Gyerekkönyvek nyárra

Ebben a bejegyzésben ismét egy válogatást olvashattok, amelyben a hét-tíz éves korosztálynak és a kamaszoknak is találtok egy-egy olvasnivalót.

Szeretném azt hinni, hogy nyáron még többet olvasnak az emberek, a felnőttek és a gyerekek is, és a felnőttek is többet olvasnak a gyerekeknek, mert talán szabadságon vannak, nyaralnak és egy könyv mindig és bármikor jól jöhet, valamint a gyerekek is gyakrabban vesznek a kezükbe könyvet. 

Mind a három könyvet jó szívvel ajánlom, garantáltan jó szórakozás. 

Roald Dahl: Charlie és a nagy üveglift

Nagyon örülök, hogy ismét újabb könyvvel gyarapodott a Roald Dahl gyűjteményem, méghozzá egy őrült történettel, amelyet nem is tudok hasonlítani semmihez. Annyira zakkant és váratlan, hogy fantasztikusan jól szórakoztam rajta.

A Charlie és a csokigyár történetet még nem olvastam, természetesen filmen már többször is láttam. Eleinte gondolkodtam, hogy hová helyezzem az üveglift meglehetősen mókás történetét, de mivel nagyon régen láttam a filmet, nem jártam sikerrel, meg aztán rájöttem, hogy nem is lényeges.

Tonke Dragt: Levél a királynak

Nagyon nagy meglepetést okozott nekem ez a könyv. Több okból is, a legutóbbival az imént szembesültem éppen, amikor elkezdtem írni az értékelést. Gondoltam, kicsit utánanézek a szerzőnek. És ezután leesett az állam, a Tonke Dragt név ugyanis egy Antonia "Tonke" Johanna Willemina Dragt nevezetű hölgyet takar!!!! 

Eszembe sem jutott a könyv olvasása közben, hogy ezt a könyvet nem egy férfi írta. Mégiscsak egy lovagregény, de nagyon helytelenül vontam le a következtetést csupán ennyiből. Tonke Dragt 1930-ban született a mai Indonézia területén, majd a második világháború után költözött családjával Hollandiába. 

Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap

Reggel felkelnek, iskolába mennek, délután hazamennek, játszanak a gépen, este lefekszenek. Azt gondolnánk, minden tízéves gyerekkel pontosan ugyanazok a dolgok történnek minden nap. 

Csakhogy ebben a könyvben tizenkét olyan gyerek meséli el egy napját, akik különben sosem találkoznának. 

Van, aki egy tanyán, lovak között él, és van, aki egy város lakótelepén. Van, aki saját medencében úszkál, van, akinél nincs villany. 

Mészöly Ágnes értő, cseppet sem kioktató, érzékenyítő gyerekkönyve valós szereplőkkel tíz éven felülieknek, Paulovkin Boglárka vagány illusztrációival.

Hasonló érzés volt ez a könyv, mint amikor egy esti séta alkalmával bekukkantunk egy-egy ablakon, meglátunk néhány rövid pillanatot egy család mindennapi életéből, egy szobabelsőt, egy vidám konyhát,  amelyek tanúskodhatnak bensőségességről, jókedvről, vagy éppen magányosságról.

A könyvbeli történetek különböző életekbe engedtek nekünk bepillantást, a gyerekek szemszögéből olvashattuk ezeket. Igaz, csak egy-egy napot, ami akár rövidnek is tűnhetett volna, de az érzés, miszerint szívesebben olvastuk volna tovább csak azt jelezheti, hogy jók voltak ezek a történetek, ezek a bepillantások, hiszen érdekelne bennünket akár tovább is.

Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea

Három regény gyerekeknek

Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net

Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?

Különösen aktuális témával foglalkozik ez az igazán szerethető kisregény. Csak kapkodom a fejem, hogy a legkisebb gyermekem sokkal többet tud a számítógépek világáról, kezeléséről, mint én, amit pedig még nem tud, szivacsként szívja magába, egyáltalán nem okoz neki problémát, hogy felfogja. Nem kell ezen azonban csodálkoznom, hiszen ő már ebben nőtt fel. Így lehet ezzel a könyv főhőse, Berci is, aki nagyon szeret az apukája tabletjén játszani, ám a szülei úgy gondolják, hogy már túlzásba is viszi. 

Ezért azt találják ki, hogy a táborok helyett a nagyinál nagyon jó helyen lesz Berci, ahol teljesen más élmények érik majd és talán a számítógépes játékok sem fogják annyira lenyűgözni. Igen ám, de a nagyi ösztönösen - vagy szándékosan - nagyon jó áll a dolgokhoz, sőt még egy vandonatúj tabletja is van, amelynek jobb megismeréséhez Berci segítségét kéri. És nem csak ő, hanem a szomszéd Erzsi néni is, aki az Angliában élő lányával szeretne skype-olni. 

Berci kezdi egyre jobban érezni magát a nagyinál, a nagyi pedig nagyon okosan közelíti meg Berci világát, nem szakadékot mélyít kettőjük közé, hanem hidat épített, és igazán jó kapcsolatot alakított ki Bercivel, miközben ő is hatással volt az unokájára, aki a nyaralás végére barátokat is szerzett, és bebizonyította, hogy okosan is lehet használni a számítástechnika világát, ha a szüleivel is megtalálja a megfelelő hangot, és kölcsönösen megértik egymást.

Aranyos könyv volt nagyon, tetszett, hogy okosan segít, tanácsokat ad, de ezt észre sem lehet venni, mégis jó érzés fog el bennünket, szülőket, hogy ne essünk kétségbe, hanem inkább jól közelítsük meg a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy engedjük ész nélkül, azaz korlátozások és szabályok nélkül számítógépes játékokat játszani gyermekeinket, hanem akarjuk megismerni, megérteni a gyerek mozgatórugóit, gondolatait és óvatosan terelgessük a jó irányba. 

10/10

Kertész Erzsi: Dalia és Dália

Véletlenül találtam a könyvtárban ezt a Kertész Erzsi könyvet. Mivel az írónő a könyveivel nálam már bizonyított, nem volt kérdés, hogy ezt is azonnal magammal viszem. 

Nem csalódtam, bár egy teljesen más témájú, más stílusú történetet tarthattam a kezemben, de ki merem jelenteni, hogy hamisítatlan Kertész Erzsi, mert a szerzőre jellemző fantasztikus humor ott van minden oldalon. 

Roppant mód mulatságos történet  Dáliáról, az egyedül éldegélő várúrnőről, aki magányosan tengetve napjait a toronyszobája ablakában várja a álmai szőke hercegét, nagy sóvárgások közepette. Valahol olvasta is, hogy az ilyen toronyszobai várúrnők már úgy születnek, hogy rendelkeznek a sóvárgás képességével. Hogy miért éldegélt egyedül az nem derült ki, viszont annál érdekesebb dolgok igen. 

Egyik nap érkezett egy lovag, Daliának hívták és megmászta mind a 698 lépcsőfokot, hogy véghezvigye küldetését. Közben Dáliának bőven volt ideje azt a 48 selyemvirágot belefonni fekete hajába, sőt még egy kis hétköznapi rendet is tudott rakni.

A lovag megérkezett, hamarosan végre is hajtotta feladatát, majd Dália nélkül távozott. Hamarosan azonban ismét találkoznak Talpig Tivadar főherceg estélyén, aki feleséget keres.

Hogyan zajlott az estély, mit vett fel végül Dália, miután átnézte  mind a 40 darab ruhásszekrényét, 20 darab cipős fiókját és 80 ékszeres ládikáját, az majd az estélyen kiderült. Mint ahogyan az is, hogy kit választott Tivadar főherceg, aki mellesleg fél a pókoktól és a jegesmedvétől, és ki rabolta el Dalia lovagot. 

Igazán eredeti történet, nagyszerűen szórakoztató szöveggel, végig nevetgéltem az egészet, aki szereti Kertész Erzsit, ne hagyja ki, aki nem ismeri még az írónőt, ezen feltétlenül változtasson. :)

10/10

Balázsy Panna: Csakazértis

A Csillagfényből megismert Szentesi Szandra  még mindig a 3. b. osztályba jár és éli a 9 évesek cseppet sem unalmas hétköznapjait, családi kirándulással, húsvéti készülődéssel és locsolkodással, játszóterezéssel, szóval semmi extrával.

Hacsak nem nevezhetjük annak a bébiszitterkedést, amit a barátnőjével Lujzival közösen vállaltak el, és meglehetősen fárasztó feladat volt, vagy a kínai selyemlampion kiállítást és a Hozz +1 szendvicset akciót.

De a legkülönösebb történés egy kiskutyával való barátkozás volt, ami segített Szandrának egy gyerekkori rossz emlék feldolgozásában is.

Kedves, aranyos, nyugis könyv volt. Leginkább lányoknak ajánlanám. 

8/10

Holden Rose: Az ellopott karácsony

Howard Mattheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és ami most hiányzik nekem, az egy karácsonyi ajándék. 

Gillel közösen adtuk volna Nitának, de egyszer csak nyoma veszett. Persze nem magától vált köddé, hanem ellopták!

Ez nem egy szokványos karácsonyi történet, mert kimarad belőle a Télapó meg a csengettyűs zene. Helyette ott lesz a papi, egy zűrzavaros nyomozás és egy szemtelen szellem, akinek valahonnan kulcsa van a kémiaszertárhoz.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese!

Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Matheu és társai ismét akcióban!  Ez az a sorozat, amelyre Titusz megérkezés után azonnal lecsap és viharos sebességgel olvas el. Egyszer sem kell figyelmeztetni, hogy a napi olvasási idejéről ne felejtkezzen el, sőt inkább arra kell, hogy ne felejtsen el az olvasás mellé némi tanulást is beiktatni.

Az ellopott karácsony különösen tetszett neki. Annyira, hogy a végén meg is jegyezte, hogy ebből a sorozatból nagyon jó filmet lehetne forgatni és szerintem nem lesz-e belőle.

Gyorsan fel is tettem EBBEN a bejegyzésemben a kérdést a sorozat szerzőjének, Holden Rose-nak, aki válaszolt Titusz kérdésére. A választ IDE KATTINTVA olvashatjátok. 

Ha film még nem is, mindenesetre nagyon jó dolgok vannak készülőben, azt hiszem egyelőre ezzel Titusz is beéri.

Nem csak Titusz szereti azonban Howard Matheu és társai kalandjait, hanem én is. Szeretem  a közvetlenségét, a szöveg és a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat, és teljességgel elhiszem, hogy Howard Matheu - született 8 éve és hét hónapja Southamptonban - történetét, naplóját olvasom. 

Tetszenek a rejtélyek, amelyeket ki kell nyomozni, ebben a részben egyszerre két ügye is lett a nyomozócsapatnak, bár Nita a szeretetszolgálatnál végzett elfoglaltságai és más egyéb okok miatt csak az egyikben tudott részt venni. Ez pedig az iskolában napról napra nyitva lévő kémiaszertár  ajtaja, amelynek szigorúan zárva kellene lennie, ezzel szemben minden reggel nyitva találják. Ennek az ügynek a kiderítésével maga a Falábú, azaz az igazgató bízza meg Howardot és a csapatot, majd a fiúk Nitára bízzák az esetet. 

A történet karácsony előtt egy héttel kezdődik és karácsony este ér véget. Nagyon vidám szereplője a történetnek Howard nagypapája, aki a nagymamájával együtt ideiglenesen vigyáz Howardra, Gilre és Nitára. Szerettem a papit, és vicces megnyilvánulásait, ugyanakkor azzal is nagyon a szívembe lopta magát, hogy komolyan vette a gyerekek nyomozási ügyeit, sőt segített is nekik. 

Igaz, karácsony még nincs a történetben, van viszont reggelire fogyasztott majdnemfagyi, azaz csokoládéparfé, ajándékvásárlási akció, havazás, igazi téli hideg, szeretetszolgálat, izgalmas kalandok, no és egy rózsaszín sál esete. 

A nagypapa és Howard kapcsolatán keresztül megjelent az elmúlás gondolata, nagyon szépen, finoman, ettől nemcsak Howard torka szorult el, hanem az enyém is.

Tényleg ellopták-e a karácsonyt, megoldotta-e Howard, Gil és Nita az ügyeket, a papi mit tartott igazi ajándékának, és bajba került-e a történet végén a három jóbarát? Megtudod, ha elolvasod ezt rejtélyekkel teli, izgalmas, vicces könyvet. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: 8 éven felüli gyerekeknek, fiúknak és lányoknak egyaránt, olvasmányos, izgalmas történet. Szeretettel, barátsággal, iskolával, szülőkkel, nagyszülőkkel és nyomoznivaló ügyekkel.

Stella Caldwell: Roald Dahl csodálatos világa

Történetek, találmányok és teremtmények kézikönyve

Mi volna, ha létezne egy briliáns ötletekkel, csodálatos szereplőkkel és színes képekkel teli könyv, amelynek minden részletét Roald Dahl világa ihlette?

Hát, ez az a könyv.

Olvassátok el Twit asszony madárpitereceptjét, fedezzétek fel Vonka Vilmos aranybilétáját, és élvezzétek Trunchbull kisasszony fegyelmezési módszereit. 

Roald Dahl világa tele van csodás szereplők szokatlan leveleivel, furcsa tárgyakat fotózó kíváncsi fényképészekkel és elképesztő esetekről tudósító újságkivágásokkal - és mindezeket Quentin Blake mesés képei kísérik. 

Minden korú emberlénynek lehengerlő szórakozás!

Amikor megláttam, hogy van egy ilyen kézikönyv, amely nagy kedvencem Roald Dahl történeteinek, találmányainak és teremtményeinek állít örök emléket, azonnal tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. 

Gyönyörű kivitelezésű könyv, puha borítója egy nagy becsben tartott fotóalbumra emlékeztet, vagy egy nagyon kedves, nagyrabecsült naplóra, amelyben összegyűjtjük kedvenc emlékeinket, legyenek azok újsághírek, újságból kivágott képek, fotók, leírt történetek, receptek.

Az album elején a nagy mester, Roald Dahl életéből láthatunk fotókat és ismerhetünk meg olyan részleteket, amelyeket nem biztos, hogy tudtunk, mert tulajdonképpen apróságnak tűnik, de egy ilyen nagyszerű író esetében mégis fontos. Például, hogy Roald Dahl mindig ceruzával írt egy sárga jegyzettömbbe.  A meséit a gyerekei ihlették, a számukra kitalált történetek szökkentek szárba és lettek belőlük nagyszerű regények, novellák.

Nagyon rokonszenves szokása  volt az írónak, hogy fiatal korában minden ebédhez megevett egy tábla csokoládét, majd a csokipapírokból ezüst golyóbist gyúrt, ami egyre nagyobb és nagyobb lett. Biztos vagyok benne, hogy a csokiimádatából pattanhatott ki a Charlie és a csokigyár ötletete. 

A könyvben szépen felsorakoznak Roald Dahl gyerekeknek írt meséi, történetei, mindegyiket megismerhetjük röviden, összefoglalva, nagyon érdekes dolgokkal kibővítve és jegyzetekkel, korabeli újságcikkekkel ellátva. Fantasztikus, titkos recepteket is találtam a könyvben, amelyeket nagyon szívesen kipróbálnék, pláne, hogy egy varázslathoz szükséges, de sajnos nem tudom hogy juthatnék egy halott boszorkány koponyájához, mert ez az egyik fő összetevő. 

A James és az Óriásbarack című történet számomra új felfedezés volt, de sajnos hamar rájöttem, hogy azért, mert nincs meg magyar fordításban, pedig nagyon figyelemreméltó történetnek tűnik, szívesen olvasnám. Belépőjegyek, újságíróigazolvány, korabeli hajóorvosi jelentés, fantasztikus gyűjtemény kísérte e könyv bemutatását.  

A Danny, a szupersrác oldalain ismét remek dolgokat találtam, ilyen a babakocsi szabadalma, ami a fácánfogáshoz kiváló. Ez a történet egy novellagyűjteményből volt ismerős, nem tudtam, hogy külön könyv is készült belőle. Innen is látszik, hogy Roald Dahl rajongásom ide vagy oda, ismereteim hiányosak vele kapcsolatban, még nekem is tudott újat mutatni ez a nagyszerű könyv. 

A Charlie és a Csokigyár ismertetése, a kapcsolódó tárgyak összegyűtjése sem maradhatott ki, így találunk az oldalon egy eredeti, aranybilétás Wonka csokit (ne örüljetek, nem csokit, hanem csokifotót), egy cilinderkészítő mester névjegykártyáját, és olvashatjuk Vonka Vilmos úr találmánya, a pöttyös por okozta kalamajkáról szóló tudósítást is, és megtudhatjuk a Vonka-elixír titkos receptjét, ami pontosan húsz évet fiatalít a kipróbálóján. A pontos adagolás nagyon fontos.

No de nem számolok be részletesen a könyv tartalmáról, hiszen ezt úgyis látni kell, kézbe kell fogni, meg kell tapintani, tanulmányozni kell a részleteket,  de azt még elárulom, hogy találkozhattok Matildával, a barátságos Óriással, a roli-poli madárral és megtudhatjátok, hogy a létra nélküli Ablaktisztító Kft.-nek és Hamphshire hercegének milyen közös ügye lehetett.

A könyv végén pedig egy kis borítékban személyes üzenet várt Roald Dahltól. Nem csak ezért fogom nagy becsben tartani ezt a könyvet, hanem a benne lévő fantasztikus dolgokért is, a hangulatos és egyedi Quentin Blake illusztrációkért, a lebilincselő, különös történetekért és azért, hogy újból és újból végiglapozhassam, tanulmányozhassam. 

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Roald Dahl kedvelőinek kötelező darab! Ajánlom olyan gyerekeknek, akik még nem ismerik Roald Dahl műveit, mert ettől az érdekes és egyedülálló albumtól garantáltan megjön a kedvük, hogy elolvassák az író gyerekeknek írt műveit. És természetesen olyan gyerekeknek is, akik már ismerik és szeretik a szerzőt. Roald Dahl kedvelő felnőttek is nyugodtan felírhatják a karácsonyi kívánságlistájukra. :) Szép, igényes, pazar ajándék. 

Claude Ponti: Cseréld le a szüleidet!

Szüleid lomhák és zsibbasztóak, az agyadra mennek, állandóan piszkálnak, zsebpénzt nem adnak, viszont tapadnak rád, mint a bogáncs?

Cseréld le őket!

Röfögényesek, nyálszuttyogósak, locsifecsegősek, takonypócosak, és közben van képük azt mondani, hogy "egyélkulturáltan"?

Cseréld le őket!

Halál unalmasak, kibírhatatlanok, rendet raknak nálad, összetapossák a játékaidat, szobafogságra kárhoztatnak, semmibe vesznek, és a megkérdezésed nélkül tutibulis szupervakációkra cipelnek?

Cseréld le őket!

Melyik gyerek ne mondta volna már elégedetlenségében, hogy világgá megy? Pedig van jobb megoldás! Csak válasszon ki ebből a vicces, rajzos szülőkatalógusból egy új, sokkal jobb apát és anyát. Rendelje meg és máris szállítjuk!

A könyvet először Titusz olvasta el és amikor megkérdeztem, hogy "na, lecserélsz bennünket?", akkor mosolyogva rázta a fejét:  "Vannak benne jók, amiket kipróbálnék, de nem cserélnélek le benneteket, nyugi." Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről. :)  

Ezután megmutatta a neki tetsző szülőket. Fiú lévén nagyon tetszettek neki a Túlélőszülők, de leginkább a hozzájuk tartozó extrák, mint párnázott ülés a vállon, túramikroszkóp, svájci bicska, sátor, de nem ám akármilyen sátor.  A vitamindús kekszeket, biokajákat nem díjazta, viszont a "szabadon turkálható gigahűtőszekrény állandóan roskadásig feltöltve" nagyon a kedvére való volt. Ha még a kakaót esetleg a hot-dogot is összedobná neki, nem vagyok biztos benne, hogy nem hajtana végre egy pár napos cserét. :)

A Kényelmesek is nagyon tetszettek neki, de hát ezen nem is csodálkozom, ő is meglehetősen kényelmes, még jó, hogy örülne a pihe-puha macifotel formájú szülőknek, ha naphosszat tespedhetne bennük, olyan extrákkal, mint mesesutyorgós puha párnák, többfokozatú ringató és dünnyögő kapcsolók és ágybiztosítás rémálmok ellen. 

Az Ötanya elnevezésű szülőkkel sem lenne problémája, mert, "hát végülis akkor öt anya állna a rendelkezésemre és akkor sosem kellene megcsinálnom a kakaómat magamnak, és még az is lehet, hogy iskolába is elmennének helyettem." És ugyanezért tetszett neki az Ötapa formáció is. :D

Az Üdvözültek szülőpárost amolyan hippiknek nyilvánította, meglehetősen örült annak, hogy ezek a szülők állandóan úsznak a boldogságban, minden boldoggá teszi őket, hogy élnek, hogy szülők, hogy kék az ég, hogy zöld a fű, hogy a felhők fent vannak, a föld meg lent, de ha fordítva lenne, az sem zavarná őket. A hozzájuk járó extrák pedig igazi gyermekálmok, mert csak képzeljük el a szájkereső radarral ellátott repülő bonbonokat, amint gyermekeink körül keringenek, vagy a hihetetlen tempóban újratermelődő táblás csokoládékat, a kifogyhatatlan bankszámlákat (jajjj, én üdvözült szülő akarok lenni!!), gumicukor bútorokat. No meg a heti étrendet, amely hétfőn madártejet, kedden palacsintát, szerdán málnaszörpöt, csütörtökön vajas kekszet, pénteken csokikrémet, szombaton vaniliafagyit, vasárnap pedig mindezt egyszerre kínálja. 

Nagyon jó szülőknek kell lennünk, ha gyermekeink nem estek kísértésbe. Jaj nekem,lehet, hogy már le is másolták a megrendelőlapot??!!

Azért lehet, hogy egy-egy napra én magam is rendelnék melléjük szülőket a szülőkatalógusból. Csak próbálják ki nyugodtan pl. az Almakörtöket, akik mindig mosolyognak, lehetetlen őket kizökkenteni ebből az állapotból. Ezeknél a szülőknél a gyerek minden szava süket fülekre talál, sosem vakációznak, választható extráik között pedig eredeti-ötlet elhárítót találunk, automata madárijesztőt, a csúnya szavakat már meg sem merem említeni. 

Még egy napra megrendelném a Parázókat is nekik, tudják csak meg, milyen az, amikor ezek a szülők nem engednek meg nekik semmit, az összes többi dolgot pedig megtiltják. Gondolatfagyasztóval, szemvédővel, szemvédővédővel, ujjvédővel, ujjvédővédővel rendelhetők, ránctalanító sál és vírusölő fésű mindig van a zsebükben.

Vannak még a Naggyongonoszok, de azt még én sem akarhatom a gyermekeimnek. 

Az extrákon kívül nagyon remek speciális kiegészítők is választhatók, nekem nagyon bejött a műcuki, ami cukormentes cukor, bármilyen italban oldódik, se íze, se szaga és semmire sem jó. 

Megsúgom, a lecserélt szülők sem járnak rosszul, egy hiperszuper, mindennel ellátott villában pihenhetnek, vagy szórakozhatnak, amely szigorúan gyerekmentes övezet.

Nagyon jól szórakoztam én magam is a szülőkatalóguson, azt javaslom, ne egyszerre és ne gyorsan lapozzátok végig, hanem megfontoltan, lassan, alaposan, kellő humorérzékkel és iróniával. Ha így tesztek, sokat mosolyogtok majd, megkockáztatom, néhol hangosan felnevettek.  Természetesen a gyerekeitek is (én 8 évestől idősebb gyerekeknek javasolnám), már amennyiben oda meritek nekik adni, felvállalva a lecserélés kockázatát.

A könyvet Lackfi János fordította, remek munkát végzett, nem lehetett egyszerű feladat magyarra átültetni ezt a sok zagyvaságot, akarom mondani, ezt a sok fantáziadús kifejezést. 

A könyvet köszönöm a Kulinária Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlom, hiszen szülei a felnőtteknek is vannak. Mint írtam 8 évesnél nagyobb gyerekeknek javasolnám, úgy gondolom ennyi idősen értik már a poénokat, és szívesen bogarásszák a katalógust. 

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok? Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpi...?

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét?

Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat...!

Ez a csodálatos könyv sokunk kíváncsiságát fogja kielégíteni. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy ki a Télapó, mit csinált addig, amíg Télapóvá nőtt, hogy került az Északi-sarkra, kikkel barátkozik, mit csinál egész nap, sőt, egész évben, és mikor találta ki, hogy ő bizony Télapó lesz. 

Tudtam, hogy egy rendkívüli ember ő, de a gyerekkorába igazából sosem gondoltam bele,  ebből a meseszép történetből azonban mindent megtudtam és még többet is. Megtudtam, hogy Nikolasnak hívták és hogy egy csupaszív, nagyon jólelkű, ám meglehetősen szomorú sorsú kisfiú volt. 

Van ebben a fantasztikus történetben irtózatosan gonosz nagynéni, egy kétes jellemű vadász, egy medve, aki nagy szomorúságot okozott Nikolasnak és az édesapjának, egy kisegér, akit Mikának hívnak, majd Villámot, a hős rénszarvast is megismerhetjük, aki egy igazán vicces figura.

Ti hisztek a koboldokban?? Mert ha hisztek, akkor azt is elhihetitek, hogy egyszer megtaláljátok majd őket. Rábukkantok Koboldfalvára, mint ahogyan Nikolas is rábukkant.  

Persze ezek a koboldok valamiért nagyon furcsán viselkedtek, nem ezt képzelnénk el a vidám kis aranyos koboldokról, akiket már ismerhetünk filmekből, láttuk, milyen szorgalmasan készítik és csomagolják karácsony környékén a játékokat és ajándékokat. Na, ezek a koboldok nem ilyenek voltak, hanem szomorúak, maguknak valók. Már éppen elszomorodtam, hogy én bizony hittem a koboldokban, erre megtalálok egy csapat undok, ellenséges, búvalbélelt, életunt koboldot. De ott volt Topó apó és Bohóka, akik adtak némi okot a reménykedésre a koboldok jó természetét illetően, még azt is el tudtam képzelni, hogy itt valami titok lappanghat a háttérben.

A Képes Koboldhírek segítségével hamarosan információkhoz juttottam. Megtudtam mi az idei klumpadivat, hogy szarvasinfluenza fenyegeti Koboldfalvát és fenyőgyökér katasztrófa is dúl a faluban. De ez még mind semmi, amikor azt is elolvastam, hogy Durmikát sem találják, akkor tudtam, hogy jó nyomon járok, ezért nem önmaguk a koboldok. Mert Durmika eltűnt. 

Tudtátok, hogy az embereknek nagyon furcsa fülük van és úgy egyáltalán szörnyen néznek ki? Sok rossz tulajdonságuk is van, például lépten-nyomon hangoztatják azt a szót, hogy képtelenség.  A koboldok ezt a szót soha nem mondják ki! És ismerik az óhajtósóhajtás varázslatot is!! És még mennyi mindent, amit csak koboldok tudnak!

Az igazmondó glimpikkel azonban vigyázni kell. Mindig igazat mondanak! Azt hinnénk, hogy ez nagyon jó dolog. Higgyétek el, van, amikor nem jó! A trollokkal vigyázni kell, a rénszarvasok pedig repülnek. Azt is tudnunk kell, hogy egy búgócsiga sosem elég! :)

Lehet, hogy kicsit össze-vissza beszélek, de elvarázsolt ez a történet, a koboldok megzavarták a fejemet, a Télapó pedig hétfőn este nálunk járt.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Gyerekeknek, mert meggyőződhetnek, hogy a Télapó igenis létezik, és a felnőtteknek is, nehogy elfelejtsék, hogy Télapó VAN, létezik, és a jó gyerekeknek MINDIG visz ajándékot. Ez azt jelenti, hogy minden gyereknek visz ajándékot, mert szerintem rossz gyerek nem is létezik. :)

Kedves, bájos, aranyos, vicces, lenyűgöző mese, varázslattal és szeretettel teli történet, újra gyereknek érezhettem magam az olvasása közben, és biztosan állítom, hogy minden karácsonykor el fogom olvasni. Most pedig már Titusz várja türelmetlenül, hogy olvashassa.

Az illusztrációk eleinte kissé furák voltak, de hamar megszerettem őket,  a végén nem is értettem, hogy mi furcsát találtam rajtuk, mert most már egyenesen imádom ezeket a rajzokat! :D A könyv borítója is csodaszép!

Ne feledjétek: 

"Márpedig annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem a logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy. Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer. Ha az ember hisz magában, és szorult belé némi varázserő, akkor képes megállítani az időt, kiszélesíteni egy kéménylyukat, de még a világot is körülutazni egyetlen éjszaka alatt."

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Ez annyira szuper karácsonyi ajándék, hogy bátran ajánlom minden gyereknek kb. 6-7 éves kortól, akár saját olvasásra, akár felolvasásra, valamint minden tininek és minden felnőttnek. Annak, aki hisz a Télapóban, és annak is, aki nem. Karácsonyi klasszikus könyv lehet idővel, amit majd évről-évre elő lehet venni karácsony közeledtével és elolvasni.

John J Muth: Zen üzenetek

Víztükre, az óriáspanda három testvér szomszédságába költözik. Tanulságos történeteket mesél a gyerekeknek. Edinek a szegény emberről, aki megajándékozott egy rablót. Miskának a gazdáról, ki tudta, hogy a szerencse nem mindig az, aminek látszik, Karinak pedig arról a szerzetesről, aki egy réges-régi teher súlyát cipelte.

A párás fényű akvarelleken és finom tusrajzokon John J Muth - és persze Víztükre, az óriáspanda - három klasszikus zen történetet elevenít fel, mert léteznek örökérvényű üzenetek, amelyektől nyugalom és szeretet költözik a szívünkbe. 

A japán zen szó egyszerűen elmélkedést jelent. A zenben Buddha tanításai mindig is mesterről tanítványra hagyományozódtak.

A buddhista meditáció gyakorlata a következő volt: egészen elcsendesedve ülni, miközben az elme tökéletesen éber, követni az először felmerülő gondolatot, majd azt elengedve az ébredő másikat, nem ragaszkodva egyikhez sem.

Ha belenézünk egy vízzel teli medencébe, és a víz nyugodt, megláthatjuk a tükröződő holdat. 

Ha a víz zavaros, a hold képe töredezett lesz, és szilánkokra szóródik. Így nehezebb meglátni, milyen a hold valójában. Elménk ugyanilyen. Amikor zavaros, nem a valóságot látjuk. Ebből  ered Víztükre neve is.

A könyv három gyerek és Víztükre, az óriáspanda megismerkedésének története. A három gyerek -külön-külön felkeresi az óriáspandát,  ő pedig mindegyikőjüknek mesél egy-egy történetet, ami igencsak tanulságos és elgondolkodtató. Ne a hagyományos értelemben vett mesét várjunk a történettől, hanem valami szokatlant, valami szépet és egyszerűt.

Nagyon különleges, harmóniát, békességet, szépséget sugárzó könyv. Már a címe is elárulja, hogy üzeneteket kapunk ebből a könyvből. Tanulságos, megrendítő üzeneteket, amelyek segíthetnek nekünk elgondolkodni, egyensúlyba kerülni önmagunkkal, meglátni, hogy a világ, az élet különleges, mindig lehet találni valami szépet, valami jót magunk körül.

Elég ha felnézünk a csillagos égre, a holdra, a habos felhőkre, érezzük bőrünkön a simogató nap melegét.

Lenézünk a földre, érezzük a fű puhaságát, dússágát, katicák és bogarak sürgését-forgását, méhek zümmögését, megcsodáljuk a virágok harsogó vagy szelíd színeit, szagoljuk illatukat, érezzük puhaságukat.

Körbeforgunk, magunkhoz öleljük a szellőt, hagyjuk hogy átjárjanak a természet kincsei, és érezzük, hogy milyen gazdagok is vagyunk. 

Örülünk a családunknak, megtanuljuk értékelni azt, amink van, elengedni, ami nem fontos, vigyázni arra, ami igen, és megtanuljuk kimutatni a szeretetünket. Félelmeinket elengedjük, az elképzeléseinket, álmainkat őrizzük és ápoljuk.

Nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe a zenről, Víztükre történeteiről, miközben ezt a zenét hallgattam: 

Miután Titusz is elolvasta a könyvet, beszélgettünk róla. Érdekes, hogy ő 11 évesen hogyan látta ezeknek a történeteknek a tanulságait, és neki teljesen más lett a kedvence a három közül, mint nekem.  Nagyon szeretetreméltónak találta a hatalmas Víztükrét, azt mondta, hogy éppen azért olyan aranyos, mert ilyen nagy termetű. hozzá lehet bújni és jó puhának látszik. :)

Nyugalom árad a könyvből, bölcsesség a történetekből, az illusztrációk pedig derűt és finomságot sugároznak. Az illusztrációk nagyon szépen simulnak bele a történetbe, éppen olyan puhák és meleget sugárzók, mint a három testvér és az óriáspanda szerete és barátsága.

A könyvet köszönöm a Betűtészta Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Óvodáskorú gyerekektől, az általános iskolásokon át, én még középiskolásoknak is nyugodt szívvel ajánlom a könyvet. Ha pedig túllépünk a gyerekeken, akkor felnőtteknek is segítségére lehet abban, hogy megtalálják a szépet és a jót magukban és másokban, vagy legalábbis elkezdjék keresni azt, ami már távol került tőlük. 

Holden Rose: A Nyúl akta

Howard Matheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves és nem nyomozok soha többé.

Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket és közben jól szórakozunk. A nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki nem számíthatott.

Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem.

Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Méghozzá milyen jó kis detekívtörténet! Amikor Titusz meglátta, hogy Howard Matheu újabb kalandja várakozik olvasásra a polcomon, nagyon megörült és egyből magával is vitte a könyvet. Azt hiszem két napig olvasta, és közben nagyon sokszor sündörgött körülöttem, mindenféle utalásokat tett, és igazából alig bírta ki, hogy el ne mesélje az egész történetet.

Így hamar megtudtam, hogy a cím egy eltűnt plüss nyuszira utal, és Titusz naponta nyaggatott a kérdéssel, hogy mikor olvasom már el a könyvet. Mikor azzal érveltem, hogy nagyon sok könyv vár rám elolvasásra, és azt sem tudom, melyiket fogjam a kezembe következőnek, azt mondta, hogy "Jaj,  Anya te ezt egy óra alatt elolvasod!" 

Azt végül nem tudom mennyi idő alatt olvastam el, mert a történet elterelte a figyelmemet minden másról, így arról is, hogy figyeljem az idő múlását. 

Jó volt viszontlátni a srácokat és Nitát, bár helytelenítve csóváltam a fejem, amikor ismét önállósították magukat és a saját fejük után kezdtek nyomozásba. Azt hittem, az előző részből már tanultak, hogy a szülőket érdemes bevonni a dolgokba, pláne, ha azok a dolgok még veszélyesek is. Itt azonban egy kicsit más volt a helyzet, mert Howard édesapja is gyanúba keveredett. Érthető hát, hogy nem rohant egyből hozzá Howard, sőt a nyomozást is be akarta fejezni. 

De azért nem hagyta nyugodni az iskola környékén tébláboló, magát nyomozónak kiadó Daniel Fisher. Vajon tényleg nyomozó? Kire emlékezteti Howardot annyira? 

Miközben Howard még beteg is lett, Nita és Gil sem lett volna a CWTT nyomozócsoport tagja, ha abbahagyják a nyomozást, így természetesen tovább kutatták a plüss nyulak titkos tartózkodási helyét. Igen,  nyulakat írtam, mert az egy nyusziból nagyon sok lett.  Így már sokkal érthetőbb, hogy miért nem bírták abbahagyni a nyomozást. Egyszerűen muszáj volt megtudniuk, mi lesz a nyulak sorsa és miért vannak ilyen sokan. 

Közben szurkolhatunk Nitának az úszóversenyen és izgulhatunk Howardért ugyanott, de  ő bizony nem az úszóversenyen indult.

A nyomok a kikötőbe vezettek, ahol a három jómadár, akarom mondani jó barát igencsak izgalmas és veszélyes kalandokat éltek át, a végén pedig egy nagy leleplezéstől eshet le az állunk, az övékkel együtt.

Izgalmas, fordulatos, humoros, könnyen és gyorsan olvasható volt A nyúl akta, miként Howard, Nita és Gil első esete is. Persze, hogy kíváncsi vagyok a sorozat további részeire is! Titusz azonban még tőlem is jobban. :D

Az előző  részről írt bejegyzésünket, pontosabban egy Howardnak írt levelet,  IDE KATTINTVA olvashatjátok!

A könyvet köszönjük a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea és Titusz

Kertész Erzsi: Nem mese

Nemet mondani tudni kell! Ja, az könnyű? Néha igen! Néha nagyon nem. És amúgy is, nem csak egyféle nem van. Hallottatok már például a cincogó nemről? Vagy a lerepül a hajad nemről? Esetleg a kerek perec nemről? Hát a köszönöm, nemről? Ezekről, és még sok-sok féle nemről szól Kertész Erzsi író-pszichológus új könyve, na és persze arról, hogy merjünk nemet mondani. A Kasza Julianna által illusztrált mesekönyv a 2015-ös Arany­vac­kor gyerekkönyves pályázaton elnyerte a zsűri 2. díját és a Pagony különdíját.

Gondoltátok volna, hogy annyiféle NEM van, hogy egy kezünkön meg sem tudjuk számolni? De lehet, hogy még kettőn sem. Ez a könyv visszahúzódó, határozatlan gyerekeknek kíván segíteni a NEM kimondásában, a nehéz helyzetek kezelésében egy ötletes, vicces történeten keresztül.

Ádám a csendes, bizonytalan kisfiú NEM nagyon mond NEM-et senkinek, sem a szomszéd néninek, aki mindig egy nagy tányér túrós sütivel várja, pedig Ádám NEM is szereti a túrós sütit, sem a fiúknak az osztályból. Ha kötekednek, molesztálják, inkább magába húzódik, odébb vonul, de NEM tud határozottan kiállni magáért. 

Egyik este egy belekényszerített túrós süti lakoma után rémálmai lettek, kicsúszik száján álmában egy NEM, ami a kinti világban egy vicces, ufószerű figurává alakul.  Nagyon örül, hogy kiszabadult és az a feladata, hogy megtanítsa Ádámot NEMet mondani. Először csak mesél, aztán gyakoroltat, majd vizsgáztat. Bizony, Ádámnak le kell tennie a NEM kimondó vizsgát. 

Először csak a cincogó nemek sikerülnek, pedig Ádámnak nagyon tetszik a lerepül a  hajad nem, de azt képtelen kimondani még. Sikerült első nap még egy gyáva nyúl nem is, de az nem igazán szép látvány, ezért inkább kerek perec nemet mondana, mégha kicsit az sós is. 

Pár nap alatt megismeri sok nemet, a nagyon sajnálom, de nemet, a köszönöm, nemet, a konok és durcás nemet, a pillangós nemet és a vizsga közeledtével felfedez egy gyengébbek kedvéért nemet. 

Nagyon jól vezet rá egy bizonytalan, határozatlan gyereket a könyv arra, hogyan próbáljon meg kiállni magáért, hogyan mondjon egyszerűen nemet, hiszen attól rosszabb biztos nem történhet, mint ha nem mond semmit. Na jó, lehet valaki megsértődik, de akkor gyorsan ki lehet egy másik nemmel egészíteni, és mindjárt más is lesz a helyzet. 

Nagyon határozott, erős egyéniséggel rendelkező, dacos gyerekek szülei jól dugják el a gyerek elől a könyvet, de amikor a legnagyobb kincsük nyugovóra tért, szedjék elő, olvassák el és gyakorolják a nemeket, mert másnap még szükségük lehet rá. 

Szülőknek és nagymamáknak is ajánlatos, én magam is ismerek olyan nagyit, akinek szívesen a kezébe nyomnám egy kis tanulmányozás és továbbképzés céljából. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy az unokáknak nem tud nemet mondani, hanem másnak sem.  Jó, bevallom, nekem is jót tett, de még párszor el kell olvasnom, mert én felnőttként már lassabban tanulok.

Nagyon hasznos könyvnek tartom, ami mindamellett kedves és aranyos történetet foglal magába, a gyerekeket mese közben tanítja meg a határozott, céltudatos fellépésre, ugyanúgy lehet velük gyakorolni, mint a könyvbeli Ádámmal gyakorolt kis NEM barátja. 

Az illusztrációk ötletgazdagok és humorosak, tetszetős egészet alkotnak a könyv tartalmával. 

10/10

Bea

Roald Dahl: Matilda

Matilda különleges lány, de a szülei komplett idióták. Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, és azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna.

Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti...

Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

Ez az értékelés rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy a könyvet nem most olvastam először, hanem 7 hónappal ezelőtt. Már akkor is írtam róla blogbejegyzést, így az is rendhagyó, hogy ismét én írok. Kísérleti szempontból is érdekes a dolog, mert szándékosan nem olvastam el, hogy akkor mit írtam. Arra persze emlékszem, hogy tetszett és 9 pontosra értékeltem. Azt már most meg tudom mondani, hogy most simán megkapja tőlem a 10 pontot, mert egy fantasztikusan aranyos gyerekregény, benne minden olyasmivel, ami egy gyerek fantáziájában csak megfordulhat. 

Az újraolvasásom oka az, hogy a Kolibri Kiadó kiadja Roald Dahl életműsorozatát, amelynek első része A barátságos óriás volt (az értékelésért KATT IDE),  és nem tudtam ellenállni ennek a frissen, ropogósan kiadott példánynak sem. 

Ami nagyon érdekes, azt hittem, hogy teljesen emlékszem a történetre, Matildára, az iskolára, a kedves Czukor kisasszonyra, a sekélyes, felelőtlen szülőkre és a gonosz iskolaigazgatónőre. Végülis ennyi volt amire emlékeztem, a könyv hangulatára és egyes részekre, amik valamiért nagyon megmaradtak bennem. 

Például az, hogy a négyéves Matilda magától tanult meg olvasni, de a szülei egyetlen könyvet sem vettek neki, ezért felkereste a könyvtárat, ahol a gyerekkönyvek elolvasása után komolyabb irodalmat kapott a kezébe a kedves könyvtáros Moly nénitől. 

A csínyek viszont, amelyekkel szüleit próbálta megleckéztetni, felismerésszerűen értek. A fejemre csaptam, hogy ezeket, hogy felejthettem el. 

Nem tudom, Roald Dahl honnan vette az ötletet, milyen indíttatásból írt ilyen gonosz szülőkről, még gonoszabb igazgatónőről, de az biztos, hogy a gyerekek legrosszabb rémálmát testesítette meg velük. Egy igazgatónő, aki hajigálja a gyerekeket, a fülüknél vagy éppen a hajuknál fogva emeli fel és olyan rondán beszél velük, hogy csak pislogtam (na jó, közben vigyorogtam). Bennem felidézte rossz és nem pedagógusnak való tanáraimat, akik olyan emlékeket adtak nekem, amelyek felnőtt életemben is felejthetetlenek. És nem jó értelemben. Úgyhogy teljesen együtt éreztem a gyerekekkel és Matildával, drukkoltam, hogy az igazgatónő veszítse el kiskirályságát és történjen valami. Történt is, és éppen annyira boldog voltam, mint a gyerekek és Czukor kisasszony.

A szülők gonoszsága érthetetlen volt a bájos, édes Matilda iránt, de mit várunk egy csaló, hazug autókereskedőtől és egy mindennap bingózó, tévét bámuló asszonyságtól.  Matilda és tanítónője egymásra találása ezek után nagyon kedvemre való volt. 

A végén pedig egyszerűen megoldódtak a gondok, mint a mesében, vagy mint egy gyermeki fantáziában, hiszen ők sem szeretik túlbonyolítani a dolgokat. Minden gyerek boldogan csukhatja össze a könyvet, mert  a jó győzedelmeskedett, a gonoszok pedig megfutamodtak. 

Azért azt senkinek sem javasolnám, hogy egy gőtét csempésszen az igazgatónő vizeskancsójába (csak akkor, ha az igazgatónő előtte a fülénél fogva felemelte, vagy elhajította, mint egy követ :)), mint ahogyan azt sem, hogy pillanatragasztót ragasszon az apukája kalapjába, vagy szőkítőfestékkel cserélje ki a hajolaját. (Persze, ha az apuka egy hazug, semmirekellő csaló, és levegőnek, hülyének nézi a gyereket, akkor ezt át lehet gondolni.)

Mondhatom azt, hogy másodjára még jobban tetszett ez a könyv, talán mert már régi ismerősökként üdvözöltem a szereplőket, és olyan dolgok is feltűntek, amelyek első olvasásra nem kaptak akkora jelentőséget. Kedves, vicces, szeretteljes történet volt. 

Az első bejegyzésemet ITT olvashatjátok. Most megyek én is elolvasom. :)

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

John Corey Whaley: Kobak

Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. 

A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik - mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe. Bár a világ, amibe csöppent , látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott, beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: Ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét. A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a  jövőben létezhessen, és úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti a régi életét az újjal.

Ha pár szóban kellene valakinek elmondanom, hogy milyen könyv a Kobak, akkor azt mondanám, hogy ez egy meglehetősen eredeti, fejátültetéses, szerelmes, ifjúsági regény.  A fejátültetés morbidnak hangzik, azonban nincs túllihegve, túlgondolva, mert bár nagyon komoly szerepet kap a történetben, sőt ez az alapja, ne várjunk tudományos, orvosi fejezeteket, magyarázatokat. Egyszerűen van a Saranson Életmegőrző Központ, ők tudnak ilyet csinálni, megcsinálták Travisnek, és pont. 

Travisen kívül egy ember él még donortesttel, de történetünkben  csak telefonon ismerjük meg, mint ahogyan Travis is csak telefonon beszél vele egyszer-kétszer, valamiféle támpontokat keresgélve, bízva abban, hogy Lawrence Ramsey segíthet neki feldolgozni ezt az egészet. 

Elgondolkodtatott az a tény, hogy én vállalkoznék-e hasonló dologra, pláne az eredeti elképzelések, ígéretek fényében. Történetesen abban, hogy évtizedek múlva élesztenek újra, hiszen akkor már lehet, nem lenne családom, vagy ha igen, évtizedekkel öregebbek lennének,  én pedig megmaradnék annyinak, amennyi akkor voltam, amikor elaltattak. Travis is valószínűleg elgondolkodott ezen, de mivel annyira mégsem hitt az egészben, és neki már szinte mindegy volt, ezért beleegyezett. Azt azonban nem tudta, hogy öt év múlva kapja meg Jeremy Pratt testét, aki halála után felajánlotta erre a célra.

Szóval Travis felébredt egy új testtel, de Travis fejével, Travis érzéseivel és Travis régi életének emlékeivel. Neki úgy tűnt, hogy csak egy pillanat telt el, éppen csak elaludt és felébredt, de a szüleinek és a barátainak ez öt év volt. Öt év is sok idő, elég arra, hogy meggyászolják és új életet kezdjenek. 

Aztán Travis egyszercsak visszajön, a barátnője, a szerelme 21 éves, a legjobb barátja szintén. Az ő szerelme nem múlt el, ezért természetes, hogy mindent megpróbál a lány visszaszerzésére. A legjobb barátját is szeretné ismét maga mellett tudni és új barátságot is köt.  No és a hétköznapok sem egyszerűek, mert most már ő valamiféle hírességnek számít.  A szüleivel látszólag minden rendben, az életük első ránézésre ugyanúgy zajlik, mint régen, de Travis és mi olvasók is érezzük, hogy mégsincs rendben minden. 

Ahhoz, hogy a könyvet értékelni és élvezni tudjuk, el kell fogadnunk a fejátültetés tényét, és azt, hogy bár a könyv központi eleme, nem ez a fő attrakció, hanem a visszailleszkedés, ennek az új életnek, új testnek, új lehetőségnek elfogadása, a tizenat éves Travis gondolatai, tettei, hétköznapjai, a régi és új élete összeboronálásának érdekében tett küzdelme. A családja, a barátai viselkedése, gondolatai, mert nekik éppen annyira nem egyszerű és nem könnyű, mint Travisnek.

A könyv vicces és könnyed volt, én jól szórakoztam, miközben a már fentebb leírtakon is többször elgondolkodtam. Nemcsak azon, hogy milyen esetben lenne-e értelme és mikor vállalható egy ilyen hatalmas nagy dolog, hanem azon is, hogy milyen más testével élni a saját életedet, hiszen másnak a keze az, amivel simogatsz, másnak a lába, amivel lépkedsz és másnak a szíve dobog benned. Nagyon érdekes, komoly dolgokat vet fel, közben pedig egy egyszerű, szeretnivaló, ifjúsági regény.

A könyvet köszönöm az ÉTK kiadónak!

10/10

Bea

Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Elképesztő álmai mindenkinek vannak. A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy egy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz? 

Jóhegyi Laci, Dóri és Sári - a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői - rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?

De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.

Azt nem tudom, hogy a legelképesztőbb álmaik váltak-e valóra, de az biztos, hogy fantasztikus, különleges kalandban volt részük, az unalmas nyár végefelé, mielőtt még elkezdődne a gimi. 

A barna Sári és a szőke Dóri ikrek, mindkettőjüket felvették abba a gimnáziumba, amelybe szerettek volna menni. Eseménytelen napokkal várták a gimi kezdetét, amikor a kopasz, kigyúrt, nyakig tetovált Robi postás levelet hozott részükre, amelyben egyhetes ingyenes jutalomtábor ajánlata volt a jó tanulmányi eredményeikért. Részleteket nem közöltek velük, csak a helyszínt és időpontot, ahol a szülők kíséretében meg kell jelenniük.  Hogy hol volt ez a helyszín, azt még meg kellett fejteniük a levélben közöltek alapján, ez volt a belépőjük a táborba. 

Azzal még nem árulok el semmit, ha megmondom, hogy a Gellért szálló volt a megfejtés, meg is jelentek a közölt időpontban a szüleikkel együtt és sok velük egyidős gyereket találtak a helyszínen. Meglepetésükre pedig egy ismerőst is, Jóhegyi Lacit, aki legtöbbször a könyvébe temetkezik. Miután elbúcsúztak a szüleiktől és a mobiljaiktól, elkezdődött számukra a nagy kaland. 

Ezután idejük egy részét a Gellért fürdőben tölthetik, ahol találkoztak volt osztályfőnökükkel és tesitanárukkal Klott Gatyával, azaz Klott Kálmán tanár úrral, aki úszómesterként tevékenykedett igazán sajátságos módon a fürdőben. A csapat kiegészül Yvette-tel és Eszterrel, majd később melléjük rendelik a magas, fekete, kócos Ajtósi Dénest, akinek komoly feladata lesz a továbbiakban. Ő rajzolja a képregényeket, ugyanis a könyv rendelkezik egy nagyon eredeti sajátossággal, történetesen, hogy a kalandjaikat képregényekkel illusztrálják, amiket az események után Dénes készít el, bizonyságot téve hatalmas rajztehetségéről. 

Ezek a kalandok a Nemzeti Galériában zajlanak, ahol olyan dolgok történnek velük, amit mindannyian szívesen kipróbálnánk, örömmel lennénk részesei a rejtélyes utazásoknak.  Még fel sem ocsúdnak a megmagyarázhatatlan dolgokból, amikor egy bűnbanda is a képbe kerül. 

A képregények miatt nem csak egy jó ifjúsági regényt olvashattunk, hanem élvezhettük a képregény által életre keltett csodálatos kalandokat, utazásokat. Mozgalmas, jó humorú, eredeti ifjúsági regény. A rajzok nagyszerűek voltak, nagyon jól rajzol ez a Dénes. :D A dicséret persze Bernát Barbarát illeti, rajzai sokat hozzátettek a könyvhöz, nagyon tetszettek a festmények rajzai, Yvette, mint a naivitás szobra fantasztikus, de imádtam Sárit és Dénest is a Klimt adaptációban. 

A végén fény derül a rejtélyre, a megmagyarázhatatlan "utazásokra", de csak addig leszünk nyugodtak, amíg nem kapunk egy másik igen rejtélyes és titokzatos információt, hogy kellőképpen felcsigázva várhassuk a következő részt.

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea