A fa alá...#4

Ismét jelentkezünk ajánlónkkal, amelyben felsoroljuk, hogy nálunk milyen könyvek  kerülnek a karácsonyfa alá, és milyen jó olvasmányélmények állnak még előttünk.  Talán még ti sem döntöttetek mindenki ajándékáról, így akár találhattok egy-két ötletet is ebben a válogatásban.

Mesék, versek

Dr. Seuss: Ha lenne egy cirkuszom

Dr. Seuss a gyerekirodalom egyik legnépszerűbb alakja. Egyedülálló képi világa, humoros és zseniálisan egyszerű versei a legkisebbektől a már önállóan olvasókig mindenkit megszólítanak. 

Első találkozásom a szerzővel, nem is tudom.... Azt hiszem tetszett, de még nem vagyok teljesen meggyőzve. Nagy képzelőerővel megírt verseskönyv, azt gondolom a fordító érdeme is meglehetősen nagy az ilyen jellegű könyveknél. Vidám, humoros, üde könyv volt, tetszett McBirkusz Móric elképzelt cirkusza. Fantáziadús cirkuszi fellépői ámulatba ejtettek, Berzsenyi bácsin is jól mulattam.  Talán az illusztrációval is barátkoznom kell egy kicsit, de azt sem jelenteném ki, hogy nem tetszett. Majd talán, ha a Kalapos Macskát is elolvasom, határozottabban tudok véleményt alkotni Dr. Seuss-ról. :)

9/10

Lackfi János: Kapjátok el Tüdőgyuszit!

Teljesen értetlenül állok e könyv előtt, nem értem, miért, MIÉRT kell olyan témákat megverselni, mint Szegény hülye mamika, Hamvak, amerikai rémtörténetek. Vagy a pasas, aki embereket kapott el és hamburgereket készített belőlük, vagy a hordó, ami hullalével volt tele, vagy éppen egy amerikai fickó, aki minden nap begyűjtötte a termékét, amit a WC-n termelt és lefagyasztotta, és.... na azt hiszem ebből elég ennyi is.

Kész voltam ettől a könyvtől, és valószínűleg egy ideig nem veszek a kezembe Lackfi-verseskönyvet. 

2/10

Lackfi János: A buta felnőtt

A fenti könyvéhez képest ez teljességgel normális. Azt már lassan megszokom, hogy a kortárs versekben csak nyomokban fedezhető fel némi rím, így ebben a kötetben is előfordulnak szinte rímtelen versek. Azért ez sem lett a szívem csücske, több semmitmondó versike is volt, meg persze olyan is, ami tetszett, pl. a Lapozható házak, A szőlőszem mosolya. De ebből volt kevesebb.  7/10

Deme László: Zsófi és a zoknivadász

Aranyos történet az éjszakára földön hagyott zoknikról. A nagycsoportos Zsófi és az apukája teljes mértékkel okolható a zoknik szomorú és rémületes éjszakáiért. Mint ahogyan azért is, amiért reggel nem találják meg a lehajított zoknijaikat. 

De nem ám Anya szedte össze és dobta a szennyesbe őket! 

Ugyanis ott sincsenek. Megtudhatjuk, hogy mi történik éjszaka a földön hagyott zoknikkal és Zsófival tarthatunk az oviba, ahol barátai megosztják vele a zoknivadász történetét, majd együtt izgulhatunk  a zoknik megmentése érdekében tett éjszakai kalandján. 

Hasznos kis esti mese lehet gyerekeinknek, pláne ha Zsófihoz és Apához hasonlóan ők is széthagyják éjszakára a zoknijaikat. Ne ijedjünk meg, Kumándó sem ijesztő. :) 8/10

Dániel András: Kuflik a hóban

Ismét két történetet olvashatunk a könyvben. A címadó történeten kívül a Brumi óriás lesz címűt . Ez jobban tetszett nekem, mint a Kuflik a hóban, de az is rendben volt. Kicsit mintha csendesebb és unalmasabb lett volna, mint amit az első részekben megszokhattunk, de az is lehet, hogy azért érzem így, mert már nem hatnak az újdonság varázsával. 

Vagy azért, mert a kuflik télen inkább csak a legszükségesebb dolgokat végzik el, mint például a rágcsálnivaló jóbogyó begyűjtése és aztán be is húzódnak a kufliüregükbe.

A kuflik kalandja Brumival már tavasszal történik, így a kuflik is jobban hozzák a formájukat, és az apró kis vicces szereplőcskékből is többet találhatunk. Mozgalmasabbra, viccesebbre sikerült, mint az első mese. Továbbra is szeretem a kuflikat. :)

9/10

Gimesi Dóra: Csomótündér

"Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető-tündérek. De Csomótündér csak egyetlen egy volt."

Öt szívmelengető mese van ebben a könyvben. Elsőként Csomótündérrel ismerkedhetünk meg, akinek az a dolga, hogy az egymásnak rendelt királylányok és királyfiak cipőfűzőjét összecsomózza és nincs olyan varázslat, amelyekkel ezek a csomók kibogozhatóak lennének. A Csomótündér azonban már öreg, szemüvege legalább 38 dioptriás, és bármennyire is jóságos, egyszer elkövetett egy hibát. Nem a megfelelő fűzőket csomózta össze. De nem is lenne tündér, ha nem tudná a leglehetetlenebb helyzeteket is megoldani, így izgalomra semmi ok, a mese végére minden szép és jó lesz. Vicces, bájos, elragadó történet.

Olvashatunk még két tízemeletes óriás szerelméről, az elálló fülű királyfiról, megtudhatjuk hogyan működnek a tündér-postahivatalok, hol tárolják a szerelmi vallomásokat, a becézéseket, a szívmelengető bókokat. Megbizonyosodhatunk arról, hogy a legreménytelenebb tündér-postáskisasszony számára is tartogathat meglepetéseket az élet és meghatódhatunk a szerelem hatalmasságán és erején, amikor a tündérlány és az emberfiú legyőzik a korlátokat és akadályokat.

Egytől egyig nagyon pihe-puha, jóságos mesék, gyönyörű illusztrációkkal. Nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem mindenkinek.

10/10

Dunajcsik Mátyás: A szemüveges szirén

Atlanta egy apró, világvégi sziget világítótornyában él. Mikor nem Kamillával, a falubéli tanítónővel beszélget rádión vagy az apja jazz-lemezeit hallgatja, általában a tenger végtelen horizontját kémleli. Egy napon azonban különös vendég érkezik Szelesszirtre, aki olyan kalandba keveri Atlantát, amit még a kislány híres tengerész ősei is megirigyelnének...

Dunajcsik Mátyás ifjúsági regényének hősei titokzatos madarak, világjáró kísértetek és szerelmes bálnavadászok. A Szemüveges szirént a szerző Izlandon töltött évei ihlették.

Kedves, barátságos, aranyos mese Atlantáról, aki Szelesszirt világítótornyában él édesapjával, édesanyját pár éve elveszítette. Atlanta nem egy hétköznapi életet élő kislány, rádión keresztül tanul Kamillával, a kedves és segítőkész tanítókisasszonnyal, szereti a jazzt és ismeri a környéken előforduló összes hajót és madarat. Ezenkívül negyvenkilencféle szelet, még több esőfajtát, még ettől is több felhőfajtát és hetvenhétféle  tengeri hullámot tud megkülönböztetni.

Imádtam ezeket az elnevezéseket! A szeleket állatokról nevezte el, így megtudhattuk milyen a  rókaszél, a  hangyaszél, a lajhárszél, de akár az elefántszéllel is találkozhattunk. 

A tenger hullámait pedig apukája jazz-lemezgyűjteménye után osztályozta. Így volt amikor Miles Davist játszott az óceán, ilyenkor egy nyugis, barátságos, de mégis táncra ösztönző tengert látott Atlanta, a Nina Simone tenger kicsit megtelt élettel, a hullámzás felerősödött, gyönyörű volt. 

A könyv valamennyi szereplője nagyon szeretetreméltó volt, még a szellemek vagy kísértetek sem lógtak ki ezen a téren a sorból.

Közel állt hozzám Apa, aki egyedül nevelte már három éve Atlantát, és azért vállalta el a világítótorony őre állást, hogy a felesége halála után, csak ők ketten Atlantával, távol az emberektől segítsenek egymásnak elviselni, talpraállni és feldolgozni, új életet kezdeni.  Tetszett, hogy a család összes őse részt vett Atlanta szülinapi ünnepségén, még akkor is, ha csak egy fotóról néztek le és Apa hangján szólaltak meg. A sakk iránti szenvedélyében magamra ismertem, no én nem a sakkot szeretem annyira, de ismerős volt az érzés, amikor magamba felejtkezem annyira, hogy szinte tudomást sem veszek a körülöttem zajló eseményekről.  A jazz lemezgyűjteményével és a nagyonrengetegsok palacsintával lopta be magát végképp a szívembe. 

Szimpatikus volt Kamilla, aki mindig segített Atlantának, tájékoztatta őt a szárazföldön zajló napi ügyekről, és azért is nagyon sokat tett, hogy Atlanta mindennap tanulhasson, önzetlenül a szárnyai alá vette a világítótorony két lakóját. 

Az események akkor indultak be, amikor Atlanta szülinapi ajándékként megkapta Szindbád dédpapa távcsövét. A tengert szemlélve egy titokzatos, addig nem látott hajót látott meg, ami napokig adott neki gondolkodnivalót. Amikor egyik reggel a szobájába pottyant egy sirályfióka, akkor érezte, hogy valamit tennie kell. Beszállt vitorláshajójukba, a Fecskébe és elindult a zenélő tengerre, kapucnijában a sirályfiókával.

Engem levett a lábamról ez az aranyos történet, amely szól a szeretetről, a szomorúságról, a gyászról, az újrakezdésről, az ember és természet harmonikus együttéléséről, bátorságról, áldozatkészségről, az elmúlásról és az elengedésről. Bizonyosságot is szerezhetünk, hogy a kísértetek csak távolról ijesztőek, közelről már igen szeretetreméltóak, sőt mókásak is tudnak lenni.

A szerző kiválóan játszott a nevekkel, a zenékkel, ahogyan fújtak a mindenféle szelek, ahogyan zenélt, hullámzott a tenger, gyönyörűszép volt. A könyv végén található egy zenelista, azokkal a számokkal, amelyek szerepeltek a könyvben. Az értékelés írása közben éppen ezeket a zenéket hallgatom, nem voltak számomra ismeretlenek ugyan, mert én is kedvelem a jazzt, de el kell mondanom, hogy egytől egyig tökéletesek és remekművek. 

Az illusztráció lila és narancssárga színe elsőre meghökkentőnek tűnhet, de mégis kellemes volt, kitűnően adta vissza a könyv hangulatát, az elmúlást, a szomorúságot, a magányt és az újrakezdést, reményt, boldogságot.

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Bosnyák Viktória: Elképesztő!

Elképesztő álmai mindenkinek vannak. A tiéd mi? Luxusnyaralás? Léghajózás? Száguldozás egy spéci terepjáróval? Hogy felvegyenek a legmenőbb gimibe? Vagy egy olyan őrült barátot szeretnél, aki betör a kedvedért egy múzeumba? Esetleg valami különleges tehetségre vágysz? 

Jóhegyi Laci, Dóri és Sári - a népszerű Tündérboszorkány-trilógia szereplői - rejtélyes meghívót kapnak egy ismeretlen suli gólyatáborába. De vajon miért tilos az internet és a mobil használata? Ez gáz! Elmenjenek egyáltalán?

De talán épp ez lesz az a nyár, amikor a legelképesztőbb álmaik is valóra válnak.

Azt nem tudom, hogy a legelképesztőbb álmaik váltak-e valóra, de az biztos, hogy fantasztikus, különleges kalandban volt részük, az unalmas nyár végefelé, mielőtt még elkezdődne a gimi. 

A barna Sári és a szőke Dóri ikrek, mindkettőjüket felvették abba a gimnáziumba, amelybe szerettek volna menni. Eseménytelen napokkal várták a gimi kezdetét, amikor a kopasz, kigyúrt, nyakig tetovált Robi postás levelet hozott részükre, amelyben egyhetes ingyenes jutalomtábor ajánlata volt a jó tanulmányi eredményeikért. Részleteket nem közöltek velük, csak a helyszínt és időpontot, ahol a szülők kíséretében meg kell jelenniük.  Hogy hol volt ez a helyszín, azt még meg kellett fejteniük a levélben közöltek alapján, ez volt a belépőjük a táborba. 

Azzal még nem árulok el semmit, ha megmondom, hogy a Gellért szálló volt a megfejtés, meg is jelentek a közölt időpontban a szüleikkel együtt és sok velük egyidős gyereket találtak a helyszínen. Meglepetésükre pedig egy ismerőst is, Jóhegyi Lacit, aki legtöbbször a könyvébe temetkezik. Miután elbúcsúztak a szüleiktől és a mobiljaiktól, elkezdődött számukra a nagy kaland. 

Ezután idejük egy részét a Gellért fürdőben tölthetik, ahol találkoztak volt osztályfőnökükkel és tesitanárukkal Klott Gatyával, azaz Klott Kálmán tanár úrral, aki úszómesterként tevékenykedett igazán sajátságos módon a fürdőben. A csapat kiegészül Yvette-tel és Eszterrel, majd később melléjük rendelik a magas, fekete, kócos Ajtósi Dénest, akinek komoly feladata lesz a továbbiakban. Ő rajzolja a képregényeket, ugyanis a könyv rendelkezik egy nagyon eredeti sajátossággal, történetesen, hogy a kalandjaikat képregényekkel illusztrálják, amiket az események után Dénes készít el, bizonyságot téve hatalmas rajztehetségéről. 

Ezek a kalandok a Nemzeti Galériában zajlanak, ahol olyan dolgok történnek velük, amit mindannyian szívesen kipróbálnánk, örömmel lennénk részesei a rejtélyes utazásoknak.  Még fel sem ocsúdnak a megmagyarázhatatlan dolgokból, amikor egy bűnbanda is a képbe kerül. 

A képregények miatt nem csak egy jó ifjúsági regényt olvashattunk, hanem élvezhettük a képregény által életre keltett csodálatos kalandokat, utazásokat. Mozgalmas, jó humorú, eredeti ifjúsági regény. A rajzok nagyszerűek voltak, nagyon jól rajzol ez a Dénes. :D A dicséret persze Bernát Barbarát illeti, rajzai sokat hozzátettek a könyvhöz, nagyon tetszettek a festmények rajzai, Yvette, mint a naivitás szobra fantasztikus, de imádtam Sárit és Dénest is a Klimt adaptációban. 

A végén fény derül a rejtélyre, a megmagyarázhatatlan "utazásokra", de csak addig leszünk nyugodtak, amíg nem kapunk egy másik igen rejtélyes és titokzatos információt, hogy kellőképpen felcsigázva várhassuk a következő részt.

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Meseválogatás

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn könyve csupa napfény és derű: az Alma utca 22-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után, szelidítenek macskát és fagyiznak.

Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.

Nagyon kedves volt számomra ez a kis könyv, több emléket is felidézett bennem. A társasházi élményeimet, ahol már fiatal anyukaként történt velem a dolog, amikoris mondtam a játszótéren tébláboló gyerekeimnek, hogy most már menjünk fel (haza), hogy igyanak-egyenek valamit, ám amikor a lépcsőház ajtót kinyitottam, az én kettőmön kívül még hat másik gyerek masírozott utánunk felfelé, csendben, a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn, egy kis evésre ivásra. Így hát mit volt mit tenni, megitattam őket málnaszörppel, kaptak egy-egy lekváros kenyeret, és miután az enyémeket lefektettem egy kis délutáni szunyókálásra, a többiek egy "csókolom" után lenyargaltak a lépcsőn, és még egy jó ideig hallottam a játszótéri vidám kiáltozásaikat. Éhesek, szomjasak már nem voltak...:D

Gyerekkoromból pedig azt, hogy nekünk az öccsémmel is volt egy Gazsi nénink, akit ijedtükben neveztünk el így, talán mert a kertjükből átlógó gyümölcsfát dézsmáltuk, amikor - azt hiszem - a tesóm elkiáltotta magát: Vigyázz, jön Gazsi néni!! Természetesen a férje volt Gazsi bácsi, de az adrenalinnal fűtött helyzetben ez jutott a kisöcsém eszébe, és ez a név aztán rajta is maradt. Legalábbis kettőnk között így neveztük. :)

Az Alma utca 22-ben is laknak nagyon édes, leleményes, találékony gyerekek, akiket Misi szemén keresztül ismerhetünk meg. Nagyon tetszett mindenki egytől-egyig, Misi családja, a bohókás nagyival és az egymással időnként vitatkozó szülőkkel, Elek bácsi és kutyája Lajos, különösen az, hogyan lett a kutya neve Lajos :D, és Lajos másik élete is szívet melengető volt. A Csúnya néni és a liften leadott uzsonna idézte fel bennem a fenti emlékeket, mosolyogtam rajta sokat. Kedves, aranyos, bájos könyv volt, az illusztrációk is kedvemre valók voltak.

10/10

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész

Minden gyerek szereti a mesét, az állatokat, és kíváncsi, ha hangszert lát: milyen a hangja, hogyan lehet megszólaltatni, miből készült, és egyáltalán mihez lehet kezdeni vele. Így volt ezzel valaha Gáll Viktória Emese is, aki a Ringató-mesék első kötetében a különböző muzsikusokat és kedvenc népi hangszereiket mutatja be kiskutyájának, Borsinak, tizenkét magával ragadó történettel.

A könyvhöz CD is tartozik, amelyen megszólalnak az egyes mesék hangszerei, ismert és kevésbé ismert népdalok csendülnek fel, melyek kottája a történetek végén megtalálható.

Sajnos én a CD-t nem hoztam magammal a könyvtárból, mert nem olvastam el figyelmesen a fülszöveget, hogy az is tartozik hozzá. Biztos érdekes és nagyszerű lett volna ezeket a hangszereket meghallgatni, de talán majd bepótolom.

A könyv viszont igen újszerű és érdekes megközelítése volt a hangszerek bemutatásának, egy kis tacskó fülein és napjain keresztül. Édes volt Borsi a kutyus, és nagyon tetszett, hogy ennyire érdeklődő és zeneszerető kis jószág, mindent hangszert meg akart ismerni, és szívesen járt a gazdival  a barátaihoz a közös zenélésekre, sőt egyszer még egy táncházban is részt vett. No nem a táncot ropta, de egy hegedűtokban meghúzódva csillogó szemmel figyelte a táncosokat, és hallgatta a már jól ismert zenéket. A könyv illusztrációi is éppen annyira finomak és harmonikusak voltak, mint a történet.

9/10

Berg Judit: Lengemesék/Ősz a nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készítenük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)

8/10

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keresett!

Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek.

Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyrel. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.

Nálam most ez a könyv Dániel András Leg-legje. Tudom, már a kufliktól is odáig voltam, Smorc Angéla is tetszett, de ez a könyv, egyszerűen FANTASZTIKUS!!!  Annyira őrült az egész, annyira össze-vissza, de mégis annyira egyben van!! A szerző volt az illusztrátor is, nekem nagyon tetszenek Dániel András rajzai, a firkálásai is, a legjobb ötlet volt, hogy ő maga illusztrálta a könyvet, amibe bement egy óriás.

"Ez itt egy könyv. Bár ezt talán nem kell külön mondanom. Látszik rajta. Nem majonézes tubus, nem is kávédaráló vagy gumimatrac: könyv. Ahol most vagyunk, az a legeleje."

Ahogyan már abból is viccet csinál, hogyan rajzoljon falábat egy óriásnak, sőt, pár oldalon keresztül hagyja egy lábon kóricálni, igazán bátor és nagyszerű próbálkozás arra, hogy az olvasóknak, történetesen leginkább a gyerekeknek megmutassa, hogy nincs abban semmi különleges, hogy valakinek nincs meg egy lába. Egyszerűen rajzolunk neki egy falábat és kész! Őrületes volt, ahogyan bemutatta nekünk Ozit, a muszklivilágbajnokot, aki egymagában harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit megeszik csupáncsak reggelire. :D Aztán jöttek a libák, hát azoktól kész voltam, majd a Pamela üggyel ezt is fokozni tudta!! A Piroska nénikkel, a favalán versekkel, sok-sok pontot feltett még nekem az I-re! :D

Régen nevettem már ennyit és szórakoztam ilyen jól, nagyon egyedülálló, nagyon őrült, nagyon szórakoztató könyv.

10/10

Bea

Roald Dahl: A barátságos óriás

A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan kedves és gyámbor. Szofi legnagyobb szerencséjére. Ha ugyanis bármelyik másik óriás rabolta volna el az éjszaka kellős közepén, felfalta volna reggelire. Amikor Szofi megtudja, hogy az óriások Angliába loholnak, és egészben nyeldekelnek le kedves gyerkedliket, ő meg a HABÓ elhatározza, egyszer és mindenkorra véget vetnek ennek a szörnyűséges emberevésnek!

A Kolibri Kiadó a szerző születésének 100. évfordulója alkalmából indította el új Roald Dahl életműsorozatát, amelynek első darabja A barátságos óriás. (korábban Szofi és a HABÓ címmel jelent meg.) A könyvből Steven Spielberg készített filmet.

Néhány érdekesség: 

- Miután 1982-ben megszületett Dahl első unokája, Sophie, A barátságos óriás eredetileg Jody nevű fiú figurájának nemét megváltoztatta, és átkeresztelte Sophie-vá.

- A történetet illusztráló Quentin Blake először bőrkötényt és Wellington-csizmát viselő óriást rajzolt, amely nem nyerte el Dahl tetszését. Miután az író meglátogatta az illusztrátort, Blake csomagot kapott, benne Dahl egyik régi szandáljával - így kapott új lábbelit a HABÓ.

- "A HABÓ és Roald Dahl sokban hasonlítanak - Dahl is nagyon magas volt, és álmokat csempészett a gyerekszobákba." (Quentin Blake)

A szerzővel a Roald Dahl meghökkentő élete című könyvében ismerkedtem meg, és bár láttam a Charlie és a csokigyár című filmet, gyerekkönyvet addig nem olvastam tőle, viszont az életéről írt könyvében megvilágosodtam, hogy ő írta a Meghökkentő mesék sorozatot, aminek filmjeit régen láttam a tévében, és nem is olyan rég családi körben is felelevenítettük, amikor megtaláltam a könyvtár médiarészlegén. Mivel nagyon tetszettek a filmek, ezért elolvastam a Meghökkentő mesék könyveit is, de már az életrajza után kijelentettem, hogy én Roald Dahl rajongó vagyok. :) A meghökkentő mesék csak megerősítettek ebben, imádom Roald Dahl történetvezetését, szóhasználatát, stílusát.

És egyszer csak a minap betoppant az életembe a Habó, azaz a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás. Először kicsit féltem mit fogok én egy óriással kezdeni, megbarátkozom-e majd vele, hiszen mégiscsak egy óriás, és talán a gyerekekhez közelebb áll. Két dologra jöttem rá a könyv végére, éveim ellenére vagy én is gyerek vagyok, vagy nagyon is kedvelhetik a felnőttek ezt az óriást. Én egyenesen imádtam, sajnáltam, hogy nem volt hosszabb a könyv!!

A HABÓ egyik este kiemeli Szofit paplanjába csomagolva az árvaház ablakából, mert Szofi meglátta őt, ezért magával viszi a saját világába, azaz a barlangjába. hogy senkinek ne beszélhessen róla. Hamarosan kiderül, hogy egy ártalmatlan óriás ő, sokkal kisebb, mint a kilenc másik óriás, akik gyerkedliket is esznek. Ő ezt helyteleníti és ezért csakis kizárólag a förtelmes orrborkát eszi, ami olyan szörnyűséges, hogy csak úgy tudja megenni, ha közben mégis kiköpdösi. Szofi is megkóstolja az orrborkát, de osztozik a HABÓ véleményében. Azt nem tudja, hogy békabőr vagy rothadt hal íze van-e, de a HABÓ szerint lehet sváb agár vagy csimazos nyálazó íze is. Szofi megtudja, hogy ez az igazán kedves, jóravaló óriás álmokat fogdos, és nagyon sok van már neki, legalább ötvenezer üveg.  

A többi óriással nincs jóban, mert helyteleníti életmódjukat és étrendjüket, ugyanis egytüllen egyig mind emberbabokat esznek. Az angoloknak például csudi jó az ízük, mint a pákos kagylaltnak. És ha azt kérdezed, micsoda az a pákos kagylalt, a HABÓ legyint egyet. "A micsodaság nem számít! Elvégül én sem tudhatok mindent jobban, mint más. Nagyon sok dolog van, amit balabbul tudok."

Imádtam a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás nyelvét, amit nem nehéz megtanulni és egy-két szót érdemes még kölcsönvenni is. Én például bevezettem itthon a ropipopp szó használatát. :)

Az emberek nem beszélnek a ropipoppolásról, pedig mindenki csinálja, mégsem szép dolog róla beszélni, a HABÓ nem is érti, hogy miért. Most nem fogom elárulni mit jelent, mert én is csak olyan emberbab vagyok, mint a többi, aki nem szokott erről beszélni.:)

A barátságos óriás nem ismeri a vizet sem, sőt még a kukakólát sem, ő kizárólag csakis hopfüzsgőt iszik. Szofi is kénytelen hopfüzsgőt inni, és abból aztán lesz nagy mulatság! Csak úgy jönnek a ropipoppok egymás után, hatalmas nagy buli ez.

Szofival és a HABÓval elutazhatunk álomországba és megnézhetjük milyenek a jó és a rossz álmok, megtudhatjuk miért hord magával a mi barátságos óriásunk egy trombitát. Belekukkanthatunk a befőttesüveg gyűjteményébe, garantálom, hogy nagyon jól fogtok ti is szórakozni. Még az angol királynővel is találkozhatunk és teázhatunk, ami igen mulatságosra sikeredik, és jó, ha egy királyi palota nagyon sok tojással felkészül, ha egy barátságos óriást kíván megreggeliztetni, de legalábbis legyen rengeteg tyúkja. 

Nagyon-nagyon élveztem ennek a könyvnek az olvasását, rengeteget nevettem közben, és időnként hangosan felolvastam a családnak. Immáron családi kötelező olvasmánnyá léptettem elő, de nem lesz nehéz dolgom, hiszen Roald Dahl meghökkentő életét is elolvasta mindenki, kezdve Apától a 10 éves Tituszig, és imádták.

Azt hiszem elfogultság nélkül állíthatom, hogy nagyszerű mese gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, biztos vagyok benne, hogy többször olvasós lesz nekem is. Hatalmas dicséret a fordítónak is, mert szerintem nagyon sokat tett azért, hogy ilyen élvezetes és szórakoztató élmény legyen a könyv. 

10/10

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

Bea

Meseválogatás

Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?

10 versikét tartalmaz ez a keménylapos, kicsi gyerekeknek szóló lapozgatós könyvecske. Mi már mindannyian kinőttünk belőle, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeim nagyon élvezték volna kétéves koruk környékén és még utána is egy jó ideig. A versek kedvesek, bájosak, engem személy szerint nosztalgikus hangulatba hoztak, visszarepítettek kisgyermekes anya időszakomba, amikor a gyerekek számára megunhatatlan volt egy-egy kedvenccé vált mondókás könyv, és azt vettem észre, hogy a boltban sorban állás közben is azt mormolom a fejemben.:D 

Az illusztrációk nagyon szépek, aranyosak, igényesek, néhol vicces. 

10/10

Winkler Róbert: Márton és Micike/Az autószerelő műhelyben

Márton kisfiú, Micike pedig egy vörös, rókához hasonló kiskutya, aki elszökik Mártontól. Miközben keresgéli egy autószerelő műhelybe téved, ahol az autó alatt szerelő Pista bácsi befogja autót szerelni, szerszámokat adogatni, majd lehívja magához az aknába,  ott Márton az autó alsó részét ismerheti meg.  Utána együtt keresték tovább Micikét, miközben először a gumiműhelybe, majd a fényezőműhelybe is betértek, a végén pedig természetesen Micike is előkerült. Először nem tetszett, mert mégiscsak lányból vagyok. De aztán elképzeltem, hogy Bence vagy Titusz kisfiúként milyen élvezettel böngészgette volna a műhelyben található szerszámokat, kérdezgette volna tőlem, hogy mi az a villáskulcs, a franciakulcs, a multiméter, a krokodilemelő és társai, majd megnyugodva vették volna tudomásul, hogy Micikével is minden rendben, aki úgy néz ki, mint egy kisróka, csak a farka más, ilyen kunkori. :)

8/10

Star Wars - Menekülés Darth Vader elől

Az olvasás galaxisa olyan sorozat, amely a legfiatalabbak fejlődését segíti, az ismert karakterek és kedvelt történetek segítségével.  Ez a rész 1. szintű, kezdő olvasóknak ajánlott, egyszerű szöveggel. Először jót mosolyogtunk, amikor megláttuk a könyvet, mert a borítója alapján jegyeztük elő a könyvtárban, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen ez egy Star Wars képeskönyvecske, egy oldalon egy rövid, egyszerű mondattal. De azért jó volt végiglapozni, nézegetni és a végére megállapítottam, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, mert akik éppen most tanulnak olvasni, esetleg még a Star Warst is szeretik, remek gyakorlási lehetőség és igazi sikerélményekkel kecsegtet, mert hiszen mégiscsak elolvastak egy könyvet.

10/10

Miklya Zsolt: Végtelen sál/Gyerekversek

Voltak versek, amelyek nagyon tetszettek, és voltak, amik nem annyira. Némelyiken elgondolkodtam, hogy ezt egy gyerek érti-e. Arra is rájöttem, hogy jobban szeretem a rímelő verseket. A szerző megverselt mindent, a rendetlenséget, a költözködést, játékot, iskolát, begipszelt kezet, gombot, nagyit, utazást, időt, mesét álmokat. Több kedvencem is van, az Anyu két keréken, a Csálémese, amiben betűcsipkét horgol nagyi és a Gombolós mese, amiben egy kis gomb sorsa a tét. Az illusztrációk érdekesek, eredetiek voltak, nagyon tetszett ez a stílus. Egynémelyiket a szobám falán is el tudom képzelni.

8/10

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Szóval van ez az anyuka, Mátrainé Smorc Angéla, aki nem akar legóba lépni, ezért megkéri kisfiát, Lalát, azaz Mátrai Lajost, hogy rakjon rendet a szobájában. De ez a Lala nem csinált rendet, ezért Smorc Angéla Mátrai Antalt, az apát kérte meg, hogy csináljon már valamit a gyerekkel. De az apa meccset nézett, ezért nem ért rá. Eddig ugye még ismerős is lehet a történet. Innentől ez a remek láncmese azonban nem várt módon folytatódik. A tizenegyest rúgó csodacsatárnak frissen sült pocokhal kell vacsorára, csak akkor hajlandó berúgni a gólt. Megindul a lánc a pocokhalért és mulatságosabbnál mulatságosabb alakok következnek, vicces kérésekkel és még viccesebb nevekkel, mint Szőrtüsző  Szódaszifonszon, Nyákolló Kapitány és III. Tüdőcsőr király. Járhatunk Ebihal Hivatalban, Tintamintaboltban és Norvég Királyi Tintafúrótoronyban. 

Első olvasásra annyira meghökkentett ez a mese, hogy szinte nem is tudtam, hogy tetszik-e vagy sem. Másnap ismét elolvastam és most már tudom, hogy határozottan őrült, vicces mese volt. Nem csak nekem tetszett, hanem a fiúknak is, ami azért lényeges. :)

Hogy elrakta-e Lala, azaz Mátrai Lajos a legót? Tippeljetek! :)

10/10

Bea

Parádi Orsolya: Pandala az állatkertben

Mesés állatkerti kalauz foglalkoztatókkal, színezőkkel

Több, mint 40 részletgazdag színező, 60 állati jó érdekesség a 150 éves Budapesti Állatkertről és lakóiról, 10 remek kézműves ötlet.

Pötty, a pandalakölyök egy reggel eltűnik a Pandala-szigetekről. Trópusi mentőcsapat indul utána, és a nyomok egészen a Budapesti Állatkertig vezetik őket. Itt találkoznak Ashával, a kiselefánttal, aki segít nekik, hogy minél előbb megleljék az elveszett pandalakölyköt. Miközben Pötty nyomában járnak, kaland kalandot követ, így sorra megismerkednek a Budapesti Állatkert legendás lakóival.

Régóta szeretnék már egy színezőt, ezzel a könyvvel azonban egy édes történetet is kaptam a Pandala-szigetek és a Budapesti Állatkert lakóiról. 

Amikor Pötty,  a kis pandala egyik reggel eltűnik komoly feladatot a nyakába véve, azonnal mentőcsapat indul utána a Pandala-szigetekről: Koan, a nagy pandala, Pötty anyukája, Füles Ubul, a színes dzsungelbagoly, Morcz úr, a vén gyík, Bóbita, a leghangosabb papagáj és Tigriske, a kis csíkos hernyó alkotja a kutatásra induló társaságot. Miután egy fehér gólyapár segítségével elindulnak, a nyomok a Budapesti Állatkertbe vezetnek. 

Asha az állatkert kiselefántja szeretettel fogadja őket és végigkalauzolja a csapatot az állatkertben, állattól állatig mennek és kérdezősködnek Pötty után. Jó nyomon is járnak, mert mindenki találkozott Pöttyel, akit csak megkérdeztek, és azt is tudták, hogy hová ment. 

Pandala-szigeti barátaink a kutatás közben megismerkednek a Budapesti Állatkert kedves lakóival, akik szívesen beszélgetnek velük a távoli szigetről, és jószívvel vendégelik meg friss gyümölccsel őket. Találkoztak a pandalák távoli rokonaival a koalákkal és a pandákkal, Gézával, a tapírral, megnéztek egy fókashowt, megszerelték a madagaszkári kismakik hintáját és Tigriske szembesült azzal, hogy nem fog olyan nagyra nőni, mint a tigrisek, és hogy ő nem tigris. Morcz úr, a vén gyík is megismerkedett távoli rokonával, Irwinnel, a hatalmas komodói varánusszal. 

Az emberszabású majmoknál még egy veszélyes kalandban is részük volt. Természetesen Pöttyöt is megtalálták és a szurikátáktól nagyon hasznos tanácsot kaptak azt illetően, hogyan hallgathatják ki, mit beszélnek a fák. Egy ajándékba kapott varázskő segítségével és a fák kihallgatott beszélgetéséből megtudták mi a megoldás abban az ügyben, amiért Pötty útrakelt Pandala-szigetről. Búcsúzás előtt Asha bemutatta nekik a szüleit, Assamot és Angele-t, aztán igazán meglepő módon jutottak haza, ahol megoldották a nagy problémát. 

Nagyon kedves történet volt, humorral és sok-sok tudnivalóval gazdagítva. A mese mellett minden oldalon megtudhattunk valamit egy-egy állatkerti lakóról, pl. hány kiló és meddig él egy Galápagosi óriásteknős, vagy éppen azt, hogy a gólyák nem azért költöznek el télen, mert fáznak. Milyen gyorsan repül a pelikán, és hogyan használták halászatra a kormoránokat régen? Ki az állatkert legidősebb lakója és kik az állatvilág leggondosabb szülői? Sok más érdekességet is olvashatunk,  az állatok fotóival,  a tudnivalók mellett. 

Mindezek tetejébe nagyon szuper kreatív ötleteket találhatunk benne, a pandalafa-kollázstól, a kavicsfestésen át a kupakkígyóig, és a gyönyörű színeznivalókról akkor még nem is beszéltem. 

Ez a könyv hosszú időre nyújt az egész családnak elfoglaltságot, nagyszerű útitárs lehet egy nyaraláshoz, de otthon is el tudjuk foglalni a gyerekekeket a könyvben található ötletek kipróbálásával. Még hogy a gyerekeket!!  Én magam is napokon keresztül színezgettem ezt az elefántot. :) 

Nagyon gyönyörű, aprólékos és kevésbé aprólékos színeznivalókat találhatunk a könyvben.

A fiúk is kiválasztották, mit fognak majd kiszínezni, de most el voltak foglalva kavicsfestéssel. Megfestettük Pöttyöt és a mentőcsapat egy részét, Ubult, a színes dzsungelbaglyot, Tigriskét és Bóbitát. 

Aztán annyira belejöttünk, hogy festettünk még egy madarat és egy virágos rétet.

A gyerekek szerint "Anya nem tud leállni", mert festettem még egy állakert igazgatót és hozzá egy házikót is. 

Az állatkert igazgató két darabban született, ez Tituszt további játékokra és nevetésre késztette:

Nagyon szórakoztató, aranyos és szép ez a könyv, jó móka volt a Pandala-szigeteki állatkákkal végigsétálni a Budapesti Állatkertben, mert biztos vagyok benne,  hogy így olyan dolgokat is átélhettünk, amiben egy mindennapi látogatóként nem biztos, hogy részünk lett volna. :)

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!

10/10

Bea

Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd

Cherry Costello élete egy csapásra örökre megváltozik.

Sommersetbe költözik az apukájával, ahol egy új anyuka és négy vadiúj testvér vár rá. Rögtön  az első napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdöglesztő, hogy az már közveszélyes. 

Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honeyval jár. Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia - hiszen ezzel mindent tönkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tőle...

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Cherry története, a Cseresznyés ábránd az első.

Nagyon kedves, aranyos, egyszerű történet, igazi kikapcsolódás. Olyan könyv, amiben - már előre tudhatjuk - nem ér csalódás, és minden jó, ha a vége jó. 

A történet első részének középpontjában Cherry, a 13 éves, félénk, csöndes, visszahúzódó lány áll, aki édesapjával él kettesben. Gyakran hazugságokba keveredik, de a történet elején kezd új életet édesapjával együtt. Édesapja sok év magány után egy régi barátjával eleveníti fel kapcsolatát, amiből hamarosan szerelem lesz. Cherry örül az apukája boldogságának és örül pótanyukájának is, az ijeszti el kicsit, hogy négy új testvért is kap hozzá. Ő, a nehezen beilleszkedő, visszahúzódó, füllentő, átlagos lány. Érzi, hogy nem lesz könnyű dolga.

Gyönyörű, tengerparti helyre költöznek, ahol Charlotte szállót is üzemeltet, Paddy - Cherry édesapja - nagy álma pedig egy saját csokikészítő üzem.  A regény Cherry beilleszkedéséről szól, aki imádja az új családját, még Honeyval is jóban lenne, ha az nem utálná annyira. Mindenesetre próbálkozik, erős és kitartó, és még az első szerelem is megtalálja, ami mégsem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan gondolnánk. 

Szerettem a lányokat, igazi, vidám, nyári napsütéses könyv, az a rengeteg csokibonbon, amit Paddy készített mindenféle ízben nagyon kívánatos volt (na jó, talán a céklás és a zelleres mégsem) , Shay nagyon kedves és szerethető fiú volt, nem csodálom, hogy Cherry belezúgott. Nagy bonyodalmak nincsenek a történetben, Honey volt nehezen kezelhető egy kicsit, de őt is meg lehetett érteni,  és a sorozat többi részeiben a négy új tesó történetét ismerhetjük majd meg, ezáltal majd ők is közel kerülhetnek hozzánk. 

Cherry félénk, kicsit boldogtalan, bizonytalan lányból a könyv végére egy nem annyira félénk és nem annyira bizonytalan, boldog, szerelmes tini lett. Szórakoztató, könnyed, vidám történet volt, éppen mint egy szép, piros fürt cseresznye.:) 

8/10

Bea

David Walliams: Gengszter nagyi

„Ben nagyija pontosan olyan, amilyennek az ember a nagyikat elképzeli:

- ősz haja van és műfogsora

- a használt zsepit mindig a kardigánja ujjába gyűri

- és nemzetközi hírű ékszertolvaj.”

A 11 éves Ben rettegve gondol a péntek estékre, amikor a nagymamájánál kell aludnia. Ő ugyanis minden idők legunalmasabb nagymamájának látszik: állandóan szókirakósdit játszik és káposztalevest főz. De van egy dolog, amit Ben nem tud róla...

Kalandos és megindító történet egy nagymamáról és az unokájáról, valamint lopott koronaékszerekről.

Mostanában csak úgy falom a gyerekkönyveket, ez az eredménye annak, hogy Anyával együtt nézelődök a gyerekkönyvtárban (vagyis inkább annak, hogy Anya olyan sokáig nézelődik a gyerekkönyvtárban, amikor megbeszéltük, hogy gyorsak leszünk).

David Walliamstől ez az első könyvem, de biztos, hogy fogok még keresgélni a könyvei között. Főleg, hogy őt ismerem egy kicsit  máshonnan is, mármint úgy értem, hogy láttam egy pár filmben. Ő játssza például Tommyt az új BBC-s Partners in crime-ban, aminek az alapjául Agatha Christie Tommy and Tuppence törénetei szolgáltak. De korábban is láttam már őt szintén egy Agatha Christie adaptációban, a Holttest a könyvtárszobában, amiben számomra emlékezeteset alakított.  Igaz, hogy csak egy mellékszereplő volt, de mi nagyon jól szórakoztunk azon a tesze-tosza, kicsit nyomi pasason, akit játszott.

Kicsit elkalandoztam, az író színészi pályafutása után térjünk is vissza a könyvre. :)

A történet elején megismerjük Bent, akit a szülei nem igazán értenek meg, és alig foglalkoznak vele. Péntekenként pedig mindig lepasszolják a a nagymamájához, amíg ők a Táncos lábú sztárok élő színpadi változatának előadásán vesznek részt.

Ben nem kedveli túlzottan ezeket a péntek estéket, mert a nagyijával sem találja meg igazán a közös hangot, mert öregnek és unalmasnak tartja, és utálja a káposztalevesét, és az átható káposztaszagot, ami a mamája házát elárasztja.

Amellett, hogy jól szórakoztam Ben "miért unalmas a nagymamám" elmélkedésein, egy kicsit mérges is voltam rá, mert ő sem nagyon igyekezett a kapcsolatot ápolni a nagyijával. Sok nagymamának vannak apró-cseprő furcsaságai, de ezeket azért illik nekik elnézni.

Egyik este azonban kiderül Ben nagyijáról, hogy nem is olyan unalmas ő, sőt valójában elképesztő és izgalmas múlttal rendelkezik, ugyanis régebben egy híres ékszertolvaj volt. 

Itt kezdődnek Ben és a Gengszter nagyi hajmeresztő kalandjai, a Tower meghódítása, Ben táncversenyen való szereplése, küzdelem a minden lében kanál szomszéddal, Parker úrral, na és persze ne felejtkezzünk meg a királynővel való találkozásról sem.

Tetszett a könyv, jól szórakoztam olvasás közben, és nagyon hamar a történet végére értem. Ám a könyv végével nem teljesen vagyok elégedett, nekem ez egy kicsit túl gyors és komor befejezése volt az előzményekhez képest, főleg egy gyerekkönyv esetében.

És már film is készült belőle, ráadásul Miss Marple játssza a nagymamát

8/10

Zsófi