Pöttyös olvasmányok

Bálint Ágnes: Madárfürdő

Ez a könyv visszarepített az időben, gyermekkorom élményeit hozta vissza. Nyaralás a nagyszülőknél, panellakásba költözés, vidéki élet, igazi retro érzéseket idézett.

A háromgyermekes család története a Gőzmozdony utcából, a nagyszülők házából indul, amit már eléggé kinőttek és a vasút semmiféle bővítést nem engedélyez, mert hamarosan kisajátítás alá kerül a telek és az épület. Kutya, macska, papagáj is van a nagyszülőknél, amit a gyerekek nagyon élveznek. 

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

Mikor még olvasásra várakozott a könyv a polcomon, többször is elgondolkodtam azon, honnan jöhetett ez az egyáltalán nem megszokott cím. A könyv olvasása közben természetesen kiderült, és zseniális jelenet volt, amelyben szerepelt ez a címadó mondat! 

A könyv a 90-es évekbe repít el bennünket, a szerző saját élményéből származik az az alapötlet, miszerint a történet hőse, egy huszonéves fiatalember, András, néhány napot egy kínai üzletben dolgozik. Sofőrnek jelentkezik Mr. Ceng álláshirdetésére, és nagyon megörül, amikor őt választja a kínai bolt üzletének a tulajdonosa. Furcsállja ugyan, hogy bár sofőrnek vették fel, mégis ő az, akit fuvaroz a a főnök és nem fordítva, majd első nap rögtön egy közös árubeszerzésre indulnak.

Vass Norbert: Mindenki!

Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából

"Mindannyiunk életében kell legyen egy novemberi délután, amikor a vihar elcsendesül, és megszólal a zene. Attól fogva mese nincs. Dalok jutnak eszünkbe, amikor öröm ér bennünket, amikor szomorúak, szerelmesek, elcsigázottak vagy büszkék vagyunk. Lemezeket teszünk fel, ha elveszítünk valakit vagy hogyha társra lelünk, de sokszor saját magunkra is dalokon keresztül ismerhetünk."

Az én életemben sok megmosolyogtató történet van, ami a zenéhez kapcsolódik. Legalábbis a gyerekeim megmosolyogják, és ma már én is nevetve gondolok vissza ezekre a pillanatokra.

Hartay Csaba: Rajongók voltunk

Általános iskola felső tagozatába jártam, amikor az egyik kedvenc fagyizónkban elkezdtek parizeres, tojásos, reszelt sajtos zsemleszendvicset árulni. Mindegyik egyenként be volt csomagolva folpackba. Ez nekünk maga volt a mennyország. Ezután váltásban ettük a fagyit és a szendvicset, egyik nap erre, másik nap arra költöttük a zsebpénzünket.

Hogy miért volt ekkora nagy szám az a szendvics, azt máig sem értem, hiszen az akkori háztartások többségében a felvágott parizer volt, tojás is akadt, talán a sajt és a folpack adta a különlegességét, vagy az, hogy fizetni kellett érte, nem tudom.