"Az idő néha lassan halad, olyan lomhán, mint a karaván a mély hóban, máskor pedig olyan gyorsan, mint egy menekülő vadló."
Volt már olyan pillanatotok, amikor egy film végén elakadt bennetek a szó és hosszú percekig csak ültetek a képernyő előtt? A látottak után nem bírtatok megszólalni a meghatottságtól, a döbbenettől, a gondolatoktól, amiket a film kiváltott belőletek...
Így voltam én Az utolsó vadlovak elolvasása után. Csak ültem és néztem magam elé. Elszomorított, hogy a jövő, amit Maja Lunde életre keltett a történetében, nagyon is közel áll hozzánk, hiszen rengeteg állatfaj halt már ki a Földünkön, nagyon sok veszélyeztetett faj küzd a fennmaradásért, és egyre inkább úgy tűnik, hogy az embereknek köszönhetik mindezt.