2022. július 15., péntek

Naszvadi Judith: Rejtélyes vakáció


Gyerekként imádtam a nyári szüneteket. Biztosan tudom, hogy ezzel nagyon sokan voltunk még így és ma is sok gyerek érzi azt, hogy  az iskola legjobb része a vakáció. Ilyenkor több idő van arra, amit évközben a tanulás miatt kicsit háttérbe kellett szorítani és olyan tevékenységekre is, amik évközben szóba sem jöhettek. Ilyen volt nekem az olvasás, amikor megkezdődött a vakáció, heti rendszerességgel jártam a könyvtárba és hoztam-vittem a könyveket. Rengeteget olvastam, de emellett az is belefért a napokba, hogy a falun élő nagymamámnál nyaraljak, ahol az utcabeli gyerekekkel bejártunk ungot-berket, azaz a falunak minden zegét-zugát és érdekes dolgokat fedeztünk fel és még érdekesebb dolgok történtek velünk.

Ezért is imádtam Naszvadi Judith könyvét, mert hősei ugyanúgy töltik a nyári szünetet, mint amit én őrzök az emlékeimben, ez nekem kedves és nosztalgikus,  a mai gyerekeknek pedig érdekes és izgalmas. A  rejtélyes vakáció pedig arra utal, hogy azért itt nem egyszerű napokra lehet számítani, nem egy unalmas nyár elé néznek hőseink.

Botond, Nándi és Kata fantasztikus vakációjáról szól ez a nagyon hangulatos és mozgalmas ifjúsági regény. A három barát mindhármuk otthonában eltölt egy-egy hetet, ezáltal mi is megismerjük lakóhelyüket, három települést, ami számomra az egyik legnagyobb élménye volt a könyvnek. Szerencsére ma már könnyedén rá tudtam keresni a google-ban ezekre a helyekre, és miután Judit leírása alapján elképzeltem, annyira kíváncsi lettem, hogy meg is kerestem őket és alaposan áttanulmányoztam mindent. 

Soltszentimre, Vác és Szombathely volt a kalandozások és a gyerekek nyaralásainak helyszíne. Mindegyik településről rengeteg izgalmas információt ismerünk meg a könyvből, de mindezt észrevétlenül, szórakozva. A gyerekekkel együtt fedezzük fel Soltszentimre környékét és csatangolunk a kiskunsági homokbuckákon és pusztán. Ez különösen közel állt a szívemhez, mert éltem néhány évet azon a vidéken és Bugacpuszta 20 éve van az ismét meglátogatandó tájak listámon. A szintén itt található Kolon-tóról még nem is hallottam, így ez a csodálatos hely is felkerült a listámra. Fantasztikus élmény volt ebben a könyvben olvasni erről a tájról. 

Miközben a gyerekek felfedezik a környéket, egy furcsa jelenségre lesznek figyelmesek, amelyek mindhárom helyszínen megismétlődnek és már kész is a rejtély, aminek megoldásáig még igencsak meglepő fordulatok történnek. 

Nagyon könnyedén és szinte észrevétlenül hívja fel a történet a figyelmet a természetvédelem fontosságára, a humor és a kalandos események szinte felpörgetik a könyvet, le sem akarod tenni, de közben azt sem akarod, hogy véget érjen. Eszembe is jutott, hogy ebből egy nagyszerű sorozat is lehetne, egyre több tájat bemutatva, mind földrajzilag, mind történelmileg. (Remélem, a szerzőnek is eszébe jutott.😀)

Nyaralunk még a gyerekekkel Vácon és Szombathelyen, mindkettőről újabb és újabb ismereteket gyűjthetünk be, ellátogatunk börtönmúzeumba, pálos templomba és kívülről megnézhetjük a márianosztrai börtönt és a szombathelyi Savaria felvonulást. A három barát a történet végére egy negyedik személlyel bővül, de maradjon titok, hogy ki ő és hogyan kerül a társaságba.

Egy hamisítatlan nyári történet, egy tökéletes vakáció, kalandokkal, izgalmakkal, kedves karakterekkel, mert ahol gyerekszereplők vannak, ott a felnőttek is fellelhetők és ebben a könyvben nagyon szerethető felnőtteket is megismerünk.  

Nagyszerű eszköznek találom a könyvet és esetleges folytatásait a földrajz és történelem órák kiegészítéseként, amolyan 3 az 1-ben szupereszköznek arra, hogy a gyerekek szívesen olvassanak, szórakozzanak és ismereteket is szerezzenek egyszerre.

A könyv borítója  is imádnivaló, színes, hangulatos, vidám, érződik benne a várakozás izgalma, a nyár melege, a kalandok ígérete. Gyólai Gabriella keze munkáját dicséri, ráadásként még a könyvben is találunk néhány fekete-fehér illusztrációt, ami által még jobban el tudunk képzelni egy-egy izgalmas jelenetet.

Bea

 

"Másnap délelőtt kicsit lustábbra vették a figurát. Még pizsamában voltak, mikor Berni jelentkezett videotelefonon. Botond vicces pofát vágva fogadta a hívást, de a tréfa nem úgy sikerült, ahogy tervezte, mert az anyukája helyett egy nagy bajusz jelent meg a képernyőn.
- Lukács bácsi! - lepődött meg Botond.
A többiek nyomban mellette teremtek. Látni szerették volna az öreget. De hiába. Túl közel tartotta az arcához a a telefont és ráadásul az arcával összevissza nyomkodta. Előbb piros szívecskék röpködtek szanaszét, majd csillámló egyszarvú rohant át a nagy bajuszrengetegen, végül kicsi zöld ufó landolt a kijelzőn. A gyerekek dőltek a röhögéstől.
- Anyaaaa! Csinálj már valamit! - kiabálta túl a többiek jókedvét Botond. Berni átvette a telefont az öregtől és onnantól fogva közösen néztek a kamerába."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése