"Mindenki ott volt, amikor anya hazajött, mintha születésnapot ünnepeltünk volna. Mondtam is a nagypapának, hogy kár, hogy nincs ma szülinap, mert olyan szépen összejöttünk. Nagypapa azt mondta, hogy bizonyos értelemben ez is egy szülinap, anya újjászületett. A felnőttek mindig akkor mondják azt, hogy bizonyos értelemben, ha valami egyáltalán nem az, aminek nevezik. Vagyis nem volt torta."
Gyermekien derűs az a hang, ahogyan Tóth Krisztina kislány hőse a betegségről beszél. Ha valamelyik szülő megbetegszik, az nehezen feldolgozható trauma a gyerek számára. Erről lehetne szomorúan írni, de a szerző inkább viccesen, a tőle megszokott friss szemlélettel közelít ehhez a tabutémához is. Elmagyarázza a gyerekeknek, hogy mit jelent egy daganat, hogy a betegségből meg lehet gyógyulni, és hogy mindenről lehet, sőt kell is beszélgetnünk. Humoros könyv, amely megmutatja, hogyan vészelhetünk át egy családi válságot, hogyan értethetjük meg a kicsikkel, hogy semmi sem félelmetes, ha mi felnőttek világosan és tisztán beszélünk róla.
Ez egy gyönyörű könyv, finom, szolíd illusztrációkkal, csodálatos pasztellszínekkel, és nagyon nehéz témájú tartalommal. A történet főszereplője egy óvodás kislány, akinek az anyukája megbetegedik, rákos lesz, ezért meg kell operálni. A betegség kiderülésétől kezdve követhetjük nyomon a család életét, az operáción , az azt követő kemoterápián keresztül, teljesen anya gyógyulásáig, a kislány szemén és gondolatain keresztül.
A könyv egyszerű nyelvezetű, sikerült valóban egy kislány hangját hallanom. Éreztem tanácstalanságát, ahogyan próbálta megérteni, hogy mi is az a rák, gyermeki kíváncsiságát, hogy akkor most mi lesz és mit fognak ők apával csinálni, és éreztem a nyugalmát is, amit az édesapja segítségével sikerült megőriznie. Mosolyogtam a humoros jeleneteken, ezért is nagyszerű ez a könyv, mert úgy ír egy nagyon komoly témáról, gyereknyelven, hogy közben még nevetni is tudunk.
Most azonban jön egy DE. Szép, hasznos, finom humorú könyv, de nem venném meg a gyermekemnek. Segítő könyvnek el tudom képzelni, ha valaki sajnos hasonló betegséggel küzd, akkor segítségül hívhat egy ilyen könyvet, amiből a gyerek látja, láthatja, hogy bár anya beteg, de meg lehet gyógyulni, és minden olyan lehet, mint régen. De óvodás korabeli gyerekeknek csak azért, hogy tisztában legyenek vele, hogy ilyen is van, mégsincs vége a világnak, nem feltétlenül adnám. Mert azt gondolom, hogy felesleges megijeszteni, egy kisgyereket annyi minden éri az oviban, játszótéren és otthon is, amivel nap mint nap meg kell küzdenie. Nem tartanám szerencsésnek, hogy jobb, ha tisztában van vele, hogy van egy ilyen betegség, mint a rák, és az anyukák megbetegedhetnek. No persze meg is gyógyulhatnak, de szerintem ezzel csak feleslegesen megijesztenék egy kisgyereket.
Bence azt mondta, hogy ugyanúgy, ahogyan a felnőttek szeretik olvasni a hasonló témájú könyveket, így miért ne lehetne a gyerekeknek is ilyen, miért ne érdekelhetné őket is, és miért ne tudhatnák meg minél hamarabb. A gyerekeknél senki sem kíváncsibb, és ők tartják az egy perc alatt feltett miértek világrekordját is. El tudom képzelni, hogy kíváncsian lapozgatják ezt a könyvet, egyszerűen mert számukra egy érdekes tabutéma, ami eddig a felnőttek világában volt csak jelen.
Hosszas gondolkodás után odaadtam Titusznak is, aki 10 éves. Elolvasta hamar, de azt mondta, hogy neki nem tetszett. Most nem tudom, hogy ez a témának köszönhető-e, mert amikor megkérdeztem, hogy miért, egyszerűen csak annyit mondott, hogy nem tetszett, és kész. Mert szomorú lett tőle, és hiába voltak vicces részek, ő nem szeret szomorú könyveket olvasni.
Ennek ellenére én maximális pontot adok a könyvnek, mert nagyon merész a témaválasztása, nagyon gyönyörű az illusztrációja, nagyon kedves a történet hangvétele, miközben még vicces is. Csak érintetteknek adnám, nem venném meg csak úgy sem a saját gyermekemnek, sem más gyermekének ajándékba, de lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, mert az én gyermekeim már régen voltak óvodások, ezért elfelejtettem, hogy egy gyerek mennyire rá tud csodálkozni mindenre, mennyire komolyan, ugyanakkor félvállról is tud venni nagyon fontos dolgokat, információkat.
10/10
Bea
