Anna Woltz: Alaska, Erna Sassen: Egy indián, mint te meg én

Anna Woltz: Alaska

Nem vagy egyedül

Anna Woltz összes könyvét olvastam eddig, és egy olyan szerző lett ő nekem, akinek szívesen és tétovázás nélkül olvasom el a friss megjelenésű könyveit a jövőben is, mert eddig az összes könyve nyújtott valami pluszt, elgondolkodtatott és fontos témákról szólt. 

Ifjúsági könyveket ír és nagyon sajnálom, hogy sokan nem olvasnak ifjúsági irodalmat, pedig nagyon sokszor találkozom olyan történettel, olyan stílussal, ami egy felnőtt embert is elszórakoztatna, elgondolkodtatna és nem utolsósorban segítségére lehetne családja ifjabb tagjainak a megértésében is. Én nagy ifjúsági irodalom rajongó vagyok és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy olvasson ifjúsági könyveket életkortól függetlenül.

Anna Woltz: Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot?

A Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozata fantasztikusan jól indult Anna Woltz könyvével. Anna Woltz neve nem volt ismeretlen számomra, három könyvét is olvastam már korábban, melyekről IDE, IDE és IDE KATTINTVA olvashattok. 

Mindet nagyon szerettem, már azokban is a kamaszok és a gyerekek voltak a főhősei, akárcsak ebben a könyvben, és olyan témákat érintett, amelyek számukra is elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és fontosak. 

A kiadó Abszolút Könyvek sorozata olyan könyvek sorát ígéri, mely a 9-12 éves korosztályt célozza meg, nagyon olvasmányos, érdekes, izgalmas, lendületes, fiatalos témákkal, komoly tartalommal. 

Anna Woltz: Tess és én

Életem legfurcsább hete

Anna Woltz neve nem volt ismeretlen számomra, ezért amikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, nem volt kérdés, hogy hazahozom.  

Tetszettek az eddig olvasott könyvei, a Black Box és a Száz óra sötétség. Míg azok a történetek kamaszokról szóltak, itt némileg fiatalabbak voltak a szereplők, pontosabban Tess 11 éves, Samuel pedig 10 éves.

Samuel a családjával nyaral a szigeten, amikor a két évvel idősebb bátyját, Jorrét baleset éri, egy gödörbe esik és eltörik a lába. Anyukája migrénnel küzd a házban, ezért édesapjának el kell vinnie a komppal a szárazföldre, mert csak ott van kórház. 

Anna Woltz: Száz óra sötétség

Emilia tizennégy éves vagány lány, de kényszeres kézmosó és tisztaságmániás.  Anyja sikeres festő, apja az iskola igazgatója és kockafejű matektanár.

Emilia éppen New Yorkba tart, zsebében egy repülőjeggyel, apja hitelkártyájával és egy hamisított szülői hozzájárulással, hogy egyedül utazhat az Egyesült Államokba. A szabadság földjére. Mi történhetett, hogy megszökött otthonról?

Miután ügyesen átverekszi magát a repülőtéri ellenőrző pontokon, és beengedik az országba, a szálláson kellemetlen meglepetés éri: a lefoglalt szoba címén nem a mosolygós indiai bérbeadó, hanem egy zárkózott tizenhét éves fiú, Seth és felvágott nyelvű húga, Abby várja. És ha ez a helyzet még nem lenne elég bonyolult: közeleg New York felé az évszázad hurrikánja, a Sandy. 

Seth és Abby befogadja Emiliát, és a hozzá csapódó kilencujjú, filmsztár külsejű Jimet, hogy aztán a három kamasz és a kislány együtt vészelje át szülők nélkül a sötétet, a víz hiányát és a hideget. A legjobb alkalom, hogy közel kerüljenek önmagukhoz, és más szemmel lássák eddigi életüket.

Letehetetlen, sodró lendületű regény egy fiatal holland írónőtől, aki maga is átvészelte New Yorkban a sötét napokat a Sandy hurrikán tombolása alatt.

A hosszú fülszöveg szinte mindent el is mondott helyettem. Emilia elszökik otthonról, mert iskolaigazgató apja olyan dolgot tett, aminek a következményeit nem tudja elviselni. A szülők amúgy sem tűntek mintaszülőnek, de még jó szülőknek sem a szememben. Az anya egy elvarázsolt festőművész, az apa pedig egy - szerintem - életközépválságban szenvedő iskolaigazgató, aki olyat tesz, amit egy felnőtt embernek sem, de egy iskolaizgazgatónak meg főleg nem kellett volna tennie. Tetteinek következményei Emiliát is érintik, ezért jól kitervel mindent és Hollandiából New Yorkba utazik.

Attól most elvonatkoztatok, hogy ezt egyedül egy tizennnégy éves lány meg tudja-e tenni, még akkor is, ha hamisít magának szülői engedélyt.  

Miután ezen túllépek, próbálom megismerni és megérteni Emiliát. Kétségbeesésében osztozni, amikor a bérelt háznak hűlt helye, vagyis inkább amikor kiderül, hogy a bérbeadó egy csaló és csak a pénzére utazott. 

Helyette ott van viszont Seth, majd később Abby, akiknek édesanyja elutazott a hétvégére, és nekik is van egy szomorú, feldolgozandó problémájuk, majd csatlakozik a csapathoz az önmagát kereső Jim is, aki éppen megsebesült és kilenc, de az is lehet, hogy nyolc ujja van. Vagy még az is lehet, hogy megvan mind a tíz.:) Majd jön Sandy, a hurrikán.

Ezt először alig akarják elhinni, mert ezidáig csak a riogatás volt, aztán nem lett belőle semmi, de azért megtesznek pár szükséges óvintézkedést, majd amikor megérkezik a hurrikán, akkor már csak ők négyen vannak a hurrikán menedékhelyen, és csak magukra számíthatnak. Áram és víz nélkül maradnak pár napig, a város részei romokban, ők szülők nélkül. 

Szinte katasztrófakönyvnek tűnik, de egyáltalán nem az. Nagyon bírtam mind a négyüket, Abbyt a hatalmas szívével és eredetiségével, Seth-t a félszegségével és óriásí lelkével, Jimet a vagányságával, lezserzségével, bizonytalanságával együtt. Legtovább tartott Emiliát megkedvelnem, de ahogyan újdonsült barátai segítségével kezdte kibontani szirmait és elfogadni önmagát, úgy kedveltem meg én is egyre jobban. 

A könyv lezárásába egy kicsit talán bele lehetne kötni, hogy a problémák megoldásában nem mentek le nagy mélységekig, de úgy gondolom, hogy ez a történet Emilia szemszögéből nézve megfelelő lezárás volt, és igazából az már egy következő történet lenne, hogy a család hogyan jött ki ebből az elkeserítő helyzetből. Itt az volt a lényeg, hogy Emilia miközben barátokra talált, önmagát is megtalálta és kiállt magáért, bizonyos fokig önállóságra kényszerült és rájött, hogy akár boldog is lehet.

Nekem tetszett ez a könyv, kedves, bájos történet volt, komoly problémákkal a háttérben, szerethető szereplőkkel és közben még jó párszor mosolyogtam is.

9/10

Bea

Anna Woltz: Black Box

A holland fiatalok megőrülnek a Ticketért. Hogy mi az a Ticket? Egy kis kártya, amit maguk a gyerekek találtak ki, és öt szempontból értékeli a tulajdonosát: a külső, az ész, az egészség, a pénz és a vonzerő számít. Az első négyet lehet fejleszteni, a vonzerő százalékának növekedése azonban egy kapcsolódó közösségi oldalon kapott szavazatoktól függ. A kamaszok úgy érzik, végre maguk mondják meg, hogy ők milyenek, és a világ milyen legyen körülöttük.

Jacob Rijn, a vonzó és fiatalon befutott filmrendező pedig kíváncsi: tényleg úgy megváltoztak a gyerekek, hogy a felnőttek nélkül képesek uralni a világot és önmagukat? Ezért kitalál egy valóságshow-t: a Black Boxot.

Egy csapat gyereket bezárnak egy feketére festett házba a tenger fölé nyúló mólón. Heten vannak, mint a gonoszok.

Először azt gondoltam, hogy a jövőben játszódik a történet, de hamarosan rájöttem, hogy ennek nincs jelentősége. Kezelhetjük nem túl távoli disztópiaként, de akár egy mai, (nem is annyira) eltúlzott, félelmetes valóságként is. A valóságshow-k világát és a média hatalmát mutatja be nekünk a szerző, nem túl részletesen, mert a könyv lényege a társadalom bírálata, illetve a mai társadalom bemutatása: hé vigyázzatok, már nem messze vagyunk ettől az állapottól. Ha nem vigyázunk, eltűnhetnek az erkölcsi normák, a tisztelet, a szeretet, az együttérzés, mondhatnám azt is, hogy az érzések. 

A fent említett hét fiatal beköltözik a Black Boxba, nagyon gyorsan öten maradnak. Az egyik gyerekkel egy igen komoly dolog történt, de ennek nem lesz semmi extra következménye a könyvben, ami ismét csak a mai világra utal, arra, hogy az erősek győznek, a gyengék elbuknak. 

Miközben a bent lakó gyerekeket nézi egész Hollandia, a szerkesztők azon törik a fejüket, hogy mivel tudnák a nézettséget növelni. Kitalálják és ezután szól a történet az eutanáziáról, az emberi méltóságról, az emberi felelősségvállalásról, a kapzsiságról, az érzéketlenségről. Arról, hogy a média mennyire tudja befolyásolni és uralni az embereket, irányítani gondolataikat, arról, hogy  ha a "nyájszellem" elkapja az embert, akkor már nem ura önmagának és olyan gondolatai és cselekedetei lesznek, amitől teljesen kifordul önmagából. Érdekes a Ticket-rendszer, tulajdonképpen ez működik már napjainkban Ticket nélkül is, attól leszel egyre népszerűbb, minél szebb, okosabb, egészségesebb és gazdagabb vagy. A Tickettel intézményesítette az író ezt a felfogást, tükröt tart a fiatalok elé.  Szerintem van aki nem akar ebbe a tükörbe belenézni, és úgy gondolja minden jól van így, ahogy van.

Nem tudom azt írni erre a könyvre, hogy tetszett, mert nem erről szólt. Kiakasztott, szörnyűlködést és mély elítélést váltottak ki bennem bizonyos események, legszívesebben kimentem volna arra a holland mólóra, hogy felébresszem őket a gonosz révületükből. A Black Box lakóit, a szerkesztőket és úgy általában az összes embert, aki a műsort nézi. Miközben tudom azt is, hogy sajnos ez már félig valóság. A felvetett problémák, az érzéketlenség, a közönyösség, a hírhajhászás a meggazdagodás reményében,  már mai életünk részei. A történet vége lezáratlan maradt, illetve mégsem. Mert azt hiszem tudjuk már, hogy mire számíthatunk.

A könyvet köszönöm a Tilos az Á Kiadónak!

9/10

Bea