Az orosz irodalom és én nem tudom milyen okból, elég ritkán találkozunk. Amikor igen, akkor viszont általában nagy hatást gyakorol rám. Mint ez a könyv is. Mese felnőtteknek a nagy, kemény valósággal, de szerencsére a mese része uralja a könyvet, és ez esetben én is gyereknek éreztem magam, mert jobban szerettem azokat a részeket, ahol a főhős Jacob Bach, a falusi tanító volt a középpontban, mint azokat, amikor az igazi Élet és Valóság megszakította ezt a fantasztikusan szőtt mágikus, realista történetet.
Ezek a részek azonban szükségesek voltak a történelmi események nyomon követéséhez, megértéséhez, szóval megbocsátom, csak igazából mindig kibillentettek Jacob Bach történetéből.