„Ben nagyija pontosan olyan, amilyennek az ember a nagyikat elképzeli:
- ősz haja van és műfogsora
- a használt zsepit mindig a kardigánja ujjába gyűri
- és nemzetközi hírű ékszertolvaj.”
A 11 éves Ben rettegve gondol a péntek estékre, amikor a nagymamájánál kell aludnia. Ő ugyanis minden idők legunalmasabb nagymamájának látszik: állandóan szókirakósdit játszik és káposztalevest főz. De van egy dolog, amit Ben nem tud róla...
Kalandos és megindító történet egy nagymamáról és az unokájáról, valamint lopott koronaékszerekről.
Mostanában csak úgy falom a gyerekkönyveket, ez az eredménye annak, hogy Anyával együtt nézelődök a gyerekkönyvtárban (vagyis inkább annak, hogy Anya olyan sokáig nézelődik a gyerekkönyvtárban, amikor megbeszéltük, hogy gyorsak leszünk).
David Walliamstől ez az első könyvem, de biztos, hogy fogok még keresgélni a könyvei között. Főleg, hogy őt ismerem egy kicsit máshonnan is, mármint úgy értem, hogy láttam egy pár filmben. Ő játssza például Tommyt az új BBC-s Partners in crime-ban, aminek az alapjául Agatha Christie Tommy and Tuppence törénetei szolgáltak. De korábban is láttam már őt szintén egy Agatha Christie adaptációban, a Holttest a könyvtárszobában, amiben számomra emlékezeteset alakított. Igaz, hogy csak egy mellékszereplő volt, de mi nagyon jól szórakoztunk azon a tesze-tosza, kicsit nyomi pasason, akit játszott.
Kicsit elkalandoztam, az író színészi pályafutása után térjünk is vissza a könyvre. :)
A történet elején megismerjük Bent, akit a szülei nem igazán értenek meg, és alig foglalkoznak vele. Péntekenként pedig mindig lepasszolják a a nagymamájához, amíg ők a Táncos lábú sztárok élő színpadi változatának előadásán vesznek részt.
Ben nem kedveli túlzottan ezeket a péntek estéket, mert a nagyijával sem találja meg igazán a közös hangot, mert öregnek és unalmasnak tartja, és utálja a káposztalevesét, és az átható káposztaszagot, ami a mamája házát elárasztja.
Amellett, hogy jól szórakoztam Ben "miért unalmas a nagymamám" elmélkedésein, egy kicsit mérges is voltam rá, mert ő sem nagyon igyekezett a kapcsolatot ápolni a nagyijával. Sok nagymamának vannak apró-cseprő furcsaságai, de ezeket azért illik nekik elnézni.
Egyik este azonban kiderül Ben nagyijáról, hogy nem is olyan unalmas ő, sőt valójában elképesztő és izgalmas múlttal rendelkezik, ugyanis régebben egy híres ékszertolvaj volt.
Itt kezdődnek Ben és a Gengszter nagyi hajmeresztő kalandjai, a Tower meghódítása, Ben táncversenyen való szereplése, küzdelem a minden lében kanál szomszéddal, Parker úrral, na és persze ne felejtkezzünk meg a királynővel való találkozásról sem.
Tetszett a könyv, jól szórakoztam olvasás közben, és nagyon hamar a történet végére értem. Ám a könyv végével nem teljesen vagyok elégedett, nekem ez egy kicsit túl gyors és komor befejezése volt az előzményekhez képest, főleg egy gyerekkönyv esetében.
 |
| És már film is készült belőle, ráadásul Miss Marple játssza a nagymamát |
8/10
Zsófi
