Vigyázat! Ezzel a címmel egy egész sorozat készül, Nagy-Britanniában már a harmadik kötetnél tart a világ legrosszabb gyerekeinek felsorolása.
Természetesen mindannyian tudjuk, hogy rossz gyerekek nem léteznek. A gyerekek nem rosszak, csak élénkek, energikusak, és mi felnőttek nem értjük meg őket. Mindegyik gyerek jó, szép és aranyos.
Biztosak vagytok ti ebben????!!!!
Ha azt hiszitek, hogy nincsenek rossz gyerekek, olvassátok el ezt a könyvet! Olvassátok el a gyerekeiteknek is.
Elsősorban azért, mert fergetegesen jól fognak szórakozni, nagyokat hahotáznak majd, amikor erről a gusztustalan 10 gyerekről olvasnak, mert valamiért a gyerekek szeretik az undi dolgokat.
Zsófi például a mai napig örömmel nyomkod meg mindenféle takonyhoz hasonlatos játékot, amiket a kínai boltok kínálatában lehet legfőképpen kapni, szívesen megfogja a gilisztát, hogy közelről megvizsgálja, és még van egy dolog, amit le sem merek írni, mert a fejem nem sokáig maradna akkor a helyén, de igen, bizony, Zsófi túltesz a két öccsén az undi dolgok imádatában.
Visszatérve a könyvre, nem csak, hogy jól szórakoznak majd a gyerekek, amikor ezt a könyvet olvassák, vagy olvassátok nekik, hanem talán tanulnak is belőle. Na jó, mindegyikből azért nem tudnak, mert nem tudom milyen következtetést lehet levonni Nyálas Nyikos történetéből, akinek tengernyi nyál folyik ki a szájából elúsztatva egy egész természettudományi múzeumot, de Bömbi Berti története viszont igen-igen hasznos lehet.
Bömbi Berti nevében ott a legrosszabb tulajdonsága. Mindenért és mindig bömböl. Ha kell, ha nem. Általában nem kell, mert miért is kellene egy gyereknek bömbölnie, de ő tökélyre fejlesztette eme idegesítő tevékenységet, és a végén pórul járt.
Mert természetesen ebben a könyvben minden gyerek pórul jár, mindenki rossz és idegesít, senki ne reméljen semmi jót. Mit is lehetne várni Serke Ferkétől, vagy hívhatnám Tetű Boynak is, Izgága Izménétől, aki soha egy pillanatra sem bír nyugton maradni vagy Turka Gyurkától, aki .... hmmm.... igen, jól gondoljátok, az orrát túrta naphosszat. A legvegytisztább zöld FIKA volt az, amit keresett és meg is talált. És mivel minden nap minden órájának minden percében kutatott eme szépnek és tetszetősnek nem mondható zöld anyag után, kifogyhatatlan készlettel rendelkezett belőle, ami egyszercsak önálló életre kelt, mint a népmesebeli kis gömböc, bekebelezve az egész világot.
Nem mutatok be mindenkit, hagyok nektek is bőven megismernivalót, viszont egy nagyon fontos jó tanács: NE VEGYÉTEK KOMOLYAN A KÖNYVET! Ha így tesztek, garantáltan visszatérhettek saját gyerekkorotokba, vagy előhívhatjátok gyermeki éneteket, aki még jókat tudott nevetni mindenféle sületlenségen, legyen az egy büdös zokni, egy véletlenül kiszökő puki (tényleg ismeritek azt a kifejezést a pukira, hogy eleresztette a pap a titkot, vagy hogy maga alá morfondírozott? - ez utóbbi kifejezés nagy népszerűségnek örvend a családunk fiútagjainak körében. Mielőtt még rosszra gondolnátok, áááá, ők nem szoktak ilyet. Soha. De tényleg. Soha-soha.)
Arra is nagyon vigyázzatok, hogy gyermeketek se vegye túl komolyan a könyv történeteit. Erről ismét eszembe jutott egy saját, Zsófis történet. Címe: A lány, aki kígyóvá változott.
Zsófi úgy 2-2,5 éves cserfes kislány lehetett, és éppen a wc-n trónoltunk ketten, azaz én trónoltam, ő pedig szolgáltatta az állandó, minden alkalommal meglévő díszkíséretet. Sok-sok évre elfelejtettem akkoriban milyen egyedül a wc-n ülni. Előtte spánielem volt, amikor Zsófi nagyobb lett, akkor pedig egy Kisbencém. Sosem hagytak magamra, még ott sem. Na a lényeg, nem volt elég, hogy ott ült valahol a lábamnál egy újságtartón egyensúlyozva, hanem még a szájával amolyan brekegésszerű hangokat adott ki. De ez a brekegés már hetek óta tartott, ha eszébe jutott, ami elég gyakran megtörtént, akkor teljes átéléssel, erőteljes hangon nyomta a békaéneket. Itt éppen elvesztettem kicsit a türelmem és elmeséltem neki, hogy olvastam a Nők Lapjában egy lányról, aki nagyon sokat sziszegett, és egyik reggelre kígyóvá változott. Nagy szemeket meresztett, a brekegést abbahagyta. Úgy egy életre. Nekem akkor ez annyira fel sem tűnt, mert másnap már jött más, volt még hajrágcsálás, meg a sok miért, meg a nem szeretem a főzeléket, nem akarok hazamenni a játszótérről, stb.
Úgy 20 év múlva, szóval mostanában derült fény a titokra. Zsófiban ez olyan mély nyomot hagyott, pláne, hogy a Nők Lapjában olvastam, hogy soha többet nem mert brekegni, mert számára a Nők Lapja szentírás volt, anya minden héten megvette, első betűtől az utolsóig elolvasta, ő pedig szívesen nézegette a képeket, hallgatta belőle a meséket. Ezt nem olyan régen mesélte el. Talán azért maradandó károsodást nem okoztam vele, de vigyázzatok, mivel riogatjátok a gyerekeket!
David Walliams ettől sokkal durvább végeket szán ezeknek a rossz gyerekeknek, úgyhogy ez ad nekem is némi feloldozást. Csúfosan megjárják és megtanulják egy életre, hogy többé ne csináljanak undi dolgokat. De legfőképpen inkább egy jót nevetni érdemes ezeken a történeteken.
Bea
"Kérlek, kérlek, kérlek, és ezerszer meg még egyszer kérlek titeket, hogy
NE OLVASSÁTOK EL EZT A KÖNYVET!
Ha már megvettétek, semmisítsétek meg!
Ha egy könyvtárban lapozgatjátok, vigyétek gyorsan ki, tépjétek össze,
és a biztonság kedvéért tapossátok is szét! Aztán a darabjait ássátok el jó mélyen a földbe.
Csak a teljes biztonság kedvéért.
Ez borzalmas könyv, márpedig az,
különösen a hejesírása , nagyon rossz hatással van az ifjú elmékre."
/Rádzs, az újságárus/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése