Blogfaggató Tapodi Brigittával

Sziasztok! Rég találkoztunk. Vannak az ember életében olyan szakaszok, amikor csak úgy tőle függetlenül történnek a dolgok. Ami ellen nem tud semmit tenni. Amikor az események legyőzik és maguk alá temetik. Amikor azt érzi, hogy nem tud továbblépni, csak áll egy helyben és érzi, hogy jó lenne már valamerre lépni, de csak áll. Aztán jön egy apró, kicsi lépés. Amit lehet, hogy nem is ő tesz meg, hanem más tesz meg felé és ezzel mégis kimozdítja a mozdulatlanságból. A blog majdnem egy év pihenő után újra aktív, várlak benneteket a már megszokott könyvajánlókkal, a Blogfaggatóval, amelyben interjúkat olvashattok érdekes és számomra kedves emberekkel, és valószínűleg lesznek újdonságok is, ezek még alakulóban vannak.

Tapodi Brigitta könyveit nagyon szeretem. Írásaiban a finomság, a szépség, a természet szeretete ölel körbe, megmelengeti az ember lelkét, ahogyan a múltról ír, egyszerűen, nagy-nagy tisztelettel és ahogyan életre kelti írásaiban  a jelen pillanatok fontosságát és jelentőségét. Nagyon örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre és így ezzel az interjúval indíthatom be újra a Könyvutca blogot.

Blogfaggató Orsival és Norbival

Ha nem jártatok még a Káptalantóti Liliomkert piacon, akkor mindenképpen vegyétek fel az "Egyszer látni kell" listátokra ezt a Balaton-felvidéken található, nagyon egyedi hangulatot árasztó piacot, ahol  mi első látogatásunk alkalmával szinte tátott szájjal sétáltunk végig. Nem is sétáltunk, lebegtünk és repkedtünk egyik sátortól a másikig, próbáltuk befogadni azt a sok szépséget és érdekességet, gyönyörű kézműves portékákat és házi finomságokat, amiket láttunk. Aztán rendszeres visszajárók lettünk. Bár 150 km-re van a lakóhelyünktől, 2-3 havonta elmegyünk és örömet okozunk magunknak ezzel az élménnyel.

Blogfaggató Debreczeny Zoltán festőművésszel

Debreczeny Zoltán képeivel Kapolcson találkoztam először, jó néhány évvel ezelőtt. Minden évben megcsodáltam őket. Legelőször élénk, ragyogó színei ragadják meg a szemet, majd mozgalmas, vidám, kedves jelenetei tartanak fogva, mert ezekre az élettel teli képekre nem elég egy pillantás, ezekbe bele lehet feledkezni, ha sokáig nézzük, mi is ott érezzük magunkat a vásznon, egy-egy szépséges és mókás kép helyszínén, a kép szereplői között. Amely szereplők megragadják a figyelmünket és valamiért ismerni akarjuk az életüket, a gondolataikat.  Ha ehhez a művész úr egy történetet is elmesél esetleg a kép keletkezéséről, megszületéséről, akkor még egy bónusz fantasztikus élményben is részünk lesz. 

Blogfaggató Silye Julival

Silye Julival és munkáival 2019-ben, Kapolcson a Művészetek Völgyében a Tűzoltószertárban találkoztunk először, ámulva csodáltuk az elevenséget és újszerűséget, a vidámságot, az energiát, a melegséget, ami Juli munkáiból áradt. A képek főszereplői az emberek voltak, minden mennyiségben és formában, sőt még textilre nyomtatott babák  is lógtak a plafonról, amiket látva azt éreztem, hogy legszívesebben magamhoz ölelném és hazavinném őket. Beszélgettünk is Julival egy jót, közvetlen, kedves embernek ismertük meg, ne habozzatok meglátogatni őt és képeit, ha ellátogattok a Művészetek Völgye 10 napján Kapolcsra. Nagy örömömre ebben a Blogfaggatóban őt kérdezgethetem: 

Blogfaggató Dórival és Ákossal

Fotó: Nimba Photo by Kisfalusi Niki

A közelmúltban írtam Dóri és Ákos könyvéről, amit azóta is imádok és már sok receptet elkészítettem belőle, IDE KATTINTVA elolvashatjátok a bejegyzést. Ez egy vegán szakácskönyv, de mindig hangsúlyozom, hogy a nem növényi étrend szerint étkezőknek is ajánlom a vegán szakácskönyveket, hiszen mindenki eszik  hús nélküli ételeket is a hétköznapokban. Dóri és Ákos könyve pedig jórészt nem csak szimplán vegán ételeket tartalmaz, hanem egészséges vegán ételeket.

Nagyon örültem, amikor igent mondtak a megkeresésemre és válaszoltak a kérdéseimre. Alaposan kifaggattam őket. Sokat tanultam a válaszaikból, jókat mosolyogtam és minden szavukat meg tudom erősíteni az étkezést illetően. Engem is ért egy hatalmas sikerélmény ezzel kapcsolatban, amiről majd egy külön bejegyzésben fogok beszámolni. Na de lássuk Dórit és Ákost. 

Blogfaggató Abdulwahab Liánával

Néhány napja olvashattátok a várva várt 30. Művészetek Völgyéről szóló bejegyzésemet, ezúttal pedig egy  blogfaggató interjút olvashattok Liánával, aki egy nagyon kedves, közvetlen Völgymunkatárs. Mi a tavalyi Völgyhétvégéken ismerkedtünk meg vele személyesen, és neki köszönhetünk több programot és helyszínt is, amit meglátogattunk. Igazi házigazdaként ajánlott különböző lehetőségeket a figyelmünkbe, mi pedig nagyon örülünk, hogy hallgattunk rá és részt vettünk olyan programokon is, amikre azelőtt nem biztos, hogy felfigyeltünk volna. Egy dolgot hagytunk ki a Völgyhétvégéken, a táncházat, de sokszor megfogadtuk az elmúlt hónapokban, hogy idén mindent bepótolunk.

Olvassátok szeretettel Blogfaggatónk újabb részét, remélem ti is kedvet kaptok a Völgyhöz és ellátogattok nyáron Kapolcsra.

Blogfaggató Gabóval

A Blogfaggató következő részeiben olyan emberekkel készült beszélgetéseket olvashattok, akikkel valamilyen szempontból rokon lelkek vagyunk. A könyvek szeretete szempontjából mindenképpen.

Könyvrajongóknak szeretnék kérdéseket feltenni, mert mindig érdekelt, hogy kinek milyen olvasási szokásai vannak, mások is annyira megszállottak-e, ha olvasásról van szó, mint én.

Olvasnak-e párhuzamosan több könyvet és nekik is magától értetődik-e, hogy bármilyen alkalomra, legyen az névnap, születésnap, karácsony a legjobb ajándék számukra a könyv. 

Elsőként Gabóval, a Gabo olvas blog írójával szerettem volna beszélgetni, ugyanis őt nem csak példaképnek tekintem, hanem nagyon jó szívvel gondolok rá. Ő volt az, aki elsőként osztotta meg egyik bejegyzésünket, amikor még kezdő bloggerek voltunk.

Blogfaggató Pannival és Marcival

Pannival és Marcival, a nagyon kedves, szimpatikus házaspárral a kapolcsi Völgyhétvégéken ismerkedtünk meg, ugyanis a kertjükben működő kávézójuk kedvenc kávézónk lett, ahol nemcsak növényi tejet kaphattunk a kávéhoz, hanem egy olyan nyugalmas, békés hangulatot, amit a kertjük, udvaruk árasztott, és mindig arra késztetett bennünket, hogy a kávét szándékosan minél lassabban kortyolgassuk, hogy minél tovább üldögélhessünk ott. 

Na nem mintha, amúgy nem üldögélhettünk volna, hiszen a Kalapos Kertben jobbnál jobb programok voltak a Völgyhétvégék ideje alatt, és még kézműveskedhettünk is. Annyira megszerettük a hely hangulatát, hogy a Völgyhétvégék elmúltával is több alkalommal jártunk náluk, beugrottunk egy kávéra, ott beszélve meg találkozót különélő családtagjainkkal, sőt egy alkalommal a fiúk a hangszereiket is behozták az udvarra és egy improvizációs zenefélórát is tartottak ott. A kávéjuk után Pannira és Marcira is nagyon kíváncsiak lettünk. Olvassátok el Blogfaggatónkat, és tavasszal írjátok be a naptáratokba, vagy a bakancslistátokra: "Kalapos Kertben kávézni." 

A kérdéseket külön tettem fel nekik, így még érdekesebbek az átfedések, az azonos, vagy éppen teljesen eltérő válaszok.

Blogfaggató Ecsédi Orsolyával

Ecsédi Orsolya eddig három kiváló ifjúsági regénnyel örvendeztetett meg bennünket, melyek csöppet sem sablonosak, hanem nagyon eredetiek,  könnyen közel kerülhetnek az olvasókhoz, mert a témák igazán maiak és időszerűek.

A szerző honlapján pedig megismerkedhetünk gyermek- és felnőttverseivel, én mindkét kategóriát nagyon szeretem, olyan versek ezek, melyek viccesek, komolyak, különösek és hétköznapiak. 

2018-ban Ecsédi Orsolya nyerte az Álljon meg egy novellára! novellapályázatot, mely novellák busz- és villamosmegállókban voltak olvashatók. Ha még nem olvastátok a Lakásétterem című novellát, a szerző honlapján elolvashatjátok, szerintem fantasztikusan jó történet, méltán lett első helyezett.

Blogfaggató Lohonyai Dórával

Tavaly decemberben írtam a Karmaváltás című könyvedről, amelyben leírod fél évetek történetét. Három gyermekeddel Indiába utaztál és 6 hónapig éltél velük ott egyedülálló anyaként. Elmondod, mi késztetett erre az elhatározásra?

Mindig is nyitott voltam az újra, a kalandra és korábban már minden Magyarországon fellelhető módszert kipróbáltam, hogy gyermekeim autizmusán segítsek, ezt továbbra is teszem, ennek csak egy állomása volt India. Egy barátnőm buddhista guruja ajánlotta az indiai gurut, aki csodagyógyítónak számít. Úgy gondoltam, meg kell ezt is próbálni, legfeljebb egy érdekes, életre szóló tapasztalattal gazdagabban térünk haza.

Blogfaggató Acsai Rolanddal

A napokban jelent meg a Tili és Tiló című mesédről írt blogbejegyzésem. A mese nagyon különös, már-már abszurd, van egy nagyon egyedi hangulata, bája, ami még napokig a fejemben maradt. Elárulod, honnan jött a mese ötlete?

Az abszurditást kedvelem, és a szürrealizmust is. Ez a kettő nem véletlenül rokon egymással. A Tili és Tilóban is felfedezni szürreális vonásokat, de ha már itt tartunk, a legtöbb mese szürreális (gondoljunk a feledhetetlen magyar népmesékre!), amikben szintén van jó adag abszurd is. Ez a két elem nagyon fontos alkotóelem a mesékben. A harmadik a humor. A negyedik a mondanivaló, az üzenet, amiről a sztori szól, amit üzenni akar. Mert az üzenet is kikerülhetetlen egy jó mesében, a tartalom, és itt most nem a didaktikusságról beszélek, de gondolom, mindenki érti, mit szeretnék mondani.

Blogfaggató karácsonyi különkiadás: A Farkasdi Horgásztó és Hajnal Vivi

Nyár közepén megismerhettétek Hajnal Vivit és a Hajnal tanya lakóit, és többetek velem együtt azóta is rajongója ennek a csodacsapatnak. Mert egy csoda az, ahogyan ennyiféle és fajta állat ilyen fantasztikus szimbiózisban tud élni, Hajnal Vivi gondoskodása mellett. Ahol egy tányérból eszik a macska és a papagáj, ahol a kutya és a kenguru jó haverok, ahol a kecske és a lovak együtt járnak sétálni a kutyákkal és ahol egy nyuszi és egy kacsa a legjobb barátok. Akiket kihagytam azoktól elnézést kérek, mindannyian előkelő helyet foglalnak el a szívemben.  IDE KATTINTVA elolvashatjátok a Hajnal Vivivel nyáron készült blogfaggatót.

Blogfaggató Pierrot-val

Játszik a család rovatunk legutóbbi bejegyzésében az Underground Panic társasjátékról írtunk, melyben nagyon cuki kis ürgéket kell kalauzolnunk a föld alatti üregekben, elemózsiát gyűjtögetni és ügyelni arra, hogy el ne öntse az ürgelyukakat a víz, időben elhagyjuk az aktuális helyszínt és közben haladjunk előre.

IDE KATTINTVA olvashattok a játékról, mi  szeretjük ezt a nem annyira egymással versengős, inkább kooperatív játékot.

Mai blogfaggatónk vendége Pierrot, a játék tervezője, akit társasjátékokról, zenéről, az idő múlásáról kérdeztem. 

Blogfaggató Czernák Eszterrel

Czernák Eszter könyveiről nemrégiben olvashattatok a blogon, én harmadikként megjelent könyvével, a Sárkányovival találkoztam először és azonnal levett a lábamról. Egy nagyon aranyos, bájos könyv az ovikezdésről, amit ajánlok minden óvodába készülő családnak. Eszterről annyit megtudtam, hogy két kisgyermek édesanyja, és tulajdonképpen a saját esti meséi nőtték túl magukat sok gyereknek szóló történetekké.

Blogfaggató Sándor Erzsivel

Sándor Erzsinek az idén jelent meg harmadik könyve, Meddig jössz címmel. A könyvről és színházról, írásról, kikapcsolódásról és olvasásról kérdeztem Erzsit a legújabb Blogfaggatóban.

Blogfaggató Pávó Rékával

Leukemia survivor, Power Woman - áll Réka instagram oldalán.

Már nem tudom hogyan találtam Réka oldalára, de arra emlékszem, hogy lenyűgözött a bátorsága, az életigenlése. Egy gyönyörű lány, aki leukémiával küzd és mindezt az elejétől dokumentálja. Lefényképezi, amikor meg kell szabadulni hosszú hajától, mert már annyira hullik a kemótól, végig fotózza magát, míg megvívja harcát a rákkal,  nyilvánosság elé áll, mert úgy gondolja, hogy a rák még mindig elég tabu téma társadalmunkban, mert valahogy el kell töltenie az időt, miközben hosszú hónapokra egy kórházi szobába költözik. Ő ott is élni, és nem meghalni akar.

Blogfaggató Légrádi Gergellyel

Légrádi Gergely írásai rövidek, letisztultak, különösek és nagyon hatásosak. Az olvasással az írásai nem érnek véget, hanem belénk hatolnak, elgondolkodtatnak, játszanak a gondolatainkkal, a gondolataink is játszanak a  sorokkal, eseményekkel. Szeretem a novellákat, mert röviden, összetömörítve kell tudatnia a mondanivalót, elérni kezdettől a végig, az érzelmektől az eseményekig néhány oldalon kell megtörténnie mindennek, örömnek és szomorúságnak, életnek és halálnak.

Légrádi Gergely úgy teszi ezt, hogy meghívja az olvasóit az írásaiba, legyen ő a láthatatlan szemlélő, nézze, érezze, hallja, esetleg gondolja tovább  a történeteit, nem csupán olvasási élményt kapunk, hanem közelről részt veszünk a történeteiben. A Blogfaggató kérdéseire ezúttal Légrádi Gergely válaszol.

Blogfaggató Mörk Leonórával

Fotó: Bulla Bea

Nemrég olvastam Mörk Leonóra Ködkirálynő című könyvét, IDE KATTINTVA elolvashatjátok az értékelésemet.  A regény születéséről, az írásról, önmagáról kérdezem az írónőt mai Blogfaggató rovatunkban. 

Blogfaggató Hajnal Vivivel

Blogfaggató rovatunk életében ezzel az interjúval új fejezet nyílik. Eddig íróknak, költőknek tettük fel kérdéseinket, amit továbbra is folytatni szeretnénk, ugyanakkor bővítenénk a megkérdezettek körét. Szándékunkban áll a könyvek világán túl is érdekes, példamutató, tehetséges, inspiráló embereket bemutatni nektek. 

Mai Blogfaggatónkban egy igazi példaképet szeretnék bemutatni, aki tele van szeretettel, akinek fiatalon sikerült megvalósítania élete álmát, akinek olyan családja van, amiben nagyon sok állatszerető ember szívesen osztozna, aki kitartással, türelemmel és elfogadással dolgozik azon, hogy családtagjainak, és itt bizony állatokról van szó, a legjobb, a legkényelmesebb ellátást és életet biztosítsa. 

Néhány hete színesíti, édesíti és tölti meg plusz szeretettel a napjaimat Hajnal Vivi, a Hajnal tanya tulajdonosa, akire a Facebookon találtam rá. Azóta nagy rajongója vagyok. Imádom azt a szeretetet, az odaadást, a humort, amit az állatai felé tanúsít, tisztelem  a rengeteg munkát és energiát, amit belefektet abba, hogy álomtanyáján mindenki boldogan élhessen. 

Blogfaggató Szabó Anitával

A versek csodás dolgok! Miközben a költő gondolatait, érzéseit olvassuk, egyszercsak azt vesszük észre, hogy ezek már mi vagyunk, a mi gondolataink, a mi érzéseink, a mi fájdalmaink, a mi örömeink. A jó versbe bele lehet olvadni, megpendít bennünk emlékekeket, érzelmeket, szépséget érzünk és megelevenednek bennünk a szavak.

Anita versei nekem ilyenek, érzem benne az erőt, a gyengeséget, a magányt, a szerelmet, a szeretet, az örömöt, a békét és a nyugtalanságot. A Nőt! Csalódásokat és fájdalmakat, újrakezdéseket és felemelkedéseket, boldogságot és boldogtalanságot, a reménytelenséget és a reményt, a mosolyt és a könnyeket. - írtam ezeket a sorokat Szabó Anita Halvány kékben lobogok verseskötetének elolvasása után. 

A bejegyzésemet Anita új kötetéről elolvashatjátok IDE KATTINTVA.

Az első verseskötetéről, a 33 Lélekcseppről szintén olvashattok értékelést a blogon, IDE KATTINTVA.

Örömmel üdvözlöm Blogfaggató rovatunkban Szabó Anitát, ismerjétek meg ti is.