Ludmilla és kitalálós versek

 Kiss Judit Ágnes: Ki brummog a barlangban?

Kitalálós versek

Egy nagyon ötletes formai megvalósítással készült ez a kitalálós lapozó, ugyanis a belső oldalak vízszintesen ketté vannak osztva, felül a kitalálós versikék, alul pedig az illusztrációk, amelyek harmonikus színeikkel és cseppet sem megszokott formáikkal dolgoztatják meg a kicsiket mindenféle fronton, azaz mind vizuálisan, mind verbálisan megmozgatják a gyerekkobakokat.

Kiss Judit Ágnes minden egyes versében egy találós kérdést rejtett el, és hogy a szülők is találjanak maguknak szórakozni valót, a versek különböző stílusokban, versformákban íródtak. 

Leonardo és Stephen Hawking

Luca Novelli: Leonardo és a toll, amely megrajzolta a jövőt

Szeretem azt írni az ifjúsági könyvekről, hogy nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem felnőtteknek is, mert hiszem, hogy ezek a könyvek fiatalon tartanak bennünket felnőtteket is, és beszélgetések témája lehet gyermekeink és köztünk, ha egy-egy ilyen könyvet elolvasunk, vagy éppen kölcsönkérjük kedvenc olvasmányaikat, hogy mi is elolvassuk.

Ezt a könyv viszont a tudásunkat is gyarapítja, viccesen és szórakoztatva, mert olvasmányosan, színesen betekintést nyerünk Leonardo da Vinci sokszínű életébe, ami az ifjúságnak biztos jól jön, de nekünk éppúgy jól jöhet.  

A könyvben megismerhetjük Leonardót kisfiúként, fiatalként, majd felnőtt férfiként, megtudhatjuk, ki áll a híres alkotások mögött, mi és ki inspirálta egy-egy művének elkészítésére és hogyan készültek el híres művei. 

Bezzeg Soma és Greta Thunberg

C.Hecking - C.Schönberger - I.Sokolowski: A jövőnk most kezdődik

Greta Thunberg harca a Földért

Valószínűleg nincs ember, aki ne hallott volna már Greta Thunbergről, a fiatal lányról, aki 2019-ben tett szert nemzetközi ismertségre azzal, hogy kongresszusokon és világtalálkozókon szólalt fel 16 évesen, a környezet, a Föld védelme érdekében. 

Ebből a könyvből kicsit jobban megismerhetjük ezt a svéd diáklányt, aki nem akar beletörődni abba, hogy a világ túl keveset foglalkozik a klímavédelemmel, ezért úgy döntött, azzal hívja fel a világ figyelmét erre, hogy péntekenként nem megy iskolába, hanem sztrájkol. Ezzel a tettével egy egész mozgalmat indított el a világ számos országában.

A fa alá #6

Utolsó részéhez érkeztünk az ajándékválasztást segítő sorozatunknak, melynek előző részeiben könyveket ajánlottunk a teljesség igénye nélkül, hiszen szívesen ajánljuk blogunk egész kínálatát, mert könyvet ajándékozni menő és jó dolog, legyen az akár új vagy régi.  

Nagy örömünkre az utóbbi években a társasjátékok visszatértek, újjáéledtek, szuperebbbnél szuperebb társasokkal találkozhatunk a boltok polcain. Hol vannak már azok az idők, amikor a Gazdálkodj okosan! játékot lehetett csak levenni a polcról, amikor a családi társasozás szóba került. Megjegyzem, mi szerettük azt is, és volt még egy nagy kedvencünk, a Takarékoskodj!, igazából hasonló elven működött, mint a Gazdálkodj okosan, csak itt nem berendezni kellett a házat, hanem megvenni házat, nyaralót, autót, betétkönyvet, stb.

Szerencsére manapság már sokkal összetettebb, tartalmasabb, szórakoztatóbb játékokkal lehet találkozni, és ami nagyon jó, hogy a társasjátékgyártók gondolnak a legkisebbekre is, olyan játékokat ajánlva, melyek akár az óvodás gyerekek képességeit és lehetőségeit veszik figyelembe.

Könyvturista: A Soproni Pagonyban

Ma egy kissé rendhagyó bejegyzést készítettem, ugyanis nem könyvekről írok, hanem a Soproni Pagonyt szeretném megmutatni. Természetesen a könyveket sem tudom és nem is akarom kihagyni egy könyvesboltból, így ők is szerepelnek majd a bejegyzésben, de legfőképpen a bolt hangulatát szeretném átadni, ami szerintem fantasztikusan gyerekbarát, és az tűnik fel elsőként, hogy nem csak egy könyvesbolt, hanem egy olyan hely, ahová szívesen tér be gyerek és felnőtt egyaránt. 

Ha van kedvetek bekukkantani a Soproni Pagonyba, akkor olvassatok tovább. 

Kertész Erzsi: Panthera

A hógömb fogságában

Nagyon szerettem gyerekkoromban azokat a történeteket olvasni, amiben valaki nagyon pici, vagy éppen nagyon nagy. Nagy kedvencem volt Erich Kästner Emberkéje, aki mindössze 5 cm volt és egy gyufásdobozban lakott, de éppen ennyire szerettem Móricz Zsigmond Iciri-piciri meséjét, Nils Holgersont és Babszem Jankót. De szerettem Roald Dahl barátságos óriását is és a népmesék óriásait is mindig nagyon szívesen képzeltem el. Többször láttam már a Drágám, a kölykök összementek című filmet is, azt gondolom, hogy ebből már látszik, hogy valamiért különös rajongás fűz a szélsőséges méretű hősökhöz.

Gyerekeknek

Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely

Kedves, szomorkás mese Anupról, az indiai halász fiáról, aki  gyerek létére elhatározza, hogy vesz a nagymamájának egy tűzhelyet, hogy könnyítsen az életén. 

Ezért el is követ mindent, különböző munkákat talál ki, amivel pénzt kereshetne, közben persze iskolába is jár. 

Szép történet egy másik, nehéz sorsú földrész  és az ott élő gyerekek életéről, azzal a tanulsággal, hogy ha szorgalmasan dolgozol, megvalósíthatod álmaidat, elérheted vágyaidat, segíthetsz a nagymamádnak. A szomorú az egészben, hogy tulajdonképpen ez nem is mese, hanem  valóság. Szívfacsaró és megható volt.

9/10

Gál Éva - Kavádi Róbert - Szentesi Csaba - Varró Dániel: Verses - képes gyerekjóga

Szégyen, nem szégyen, ezt a könyvet én magamnak kölcsönöztem ki. Mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy a jógával való ismerkedéshez egy gyerekeknek szóló, alapgyakorlatokat tartalmazó könyv nekem is tökéletesen megfelelhet, nincs benne semmi bonyolult, és bíztam benne, hogy egyszerű és érthető lesz. 

Így is volt és hamar kedvencünkké vált ez a könyvecske. Amikor Titusznak megemlítettem, hogy hoztam a könyvtárból egy ilyen könyvet és majd jógázhatunk együtt, ki  is nevetett. Na ő aztán biztos nem jógázik, hová gondolok én. 

Így hát magamban kezdtem el végrehajtani a különböző pózokat, ászanákat, egészen addig, amíg egy egyszerűnek tűnő feladatot nem tudtam végrehajtani. Megkértem Tituszt, hogy csak addig jönne-e, míg megpróbálja, hogy tényleg ilyen nehéz vagy én vagyok ennyire beragadva a mozdulatlanságba. Eleinte neki sem sikerült, de lépésről lépésre felolvastam neki a gyakorlat leírását és ennek alapján második próbálkozásra meg is tudta csinálni.

Ekkor ez annyira megtetszett neki, hogy további gyakorlatokat kért, amit én felolvastam, ő pedig lassan mindet végigcsinálta. Miközben kitartotta az ászanákat, felolvastam a versikéket, amelyeket a gyakorlatokhoz írtak és meglehetősen aranyosak.

Másnap azt vettem észre, hogy Titusz elvitte a tornamatracomat és a szobájában jógázik. Majd másnap ismét. Most már önállóan is meg tudja csinálni a gyakorlatokat és nagyon élvezi. Nekem kezdetnek nagyon jó lesz, majd ha ebben már minden megy tökéletesen, áttérek egy felnőtteknek való gyakorlatsorra. 

10/10

Kis Ottó: Léghajó a Bodza utcában

Két jóbarát, Dodi és Szálka kalandjait ismerhetjük meg ebből a kis kötetből. Egyszerű kis történetek, két gyerek mindennapjai, egy talált ásóval, egy gödörrel, üres papírdobozokkal, lufikkal, postás bácsival. Olvashatunk a boltosról, Tavai Áronról, de mindenekfelett a szépséges Fáber Liliről, akiért a fiúk epekedtek. A történet legérdekesebb figurája Livióla néni volt, Dodi nagymamája, akinek minden komfortos volt, ezért ő is nagyon komfortosan érezte magát. 

A fiúk kapcsolata is nagyon érdekes volt, mintha Dodi egy kicsit magának való lett volna és nem akarta, hogy néha Szálka is érvényesüljön. Az illusztrációk érdekesek voltak, nem tudtam eldönteni, hogy Dodinak és a többieknek miért volt olyan az orra, mintha oda lett volna gumizva az arcukra, ezen azóta is gondolkodom, és azon is, hogy Szálkának miért volt másféle az orra. :D A történet amúgy aranyos, megtestesíti a gyerekek egyik legnagyobb álmát, miszerint lufikkal és dobozokkal simán útra lehet kelni a levegőben. Erről az jutott eszembe, amikor gyerekként a nagymamám két tollseprűjével ugráltam le a padlásra vezető létráról, mert úgy gondoltam, hogy azokkal repülni egyszerű. :D:D Legalább annyira, mint a lufikkal és dobozokkal. :D

8/10

Jeli Viktória: Dönci és a varázstakaró

Dönciék nemrég új lakásba költöztek, még minden dobozokban áll, kivéve Dönci varázstakaróját, ami alá csak be kell bújni és segítségül kell hívni, ha egyedül érzi magát és úgy érzi, hogy nem tudja megoldani a problémáját.

Aranyos történet volt, szinte minden gyerek magára ismerhet benne, hiszen mindenkinek van egy hasonló varázstakarója, hozzá esetleg még egy varázsplüssállatkája is, akihez bármikor lehet fordulni, bármilyen bajban lehet rá számítani, el lehet mesélni a rossz dolgokat, amelyek egy kisgyereket érhetnek, pláne egy olyan kisgyereket, aki elköltözött a régi lakóhelyéről, minden és mindenki ismeretlen és nincsenek barátai. Jó dolog volt ez a varázstakaró, még nekünk felnőtteknek is jó lenne egy ilyen. Csak alábújnánk, elképzelnénk a megoldást, és már oldódnának is a gondok. :)

Döncinek is sokat segített a takaró, barátokat is talált a játszótéren, mert érezte a takaró által adott erőt és bátorságot, a varázslatot.  Olvasni tanulgató gyerekeknek is remek kis könyv ez, az illusztrációk aranyosak.

9/10

Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea

Mesék, versek

Dr. Seuss: Ha lenne egy cirkuszom

Dr. Seuss a gyerekirodalom egyik legnépszerűbb alakja. Egyedülálló képi világa, humoros és zseniálisan egyszerű versei a legkisebbektől a már önállóan olvasókig mindenkit megszólítanak. 

Első találkozásom a szerzővel, nem is tudom.... Azt hiszem tetszett, de még nem vagyok teljesen meggyőzve. Nagy képzelőerővel megírt verseskönyv, azt gondolom a fordító érdeme is meglehetősen nagy az ilyen jellegű könyveknél. Vidám, humoros, üde könyv volt, tetszett McBirkusz Móric elképzelt cirkusza. Fantáziadús cirkuszi fellépői ámulatba ejtettek, Berzsenyi bácsin is jól mulattam.  Talán az illusztrációval is barátkoznom kell egy kicsit, de azt sem jelenteném ki, hogy nem tetszett. Majd talán, ha a Kalapos Macskát is elolvasom, határozottabban tudok véleményt alkotni Dr. Seuss-ról. :)

9/10

Lackfi János: Kapjátok el Tüdőgyuszit!

Teljesen értetlenül állok e könyv előtt, nem értem, miért, MIÉRT kell olyan témákat megverselni, mint Szegény hülye mamika, Hamvak, amerikai rémtörténetek. Vagy a pasas, aki embereket kapott el és hamburgereket készített belőlük, vagy a hordó, ami hullalével volt tele, vagy éppen egy amerikai fickó, aki minden nap begyűjtötte a termékét, amit a WC-n termelt és lefagyasztotta, és.... na azt hiszem ebből elég ennyi is.

Kész voltam ettől a könyvtől, és valószínűleg egy ideig nem veszek a kezembe Lackfi-verseskönyvet. 

2/10

Lackfi János: A buta felnőtt

A fenti könyvéhez képest ez teljességgel normális. Azt már lassan megszokom, hogy a kortárs versekben csak nyomokban fedezhető fel némi rím, így ebben a kötetben is előfordulnak szinte rímtelen versek. Azért ez sem lett a szívem csücske, több semmitmondó versike is volt, meg persze olyan is, ami tetszett, pl. a Lapozható házak, A szőlőszem mosolya. De ebből volt kevesebb.  7/10

Deme László: Zsófi és a zoknivadász

Aranyos történet az éjszakára földön hagyott zoknikról. A nagycsoportos Zsófi és az apukája teljes mértékkel okolható a zoknik szomorú és rémületes éjszakáiért. Mint ahogyan azért is, amiért reggel nem találják meg a lehajított zoknijaikat. 

De nem ám Anya szedte össze és dobta a szennyesbe őket! 

Ugyanis ott sincsenek. Megtudhatjuk, hogy mi történik éjszaka a földön hagyott zoknikkal és Zsófival tarthatunk az oviba, ahol barátai megosztják vele a zoknivadász történetét, majd együtt izgulhatunk  a zoknik megmentése érdekében tett éjszakai kalandján. 

Hasznos kis esti mese lehet gyerekeinknek, pláne ha Zsófihoz és Apához hasonlóan ők is széthagyják éjszakára a zoknijaikat. Ne ijedjünk meg, Kumándó sem ijesztő. :) 8/10

Dániel András: Kuflik a hóban

Ismét két történetet olvashatunk a könyvben. A címadó történeten kívül a Brumi óriás lesz címűt . Ez jobban tetszett nekem, mint a Kuflik a hóban, de az is rendben volt. Kicsit mintha csendesebb és unalmasabb lett volna, mint amit az első részekben megszokhattunk, de az is lehet, hogy azért érzem így, mert már nem hatnak az újdonság varázsával. 

Vagy azért, mert a kuflik télen inkább csak a legszükségesebb dolgokat végzik el, mint például a rágcsálnivaló jóbogyó begyűjtése és aztán be is húzódnak a kufliüregükbe.

A kuflik kalandja Brumival már tavasszal történik, így a kuflik is jobban hozzák a formájukat, és az apró kis vicces szereplőcskékből is többet találhatunk. Mozgalmasabbra, viccesebbre sikerült, mint az első mese. Továbbra is szeretem a kuflikat. :)

9/10

Gimesi Dóra: Csomótündér

"Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető-tündérek. De Csomótündér csak egyetlen egy volt."

Öt szívmelengető mese van ebben a könyvben. Elsőként Csomótündérrel ismerkedhetünk meg, akinek az a dolga, hogy az egymásnak rendelt királylányok és királyfiak cipőfűzőjét összecsomózza és nincs olyan varázslat, amelyekkel ezek a csomók kibogozhatóak lennének. A Csomótündér azonban már öreg, szemüvege legalább 38 dioptriás, és bármennyire is jóságos, egyszer elkövetett egy hibát. Nem a megfelelő fűzőket csomózta össze. De nem is lenne tündér, ha nem tudná a leglehetetlenebb helyzeteket is megoldani, így izgalomra semmi ok, a mese végére minden szép és jó lesz. Vicces, bájos, elragadó történet.

Olvashatunk még két tízemeletes óriás szerelméről, az elálló fülű királyfiról, megtudhatjuk hogyan működnek a tündér-postahivatalok, hol tárolják a szerelmi vallomásokat, a becézéseket, a szívmelengető bókokat. Megbizonyosodhatunk arról, hogy a legreménytelenebb tündér-postáskisasszony számára is tartogathat meglepetéseket az élet és meghatódhatunk a szerelem hatalmasságán és erején, amikor a tündérlány és az emberfiú legyőzik a korlátokat és akadályokat.

Egytől egyig nagyon pihe-puha, jóságos mesék, gyönyörű illusztrációkkal. Nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem mindenkinek.

10/10

Versek, mesék

Babucs Éva: Gondri nyomoz

Gondri egy kiskutya, akinek egy óvodás kislány, Lili a gazdája. Nem olvastam az előző részeket, így nem tudok azokhoz viszonyítani. A történet végtelenül egyszerű, eltűnt egy fehér szőrű perzsamacska, aki Gondri barátja. A kutyus elhatározza, hogy megkeresi Hercegnőt. 

A történetben feltűnik még egy papagáj, aki énekelni tanít két varjút, majd egy hörcsögcsalád, akik azt is tudják, hol van a cica. A város szélén tanyázó cirkuszban kell szerintük keresni. Így is volt, pitty-putty megtalálták a cicát és még sok más állatot is. Az illusztrációk aranyosak voltak, de a történet nem nyűgözött le, talán némi izgalom, humor, vagy még valami extra cukiság hiányzott belőle. 

6/10

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

Dániel Andrásnak sikerült elérnie, hogy ismét kedvencet találtam. Már a címe is! Azt hittem egyébként, hogy Imikém az egy unokát takar, erre kiderül, hogy egy bádognyúl, aki Kicsibácsival és Kicsinénivel egy dióban lakik, bár neki még egy külön kalitkája is van, ahol imád üldögélni. A diót időnként felkapja a szél, és hol itt teszi le, hol ott. Lehet, hogy a sivatagban, de az is lehet, hogy a tenger közepén.

Kicsibácsi és Kicsinéni azonban cseppet sem stresszel emiatt, megvan a maguk jól kialakított élete. Kicsibácsi néha feltalál valamit, néha gombócevésben akar rekordot dönteni, vagy éppen elmélkedik nagyon fontos dolgokon. Kicsinéni pedig igazán jó partner ebben, ha kell megfőzi a rengeteg gombócot, meghallgatja Kicsibácsit, moziba megy vele, de az is előfordul, hogy külön kalandokra indul. Imikém pedig csuda jó fej, éppen annyira imádtam, ahogyan Kicsinénit és Kicsibácsit.

10/10

Lackfi János: Robban az iskola

A könyv elejét nagyon élveztem, jókat mosolyogtam, az iskolás témák igazán bejöttek. Az anyák napi és apák napi versek is tetszettek, volt köztük átlagosabb és volt kiemelkedőbb.

Egy-két vers azonban nálam kiverte a biztosítékot. Megmutattam Zsófinak és Bencének, ők nem akadtak ki rajtuk, és mindkettejüknek megvolt a maga elmélete a versek miértjéről és magyarázatáról. Hogy miért is ír Lackfi János egy ilyen verset.

Konkrétan a Pancsolók című versre gondolok. ;) Volt még egy másik, de az csak enyhén sokkolt. :) A drogos verset pedig nem is tudom hány éves kortól értik meg a gyerekek, de az biztos, hogy ez a kötet már nagyobbacska gyerekeknek ajánlatos. Az illusztrációkat kedveltem.

8/10

 Kertész Erzsi: Állat KávéZoo

Antika és Lopez, a két antilop, KávéZoo-t nyit a dzsungel szélén. Már az ötlet sem mindennapi és a könyv sem az. Nagyon jól szórakoztam végig a történeten, szerettem a változatos vendégsereget és a könyv remek humorérzékét.

Az állatok viselkedésének bemutatása nagyszerű volt, a homoktortába bujdosó struccok, a büszke oroszlánok, a gyönyörű kolibri, a magának való orrszarvú és az őrült majmok mind hozták az igazi viselkedésükre jellemző jegyeket. A vegetáriánussá vált tigris volt a csúcs, no és a végén a fagylaltos tégelyekben fetrengő pingvinek is nagyon tetszettek.

Azt gondolom, hogy Titusz lassan 11 évesen már értékelné a poénokat, de egy kisebb gyerek talán csak a felét értené meg. De még így is nagyon jól szórakozna. Én mindenesetre szerettem. Az illusztrációk meseszépek voltak.

9/10

Kertész Erzsi: Nem mese

Nemet mondani tudni kell! Ja, az könnyű? Néha igen! Néha nagyon nem. És amúgy is, nem csak egyféle nem van. Hallottatok már például a cincogó nemről? Vagy a lerepül a hajad nemről? Esetleg a kerek perec nemről? Hát a köszönöm, nemről? Ezekről, és még sok-sok féle nemről szól Kertész Erzsi író-pszichológus új könyve, na és persze arról, hogy merjünk nemet mondani. A Kasza Julianna által illusztrált mesekönyv a 2015-ös Arany­vac­kor gyerekkönyves pályázaton elnyerte a zsűri 2. díját és a Pagony különdíját.

Gondoltátok volna, hogy annyiféle NEM van, hogy egy kezünkön meg sem tudjuk számolni? De lehet, hogy még kettőn sem. Ez a könyv visszahúzódó, határozatlan gyerekeknek kíván segíteni a NEM kimondásában, a nehéz helyzetek kezelésében egy ötletes, vicces történeten keresztül.

Ádám a csendes, bizonytalan kisfiú NEM nagyon mond NEM-et senkinek, sem a szomszéd néninek, aki mindig egy nagy tányér túrós sütivel várja, pedig Ádám NEM is szereti a túrós sütit, sem a fiúknak az osztályból. Ha kötekednek, molesztálják, inkább magába húzódik, odébb vonul, de NEM tud határozottan kiállni magáért. 

Egyik este egy belekényszerített túrós süti lakoma után rémálmai lettek, kicsúszik száján álmában egy NEM, ami a kinti világban egy vicces, ufószerű figurává alakul.  Nagyon örül, hogy kiszabadult és az a feladata, hogy megtanítsa Ádámot NEMet mondani. Először csak mesél, aztán gyakoroltat, majd vizsgáztat. Bizony, Ádámnak le kell tennie a NEM kimondó vizsgát. 

Először csak a cincogó nemek sikerülnek, pedig Ádámnak nagyon tetszik a lerepül a  hajad nem, de azt képtelen kimondani még. Sikerült első nap még egy gyáva nyúl nem is, de az nem igazán szép látvány, ezért inkább kerek perec nemet mondana, mégha kicsit az sós is. 

Pár nap alatt megismeri sok nemet, a nagyon sajnálom, de nemet, a köszönöm, nemet, a konok és durcás nemet, a pillangós nemet és a vizsga közeledtével felfedez egy gyengébbek kedvéért nemet. 

Nagyon jól vezet rá egy bizonytalan, határozatlan gyereket a könyv arra, hogyan próbáljon meg kiállni magáért, hogyan mondjon egyszerűen nemet, hiszen attól rosszabb biztos nem történhet, mint ha nem mond semmit. Na jó, lehet valaki megsértődik, de akkor gyorsan ki lehet egy másik nemmel egészíteni, és mindjárt más is lesz a helyzet. 

Nagyon határozott, erős egyéniséggel rendelkező, dacos gyerekek szülei jól dugják el a gyerek elől a könyvet, de amikor a legnagyobb kincsük nyugovóra tért, szedjék elő, olvassák el és gyakorolják a nemeket, mert másnap még szükségük lehet rá. 

Szülőknek és nagymamáknak is ajánlatos, én magam is ismerek olyan nagyit, akinek szívesen a kezébe nyomnám egy kis tanulmányozás és továbbképzés céljából. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy az unokáknak nem tud nemet mondani, hanem másnak sem.  Jó, bevallom, nekem is jót tett, de még párszor el kell olvasnom, mert én felnőttként már lassabban tanulok.

Nagyon hasznos könyvnek tartom, ami mindamellett kedves és aranyos történetet foglal magába, a gyerekeket mese közben tanítja meg a határozott, céltudatos fellépésre, ugyanúgy lehet velük gyakorolni, mint a könyvbeli Ádámmal gyakorolt kis NEM barátja. 

Az illusztrációk ötletgazdagok és humorosak, tetszetős egészet alkotnak a könyv tartalmával. 

10/10

Bea

Molnár T. Eszter: Stand up!

Egy majdnem normális család

Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. 

Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.

Bakos Virág naplóját olvashatjuk, aki mindjárt 15 éves, egy háromgyerekes csonka család középső gyereke, anyukájuk más sok éve meghalt, édesapjuk egyedül neveli őket, bár még nem lábalt ki igazán a szomorúságból, életét sikertelenség kíséri stand-uposként, de apaként sem jeleskedik. A nővére segédkezik neki a gyerekek ellátásában és a család működtetésében, de néha ő is igazán sok, nem mindig úgy segít, ahogy kellene.

Eleinte Virág mindennapi életében rendben van minden, barátnője van, akivel megoszthatja gondjait, titkait és jól elvannak, de aztán elromlanak a dolgok. A nővérének nem úgy sikerül az érettségije, ahogyan kellene, rossz társaságba csöppen, az öccse verekedésbe keveredik, az apja szobájában egyre több borosüveget talál reggelente, és két fiú is máshogy kezd viselkedni vele, mint ahogyan addig. A nagynénje pedig mindenáron össze akarja boronálni templomba járó barátnőjét az apjával.

Gond van bőven, mégis nagyon élveztem Virág naplóját. Nagyon sok mai, fiatalokat érintő problémát felvonultat a könyv, kezdve a csonka családtól, az anya nélküli mindennapok nehézségéig, a kiközösítéstől a szerelemig, a barátságtól a melegség jelenségéig. Virág igazán magával sincs kibékülve, ezért éli meg annyira tragikusan a problémákat, de derekasan és tiszteletre méltóan megküzd minden egyes felmerült gubanccal, segít a nővérének, az öccsének, és az apját is sikerül bevonnia a problémák megoldásába. És éppen ezért, mert mindenkinek annyi problémája van, a sajátjához nem nagyon tud segítséget kérni senkitől, mert apja is el van foglalva a maga és élete sikertelenségével. Egyedül Berci, a Franciaországból édesapjához költözött osztálytársa és Dani figyelmére számíthat. Dani részéről ez egy kicsit másfajta figyelem, meglepő és kicsit érthetetlen Virág számára, de azért benne is nyiladoznak bizonyos érzések. 

A történet végére már-már igazi családként kezdenek működni, és Virág is tisztázni tudja magában, hogy mi a fontos, mit áldozzon fel miért és mi a legjobb neki. 

Tetszett, hogy nincs benne túldramatizálva semmi, nincsenek végletek, csak egy átlagos, hétköznapi, mégis különleges, kedves történet. Persze a nyomozással kapcsolatos akció, a valóságban nem tudom mennyire állja meg a helyét, de a mai fiatalok (is) azt hiszem bármire képesek. Még arra is, hogy lebuktassanak egy bűnbandát, pláne ha a nővérüket menthetik meg ezzel. :)

Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni. 

10/10

Bea

Meseválogatás

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn könyve csupa napfény és derű: az Alma utca 22-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után, szelidítenek macskát és fagyiznak.

Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.

Nagyon kedves volt számomra ez a kis könyv, több emléket is felidézett bennem. A társasházi élményeimet, ahol már fiatal anyukaként történt velem a dolog, amikoris mondtam a játszótéren tébláboló gyerekeimnek, hogy most már menjünk fel (haza), hogy igyanak-egyenek valamit, ám amikor a lépcsőház ajtót kinyitottam, az én kettőmön kívül még hat másik gyerek masírozott utánunk felfelé, csendben, a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn, egy kis evésre ivásra. Így hát mit volt mit tenni, megitattam őket málnaszörppel, kaptak egy-egy lekváros kenyeret, és miután az enyémeket lefektettem egy kis délutáni szunyókálásra, a többiek egy "csókolom" után lenyargaltak a lépcsőn, és még egy jó ideig hallottam a játszótéri vidám kiáltozásaikat. Éhesek, szomjasak már nem voltak...:D

Gyerekkoromból pedig azt, hogy nekünk az öccsémmel is volt egy Gazsi nénink, akit ijedtükben neveztünk el így, talán mert a kertjükből átlógó gyümölcsfát dézsmáltuk, amikor - azt hiszem - a tesóm elkiáltotta magát: Vigyázz, jön Gazsi néni!! Természetesen a férje volt Gazsi bácsi, de az adrenalinnal fűtött helyzetben ez jutott a kisöcsém eszébe, és ez a név aztán rajta is maradt. Legalábbis kettőnk között így neveztük. :)

Az Alma utca 22-ben is laknak nagyon édes, leleményes, találékony gyerekek, akiket Misi szemén keresztül ismerhetünk meg. Nagyon tetszett mindenki egytől-egyig, Misi családja, a bohókás nagyival és az egymással időnként vitatkozó szülőkkel, Elek bácsi és kutyája Lajos, különösen az, hogyan lett a kutya neve Lajos :D, és Lajos másik élete is szívet melengető volt. A Csúnya néni és a liften leadott uzsonna idézte fel bennem a fenti emlékeket, mosolyogtam rajta sokat. Kedves, aranyos, bájos könyv volt, az illusztrációk is kedvemre valók voltak.

10/10

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész

Minden gyerek szereti a mesét, az állatokat, és kíváncsi, ha hangszert lát: milyen a hangja, hogyan lehet megszólaltatni, miből készült, és egyáltalán mihez lehet kezdeni vele. Így volt ezzel valaha Gáll Viktória Emese is, aki a Ringató-mesék első kötetében a különböző muzsikusokat és kedvenc népi hangszereiket mutatja be kiskutyájának, Borsinak, tizenkét magával ragadó történettel.

A könyvhöz CD is tartozik, amelyen megszólalnak az egyes mesék hangszerei, ismert és kevésbé ismert népdalok csendülnek fel, melyek kottája a történetek végén megtalálható.

Sajnos én a CD-t nem hoztam magammal a könyvtárból, mert nem olvastam el figyelmesen a fülszöveget, hogy az is tartozik hozzá. Biztos érdekes és nagyszerű lett volna ezeket a hangszereket meghallgatni, de talán majd bepótolom.

A könyv viszont igen újszerű és érdekes megközelítése volt a hangszerek bemutatásának, egy kis tacskó fülein és napjain keresztül. Édes volt Borsi a kutyus, és nagyon tetszett, hogy ennyire érdeklődő és zeneszerető kis jószág, mindent hangszert meg akart ismerni, és szívesen járt a gazdival  a barátaihoz a közös zenélésekre, sőt egyszer még egy táncházban is részt vett. No nem a táncot ropta, de egy hegedűtokban meghúzódva csillogó szemmel figyelte a táncosokat, és hallgatta a már jól ismert zenéket. A könyv illusztrációi is éppen annyira finomak és harmonikusak voltak, mint a történet.

9/10

Berg Judit: Lengemesék/Ősz a nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készítenük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)

8/10

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keresett!

Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek.

Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyrel. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.

Nálam most ez a könyv Dániel András Leg-legje. Tudom, már a kufliktól is odáig voltam, Smorc Angéla is tetszett, de ez a könyv, egyszerűen FANTASZTIKUS!!!  Annyira őrült az egész, annyira össze-vissza, de mégis annyira egyben van!! A szerző volt az illusztrátor is, nekem nagyon tetszenek Dániel András rajzai, a firkálásai is, a legjobb ötlet volt, hogy ő maga illusztrálta a könyvet, amibe bement egy óriás.

"Ez itt egy könyv. Bár ezt talán nem kell külön mondanom. Látszik rajta. Nem majonézes tubus, nem is kávédaráló vagy gumimatrac: könyv. Ahol most vagyunk, az a legeleje."

Ahogyan már abból is viccet csinál, hogyan rajzoljon falábat egy óriásnak, sőt, pár oldalon keresztül hagyja egy lábon kóricálni, igazán bátor és nagyszerű próbálkozás arra, hogy az olvasóknak, történetesen leginkább a gyerekeknek megmutassa, hogy nincs abban semmi különleges, hogy valakinek nincs meg egy lába. Egyszerűen rajzolunk neki egy falábat és kész! Őrületes volt, ahogyan bemutatta nekünk Ozit, a muszklivilágbajnokot, aki egymagában harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit megeszik csupáncsak reggelire. :D Aztán jöttek a libák, hát azoktól kész voltam, majd a Pamela üggyel ezt is fokozni tudta!! A Piroska nénikkel, a favalán versekkel, sok-sok pontot feltett még nekem az I-re! :D

Régen nevettem már ennyit és szórakoztam ilyen jól, nagyon egyedülálló, nagyon őrült, nagyon szórakoztató könyv.

10/10

Bea

Meseválogatás

Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?

10 versikét tartalmaz ez a keménylapos, kicsi gyerekeknek szóló lapozgatós könyvecske. Mi már mindannyian kinőttünk belőle, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeim nagyon élvezték volna kétéves koruk környékén és még utána is egy jó ideig. A versek kedvesek, bájosak, engem személy szerint nosztalgikus hangulatba hoztak, visszarepítettek kisgyermekes anya időszakomba, amikor a gyerekek számára megunhatatlan volt egy-egy kedvenccé vált mondókás könyv, és azt vettem észre, hogy a boltban sorban állás közben is azt mormolom a fejemben.:D 

Az illusztrációk nagyon szépek, aranyosak, igényesek, néhol vicces. 

10/10

Winkler Róbert: Márton és Micike/Az autószerelő műhelyben

Márton kisfiú, Micike pedig egy vörös, rókához hasonló kiskutya, aki elszökik Mártontól. Miközben keresgéli egy autószerelő műhelybe téved, ahol az autó alatt szerelő Pista bácsi befogja autót szerelni, szerszámokat adogatni, majd lehívja magához az aknába,  ott Márton az autó alsó részét ismerheti meg.  Utána együtt keresték tovább Micikét, miközben először a gumiműhelybe, majd a fényezőműhelybe is betértek, a végén pedig természetesen Micike is előkerült. Először nem tetszett, mert mégiscsak lányból vagyok. De aztán elképzeltem, hogy Bence vagy Titusz kisfiúként milyen élvezettel böngészgette volna a műhelyben található szerszámokat, kérdezgette volna tőlem, hogy mi az a villáskulcs, a franciakulcs, a multiméter, a krokodilemelő és társai, majd megnyugodva vették volna tudomásul, hogy Micikével is minden rendben, aki úgy néz ki, mint egy kisróka, csak a farka más, ilyen kunkori. :)

8/10

Star Wars - Menekülés Darth Vader elől

Az olvasás galaxisa olyan sorozat, amely a legfiatalabbak fejlődését segíti, az ismert karakterek és kedvelt történetek segítségével.  Ez a rész 1. szintű, kezdő olvasóknak ajánlott, egyszerű szöveggel. Először jót mosolyogtunk, amikor megláttuk a könyvet, mert a borítója alapján jegyeztük elő a könyvtárban, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen ez egy Star Wars képeskönyvecske, egy oldalon egy rövid, egyszerű mondattal. De azért jó volt végiglapozni, nézegetni és a végére megállapítottam, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, mert akik éppen most tanulnak olvasni, esetleg még a Star Warst is szeretik, remek gyakorlási lehetőség és igazi sikerélményekkel kecsegtet, mert hiszen mégiscsak elolvastak egy könyvet.

10/10

Miklya Zsolt: Végtelen sál/Gyerekversek

Voltak versek, amelyek nagyon tetszettek, és voltak, amik nem annyira. Némelyiken elgondolkodtam, hogy ezt egy gyerek érti-e. Arra is rájöttem, hogy jobban szeretem a rímelő verseket. A szerző megverselt mindent, a rendetlenséget, a költözködést, játékot, iskolát, begipszelt kezet, gombot, nagyit, utazást, időt, mesét álmokat. Több kedvencem is van, az Anyu két keréken, a Csálémese, amiben betűcsipkét horgol nagyi és a Gombolós mese, amiben egy kis gomb sorsa a tét. Az illusztrációk érdekesek, eredetiek voltak, nagyon tetszett ez a stílus. Egynémelyiket a szobám falán is el tudom képzelni.

8/10

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Szóval van ez az anyuka, Mátrainé Smorc Angéla, aki nem akar legóba lépni, ezért megkéri kisfiát, Lalát, azaz Mátrai Lajost, hogy rakjon rendet a szobájában. De ez a Lala nem csinált rendet, ezért Smorc Angéla Mátrai Antalt, az apát kérte meg, hogy csináljon már valamit a gyerekkel. De az apa meccset nézett, ezért nem ért rá. Eddig ugye még ismerős is lehet a történet. Innentől ez a remek láncmese azonban nem várt módon folytatódik. A tizenegyest rúgó csodacsatárnak frissen sült pocokhal kell vacsorára, csak akkor hajlandó berúgni a gólt. Megindul a lánc a pocokhalért és mulatságosabbnál mulatságosabb alakok következnek, vicces kérésekkel és még viccesebb nevekkel, mint Szőrtüsző  Szódaszifonszon, Nyákolló Kapitány és III. Tüdőcsőr király. Járhatunk Ebihal Hivatalban, Tintamintaboltban és Norvég Királyi Tintafúrótoronyban. 

Első olvasásra annyira meghökkentett ez a mese, hogy szinte nem is tudtam, hogy tetszik-e vagy sem. Másnap ismét elolvastam és most már tudom, hogy határozottan őrült, vicces mese volt. Nem csak nekem tetszett, hanem a fiúknak is, ami azért lényeges. :)

Hogy elrakta-e Lala, azaz Mátrai Lajos a legót? Tippeljetek! :)

10/10

Bea

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!

A kuflik visszatérnek! Vagyis mi térünk vissza az elhagyatott rétre,. ami nem is olyan elhagyatott, hiszen a hét kufli mellett rengeteg érdekes lakója van: többek közt beszélő varázsgombák, lókutya és pár mezei sügér. Most ráadásul ünnepelnek: Titusz születésnapját egy egészen  különleges ajándékkal, meg a szilvesztert. Igen, és ebben az sem zavarja őket, hogy történetesen nyár van. Hatalmas jelmezes mulatságot csapnak zenekarral, tánccal, lampionokkal. A vicces, házilag barkácsolt jelmezek versenyén kiderül, hogy elég nagy divat kuflinak lenni.

Szerintünk is mindenki legyen kufli, legalább egy kis ideig, mert kuflinak lenni a legjobb dolog a világon!

Hogy kik a kuflik?

"Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.

Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az.

Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova..."

Én is kufli akarok lenni! Elhagyatott réten, jóleső semmittevésben, várni, hogy történjen valami. Például érkezzen egy meghívó egy szilveszteri jelmezbálra. A nyár közepén! Nincs ezzel semmi baj, a kuflik örülnek, nem számít, hogy nyár van, fő, hogy meghívták őket.  Nosza gyorsan ki kell találni, hogy ki minek öltözzön a jelmezbálba. A kuflik nagyon találékonyak, a kacatok közül nagyon ötletes jelmezeknek való dolgok kerülnek elő. 

Utólag láttam, hogy nem ez az első része a kuflik sorozatnak, de szerintem lényegtelen, majd elolvasom a többit is. Beleszerettem a kuflikba! Titusz is.  Hiszen van egy Titusz kufli is. :D Bájosak, mégha egynémelyik behemót is kicsit,  viccesek, nem törődnek az elvárásokkal, csak élnek boldogan. Az agyalásaikat külön imádtam.

A jelmezbál jól sikerült, a kuflik hazatérnek az Elhagyott rétre és máris jön a következő kaland, amikor is kiderül, hogy aznap van Titusz születésnapja.  Máris törni kezdik a fejüket és  teljesen természetes, mégis mókás dolgok jutnak az eszükbe. Aztán találnak valamit, ami tökéletes ajándék Titusznak, és még egy vadrépatortát is sütnek hozzá. Később csak heverésznek a fűben. Imádom őket egytől egyik, Tituszt, Bélabát, Valért, Pofánkát, Zödönt, Hildát és Fityircet. 

A Szerintem mindenki legyen kufli, két történetet tartalmaz, a címadót és az "Egy zacskó izé Titusznak" címűt. Fantasztikus kis könyv, és az összes többi is, amelyek már itt várakoznak szintén elolvasásra. E könyvek nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy az én kis saját Tituszom, már az összeset elolvasta, méghozzá egymás után, egy napon belül. Ez igazi elismerés, mert nem kell ugyan noszogatni az olvasásra általában, de azért ritkán látok tőle ilyet, hogy egyiket le, másikat fel. Szerintem ő is szívesen lenne  kufli és erre minden esélye meg is van, hiszen imád lustálkodni, elmélkedni, jelmezbálba menni és legfőképpen kacatokat gyűjtögetni.

A könyv nagyon tetszett, mind tartalmilag, mind az illusztrációi, amelyeket maga a szerző készített. Szerintem mindenki legyen kufli  nem gond, hogy nem az első részt olvastam el először, így is nagyon kedves barátaim lettek ezek a nem is kifli, nem is kukac lények. Hamarosan jövök a következő résszel. :)

A könyvet köszönöm a  Pagony Kiadónak!

10/10

Bea

A Hónap Könyve(i) decemberben

2015 utolsó Hónap(jának) Könyvei 2016-ban! 

Sokat gondolkodtunk Anyával, hogy csináljunk-e évi összefoglalót, de arra jutottunk, hogy  a Hónap Könvye(i) rovatban végül is mindig kiválasztottuk a hónap legjobbjait, és azokból nem tudnánk külön kiemelni csak párat, mert mindet nagyon szerettük.

Bár novemberben is elcsúsztunk egy kicsit, mert nem sikerült mind a kettőnknek elolvasnunk  a hónap könyvének választott könyveket. De ezt idén úgyis bepótoljuk majd, mert addig úgysem nyugszik egyikünk se, míg a másikunk el nem olvassa azokat a könyveket, amiket mi szeretnénk, hogy elolvasson. Igazából addig zaklatjuk majd egymást ezekkel az olvasnivalókkal, míg végül egyikünknek elege nem lesz belőle, és a béke meg a nyugalom érdekében elolvassa a zaklatás tárgyát, aztán majd a fejére csap, hogy "azta, ez egy nagyon jó könyv volt miért vártam vele ennyit?", a másikunk meg azt mondja majd, hogy látod én megmondtam! :)

Na de akkor lássuk 2015 december legjobb könyveit:

Sara Crowe: Campari reggelire

Ez a könyv már szeptemberben említésre került, mint hónap könyve, de akkor még én nem olvastam el. Most pótoltam, és meg kell mondanom, hogy nem tudom miért vártam vele idáig. Nagyon angol, nagyon bájos, nagyon kedves, nagyon angol humorral, nagyon angol szereplőkkel. Amiért különösen tetszett még az az, hogy az írás volt az egyik központi téma, volt íróklub,  naplórészletek, irodalmi pályázat, szóval igazán dorbézolhattam a nekem való témákban, stílusban. Igazi, nekem/nekünk való könyv volt!! - Bea

Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Ennek a könyvnek az elolvasását minél előbb be fogom hajtani Anyán, mert ez olyan fajta könyv volt, amit tudom, hogy mindketten nagyon szeretünk. 

Én pedig azt hiszem, hogy minél előbb el fogom olvasni Lucinda Riley többi könyvét is. - Zsófi

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái

Az erről a könyvről írt értékelésem bekerült a moly.hu decemberi Merítésébe is, aminek nagyon örültem, mert tényleg egy fantasztikus könyv volt, ami megérdemli, hogy minél több ifjú és már tapasztalt kalandorhoz eljusson. Az utóbbi időben egyébként nagyon rákaptam az ifjúsági könyvekre, ez biztos Anyától ragadt rám, mert ő mindig is rájuk volt/van kattanva. :) A könyv egyébként most esik át egy igen kritikus tízéves tesztelésén is, és eddig ő is nagyon szereti, úgyhogy együtt átbeszélhetjük a kedvenc részeinket is. :) - Zsófi

M.Kiss Csaba: Czeizel Endre - Két életem, egy halálom

Fantasztikus életrajzi könyv. Czeizel Endre géniuszsága, önbizalma, kalandos élete teljesen magával ragadott. A betegségével szembeni harca, velünk, olvasókkal szembeni őszintesége nagyon tiszteletreméltó volt. Élete küzdelmes, kalandos, értékekkel teli, igazi példakép számomra. - Bea

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Ez a könyv volt december váratlan gyöngyszeme. Annyira szép, annyira különös, annyira szeretetteli. A végén pedig gondolkodhatunk, hogy ki az áldozat és ki a hős tulajdonképpen egy háborúban. Azt is megtudhatjuk, hogy a zene csodákra képes. - Bea

Bökös Borbála: Szmirkó

Abszolút kedvenc lett ez a gyönyörűséges könyv. Mind belsőleg, mind külsőleg elvarázsolt, a szereplők fantasztikusak és imádnivalóak (no azért nem mindenki). Tele van kalanddal és varázslattal, hősies tettekkel, igazi tündérmese. - Bea 

Tan Twang Eng: Esőcsináló

Ez a regény egy egzotikus, nagyon távoli helyre, Malajziába repített el. A 2. világháború rémségeivel és ellentmondásaival, a hétköznapi maláj emberek életével és két nagyon különleges férfi kapcsolatával szembesülhettem. A szerző elragadó írásmódjának köszönhetően, azóta is sokszor eszembe jutott ez a történet, annyire magam elé tudtam képzelni a könyv képi világát, mintha én magam is Malajziában, Pinangon lettem volna. - Bea

Maros András: Kávéházi pillanatok

Semmiképpen sem hagyhatom ki a legjobb könyvek közül, hiszen annyira élveztem és jól szórakoztam olvasása közben. Imádtam az illusztrációkat és a rövid, néha gondolkodtató, néha nevettető történeteket. - Bea

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Ez a könyv úgy került bele a Hónap Könyve(i) válogatásba, mint nemrégiben A Marsi. Zsófinak nem tetszett, nekem pedig nagyon. Az ötödik hullámmal is így jártunk. Zsófi még most olvassa, de már idáig is elég sok - túl sok - hangot adott nemtetszésének. Jókat vitatkozunk, olykor-olykor kicsit összeveszünk rajta. :) Erről majd később ő is ír egy bejegyzést, vagy esetleg közösen kielemezzük, azaz lefolytatunk egy nyílt vitát.:) Már csak ezért is itt a helye ennek a könyvnek. - Bea