Minden kémia ** Szerelmi varázslás kezdőknek ** A szél most a legigazabb

 

Bonnie Garmus: Minden kémia

Már írtam az évben  két könyvről, hogy ott van a Top 3-ban, na akkor ez a harmadik könyv, amiről ezt kell írnom. Az egyik a Másodvirágzás volt, a másik A boldogságnak nyolc karja van. Amikor a Minden kémiát elkezdtem olvasni, akkor azt gondoltam néhány oldal után, hogy ez az év legjobb könyve, vagy legalábbis osztozik eme másik kettővel a címen. A lényeg, hogy egy fantasztikusan jó könyv, mely az 1960-as évekbe repít bennünket, ahol megismerjük Elizabeth Zott-ot, aki egy különc kutatónő, és megismerkedésünkkor a Finom falatok hatkor nevű tévéműsort vezeti nap mint nap, hatalmas sikereket elérve és tabukat döntögetve. 

Szomorú, hogy még a 60-as években is azt gondolták, hogy a nőknek otthon a helye, a konyhában és a gyerekneveléssel kell foglalatoskodnia. Elizabeth azonban nem különösebben foglalkozik ezzel. A könyv egy szerelem története is, mert előző munkahelyén a Hastings kutatóintézetben Elizabeth megismerkedett Calvin Evans-szal a Nobel-díjra jelölt, ugyancsak különc kutatóval és csodálatos kapcsolat és szerelem alakult ki kettőjük között. 

Csodálatos történetvezetés, lenyűgöző karakterek, inspiráló és megható pillanatok, csak sok-sok jót tudok írni erről a könyvről, imádtam minden betűjét. Ha még nem olvastátok, mindenképpen tegyétek a várólistátokra. 

Judith Allert - Anne-Kathrin Behl: Kaland a tavaszi réten

Remek időzítéssel érkezett ez a könyv, ugyanis már éppen itt a tavasz, és miután átböngésztük gyerekeinkkel ezt a könyvet, a természetben, az udvaron, a kertben és a réten is megtehetjük ugyanezt. Vagy éppen fordítva, egy jóleső játszóterezés, kirándulás után elővehetjük és újra megbeszélhetjük az aznapi kalandokat. 

A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.

Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé

Kamaszmonológok

Nemrég olvastam ennek a könyvnek a "párját", melynek hasonlóan eredeti és különös címe van, a Ma négykézláb akarok járni. Korban ahhoz a könyvhöz állok közelebb, de mivel én magam is voltam kamasz és kamaszgyermekeim is voltak és még jelenidőben is van, ez a könyv sem hagyott hidegen. 

Hasonlóképpen gyönyörűen illusztrált, mint a felnőttmonológok, a képek nagyon megteremtették azt a hangulatot, azt a bizonytalanságot, kíváncsiságot és várakozást, amit a kamaszok éreznek magukban. Az érzések bizonytalanságát és a felnőttlét bizonytalanságát, merre tartanak, mit szeretnének, mi lesz belőlük, ha egyszer felnőnek. 

Érzelmek szelencéje

Az érzelmek szelencéje 80 db önismereti kártyát tartalmaz, a kártyák hátlapján emberi érzelmek meghatározásait, bemutatását olvashatjuk, tehát akár egy önismereti könyvnek is felfoghatjuk, ami egy interaktív kártyacsomag képében jelent meg.

A kártyák szövege Tiffany Watt Smith The Book of Human Emotions (Az emberi érzelmek könyve) könyve alapján készültek. Tiffany a londoni Queen Mary Egyetemen az érzelmek történetét kutatja, valamint angol és drámaszakos oktató. 

A kártyák grafikáit Therese Vandling készítette, aki egy Svédországban született, Londonban élő tervezőgrafikus, szenvedélyesen szereti a könyvkiadást és nyomtatást. Ők ketten alkották meg az Érzelmek szelencéje nevű kártyacsomagot.

25. Nemzetközi Könyvfesztivál - 1. rész

Nem jártunk még Könyvfesztiválon, egyetlen Könyvhétre sikerült mindössze eljutnunk 2016-ban, az viszont hatalmas élmény volt, fantasztikus személyes találkozások emlékével és rengeteg könyvvel tértünk haza.

Sajnos, idén sem jutunk el a Könyvfesztiválra, jövőre talán sikerül, cserébe kalandozzunk egy kicsit a kedvenc friss megjelenésű könyvek között, talán némi kárpótlást jelenthet ez nekünk is.

Olyan könyvekről szeretnék pár szót ejteni, amelyeket már olvastam, vagy már itt vannak nálam, olvasásra várva és a Könyvfesztiválon ti is megvásárolhatjátok.

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató

Egy értékelés megírásakor sokszor az első, bevezető mondatokon gondolkodom a legtöbbet. Így van ez Gerlóczy Márton könyve esetében is, hirtelenjében nem is tudom hogyan mutassam be ezt a nagyszerű, monumentális alkotást. Mert mindent kétséget kizáróan az volt.

Egy családregény szokatlan formában, amely eleinte még zavart is, bosszankodtam, hogy miért nem lehetett ezt szépen sorban, folyamatosan megírni. Úgy, ahogy azt megszoktam, miként szépen, sorban megszületnek a gyerekek, felnőnek, megnősülnek, férjhez mennek, és azoknak is megszületnek a gyerekeik. Közben pedig érthetően, lassan leírni, hogy kivel, mi történt, hogyan alakult az életük.

A fa alá... #5

Karácsonyi ajánlónk utolsó részéhez érkeztünk. Amennyiben az utolsó napokra halasztottátok az ajándékozást, vagy könyvmoly családtagjaitoknak szeretnétek könyvet venni ajándékba, olvassátok végig a sorozatunkat, talán találtok benne olyan könyvet, amellyel szívesen megajándékoznátok valakit.

Marion Pauw: Sötétben

Feszült, izgalmas, rejtélyes pszichothrillerrel van dolgunk, melyben végig érezzük, hogy valami nincs rendben. Miközben megismerjük a szereplőket és kibontakozik a cselekmény, többször bizonytalanodunk el és gondolunk teljesen mást, mint azt ahogyan elsőre kitaláltuk. 

A legérdekesebb szereplő számomra Ray volt, aki autisztikus vonásokkal rendelkezett, bár ez a könyvben talán egyszer hangzott el konkrétan, de a férfi viselkedése, gondolatai, életfelfogása egyértelműen erre utaltak. 

Thy Doan Graves: Művészi kézírás

Kreatív ábécék minden alkalomra

Az utóbbi időben egyre több kreatív vagy művészi kézírással, más néven kalligráfiával  foglalkozó könyv jelent meg. 

Köszönhető ez a bullet journal elterjedésének és térhódításának. Aki nem tudná mi az a bullet journal, annak elmondom, hogy én sem tudtam sokáig, annak ellenére, hogy évek óta valami hasonló stílusban írok naplót, vagy afféle családi krónikát, ki hogy nevezi, van, hogy újságból vágok ki képeket, azokat használom dekorációnak, és olyan is előfordult sokszor, hogy miután leírtam, még le is rajzoltam a nap történéseit.

Warren Elsmore: Építs járműveket!

Legófantáziák szárazföldön, vízen és levegőben

Aki egyszer Lego rajongó lett, az már mindörökre az is marad. Néhányan ugyan egy idő után elcsomagolják a legókockáikat és csak a gyerekeiknek szedik elő újra, majd ilyenkor belefeledkezve a kreatív alkotás örömébe apukák és szerintem anyukák is, órákig építik gyerekeikkel a legókreációkat a gyerekek nagy örömére.

A mi családunkban két legórajongó fiú van, ám egyikőjüket fanatikus gyűjtőnek is mondhatjuk, mert minden ünnepi alkalomra - születésnapra, névnapra, karácsonyra - legó készleteket kér magának.  Ő Titusz, aki éppen hétvégén töltötte be a 12. évét, és imádja a legózás minden formáját és természetesen erre a szülinapjára is legót kért.

Jennie Bittleston: Jóga

Titkok nélkül

Ismét egy jógával foglalkozó könyvet szeretnék mutatni nektek, mert ez a könyv kívülről gyönyörű, belülről pedig nagyon alapos és tartalmas.

Úgy gondoltam, semmiképpen nem hiányozhat a gyűjteményemből. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mások is szeretik ezt a könyvet, hogy ez már egy második, bővített, átdolgozott kiadás, az első 2006-ban jelent meg, szintén a Scolar Kiadó gondozásában.

Gyerekeknek

Szalay Lenke: Mogyoró

Ez egy igazi régimódi történet. A könyv fülszövege szerint "lassan már nagymama korba lépnek azok az olvasók, akik annak idején szívből szerették Mogyorót, a kockás kabátos, kék sapkás, kékszemű, mosolygós kislányt.

Herbjorg Wassmo: A szerencse fia

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. A Dina vagyok című első részét két évvel ezelőtt olvastam, az egy iszonyúan erős nőről, egy nagyon különleges és kiismerhetetlen nőről szólt. Szélsőséges tulajdonságai ellenére, hányatott sorsa miatt valamiért megértettem Dinát, és nagyon szerettem azt az első kötetet. 

Annyira ő uralta az egész könyvet, az ő vágyai, az ő álmai, a tettei, a szenvedése, a muzikalitása, a szerelmei, hogy bevallom őszintén, amikor megláttam, hogy a történetnek megjelent a folytatása, amely Dina fiáról, Benjaminról szól, nagyon sokáig próbáltam felidézni a fiú alakját, és kétségbe vontam így két év után, hogy volt-e egyáltalán fia, mert egyáltalán nem emlékeztem rá.

Stella Caldwell: Roald Dahl csodálatos világa

Történetek, találmányok és teremtmények kézikönyve

Mi volna, ha létezne egy briliáns ötletekkel, csodálatos szereplőkkel és színes képekkel teli könyv, amelynek minden részletét Roald Dahl világa ihlette?

Hát, ez az a könyv.

Olvassátok el Twit asszony madárpitereceptjét, fedezzétek fel Vonka Vilmos aranybilétáját, és élvezzétek Trunchbull kisasszony fegyelmezési módszereit. 

Roald Dahl világa tele van csodás szereplők szokatlan leveleivel, furcsa tárgyakat fotózó kíváncsi fényképészekkel és elképesztő esetekről tudósító újságkivágásokkal - és mindezeket Quentin Blake mesés képei kísérik. 

Minden korú emberlénynek lehengerlő szórakozás!

Amikor megláttam, hogy van egy ilyen kézikönyv, amely nagy kedvencem Roald Dahl történeteinek, találmányainak és teremtményeinek állít örök emléket, azonnal tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. 

Gyönyörű kivitelezésű könyv, puha borítója egy nagy becsben tartott fotóalbumra emlékeztet, vagy egy nagyon kedves, nagyrabecsült naplóra, amelyben összegyűjtjük kedvenc emlékeinket, legyenek azok újsághírek, újságból kivágott képek, fotók, leírt történetek, receptek.

Az album elején a nagy mester, Roald Dahl életéből láthatunk fotókat és ismerhetünk meg olyan részleteket, amelyeket nem biztos, hogy tudtunk, mert tulajdonképpen apróságnak tűnik, de egy ilyen nagyszerű író esetében mégis fontos. Például, hogy Roald Dahl mindig ceruzával írt egy sárga jegyzettömbbe.  A meséit a gyerekei ihlették, a számukra kitalált történetek szökkentek szárba és lettek belőlük nagyszerű regények, novellák.

Nagyon rokonszenves szokása  volt az írónak, hogy fiatal korában minden ebédhez megevett egy tábla csokoládét, majd a csokipapírokból ezüst golyóbist gyúrt, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Biztos vagyok benne, hogy a csokiimádatából pattanhatott ki a Charlie és a csokigyár ötletete. 

A könyvben szépen felsorakoznak Roald Dahl gyerekeknek írt meséi, történetei, mindegyiket megismerhetjük röviden, összefoglalva, nagyon érdekes dolgokkal kibővítve és jegyzetekkel, korabeli újságcikkekkel ellátva. Fantasztikus, titkos recepteket is találtam a könyvben, amelyeket nagyon szívesen kipróbálnék, pláne, hogy egy varázslathoz szükséges, de sajnos nem tudom hogy juthatnék egy halott boszorkány koponyájához, mert ez az egyik fő összetevő. 

A James és az Óriásbarack című történet számomra új felfedezés volt, de sajnos hamar rájöttem, hogy azért, mert nincs meg magyar fordításban, pedig nagyon figyelemreméltó történetnek tűnik, szívesen olvasnám. Belépőjegyek, újságíróigazolvány, korabeli hajóorvosi jelentés, fantasztikus gyűjtemény kísérte e könyv bemutatását.  

A Danny, a szupersrác oldalain ismét remek dolgokat találtam, ilyen a babakocsi szabadalma, ami a fácánfogáshoz kiváló. Ez a történet egy novellagyűjteményből volt ismerős, nem tudtam, hogy külön könyv is készült belőle. Innen is látszik, hogy Roald Dahl rajongásom ide vagy oda, ismereteim hiányosak vele kapcsolatban, még nekem is tudott újat mutatni ez a nagyszerű könyv. 

A Charlie és a Csokigyár ismertetése, a kapcsolódó tárgyak összegyűtjése sem maradhatott ki, így találunk az oldalon egy eredeti, aranybilétás Wonka csokit (ne örüljetek, nem csokit, hanem csokifotót), egy cilinderkészítő mester névjegykártyáját, és olvashatjuk Vonka Vilmos úr találmánya, a pöttyös por okozta kalamajkáról szóló tudósítást is, és megtudhatjuk a Vonka-elixír titkos receptjét, ami pontosan húsz évet fiatalít a kipróbálóján. A pontos adagolás nagyon fontos.

No de nem számolok be részletesen a könyv tartalmáról, hiszen ezt úgyis látni kell, kézbe kell fogni, meg kell tapintani, tanulmányozni kell a részleteket,  de azt még elárulom, hogy találkozhattok Matildával, a barátságos Óriással, a roli-poli madárral és megtudhatjátok, hogy a létra nélküli Ablaktisztító Kft.-nek és Hamphshire hercegének milyen közös ügye lehetett.

A könyv végén pedig egy kis borítékban személyes üzenet várt Roald Dahltól. Nem csak ezért fogom nagy becsben tartani ezt a könyvet, hanem a benne lévő fantasztikus dolgokért is, a hangulatos és egyedi Quentin Blake illusztrációkért, a lebilincselő, különös történetekért és azért, hogy újból és újból végiglapozhassam, tanulmányozhassam. 

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Roald Dahl kedvelőinek kötelező darab! Ajánlom olyan gyerekeknek, akik még nem ismerik Roald Dahl műveit, mert ettől az érdekes és egyedülálló albumtól garantáltan megjön a kedvük, hogy elolvassák az író gyerekeknek írt műveit. És természetesen olyan gyerekeknek is, akik már ismerik és szeretik a szerzőt. Roald Dahl kedvelő felnőttek is nyugodtan felírhatják a karácsonyi kívánságlistájukra. :) Szép, igényes, pazar ajándék. 

A Hónap Könyve(i) októberben

Ebben a rovatban kiválasztjuk a hónap legjobb könyveit. Főleg olyan könyvek ezek, amiket mind a ketten elolvastunk, azaz annyira tetszett egyikünknek, hogy ajánlotta a másikunknak.

Gwenda Bond: Lány a kötélen

Zsófi értékelése után már gondoltam, hogy ez a könyv esélyes lesz a hónap könyvre címre, így is lett, és kaptam is a noszogatást, hogy mikor kezdek már bele. Így nem sokáig halogattam, kezembe vettem és egy szempillantás alatt elolvastam. Nem tudom miért vonz bennünket a cirkusz világa és témája, talán a szabadságot szimbolizálja, meg a tehetséget és kitartást, aztán meg a csillogást. Elvarázsol bennünket, egy másik világba repít. Szerettem olvasni a cirkusz hétköznapjairól is, egyszerűen fantasztikus volt a főhősnő, Jules kötéltáncos "tudománya", és úgy egyáltalán ő maga. Szimpatikusak voltak a szerelmes fiatalok, a misztikus szál pedig (ha a kötéltánc mutatványok és Remy szaltókísérletei még nem lettek volna elég izgalmasak) plusz feszültséget, izgulni valót vitt a történetbe. Színes, szép, izgalmas, romantikus, szeretettel, tisztelettel teli könyv volt. /Bea/

Graeme Simsion: A Rosie projekt

Most végre tudományosan is bizonyítást nyert, hogy a szerelem nem észszerű. Hisz hiába nem illünk (tudományosan is bizonyítottan ) össze valakivel, a szerelemmel szemben semmit sem érnek a tudományosan bizonyítható dolgok.

Rosie eszméletlen főhősnő volt, Don pedig eszméletlen "hősszerelmes", úgy fantasztikus ez a könyv, ahogy van. :) /Zsófi/

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

Ez megint az a könyv volt számomra, amire nem szívesen mondom azt, hogy tetszett, és nagyon szerettem, hisz nehéz ezt mondadni egy ilyen komoly témákkal foglalkozó könyvre. Úgyhogy inkább azt mondom, hogy nagyon a szívemhez nőtt, mind a történet, mind a szereplők, akik a zord körülmények között is próbáltak emberek, nők maradni, s élni tovább az életüket.

Az egyik oldalon hangosan felnevettem (ez sokszor Ladydi édesanyjának, és a History Chanelnek volt köszönhető), a másik oldalon viszont már elszorult a torkom. De mindvégig csodáltam ezeket az erős mexikói asszonyokat, akik nőként próbáltak helytállni a férfiak kegyetlen világában. /Zsófi/

Chevy Stevens: Nincs menekvés
Azalatt az egy nap alatt, amíg a könyvet olvastam Zsófi nem hagyott nyugton. Állandóan kérdezgette, hogy hol járok. Kicsit zavart is, de élveztem is a helyzetet, mert ilyenkor találgattam, hogy ki lehet az elrabló, illetve mi lehet a végén a csavar.  Az arcáról ilyenkor elég sok mindent le tudok olvasni, de most annyira nem akart elárulni semmit, hogy két kezét az arca elé tette és úgy válaszolgatott, aztán pedig már rám ripakodott, hogy hagyjam békén a teóriáimmal, úgysem mond el semmit. De! Nagyon jól tette, hogy noszogatott, minden eszközt bevetett, hogy olvassam el a könyvet. Nem volt könnyű dolga, mert a témája miatt nem akartam, úgy gondoltam nem érdekel, lelkileg megvisel. Ám ez esetben a főszereplő, Annie elbeszélésében előadott történet annyira érdekes és izgalmas volt, hogy szó szerint nem tudtam letenni. Több dolog is áldozatul esett ennek a könyvnek. Az ebéd, amiből végül vacsora lett. Az almás béles és diós patkó, ami délelőtt helyett estére sült ki, és a mosásra váró ruháknak is várniuk kell holnapig, mert ma egyszerűen el kellett olvasnom ezt a könyvet!! /Bea/

A következő könyveket csak én (Bea) olvastam, Zsófi kicsit elveszett a sok olvasnivaló között, de azért jelölöm őket A Hónap könyve címre:

- Curtis Sittenfeld: Sisterland/Ikerország

- Liane Moriarty: Add vissza az életem!

- Juliette Fay: Édes otthon

Azért Anyának is vannak hiányosságai például a Fangirl (és a Campari reggelire, amit már régen el kellett volna olvasnia), de addig úgysem hagyom békén, míg nem pótolja ezeket. :)

Rainbow Rowell: Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja...

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong - és ehhez nagyon ért. Cath és Wren az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Snow-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar. Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együttlakni vele... Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni...?

*********************************************************************************

A lány idegesen húzta végig a kezét a frufruján, hosszú ideje állt  a sorban már, de annyira izgult, hogy legszívesebben a sor végére sétált volna, még egy kis időt nyerve magának. Az ujjaival inkább kényelmes, mint csinos kék kockás ingjének gombjait gyötörte, egyészen addig, míg az egyik gomb a földre nem esett, éppen lehajolni készült érte, amikor valaki megbökte a válát.

- Te jössz! - mondta a háta mögött álló fogszabályzós lány.

Vett egy nagy levegőt, és lépett egyet előre, idétlen mosollyal az arcán nyújtotta át a könyvét az előtte ülő nőnek. 

- Kinek írjam alá?

- Én csak, izé.... - a hangja túl magas és idegen volt még számára is, teljesen kiszáradt a torka.

- Igen?

- Én csak mondani szerettem volna valamit, vagyis igazából írtam egy levelet, nem baj ha felolvasom? - a választ meg sem várva, húzta elő a zsebéből az összegyűrt papírdarabot. És hangosan olvasni kezdte:

Kedves Rainbow Rowell! 

Köszönöm a könyveket, amiket írsz nekünk, remélem te is legalább annyira élvezed a megalkotásukat, mint mi az olvasásukat. Köszönöm, hogy megnevettetsz, de egyben gondoskodsz a könnycsatornáim rendes üzemeltetéséről is. Köszönöm, hogy olyan főhősnőket teremtesz nekünk, akik tökéletesen tökéletlenek, nem kirakatba való cicababák, akik igazi hús-vér emberek, valódi érzésekkel, valódi problémákkal, egyszóval olyanok, mint mi magunk. Köszönöm, hogy hagysz minket bízni abban, hogy van valaki a világon, aki arra vár, hogy találkozzon velünk, valaki, aki majd mindenféle máz nélkül csak minket akar. Csak meg szerettem volna köszönni ezeket.

Ja és lenne még egy kérdésem, ugye Simon Snow története egy kicsit hasonlít a Harry Potterre?

A lány idegesen pillant fel a levélből, az egész könyvesboltot halálos csend borítja. De az előtte ülő nő arcán hatalmas mosoly terül szét, miközben a lány felé nyújta a kezét, és a kezébe helyezi a gombot.

- Akkor kinek írhatom alá? - kérdezi újból.

- Zsófinak. - most már nem cseng olyan furán a hangja, mosolyogva nyúl a felé nyújtott könyv után, és izgatottan lapoz bele a dedikált könyvébe. 

Zsófinak, üdv a tökéletesen tökéletlen csajok társaságában. Rainbow Rowell. :)

*********************************************************************************

Amikor a könyv végére értem, az a díjnyertes (citrom díj nyertes...) ötletem támadt, hogy az értékelésem elején úgy írok egy pár sort, mintha a Fangirl fanfiction folytatását írnám....de ezt az ötletet, hamar el is vetettem, mivel ez felért volna egy nagy spoiler bombával..... :) Viszont mindenképpen tisztelegni akartam Cath és a fanfiction írás előtt, így hát a bejegyzés elejére ez az izé szösszenet-féleség született. :)

Nagyon, nagyon tetszett a könyv. Nem akarok, és nem is tudnék választani a Fangirl és az Eleanor és Park között, hisz mind a kettő egy fantaszikus, egyedi történet volt (ha most valaki ide jönne és pisztolyt tartana a fejemhez, az követelve, hogy válasszak közülük, akkor a Fangirlt választanám). 

Imádtam a történetet, imádtam amit a könyv kiváltott belőlem, imádtam Cathet, Reagant, Levit, Simont és Bazt, szívesen olvastam még volna tovább, tovább és még tovább a könyvet. Wren elég sokáig ellenszenves volt, nem értettem a viselkedését, de a történet végére ezzel kapcsolatban is minden a helyére került. 

Rainbow Rowell tökéletesre fejlesztette az egyik oldalon sír, másik oldalon nevet az olvasó technika alkalmazását.

A tökéletesen tökéletlen főhősnőnk mellé az írónő természetesen megteremtett számunkra egy tökéletesen tökéletlen, ellenállhatatlan  hősszerelmest is (direkt nem írom le a nevét, mert nekem sem esett le egyből, hogy ki lesz a befutó). Lényeg a lényeg, Park méltó "vetélytársat" kapott. 

Nehéz csak pár mondatban megragadni a könyvnek a lényegét, a fülszöveg sem árul el túl sokat, de nincs is szükség rá, ezt a könyvet el kell olvasni! :)

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak! 

10/10

Zsófi

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

„Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.”

Egyes könyvekről már az elolvasásuk előtt, a borító és a fülszöveg alapján megvan a véleményem. Fogalmam sincs, honnan ered nálam ez az előítéletes szemlélet a könyvekkel kapcsolatban (most Anya biztos azt mondaná, hogy neki egyértelmű honnan ered, mégpedig abból a rossz tulajdonságomból, hogy szeretek mindig mindent mindenkinél jobban tudni :))

Az Eleanor és Park is tipikusan az a könyv lett volna, amit Anya kihoz a gyerekkönyvtárból, és miután elolvassa nekem is ajánlja elolvasásra, aztán én vállhúzogatva azt mondom, hogy most van mit olvasnom, meg hogy én most nem akarok ilyen könyvet olvasni, erre ő azt mondja, hogy nem is tudom, hogy milyen ez a könyv, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy még nem is olvastam. Erre én elolvasom az Eleanor és Parkot, egyrészt azért, hogy Anya ne sértődjön meg, másrészt azért, hogy azt tudjam mondani neki, hogy látod nekem ez nem tetszett annyira, de gondoltam is, hogy ilyen lesz. Aztán miután elolvastam volna, kulloghattam volna Anya után, hogy ááááá ez egy annyira jó könyv volt, ő meg mondhatta volna, hogy na látod én megmondtam.

De a Mini-Könyvklubnak hála nem ez történt. Így én olvashattam el először, igaz, hogy a hülye előítéleteimmel álltam neki, de ezek úgy kb. a könyv harmadik fejezetéig tartottak ki, eddig tartott rájönnöm, hogy ez  nem egy olyan könyv lesz, mint amire gondoltam, a következő három fejezet után pedig már le se tudtam tenni, a könyv olvasása során volt ahol nevettem, és volt olyan is bizony, hogy elszorult a torkom. Egyszóval nagyon tetszett, minden nagyon a helyén volt ebben a könyvben. 

A könyv történetéről nem akarok olyan sokat írni, két fiatal akik szerelmesek lesznek, de úgy igazán. Engem a két főszereplő személyisége teljesen elvarázsolt, elképesztően eredeti, és valódi karakterek voltak.

Szerettem Eleanort, a vörös haját, a furcsa ruháit, és csodáltam az erejét és kitartását, amivel a mindennapok elé állt. Igazán megérdemelte Parkot.

Park pedig egy igazán jó ember volt, és igazán megérdemelte Eleanort. :) 

Nagyon megkedveltem még Park családját, és Eleanor barátnőit, DeNicet és Beebit is. 

Ez a könyv nem csak két fiatal szerelmének a története volt, hanem maga az élet, a maga teljes, nem mindig rózsaszín valójában.

A könyv végéről én csak annyit mondanék, hogy én bizakodom. :) (és nem is illett volna a könyvhöz egyértelmű befejezés, hiszen az élet sem mindig egyértelmű. :))

Ui.: nagyon, nagyon köszönöm a könyvklub-tagoknak, hogy ez lett az egyik kiválasztott könyv. :)

Ja, és eszméletlen sok zenés idézet volt a könyvben, nagyon örültem neki, hogy Eleanor is úgy imádja a Beatles-t, mint én. Be is linkeltem ide a Rocky Racoon-t, amit a zuhany alatt énekelt.

10/10

Zsófi

Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Cat Winters könyve az első világháború idején játszódik, Amerikában. Az embereknek nem elég, hogy szembe kell nézniük azzal, hogy talán sosem láthatják újra harcba induló apjukat, testvérüket, szerelmüket, még az áldozatait hatalmas mértékekben szedő spanyol nátha is rettegésben tartja őket. Ebben a zűrzavaros világban marad magára a 16 éves Mary Shelley Black, aki San Diegoba költözik nagynénjéhez Evához. Mary Shelley gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Ő maga sosem hitt a kísértetekben és a szellemidézésben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életéről és a haláláról – első szerelme ugyanis szellemalakban tér vissza hozzá. Mary Shelley pedig nyomozásba kezd, hogy segítsen megnyugvást találni elhunyt kedvesének.

Nagyon érdekes korban játszódott, és még érdekesebb témával, a szellemfotózással foglalkozott a könyv. A képeket (amik a könyvben voltak) egyáltalán nem éreztem hatásvadásznak, erőltetettnek, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében. Sőt nagyon is odaillők, hátborzongatóak voltak. Mary Shelley személyében is egy szimpatikus és talpraesett főhősnőt ismerhettünk meg.

A spanyolt náthát is érdekes volt Mary, a megfertőződéstől rettegő emberek szemszögéből megfigyelni. Olvasás közben szinte már én is éreztem a hagyma szagot, és azt, ahogy a petróleum égeti a torkom, és persze a gézmaszkot az arcom előtt. 

Nem sok ilyen szellemes, túlvilági történetet olvastam még, de szerintem nagyon egyedi és félelmetes volt Mary és Stephen kapcsolata. A történet vége pedig egy izgalmas, váratlan fordulatot is tartogatott még.

Végül is tetszett a könyv, így az értékelésemet megírva magam is meglepődtem hogy ennyire, mert olvasás közben egy kicsit (de tényleg csak egy icipicit :)) sótlanak éreztem, úgy tűnt mintha még hiányozna a történetből valami. De így pár nap távlatából, ezt már (majdnem) el is felejtettem. :)

U.i.: nem szoktam olyan sokat a könyvek borítójával foglalkozni, mert szerintem ha egy könyv jó, akkor lényegtelen, hogy milyen a külseje, ez biztos abból ered, hogy a könyvtárból már sok átkötött könyv került, hozzám, aminek nemhogy a borítója, de már a fülszövege sem volt rajta. (és annak is lehet némi köze a dologhoz, hogy sok szép borítójú könyvel jártam már pórul)  :) Azért tévedés ne essék, én is szeretem a szép borítókat. De ennek a könyvnek egyáltalán nem értettem a borítóját, mit keres rajta egy vörös hajú lány, mikor a könyvben Marynek nem is volt vörös haja. Az eredeti borító sokkal jobban tetszik, azon még Mary pilótaszemüvege is feltűnik. :)

8/10

Zsófi