Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Szomorú, hogy még a 60-as években is azt gondolták, hogy a nőknek otthon a helye, a konyhában és a gyerekneveléssel kell foglalatoskodnia. Elizabeth azonban nem különösebben foglalkozik ezzel. A könyv egy szerelem története is, mert előző munkahelyén a Hastings kutatóintézetben Elizabeth megismerkedett Calvin Evans-szal a Nobel-díjra jelölt, ugyancsak különc kutatóval és csodálatos kapcsolat és szerelem alakult ki kettőjük között. 

Csodálatos történetvezetés, lenyűgöző karakterek, inspiráló és megható pillanatok, csak sok-sok jót tudok írni erről a könyvről, imádtam minden betűjét. Ha még nem olvastátok, mindenképpen tegyétek a várólistátokra. 

Shelby Van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Még csak március közepe van, de abban biztos vagyok, hogy nálam ez a könyv már ott van a top 3-ban ebben az évben. 

A polip  fejezetével kezdődött a történet, amelynek címe:  A fogságom 1299. napja, és ebben szépen bemutatkozott a Sowell Bay-i akvárium egyik látványossága, Marcellus, az óriáspolip.

Elmondta, hogy egy óriáspolip életének hossza négy év, azaz ezernégyszázhatvan nap. Ami azt jelenti, hogy már nincs túl sok hátra az életéből. Egészen fiatalon került az akvárium tartályába, élete nagy részét ott élte le és ott is fog meghalni. 

Először olyan meseszerűnek tűnt az egész, és nem is voltam benne biztos, hogy most tényleg egy polip történetéről szeretnék olvasni egy egész könyvön keresztül?

Guzel Jahina: A Volga gyermekei

Az orosz irodalom és én nem tudom milyen okból, elég ritkán találkozunk. Amikor igen, akkor viszont általában nagy hatást gyakorol rám. Mint ez a könyv is. Mese felnőtteknek a nagy, kemény valósággal, de szerencsére a mese része uralja a könyvet, és ez esetben én is gyereknek éreztem magam, mert jobban szerettem azokat a részeket, ahol a főhős Jacob Bach, a falusi tanító volt a középpontban, mint azokat, amikor az igazi Élet és Valóság megszakította ezt a fantasztikusan szőtt mágikus, realista történetet.

Ezek a részek azonban szükségesek voltak a történelmi események nyomon követéséhez, megértéséhez, szóval megbocsátom, csak igazából mindig kibillentettek Jacob Bach történetéből. 

Fredrik Backman: Életed üzlete és Amit a fiamnak tudnia kell a világról

 

Fredrik Backman: Életed üzlete

"Ez a történet arról szól, hogy mire lennél kész azért, hogy megments egy életet."

Backman rajongóként most került kezembe ez a kis könyvecske, természetesen az összes regényét elolvastam már. Vagyis a legújabbat még nem, de már megvettem, és úgy tartogatom, mint amikor egy finom csokoládét, vagy egy finomságot próbálok minél tovább megőrizni. Néha ránézek, kezembe fogom és már előre örülök az élménynek.

Az Életed üzlete egy nagyon rövidke könyv, tulajdonképpen egy novella. Megértem azokat, akik emiatt nem vásárolják meg, de egy Backman rajongónak biztos nagy kincs lesz ez is, kerül, amibe kerül. 

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma

Ha a jövő évben készítek listát a 2020-ban olvasott legjobb könyvekről, akkor ennek a könyvnek már biztos ott a helye, mindegy, hogy mennyi könyv vár még rám ebben az évben. Annyira szerettem ennek a könyvnek a világát, a hangulatát, a humorát, hogy a végtelenségig tudtam volna még olvasni. 

Már a címe sem mindennapi, a borítója sem átlagos, a történet helyszíne is különleges és a szereplők sem hétköznapiak. Szóval egy minden szempontból nagyon különleges és nagyon szívet melengető könyv. Imádtam és ajánlom mindenkinek, mert olyan világba repít és olyan élményt ad, ami ritka, mint a fehér holló. Vagy a fehér páva? (Ha olvastátok, tudjátok, miért a páva. ;))

Cecelia Ahern: Üvöltés

Harminc nő, harminc történet

Cecelia Ahern ismét új oldaláról mutatkozott be ezzel a könyvével. A romantikus, a disztopikus Cecelia után megismerhetjük a novellaíró Ceceliát, aki egy könyvbe foglalt meglehetősen sok női szerepet, női bizonytalanságot, női lelket érintő problémát.

A könyvet nem csak nőknek ajánlanám elolvasásra, hanem azoknak a férfiaknak is, akik szeretnék a női lélek útvesztőiben kiismerni magukat, akiket érdekel, hogyan működnek a nők, milyen bizonytalanságok dúlnak a lelkükben, milyen helyzetekkel kell megküzdeniük a hétköznapokban. 

Megkockáztatom, lesznek olyan történetek, amelyek akár a férfiakat is érzékenyen érinthetik, mert esetleg a saját bőrükön már ők is tapasztalták.

Ava és Maya - avagy miért is jó mágikus realista könyveket olvasni

Ha jól emlékszem, az első könyv, amit ebben a műfajban olvastam az Isabel Allendétől a Kísértetház volt. Imádtam a könyvet, s imádtam a varázslatosságát is. De akkor még nem tudtam, hogy ennek a realisztikus varázslatosságnak külön műfaja is van. Ezt igazából egészen az első Alice Hoffman könyvemig nem tudtam, de utána viszont rájöttem, hogy olvastam én már néhány mágikus realista könyvet, amit egytől egyig imádtam, s innentől fogva elkezdtem tudatosan keresni az ilyen műfajú regényeket. (Itt most zárójelben muszáj említést tennem egy hatalmas nagy kedvencemről a Chiquitáról, ami egy fantaszikus mágikus realista könyv, és most kerek 300ft-ért lehet megvenni a Líra hőségakcióján belül. Nem, ez nem reklám, csak ez tényleg egy annyira jó könyv, hogy ennyiért igazán megéri megvenni.)

És hogy miért szeretek annyira mágikus realista könyveket olvasni? Mert imádom ezeknek a történeteknek a lapjain megbúvó mindennapi csodákat, varázslatos fordulatokat, s az egyedi hangulatvilágot, ami minden jóravaló mágikus realista regény kötelező eleme.

Úgyhogy nézzük is meg a két, már a bejegyzés címében említett könyvet egy kicsit közelebbről:

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

Figyelem! Nem titkolok semmit a bejegyzésem végéig, egy erősen rajongó értékelés következik. :) Az Átkozott boszorkák elolvasása után nagyon szomorú voltam, hogy vége lett annak a csodálatos könyvnek, de a molyon barangolva rájöttem, hogy  Alice Hoffman írt még egy boszorkányos könyvet, ez pedig a Tizenharmadik boszorkány.

Gyorsan ki is kölcsönöztem a könyvtárból, és bár igyekeztem nagyon lassan olvasni, minden lapját, minden másodpercét kiélvezni, sajnos még így is nagyon gyorsan végeztem vele. És éppen annyira imádtam, mint az Átkozott boszorkákat! Az arról írt értékeléseinket elolvashatjátok ITT és ITT. 

Jessie Burton: A babaház úrnője

Az 1600-as évek végén járunk Hollandiában, egy fiatal lány az anyja nyomására hozzámegy egy nála sokkal idősebb, világlátott kereskedőhöz. Megannyi történet kezdődött már így, az első oldalakon már magam előtt is láttam e helyzet lehetséges folytatásának lehetőségeit.

Csakhogy, Jessie Burton sokkal cselesebb volt ám ennél! A könyv stílusa már az elején magával ragadott, a baljós hangulata, amikor már előre tudod, hogy itt valami hamarosan történni fog, olyasmi, amire biztosan nem számítasz majd. 

Én is elolvastam: Alice Hoffman: Átkozott boszorkák

Ez remélhetőleg egy új rovat címe is lesz: Én is elolvastam. 

Ugyanis nagyon sok könyvvel úgy vagyunk, hogy egyikünk elolvassa, közben végig beszélget róla a másikkal, sőt értékelést is ír, amit ugye szintén elolvas a másikunk, és akkor már úgy érezzük szinte, hogy mi is olvastuk a könyvet, ezért elkerül egy, majd valamikor mindenképpen el szeretném olvasni kupacba. Ilyen mindkettőnknek van, ezért most kitaláltuk ezt a rovatot, remélem működni fog és Zsófi is betartja a megállapodásunkat. :)