Benyák Zoltán: Képtelen történet

"Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja." - így kezdődik a könyv fülszövege. Azt hiszem Max helyett beírhatjuk Benyák Zoltán nevét is ebbe a mondatba. Természetesen fel is merült bennem a gondolat, hogy mennyire mintázta saját magáról a főhősét a szerző, mennyire írta bele saját magát a történetbe

Benyák Zoltán új regénye nemhogy teljesen képtelen, hanem meglehetősen képetlen is volt (jajj, tudom, hogy olyan ez a szóvicc, mint mikor eltörik a kréta és a tanár a körmét húzza végig a táblán..., de nem tudtam kihagyni :D), ezért Bence ismét alkotott néhány illusztrációt a könyv történetéhez, ezeket láthatjátok majd a bejegyzésben.

Holden Rose: Leonardo lovag, Piros és Bodó

Holden Rose: Piros és Bodó

Az időutazás

Figyelemfejlesztő, visszakérdezős, beszélgetős mesekönyv

Holden Rose ezúttal a legkisebbeknek írt könyvet, amelyhez saját, szülőként szerzett tapasztalatai adták az ötletet. A minden este felolvasott esti mese sokmindenre jótékony hatással van, többek között a gyerekek szókincsére, a képzeletére, a történet megértésére. Mindez igaz akkor, ha nem azt vesszük észre, hogy többször is elkalandozik a figyelme, és már nem is figyel arra, amit olvasunk.

Holden Rose: Az ellopott karácsony

Howard Mattheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és ami most hiányzik nekem, az egy karácsonyi ajándék. 

Gillel közösen adtuk volna Nitának, de egyszer csak nyoma veszett. Persze nem magától vált köddé, hanem ellopták!

Ez nem egy szokványos karácsonyi történet, mert kimarad belőle a Télapó meg a csengettyűs zene. Helyette ott lesz a papi, egy zűrzavaros nyomozás és egy szemtelen szellem, akinek valahonnan kulcsa van a kémiaszertárhoz.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese!

Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Matheu és társai ismét akcióban!  Ez az a sorozat, amelyre Titusz megérkezés után azonnal lecsap és viharos sebességgel olvas el. Egyszer sem kell figyelmeztetni, hogy a napi olvasási idejéről ne felejtkezzen el, sőt inkább arra kell, hogy ne felejtsen el az olvasás mellé némi tanulást is beiktatni.

Az ellopott karácsony különösen tetszett neki. Annyira, hogy a végén meg is jegyezte, hogy ebből a sorozatból nagyon jó filmet lehetne forgatni és szerintem nem lesz-e belőle.

Gyorsan fel is tettem EBBEN a bejegyzésemben a kérdést a sorozat szerzőjének, Holden Rose-nak, aki válaszolt Titusz kérdésére. A választ IDE KATTINTVA olvashatjátok. 

Ha film még nem is, mindenesetre nagyon jó dolgok vannak készülőben, azt hiszem egyelőre ezzel Titusz is beéri.

Nem csak Titusz szereti azonban Howard Matheu és társai kalandjait, hanem én is. Szeretem  a közvetlenségét, a szöveg és a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat, és teljességgel elhiszem, hogy Howard Matheu - született 8 éve és hét hónapja Southamptonban - történetét, naplóját olvasom. 

Tetszenek a rejtélyek, amelyeket ki kell nyomozni, ebben a részben egyszerre két ügye is lett a nyomozócsapatnak, bár Nita a szeretetszolgálatnál végzett elfoglaltságai és más egyéb okok miatt csak az egyikben tudott részt venni. Ez pedig az iskolában napról napra nyitva lévő kémiaszertár  ajtaja, amelynek szigorúan zárva kellene lennie, ezzel szemben minden reggel nyitva találják. Ennek az ügynek a kiderítésével maga a Falábú, azaz az igazgató bízza meg Howardot és a csapatot, majd a fiúk Nitára bízzák az esetet. 

A történet karácsony előtt egy héttel kezdődik és karácsony este ér véget. Nagyon vidám szereplője a történetnek Howard nagypapája, aki a nagymamájával együtt ideiglenesen vigyáz Howardra, Gilre és Nitára. Szerettem a papit, és vicces megnyilvánulásait, ugyanakkor azzal is nagyon a szívembe lopta magát, hogy komolyan vette a gyerekek nyomozási ügyeit, sőt segített is nekik. 

Igaz, karácsony még nincs a történetben, van viszont reggelire fogyasztott majdnemfagyi, azaz csokoládéparfé, ajándékvásárlási akció, havazás, igazi téli hideg, szeretetszolgálat, izgalmas kalandok, no és egy rózsaszín sál esete. 

A nagypapa és Howard kapcsolatán keresztül megjelent az elmúlás gondolata, nagyon szépen, finoman, ettől nemcsak Howard torka szorult el, hanem az enyém is.

Tényleg ellopták-e a karácsonyt, megoldotta-e Howard, Gil és Nita az ügyeket, a papi mit tartott igazi ajándékának, és bajba került-e a történet végén a három jóbarát? Megtudod, ha elolvasod ezt rejtélyekkel teli, izgalmas, vicces könyvet. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: 8 éven felüli gyerekeknek, fiúknak és lányoknak egyaránt, olvasmányos, izgalmas történet. Szeretettel, barátsággal, iskolával, szülőkkel, nagyszülőkkel és nyomoznivaló ügyekkel.

A fa alá...#4

Ismét jelentkezünk ajánlónkkal, amelyben felsoroljuk, hogy nálunk milyen könyvek  kerülnek a karácsonyfa alá, és milyen jó olvasmányélmények állnak még előttünk.  Talán még ti sem döntöttetek mindenki ajándékáról, így akár találhattok egy-két ötletet is ebben a válogatásban.

Holden Rose: A Nyúl akta

Howard Matheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves és nem nyomozok soha többé.

Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket és közben jól szórakozunk. A nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki nem számíthatott.

Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem.

Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Méghozzá milyen jó kis detekívtörténet! Amikor Titusz meglátta, hogy Howard Matheu újabb kalandja várakozik olvasásra a polcomon, nagyon megörült és egyből magával is vitte a könyvet. Azt hiszem két napig olvasta, és közben nagyon sokszor sündörgött körülöttem, mindenféle utalásokat tett, és igazából alig bírta ki, hogy el ne mesélje az egész történetet.

Így hamar megtudtam, hogy a cím egy eltűnt plüss nyuszira utal, és Titusz naponta nyaggatott a kérdéssel, hogy mikor olvasom már el a könyvet. Mikor azzal érveltem, hogy nagyon sok könyv vár rám elolvasásra, és azt sem tudom, melyiket fogjam a kezembe következőnek, azt mondta, hogy "Jaj,  Anya te ezt egy óra alatt elolvasod!" 

Azt végül nem tudom mennyi idő alatt olvastam el, mert a történet elterelte a figyelmemet minden másról, így arról is, hogy figyeljem az idő múlását. 

Jó volt viszontlátni a srácokat és Nitát, bár helytelenítve csóváltam a fejem, amikor ismét önállósították magukat és a saját fejük után kezdtek nyomozásba. Azt hittem, az előző részből már tanultak, hogy a szülőket érdemes bevonni a dolgokba, pláne, ha azok a dolgok még veszélyesek is. Itt azonban egy kicsit más volt a helyzet, mert Howard édesapja is gyanúba keveredett. Érthető hát, hogy nem rohant egyből hozzá Howard, sőt a nyomozást is be akarta fejezni. 

De azért nem hagyta nyugodni az iskola környékén tébláboló, magát nyomozónak kiadó Daniel Fisher. Vajon tényleg nyomozó? Kire emlékezteti Howardot annyira? 

Miközben Howard még beteg is lett, Nita és Gil sem lett volna a CWTT nyomozócsoport tagja, ha abbahagyják a nyomozást, így természetesen tovább kutatták a plüss nyulak titkos tartózkodási helyét. Igen,  nyulakat írtam, mert az egy nyusziból nagyon sok lett.  Így már sokkal érthetőbb, hogy miért nem bírták abbahagyni a nyomozást. Egyszerűen muszáj volt megtudniuk, mi lesz a nyulak sorsa és miért vannak ilyen sokan. 

Közben szurkolhatunk Nitának az úszóversenyen és izgulhatunk Howardért ugyanott, de  ő bizony nem az úszóversenyen indult.

A nyomok a kikötőbe vezettek, ahol a három jómadár, akarom mondani jó barát igencsak izgalmas és veszélyes kalandokat éltek át, a végén pedig egy nagy leleplezéstől eshet le az állunk, az övékkel együtt.

Izgalmas, fordulatos, humoros, könnyen és gyorsan olvasható volt A nyúl akta, miként Howard, Nita és Gil első esete is. Persze, hogy kíváncsi vagyok a sorozat további részeire is! Titusz azonban még tőlem is jobban. :D

Az előző  részről írt bejegyzésünket, pontosabban egy Howardnak írt levelet,  IDE KATTINTVA olvashatjátok!

A könyvet köszönjük a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea és Titusz

Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók

A Főnix Könyvműhely „Ajtók és átjárók” című fantasy antológiája tizenhárom történetet rejt arról, hogy milyen veszélyekkel és kalandokkal járhat kinyitni egy ajtót. Rejtőzhet mögötte újabb átjárók sora, egy titokzatos kert, egy teljesen idegen világ, esetleg tündérek, törpök, trollok várhatják a gyanútlan utazót. Ráadásul sok átjáró kétirányú, így aztán garázdálkodhatnak vérfarkasok Debrecenben vagy alvilági démonok Budapesten. 

Az antológia különlegessége, hogy a megható emberi történetek, a klasszikus, könnyed kalandok és az urban fantasy novellák tökéletesen megférnek egymás mellett. Mindenki találhat benne ízlésének, hangulatának megfelelőt.

A fantasy, mint stílus nagyon távol áll tőlem, de úgy gondoltam, hogy ezzel a novelláskötettel teszek egy próbát. Mégsem olyan nagy lélegzetvételű, mintha egy regénybe vágnám a fejszémet, kis lépésekkel barátkozhatunk egymással.

A kötetben szereplő 13 novella közül voltak olyanok, amelyek nagyon tetszettek,  és voltak, amelyek kevésbé. Volt, ami nagyon távol állt tőlem, de azért igyekeztem barátságot kötni vele. Néha sikerült, néha nem. Akkor merültek fel kifogásaim olvasás közben, amikor kurtán-furcsán, hirtelen lett vége a történetnek.  Amúgy is nehezen tudtam átvenni a hangulatát, de amikor sikerült, már ott voltam a történetben, akkor egyszer csak vége lett. Persze vannak efféle szépirodalmi és egyéb novellák is, úgyhogy itt nem a fantasy jelleggel volt bajom, alapból nem annyira kedvemre valók a hirtelen véget érő történetek. 

Nincs ellenemre, sőt esetenként szeretem, ha gondolkodni kell a történetek végén, a könyvben ilyen lehetőségeket is kaptam, és mivel a műfajban való járatlanságom okán, halvány elképzelésem sem volt arról, hogyan néznek ki egyes teremtmények, a képzelőerőmet és a fantáziámat igazán meg kellett dolgoztatnom. 

Olyan volt ez nekem, mintha egy elvarázsolt kastélyban járnék, rácsodálkoztam erre a világra, kíváncsian vártam mit hoz a következő történet, milyen világra nyílik a soron következő ajtó. Varázslók, csontvázfarkas, rúnajelek,sárkányok, démonok, nexusok, mágia, máguskirály, vérfarkasok,arkánum, manók,orkok, vámpírok, mind-mind távoliak számomra, ám most kinyitottam az ajtót a világukra és tettem egy rövid kirándulást.

Nem mondom, hogy gyakran szeretnék velük találkozni, de igazán rendkívüli kalandokban lehetett részem ezeket a történeteket olvasva, és hálás vagyok, hogy valamiféle mágia a kezembe varázsolta a könyvet.

Élveztem, jól szórakoztam, egy-két történetben szerelem, szeretet is helyet kapott, még megható írást is olvastam, amit egyáltalán nem vártam, elégedett vagyok a könyv nyújtotta élménnyel.

Azt gondolom, ha valaki hozzám hasonlóan járatlan a fantasy világában, de szeretne egy kicsit bekukkantani, annak megfelelő választás lehet akár ez a könyv, segítségével képet alkothat arról, hogy érdekli-e ez a műfaj, szeretne-e egyáltalán a témában még olvasni. Az a véleményem, hogy én fogok még kirándulást tenni ilyen témájú könyvek, történetek felé, ha nem is túl gyakran, de szeretnék még benézni, óvatosan barátkozni ezzel a műfajjal.

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

8/10

Bea

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban...

Bea: Először azt gondoltuk, hogy majd egyben írunk a három részről egy értékelést, de miután elolvastam Zsófi után én is, közösen úgy döntöttünk, hogy ez a történet annyira jó volt, annyira tetszett mindkettőnknek, hogy megérdemel egy külön bejegyzést.

Azt gondoltam, amíg csak a molyon láttam a rajongó értékelések sorát, hogy megint egy felkapott könyv, ráadásul steampunk címkével, nem biztos, hogy közelebbi ismeretséget szeretnék vele kötni, bár azért kíváncsi voltam. Így lehetett vele Zsófi is, mert amikor közösen bóklásztunk  a könyvtárban, egyszercsak megpillantottam a kezében. 

Ami engem megfogott legelőször benne, az a humor volt, ami végigkísérte a történetet és Winie személyét. Nagyon szimpatikus volt a Langton család, a felépített világ, az egy kupacba tömörített tolvajdinasztia. A Mesterkulcs zseniális találmány, már így is, hogy még nem láttam működésben. 

William is teljesen a helyén volt, kedveltem, hogy nem volt túlbonyolítva a történet, sem a kettejük megismerkedése, sem a későbbiek. Az is igen szimpatikus dolog volt, hogy Winie nem omlott egyből a karjaiba. 

Nagyon jó, olvasmányos stílusa volt a történetnek, annyira, hogy nem tudtam letenni, egy szuszra el kellett olvasnom.

Azt hiszem már sokan leírták előttem, hogy az egyetlen probléma ezzel a könyvvel a rövidsége volt. :)

Legközelebbi könyvtárazásunk alkalmával természetesen hozzuk magunkkal a második részt.

Zsófi: Csak annyit írnék kiegészítésképpen, hogy azért féltünk egy kicsit a steampunk műfajtól, mert fogalmunk sem volt róla, hogy mi is ez valójában. De szorgalmas voltam és már korábban utánanéztem, így rájöttem, hogy nincs nekünk mitől félnünk.

A Mesterkulcs nagyon profi kis iromány volt, simán megállná a helyét a nagyvilágban is.

10/10