak frissen sült pocokhal kell vacsorára, csak akkor hajlandó berúgni a gólt. Megindul a lánc a pocokhalért és mulatságosabbnál mulatságosabb alakok következnek, vicces kérésekkel és még viccesebb nevekkel, mint Szőrtüsző  Szódaszifonszon, Nyákolló Kapitány és III. Tüdőcsőr király. Járhatunk Ebihal Hivatalban, Tintamintaboltban és Norvég Királyi Tintafúrótoronyban. 

Első olvasásra annyira meghökkentett ez a mese, hogy szinte nem is tudtam, hogy tetszik-e vagy sem. Másnap ismét elolvastam és most már tudom, hogy határozottan őrült, vicces mese volt. Nem csak nekem tetszett, hanem a fiúknak is, ami azért lényeges. :)

Hogy elrakta-e Lala, azaz Mátrai Lajos a legót? Tippeljetek! :)

10/10

Bea