Naszvadi Judith: Rejtélyes vakáció

Gyerekként imádtam a nyári szüneteket. Biztosan tudom, hogy ezzel nagyon sokan voltunk még így és ma is sok gyerek érzi azt, hogy  az iskola legjobb része a vakáció. Ilyenkor több idő van arra, amit évközben a tanulás miatt kicsit háttérbe kellett szorítani és olyan tevékenységekre is, amik évközben szóba sem jöhettek. Ilyen volt nekem az olvasás, amikor megkezdődött a vakáció, heti rendszerességgel jártam a könyvtárba és hoztam-vittem a könyveket. Rengeteget olvastam, de emellett az is belefért a napokba, hogy a falun élő nagymamámnál nyaraljak, ahol az utcabeli gyerekekkel bejártunk ungot-berket, azaz a falunak minden zegét-zugát és érdekes dolgokat fedeztünk fel és még érdekesebb dolgok történtek velünk.

Wéber Anikó: A platánsor rejtélye

Cseresznyeliget 2.

Ismét találkozhatunk a Cseresznyeliget titkából már megismert kamasz szereplőkkel, aminek nagyon megörültem, mert szerettem azt a könyvet, fiatal hősei a szívembe lopták magukat. Kattints a címre, ha elolvasnád, mit írtam róla. 

Ebben a könyvben ismét egy nyári szünet történetét olvashatjuk, egy év eltelt azóta, Kitti édesanyja két hónapra Kanadába repült dolgozni, ezért Kitti ismét Piroska néninél és Ákos bácsinál tölti ezt a 60 napot Cseresznyeligeten. 

Most várakozással tekintett a nyár elé, nem úgy, mint a tavalyi nyáron, amikor azt gondolta, hogy egy hosszú, unalmas vakáció vár rá egy poros, kietlen helyen.

Művészetek Völgye 2020 - Ott leszünk!

Vajon milyen a kedvenc nyári fesztiválhelyszínünk ősszel?

Jövőre jubilál a Művészetek Völgye, 
idén szeptemberben jönnek a Völgyhétvégék

A Művészetek Völgye fesztivál idén ünnepelte volna 30. jubileumát és bár a fesztivál 2020-ban elmarad, a jubileum nem! 2021-ben dupla ünnep lesz, amikor 30. alkalommal nyílik meg a Művészetek Völgye kapuja. A tervezett Völgy30 programcsomag is átkerül a következő évre, amely 10 napon át minden fesztiválévből megidéz majd egy-egy programot eredeti formájában, így a Völgyérzés újraélhető lesz 1989-től napjainkig.

Művészetek Völgye 2019, Kapolcs - avagy jöttünk, láttunk, visszamegyünk. 1. rész

Sziasztok. Gábor vagyok, és 18 éve völgyfüggő.

Már megint itthon. Beraktam a Harcsa Veronika udvarban hallott utolsó előadó zenéjét. Kicsit tartson még a tegnap. Pedig a völgy már jócskán a mai napban jár. De eldöntöttük, hogy 1 hét múlva, szombaton, ismétlünk. 

Művészetek Völgye 2019

Már csak 7 nap van hátra "Magyarország legnagyobb összművészeti fesztiváljáig", azaz a Művészetek Völgye Fesztiválig, ami Kapolcshoz és néhány környékbeli gyönyörűszép falucskához köthető. 

Kapolcs egy ikonikus hely számunkra, ugyanis férjemmel kapcsolatunk elején oda utaztunk el kettesben először, két év múlva már kismamaként, Titusszal a pocakomban voltunk ott újra, és velünk tartott Zsófi és Bence is. Legközelebb Titusz 2 éves korában látogattunk el ismét családostól, ekkor sátoroztunk is néhány éjszakát ott, és azért is volt különösen emlékezetes, mert a nyár közepén sikerült néhány iszonyatosan hideg napot kifognunk, vacogtunk a sátorban. De azért imádtuk.

Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Édesvízi mediterrán 4.

A trilógia első három részét nem olvastam, de úgy éreztem, hogy mikor máskor olvassak el egy nyári című és balatoni helyszínen játszódó történetet, ha nem a kánikula kellős közepén. 

A Balaton nekem idegen terep, nem sokszor jártam arra, de amikor igen, mindig megcsodáltam szépségét, és fogadalmat tettem, hogy ide majd el kell jönnünk egyszer több napra is, de valahogy ez még sosem jött össze, és mivel nem gyakran járunk arra, ezért mindig a feledés homályába vész  ez a fogadalmam.

André Aciman: Szólíts a neveden

Mondhatnám, hogy a kíváncsiság vezérelt, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy elolvasom ezt a könyvet. Szeretem a romantikus könyveket, a szépen megírt szerelmeket, ám még sosem olvastam meleg szerelemről szóló történetet. 

Olvastam már meleg szereplőkről, ma már ez nem tabu szerencsére, de egyik olvasmányomban sem volt a melegség, az egyneműek közötti szerelem a főszereplő, hanem csak mint mellékkarakter tűnt fel egy-egy homoszexuális - általában férfi - szereplő. 

Nógrádi Gábor: Lángoló nyaram

Nógrádi Gábortól akkor olvastam először, amikor a nagy gyermekeim még kisebbek voltak, úgy kb. 10-12 évvel ezelőtt. Akkor a Petepite és Az anyu én vagyok nagyon tetszett, azt gondoltam, hogy ez egy jól eltalált témájú gyerekkönyv, jókat nevetgéltem rajta.

Ezzel a könyvvel viszont sikerült igazán meglepnie, vagy inkább meghökkentenie a szerzőnek. A történet úgy nagyjából 7 nap eseményeit foglalja össze, amely 7 nap első napján a 15 éves Dávid, aki Magyaországról érkezett a szüleivel és a bátyjával a görög szigetre, megpillantja Dortét, a dán kamaszlányt és ott menten, a vacsoraasztalnál ülve beleszeret.

Mary Alice Monroe: Nyárutó

Egy igazi nyári trilóga harmadik része a Nyárutó, ami most már nem is trilógia, mert egy újabb, negyedik résszel bővült, ami nemrégiben jelent meg. Én egyáltalán nem bánom, mert annyira tetszett az első három rész, hogy szívesen olvasom még tovább a három nővér és nagymamájuk életéről, napjairól szóló történetet. 

Így most nagyon boldog vagyok, mert ebben a bejegyzésben ugyan a harmadik részről írok nektek, de már itt várakozik a polcomon a negyedik is, amely a Nyári menyegző címet viseli.

Győri Katalin: Kupak

Nyár

Ez a furcsa című könyv nagyon kellemes meglepetéssel szolgált számomra. Vékonyka is, nem is egybefüggő a története, hanem történetek folyamata egy 16 éves Kupak nevű fiúról, arról, hogyan tölti a nyári szünidőt, milyen dolgok történnek vele és milyen érzések dúlnak egy 16 éves fiúban. 

Ha hibát kellene mondanom, csak azt tudnám megemlíteni, hogy nagyon rövid volt, szívesen olvasnék még Kupakról, szerintem egy egész könyvet elbírt volna Kupak élete és gondolatai, de ha ennek a résznek Nyár az alcíme, akkor talán számíthatunk a további évszakokra is. Elolvasnám, az biztos. 

Anna Woltz: Tess és én

Életem legfurcsább hete

Anna Woltz neve nem volt ismeretlen számomra, ezért amikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, nem volt kérdés, hogy hazahozom.  

Tetszettek az eddig olvasott könyvei, a Black Box és a Száz óra sötétség. Míg azok a történetek kamaszokról szóltak, itt némileg fiatalabbak voltak a szereplők, pontosabban Tess 11 éves, Samuel pedig 10 éves.

Samuel a családjával nyaral a szigeten, amikor a két évvel idősebb bátyját, Jorrét baleset éri, egy gödörbe esik és eltörik a lába. Anyukája migrénnel küzd a házban, ezért édesapjának el kell vinnie a komppal a szárazföldre, mert csak ott van kórház. 

Gyerekeknek

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz

Molnár Krisztina Rita könyve három gyerekhangon, a Maléna kertjéből megismert barátok hangján meséli el a három nyaralás történetét. 

Nem olvastam a Maléna kertjét, de mindenképpen szeretnék majd sort keríteni az elolvasására. Ezért pontosan nem tudtam meg Szibill, a varázstücsök történetét, de így is értettem a történetet. A három barát naplót vezet a nyaralás idejéről, hogy majd hazatérve még jobban emlékezzenek a nyaralás érdekes perceire és jobban el tudják mesélni, vagy elolvasni egymásnak az élményeiket.

Nyári Book Tag

Kritta, a Könyvlelő blog szerzője hívott ki minket erre a nyári tagre, nagyon szépen köszönjük neki! :)

1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!

Zsófi: Nekem most ide egy Agatha Christie könyv angol borítója jutott eszembe. A Greenshore-gloriett borítójának annyira tetszik a hangulata, hogy legszívesebben valahogy bebújnék ebbe a borítóba, és az egész nyaramat ott tölteném! :) 

Bea: Bevallom, lestem, azaz gyorsan végignéztem a molyon az olvasmánylistámat és Dorothea Benton Frank könyvét a Magányos nők klubját elég nyáriasnak találtam.:)

2. Válassz egy kitalált helyet, ami tökéletes célállomása lenne a vakációdnak!

Zsófi: Most nagyon "agatha christie-s" hangulatomban vagyok, ugyanis most itt egy Christie regényből vett helyszín jutott eszembe, mégpedig a Tíz kicsi néger helyszínéül szolgáló, semmi közepén lévő szigetecske. Tudom, tudom, elég baljóslatú helynek tűnik, de én most az új adaptáció után teljesen beleszerettem, nagyon gyönyörű egy sziget volt. És, ha nem történnek ott mindenféle gyilkosságok akkor meglehetősen békés, és nyugodt hely lenne, ahol szívesen eltöltenék egy kis időt, elzárva a világ zajától.

Bea: Sarah Addison Allen csodálatos Waverley kertjében szívesen vakációznék. Megkérném a Waverley családot is, hogy maradjanak otthon, koszttal, kvártéllyal lássanak el, én csak a kertben felvernék egy sátrat.

3. Éppen nyaralásra mész és a repülőn ülsz. Egy olyan regényt akarsz olvasni, ami egész úton kitart. Melyik regényt vinnéd magaddal?

Zsófi: Kritta válaszához hasonlóan én is egy olyan könyvet vinnék magammal, amit már régóta el akarok olvasni (az Évszázad trilógia nálam is egy ilyen könyv :)). Most eszembe is jutott Agatha Christie Így éltünk Mezopotámiában című életrajzi könyve...fogalmam sincs mi ütött belém, és honnan jött elő ez a nagy AC mániám... :)

Bea: Azt hiszem éppen az aktuális olvasnivalómat, és még plusz egy következőt. De a csomagtérben lenne nálam még egy jó pár másik könyv is, mert a nyaralás alatt sem fogyhatok ki a könyvekből. Így most megemlítem Barbara Claypole White Félúton című könyvét és Haatchi és kicsi Pé című két aktuális olvasmányomat. Hogy mi lenne a csomagtér bőröndjében? Azt ne akarjátok tudni, mert a lista nagyon hosszú lenne.:)

4. Nyári szomorúság gyötör - melyik vidám könyvvel csalnál mosolyt az

arcodra?

Zsófi: Nyári szomrúság!? Én csak a téli szomorúságot ismerem! :) De a viccet félretéve évszaktól függetlenül tudok szomorú lenni, ilyenkor pedig Winston Groom Forrest Gump című könyve (aminek nem sok köze van a filmhez) bármikor megnevettet, ugyanúgy, mint a Tucatjával olcsóbb című könyv (aminek szintén nem sok köze van a filmhez).

Bea: Nem szoktam szomorkodni, esetleg akkor, amikor elromlik a mosógép,  vagy ha Zsófi megeszi a csokimat, de olyankor inkább mérges vagyok, és akkor cserébe Zsófi gyorsan elmosogat.:) Ha jót akarok mosolyogni akkor előveszek egy pár Janikovszky-könyvet, vagy újraolvasom pl. Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik könyvét.

5. Éppen a tengerparton ülsz, teljesen egyedül. Melyik kitalált karakter lenne a társad?

Zsófi: Hát én itt most egy könyves szívtiprót fogok választani, aki majd bekenegeti naptejjel a hátam! :) Erre a posztra pedig tökéletes lenne például az Edenbrooke Philipje. :)

Bea: Naptejjel??! A hátad??!! Hmmm.. én Poirot-t választanám, egyrészt mert szívesen megnézném, hogy néz ki a kis belga fürdőnaciban, másrészt talán felkérhetném, hogy derítse ki, hová tettem a napszemüvegemet, harmadrészt mongyő, nagyon élveznék vele egy  jó, nyomozós, okos csevegést. (Miután megírtam és elolvastam a Krittáét,  jót nevettem azon,  hogy ide ő is Poirot-t választotta. Nem gondoltam volna,  hogy ilyen menő a fickó. D)

6. Egy fagyizás mellé kell egy fagyos, menő haver is. Melyik kitalált

karakter lenne az ideális jelölt?

Zsófi: Stephen King legújabb trilógiájának a főszereplőjétől Bill Hodgestől egy fagyi mellett szívesen eltanulnám a vidám suhi használatát, hogy aztán nyugodtabban menjek este futni egyedül.

Bea: Fagyos és menő is legyen?? A fagyost nem igazán tudom értelmezni... Távolságtartó, megközelíthetetlen, mufurc? Férfi vagy nő is lehet haver?  No mindegy is, akivel szívesen nyalnék egy fagyit, Britt-Marie Fredrik Backman könyvéből, mert nagyon csípem a különleges, érdekes egyéniségeket. Ha férfit kell választanom, akkor én bizony Mark Watneyt hívnám meg egy fagyira, de kizárólag csakis a Marson!

Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

Nekem már az előző rész is tetszett, és szívesen megismertem volna a lányokat jobban. Ebben a részben ez a vágyam  teljesült is, és azt is elmondhatom, hogy  még jobban tetszett, mint az előző rész. 

Ebben a részben Dora van a középpontban, leginkább az ő életének problémáit ismerhetjük meg, majd végigkísérhetjük az úton, amint rátalál saját magára, lassan biztos lesz magában és rájön arra, hogyan tudja irányítani a saját életét. Döntést hoz a házasságát és további jövőjüket illetően.

Nagy segítségére vannak ebben testvérei Carson és Harper is, nagymamájuk Marietta és annak barátnője Lucille. Mindannyiukat egy kicsit jobban megismerhettük ebben a részben, ezáltal közel kerülhettünk hozzájuk, jobban átérezhettük problémáikat és örömeiket. 

Viszontláthatjuk Palackot, a delfint és Nate-et, Dora autista kisfiát. 

Szeretem a könyv helyszínét, a Dél-Karolinában lévő Sullivan' Islandot, Marietta házát, kertjét, igazán kellemes és szép helyszín egy ilyen nyári, kedves könyvnek.

Carson életébe is bepillanthatunk, megtudjuk, hogyan alakul kapcsolata Blake-kel, és azt is, hogy az ő élete mennyire van rendben, túltette-e már magát a gyerekkorában történteken, és az apjával való kapcsolata mennyire nyomta rá bélyegét az életére, gondolataira. Nagyon tetszett kapcsolata Nate-tel, viszont én is éppen annyira össze vagyok zavarodva a személyét illetően, mint ő saját maga. Gondolom majd a harmadik rész... :)

Harperről az előző részben nem sok mindent tudhattunk meg, most jobban megismerhettem, és meglehetősen szimpatikussá is vált. Ő volt a legkisebb testvér, aki kicsit kirekesztettnek érezte magát, főként Dorához tudott nehezen közel kerülni, és nagyon kedvemre való volt, ahogyan próbálkozott elnyerni nővére, Dora elismerését. 

A két öreg hölgy Marietta és az egykori szobalányból barátnővé vált Lucille is szeretetre méltó páros voltak, mindent elkövettek, hogy a lányok életét egyengessék, a kedvükre tegyenek, miközben próbálták őket közelebb hozni egymáshoz. 

Volt még egy-két érdekes szereplője a könyvnek, gyanítom a következő részben ismét felbukkannak. 

Kedves, kellemes, könnyed, olvasmányos nyári történet volt, családi összetartásról, szeretetről, barátságról, útkeresésről, újrakezdésről, boldogságról és boldogtalanságról. 

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

9/10

Bea

Kapcsolódó bejegyzés:

Mary Alice Monroe: Nyári emlékek

Mary Alice Monroe: Nyári emlékek

Carson szabadszellemű fotós, a tenger szerelmese, aki úgy tűnik, még nem kész lehorgonyozni. Csak sodródik az árral, nem találja a helyét a világban. Megannyi múltbéli démon üldözi, amelyek elől a világ számos pontjára utazva, időnként az alkohol pusztító mámorába menekülve sem lel menedéket. Elveszíti az állását, feléli minden tartalékát, és már éppen azon aggódik, hogyan fogja előteremteni a következő havi lakbért, amikor váratlanul levelet kap egy régen látott, de számára nagyon fontos személytől: a nagyanyjától, Marietta Muirtól. Az idős nő a lány két féltestvérét, Dorát és Harpert is csodás tengerparti otthonába hívja, hogy szeretett unokái körében ünnepelhesse meg a nyolcvanadik születésnapját, és együtt töltsék a nyarat. Nem titkolt szándéka, hogy a nyári emlékeket megidézve megerősítse a testvérek közötti, korábban igen szoros köteléket. Maga sem tudhatja azonban, hogy a terve miként sül el: a három igencsak különböző női életút fonala összefonható-e még, vagy örökre szétfutnak a világban.

Megtudtam még a fülszövegből azt is, hogy ez egy trilógia első része, amiben az egyik lánytestvér Carson életét követhetjük  részletesebben, de természetesen a másik két testvérét is megismerhetjük, hiszen együtt vannak a nagymamájuknál, így ők is éppen annyira jelen vannak. Carsont azonban elkísérhetjük a mindennapjaiba, a munkahelyére, és vele tarthatunk a kora reggeli tengerpartra, amikor kedvenc sportját űzi, vagyis szörfözik. Lassan kedveltem meg Carsont, nem értettem miért olyan magának való, mert bár a nagyiját nagyon szereti, de a testvéreivel, főleg Dorával és annak kisfiával nem túl barátságos. Sőt, mindhárom testvér igen távolságtartóan viselkedett egymással, de aztán, ahogy teltek a napok, hetek, kiderült, hogy mindennek megvan az oka. Annak is, hogy Carson miért viselkedik Blake-kel a jóképű kite-szörfössel is olyan furcsán, és egyáltalán, miért nem találja a helyét 34 évesen az életben. Miközben a nagymamájuk is mesél nekik a múltról és az édesapjukról, Carson egy kétségbeesett pillanatában tisztán látja maga előtt életének  legszörnyűbb eseményét, ami 4 évesen történt vele, ő pedig jó mélyre eltemette. Nagyon megviselte ez a felszínre bukkant emlék és teljesen elmerült gyermekkori traumájában.

Mindeközben megismerkedett és megbarátkozott egy delfinnel, közelebb került nővére autista kisfiához, majd különleges kötelék bontakozott ki hármójuk között. Blake személyében pedig a szerelem is megtalálta. De aztán történt valami, és minden megváltozott.

Egy könnyed, nyári olvasmányt vártam. A nyár az stimmelt, jó volt a tengerparton ejtőzni, szörfözni Carsonnal, horgászni a családdal és egyáltalán élvezni a tenger szépségét és hűvösét, a tengerpart forgatagát és melegét.  Könnyednél pedig komolyabb  témákat vetett fel,  emberi tragédiákkal találkoztam, nem túl boldog érzések kavarogtak a könyv lapjain, majd a családi összetartozás és szeretet ereje szépen lassan mindenkinek segített és utat mutatott, hogy kicsit lekanyarodjanak arról az útról, amelyiken eddig haladtak és talán boldogabbá válhassanak. Szerepet kapott a történetben a delfinek élete és védelme, az autizmus és alkoholizmus is. Egyik téma sem igazán könnyed, de nagyon jól adagolta őket az írónő. Kíváncsi vagyok a következő testvér életének alakulására, és természetesen Carson útkeresésére is, hiszen ő is még csak elindult az úton, tehát várom a trilógia következő részét.

A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

9/10

Bea