A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boszorkány. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. augusztus 26., hétfő

Anne Ameling: 3-5-8 perces mesék unikornisokról és sárkányokról


A cím egy kicsit megtévesztő, mert nem minden mese szól unikornisokról és sárkányokról, hanem csak néhány. De ezt cseppet sem tekintem a könyv hátrányának, sőt! Nagyon örülök annak, hogy unikornisokon kívül mindenféle lények és szerzetek megtalálhatók ebben a könyvben. 

Jó ötletnek találom a 3-5-8 perces meséket, a hosszúságuk szerinti kategorizálást. Gyerekünk figyelmétől és álmosságától függően tudunk választani esti mesét, no meg attól függően is, hogy mi végigtudunk-e olvasni egy 8 perces esti mesét egy kemény nap után.

2018. február 28., szerda

Harcos Bálint: A boszorkánycica

A gyerekkönyvek között megtaláltam 2018 első kedvencét, ami annyira aranyos, amennyire vicces, azaz nagyon!

Egy kedves, bájos, végtelenül szerethető történet, remek rímekben elbeszélve, Harcos Bálint úgy játszik a szavakkal, hogy minduntalan mosolyt csalt az arcomra. 

2017. december 7., csütörtök

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Figyelem! Nem titkolok semmit a bejegyzésem végéig, egy erősen rajongó értékelés következik. :) Az Átkozott boszorkák elolvasása után nagyon szomorú voltam, hogy vége lett annak a csodálatos könyvnek, de a molyon barangolva rájöttem, hogy  Alice Hoffman írt még egy boszorkányos könyvet, ez pedig a Tizenharmadik boszorkány.

Gyorsan ki is kölcsönöztem a könyvtárból, és bár igyekeztem nagyon lassan olvasni, minden lapját, minden másodpercét kiélvezni, sajnos még így is nagyon gyorsan végeztem vele. És éppen annyira imádtam, mint az Átkozott boszorkákat! Az arról írt értékeléseinket elolvashatjátok ITT és ITT

2017. június 19., hétfő

Roald Dahl: Boszorkányok

Nagyon sokszor hangoztattam már, hogy Roald Dahl az egyik kedvenc  íróm, és szerencsére még nem olvastam el az összes magyarul megjelent könyvét, így már az a tudat is öröm, hogy még van mit olvasnom tőle.

A Boszorkányok első lapjain azon nevetgéltem, hogy Roald Dahl meglehetősen szereti ijesztgetni a gyerekeket. A főszereplő nagymama ugyanis a boszorkányokról mesél a kisunokájának, és nagyon hatásosan, ijesztően festi le őket. 

De ez nem is csoda, hiszen ez a könyv az IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól. Azokról, akik hétköznapi ruhában járnak és hétköznapi nőnek néznek ki. Hétköznapi házakban laknak, és még állásuk is van. Ezért nagyon nehéz leleplezni őket.