Normális vagy * Szemben a Nappal * Ne agyald túl, engedd el

Ebben a bejegyzésben három olyan könyvet szeretnék mutatni, ami bizonyos élethelyzetekben nagyon sokat segíthet. Véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne szorongana valamitől, ne stresszelne és minden nap minden percében nyugodt és kiegyensúlyozott lenne. Néha nagy szükségünk van olyan könyvekre, amelyek segíthetnek ezekből az élethelyzetekből, sőt mentális problémáinkból kicsit kievickélni. Legjobb lenne, ha mindenkinek lenne egy saját pszichoterapeutája, ha ez egy hétköznapi dolog lehetne, és nem tekintenék az emberek csudabogárnak azt, aki meri vállalni, hogy ő rendszeresen terápiára jár. 

Hány dolgot tudtok néhány perc gondolkodás után felsorolni, ami nap mint nap emészt benneteket, rendszeresen rágódtok rajta és úgy érzitek megoldatlan problémáitok vannak, vagy elvarratlan szálak az életetekben? Én minimum hármat, de lehet, hogy nem is vagyok magamhoz teljesen őszinte. Na tessék, akkor ez már a negyedik. ;)

Irvin D. Yalom - Marilyn Yalom: Halálról és életről

Régóta terveztem már Irvin D. Yalomtól olvasni, a Szemben a nappal már két éve a polcomon várja, hogy legyen erőm és bátorságom a témához. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet olvasom el először a szerzőtől, melyet Marilynnel, feleségével közösen írt. A címéből és a témájából tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány.

Amikor Marilynről kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, felvetette férjének, hogy vezessenek közösen naplót. Egy fejezetet ő, egyet Irv írjon, így dokumentálják haldoklását. 

Ezt a könyvet nehéz olvasni. Nem az írás stílusa miatt, az éppenhogy olvastatja magát és teljesen hétköznapi, érthető nyelven van írva, hanem az érzelmek, a téma miatt.

Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

"Tizenhárom éves koromban nem ismertem a másik anyámat."

Micsoda kezdőmondat ez már!!? Szíven üt és kíváncsivá tesz. 

Már a legelső pillanatokban megjelent a gombóc a torkomban, és ott is maradt egészen a könyv végéig. A könyv egy 13 éves lány története, akit egyik napról a másikra a nevelőszülei visszaadnak az igazi szüleinek. Azok a nevelőszülei, akikről ezidáig úgy gondolta, hogy az igazi szülei. Eszébe sem jutott, hogy nem a vér szerinti szülei lennének.

Mi abban a pillanatban ismerjük meg őt (végig nem tudjuk meg a nevét), amikor egy bőrönddel becsenget egy lakásba és szembetalálja magát a húgával.

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mussonak valami olyan titka van, amit még nem sikerült megfejtenem. Sok mindent összegyúr a történeteiben, nehéz szétválasztani a hozzávalókat.

Az alap általában két főszereplő, egy nő és egy férfi. Akik valami lehetetlen helyzetben összetalálkoznak. Vagy egymáshoz bilincselve ébrednek a Central Parkban, vagy jelen esetben ugyanazt a párizsi apartmant veszik bérbe egy tévedés folytán, így kénytelenek együtt tölteni néhány napot. 

Majd jön kezdetben egy evőkanálnyi ellenszenv, de csak azért, hogy később észrevegyük, hogy csipetnyi szerelemkezdeménnyé váljon a kész műben.

Scott Kelly: Egy év az űrben

Érdekes, hogy néha milyen apróság elég ahhoz, hogy valaki elinduljon egy úton, ami aztán teljesen megváltoztatja az életét. Scott Kelly életét Tom Wolf: Az igazak című könyve változtatta meg. 

Az addig nem túl ambiciózus és nem túl jó tanuló Scottban a könyv elolvasása után kristályosodott ki, hogy ő asztronauta szeretne lenni, és ekkor belehúzott a dolgokba, megpróbálva a lehetetlent, behozva számos év lemaradását, kemény, kitartó munkával, szívóssággal és akarattal utolérte ikertestvérét és egy szép napon magára ölthette az űrbéli ruhát és elindulhatott abba az ismeretlen, titokzatos világba.

Könyvesbolti szerelmek és Apám receptjei

Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Könyvmolyoknak erősen ajánlott olvasmány. Ez egy olyan könyv, melyben a könyvek, egy könyvesbolt áll a főszerepben. Egy olyan könyvesbolt, ami minden könyvmolynak az álma, amit el tud képzelni munkahelyének, ami a sajátja, ami hangulatos, ahová nagy szeretettel járnak be az emberek, egyszóval amolyan közösségi tér, ahol még az élet is zajlik.

Sajnos szomorú apropóból ismerjük meg a könyvesboltot, tulajdonosa éppen elhunyt, Emilia, a lánya hosszú utazásából tér vissza édesapja halálos ágyához, majd a nyakába szakad a gyász, a lelkiismeretfurdalás és a könyvesbolt. 

Laura Barnett: Variációk egy párra

Bizonyára mindenki elgondolkozott már azon, ha nem abba a középiskolába jelentkezett volna, amelyikbe végül igen, akkor hogyan alakult volna tovább az élete. Ha nem arra az egyetemre veszik, fel, ahová végül felvették, hanem egy másikra, ahol más első szerelme lesz, más bulikon más emberekkel ismerkedik  meg, és nem ahhoz a férfihoz megy feleségül, akihez végül ment, hanem egy másikhoz.

Ha azon a sarkon másfelé fordul, ha abban a pillanatban máshogy dönt, akkor vajon mi lett volna. Laura Barnett első könyvében ezzel a gondolattal játszik el. Vannak-e véletlenek, avagy minden előre elrendeltetett? Milyen szerepet játszanak az életünk alakulásában a döntéseink, és milyet a véletlenek? 

Agnes Ledig: Egy lépés a boldogság

Azzal is kezdhetném, hogy erre a történetre nincsenek szavak. Azzal is, hogy ez egy nagyon szép történet. De azzal is, hogy megszakad majd a szíved olvasás közben.

Mégis inkább azzal kezdem, hogy ez egy olyan könyv, amely bár nagyon fájdalmas, gyönyörűszép érzelmek áramlanak bennünk olvasás közben, benne van mindaz, amit életnek nevezünk és ami szép benne. De az is benne van, amit inkább kihagynánk, és azt gondoljuk, hogy velünk soha nem történhet meg. Mert ilyen dolgok csak mással történnek. Csak mással történhetnek.

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.

Blogfaggató Sándor Erzsivel

Sándor Erzsinek az idén jelent meg harmadik könyve, Meddig jössz címmel. A könyvről és színházról, írásról, kikapcsolódásról és olvasásról kérdeztem Erzsit a legújabb Blogfaggatóban.

Sándor Erzsi: Meddig jössz?

Sándor Erzsi neve nekem már garancia arra, hogy magától értetődően olvassam el a könyvét. Két előző könyvéről írtam is, IDE  és IDE kattintva elolvashatjátok őket. Már akkoriban rajongója lettem a szerzőnek, fantasztikusan jónak találtam a stílusát, a csípős humorát és érzékenységét, amivel a témáit feldolgozta, mely ezekben az esetekben, egyik könyvében az édesanyja volt, a másikban a fia. 

Ebben a harmadikban, életének egy másik részét ismerhetjük meg, a színházi világot, amelyben jónéhány évet eltöltött. A vidéki színház világát, hangulatát, színészeit hozza elénk, mely fikció ugyan, de valószínűleg számos saját élményt, megtapasztalást beleépített a történetbe. 

Könyvutca-ajánló #5

Sziasztok!

Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok,  talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.

Alice Munro: Kilátás a Várszikláról

Szeretem Alice Munro elbeszéléseit, ezért ezt a könyvét is kíváncsi várakozással fogtam a kezembe. Azt hittem, egy novelláskötetet olvasok majd, ám ahogy haladtam az olvasással, rájöttem, hogy ezek a történetek bár néha különállónak tűnnek, mégis egy teljesen összefüggő írássá állnak össze, még akkor is, ha itt-ott megszakad az idő folyama és nagyokat ugrunk az időben, a könyv Alice családjáról szól.

Az előszóban Alice megjegyzi ugyan, hogy a történetek kitaláltak, de közel állnak a valósághoz, én teljesen úgy tudtam olvasni és átélni, mintha valóban a saját családjának igaz történetét írta volna meg. Amiben nyilván voltak igazságok is, de elég nehéz a 17-18. századra visszamenően kideríteni konkrétumokat, valamint a könyv valóságos és a fikciós elemeit is nehéz elkülöníteni egymástól.

Könyvutca - ajánló #2

Sziasztok!

Ismét itt a Könyvutca-ajánló, amiben azokat a könyveket gyűjtöm össze, amelyek friss megjelenések vagy még megjelenés előtt állnak, esetleg már itt várakoznak nálam a polcon. Két okból is hasznos lehet ez az ajánló, egyrészt talán ti is találtok majd benne olyan könyvet, amiről még nem hallottatok,  talán itt látjátok először és támad fel bennetek a vágy, hogy felvegyétek a várólistátokra (amennyiben így lesz, feltétlenül jelezzétek egy kommentben:)), másrészt nekem is segíthet, hogy fejben tartsam a tervezett olvasnivalóimat.

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ritkán olvasok újra könyvet, mert mindig annyi az újdonság, hogy úgy érzem, nem fér bele az időmbe egy újraolvasás. Pedig, hogy milyen téves gondolat is ez a részemről, most bizonyítást nyert ezzel a könyvvel. Évekkel ezelőtt olvastam már, szerintem az első megjelenés utáni hónapokban.

Néha elgondolkodom azon, hogy mások mennyire emlékeznek sok évvel ezelőtt olvasott könyvekre. Én a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságból annyira emlékeztem, hogy nagyon szerettem, egy levelezésen alapuló könyv, hogy szó van benne könyvekről és vidéki emberekről, akik hol viccesek, hol pedig tele vannak érzelemmel és érzékenységgel. Még egy malac is derengett a történetből. Bevallom, az már nem, hogy  a krumplihéjpite milyen eseményekben szerepelt, de erre is választ kaptam és így utólag azt kell mondjam, hogy teljesen nyilvánvaló volt.

Nővérek és krokodilok

Cinthya Swanson: Nővérek könyvesboltja

Zsófi ajánlására olvastam el ezt a könyvet, amelyről teljesen mást gondoltam a címe alapján. 

Persze a könyvesbolt megvolt, fontos szerepet is kapott a történetben, ám ez a történet jóval túlmutat egy egyszerű könyvesbolti leányzó életén és mindennapjain.

Egyedül élő főszereplőnk Kitty Miller, teljesen elégedett az életével, szereti az otthonos lakását, van egy legjobb barátnője, akivel együtt vezetik a könyvesboltot, szüleivel jó kapcsolatot ápol.

Ott kezdődött az ámulásom, amikor egy éjszaka Kitty álma teljesen valóságosnak tűnik még önmaga számára is, és amikor a furcsa álmok megismétlődnek, Kitty nagyon élvezi ezeket. Álmában egy másik nő életét éli, ahol Katharynnak hívják, boldogan él férjével és két kicsi gyermekével. 

Annyira élvezi ezeket az álmokat, hogy sokszor nincs is kedve visszatérni, felébredni, még annak ellenére sem, hogy ott tulajdonképpen nem ismer senkit, csupa ismeretlen arc veszi körül. 

Egy idő után az álomvilág lassan változik, teljesen valóságosnak tűnik, Kitty egyre inkább belebonyolódik a két világban élt életeibe, és sokszor már ő sem tudja, hogy melyik a valóság és melyik az álom. 

Nagyon érdekes lélektani történet, nem számítottam ilyen komoly történetre, és bár én viszonylag a könyv közepe táján rájöttem, hogy mi a valóság, még sokszor elbizonytalanodtam a végéig. 

Remekül tekeredtek a szálak, tökéletesen váltakozott az álom és az ébrenlét titokzatossága, nagyszerűen adagolta a szerző a kétségeket számunkra, és természetesen a végén minden kiderül. Kiváló kis könyv volt ez, köszi Zsófi.

Zsófi értékelését IDE KATTINTVA  olvashatjátok:

10/10

Kedvenc idézet: 

"Jön a hideg idő! Bújjon össze egy jó könyvvel!"

"Nem lehet velem gond, boldog ember lesz belőlem.

Egy szép napon elérek mindent, amit szeretnék."

Katherine Pancol: A krokodilok sárga szeme

Nagyon furcsa viszonyom lett ezzel a könyvvel. Eleinte iszonyú furcsa volt a stílusa, még furcsábbak voltak a szereplők, nem igazán tudtam hová tenni, hogy hogyan lehet ilyen karaktereket alkotni, miért viselkedik így az egyik, és miért reagál erre egyáltalán nem életszerűen a másik.

Mintegy 100 oldal után elfogadtam a stílusát, olyan volt, mintha egy francia vígjátékot néznék, amelyben néha bohózatba fulladnak az események, és a szereplők is úgy viselkednek, hogy legszívesebben meghajigáltam volna őket szilvamaggal. 

Elkezdtem élvezni a történetet, és az tetszett benne, ami az elején nem, azon nevettem, ami az elején idegesített, és bizony-bizony még a szereplők némelyikét is megkedveltem kicsit. Nem mindig értettem a francia mentalitást, az érzelmek furcsa kifejezését, vagy inkább a hiányát, nem is tudom, mégis viszonylag jó könyv kerekedett belőle a végére, még akkor is, ha voltak hibái. 

A történet lényege, hogy Josephine egyedül marad két lányával, mert a férje lelép a szeretőjével, hogy krokodilfarmot vezessen Afrikában. Josephine irodalomtanár és a 12. század szakértője. A gazdag, unatkozó nővére, Iris megkéri, hogy írjon neki egy regényt, amelyből Irisé lesz a dicsőség, Josephiné pedig a sok pénz, amit kapnak érte.

A könyv túlontúl jól sikerül, szereplőink élete pedig csak nem akar sínre kerülni. Ám egyszer csak úgy tűnt, hogy a végére már minden rendben lesz és rendeződik a dolog, és már tényleg majdnem így is lett, csak mégis olyan volt, mintha az utolsó mondatnak hiányozna a második fele, amikor jött a fekete leves, hogy ez egy első rész. Második része nem jelent meg csak franciául, így sajnos ez egy félbemaradt történet, pedig elolvastam volna szívesen a második részt.

8/10

Kedvenc idézetek:

"Az ember szinte szárnyakat kap, ha őszintén kimondja, amit gondol."

"Most azonnal koplalni kezdek, 

és minden reggelemet hasizomgyakorlatokkal kezdem, ígérem!"

"Létezik valamiféle írói receptkönyv? 

Fél kiló szerelem, harmincöt deka ármány, harminc deka kaland, 

hatvan deka történelmi utalás, egy kiló izzadság: lassú tűzön rotyogtatod, 

forró sütőben kisütöd, kavarod, rázogatod, nehogy leégjen, kikevered csomómentesre, 

pihenteted három hónapig, fél évig, egy évig."

Egy év egy tucat könyv - Alice Munro: Ifjúkori barátnőm

A blog kihívásának köszönhetően olvastam el ezt a könyvet. Igaz rajta volt a várólistámon egy ideje, de beletelhetett volna akár hónapokba vagy évekbe is, amíg sorra kerítem, ugyanis több száz könyv van ezen a listán, és mindig kerülnek hozzájuk újak is, tehát megjósolhatatlan, hogy mikor vettem volna a kezembe a kihívás nélkül.

Viszont annyira belelkesedtem, hogy elolvastam még egy novellagyűjteményt, sőt egy harmadik is itt vár a sorára, bár azt már kihíváson kívül fogom elolvasni. 

Térjünk vissza Alice Munrohoz. Jó pár évvel ezelőtt olvastam már egy novelláskötetét, de akkor semmiféle nyomot nem hagyott bennem. Úgy voltam vele, hogy nem volt rossz, de semmi kiemelkedő, egynek elment. Ha jól emlékszem, a Szeret, nem szeret volt, de teljesen biztos nem vagyok benne.

Jamie Oliver: Minden napra superfood

Az egészség és a boldogság receptjei

Ez az egyetlen saját tulajdonú Jamie Oliver könyvem, de a könyvtárból már mindet kikölcsönöztem legalább egyszer, van amelyiket többször is, és kipróbáltunk mindegyikből egy jó pár receptet. 

Jamie-ről nem tudok semmi újat mondani, de azt meg tudom mutatni, mit főztünk legelőször ebből a könyvből és vált hatalmas kedvencünkké. Azóta már többször is megfőztük és imádjuk, az az egyetlen baja, hogy másnapra már csak egy kicsi marad belőle. Legutóbb dupla adagot főztem, de az is csak másnap estig tartott ki.

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.