Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác

Különleges történet a szeretet erejéről

Hajdú-Antal Zsuzsannának egy orosz férfiról olvasott újságcikk adta az ötletet, mely arról szólt, hogy a férfi egyedül maradt a sérült kisfiával. Ez a cikk motoszkált a fejében, amikor életre keltette Balázs és Misi történetét, akik Budapesten élik a saját kis hétköznapi életüket. 

Már amennyiben hétköznapinak számít az, ha egy kisfiú Down-szindrómás, akit csak az egyik szülője nevel, mert a másik nem bírta elviselni azt a hatalmas nyomást, amit a sérült kisfiú jelentett. Ebben az esetben a magára maradt szülő az édesapa, aki viszont feladott mindent, jól menő állást, addigi életvitelét, hogy a hároméves down-os Misa mellett maradhasson. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk

A pipacsok ártatlanok

Egyre több olyan regény születik a magyar kortárs irodalomban, amit örömmel ajánlanék a kötelező olvasmányok közé, mert olyan mondanivalót hordoz, vagy olyan eseményt dolgoz fel, ami fontos és amiről beszélni kell.

Hajdú-Antal Zsuzsanna könyvét is beletenném ebbe a csomagba, annál is inkább, mert szereplői fiatal felnőttek, akik 5 évvel vannak túl az érettségin, de egy olyan baleset részesei voltak középiskolában, ami erre az 5 évre nagyon keményen rányomta a bélyegét.

A fa alá #5

Már harmadik éve, hogy elindítottuk A fa alá... című, ajándékválasztást segítő sorozatunkat, szerettétek, így ebben az évben is ismétlünk. Az ajánlataink között lesznek olyan könyvek, amelyeket már olvastunk és értékelést is olvashattok róla a blogon, és lesznek olyanok is, amelyek még csak várakoznak az elolvasásra. Könyvajánló sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, ám még tervezek egy epizódot, amelyben az általunk bemutatott és bemutatás előtt álló társasjátékokat gyűjtöm össze. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

Ez a könyv kezdetben teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint első része, a Léggömbök.

Mielőtt ezt tovább olvasnátok, javaslom olvassátok el IDE KATTINTVA azt az értékelésemet is.

Míg a Léggömbök felébresztette a fiatal, középiskolai énemet, együtt éltem és éreztem a szereplőkkel, visszafiatalodtam és fiatalkori fejemmel éltem bele magam a történetbe, ennél a résznél viszont idő kellett arra, hogy ismét előtörjenek ezek az érzések. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

Tőlem időben kissé már távol állnak a középiskolai évek, valamiért mégis szeretem az ifjúsági irodalmat, sokkal jobban, mint Zsófi, aki pedig korban közelebb van még jóval ehhez a korosztályhoz, mint én. És még azt sem mondhatom, hogy ilyenkor szülői szemmel olvasom, és anyai nézőpontból értékelem a könyvet.

Nem, ilyesmiről szó sincs. A fiatal hősnővel, a fiatal főszereplővel tudok azonosulni, és ugyanúgy elégedetlenkedek, miközben a szülők akadékoskodnak bizonyos dolgokban, ugyanúgy fiatalnak és középiskolásnak érzem magam én is. Azaz helyesbítek, egy nekem tetsző, jó könyv esetében ezt érzem.