A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Els Beerten. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Els Beerten. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 9., szombat

A Hónap Könyve(i) decemberben

2015 utolsó Hónap(jának) Könyvei 2016-ban! 
Sokat gondolkodtunk Anyával, hogy csináljunk-e évi összefoglalót, de arra jutottunk, hogy  a Hónap Könvye(i) rovatban végül is mindig kiválasztottuk a hónap legjobbjait, és azokból nem tudnánk külön kiemelni csak párat, mert mindet nagyon szerettük.
Bár novemberben is elcsúsztunk egy kicsit, mert nem sikerült mind a kettőnknek elolvasnunk  a hónap könyvének választott könyveket. De ezt idén úgyis bepótoljuk majd, mert addig úgysem nyugszik egyikünk se, míg a másikunk el nem olvassa azokat a könyveket, amiket mi szeretnénk, hogy elolvasson. Igazából addig zaklatjuk majd egymást ezekkel az olvasnivalókkal, míg végül egyikünknek elege nem lesz belőle, és a béke meg a nyugalom érdekében elolvassa a zaklatás tárgyát, aztán majd a fejére csap, hogy "azta, ez egy nagyon jó könyv volt miért vártam vele ennyit?", a másikunk meg azt mondja majd, hogy látod én megmondtam! :)

Na de akkor lássuk 2015 december legjobb könyveit:

Ez a könyv már szeptemberben említésre került, mint hónap könyve, de akkor még én nem olvastam el. Most pótoltam, és meg kell mondanom, hogy nem tudom miért vártam vele idáig. Nagyon angol, nagyon bájos, nagyon kedves, nagyon angol humorral, nagyon angol szereplőkkel. Amiért különösen tetszett még az az, hogy az írás volt az egyik központi téma, volt íróklub,  naplórészletek, irodalmi pályázat, szóval igazán dorbézolhattam a nekem való témákban, stílusban. Igazi, nekem/nekünk való könyv volt!! - Bea

Ennek a könyvnek az elolvasását minél előbb be fogom hajtani Anyán, mert ez olyan fajta könyv volt, amit tudom, hogy mindketten nagyon szeretünk. 
Én pedig azt hiszem, hogy minél előbb el fogom olvasni Lucinda Riley többi könyvét is. - Zsófi

Az erről a könyvről írt értékelésem bekerült a moly.hu decemberi Merítésébe is, aminek nagyon örültem, mert tényleg egy fantasztikus könyv volt, ami megérdemli, hogy minél több ifjú és már tapasztalt kalandorhoz eljusson. Az utóbbi időben egyébként nagyon rákaptam az ifjúsági könyvekre, ez biztos Anyától ragadt rám, mert ő mindig is rájuk volt/van kattanva. :) A könyv egyébként most esik át egy igen kritikus tízéves tesztelésén is, és eddig ő is nagyon szereti, úgyhogy együtt átbeszélhetjük a kedvenc részeinket is. :) - Zsófi

Fantasztikus életrajzi könyv. Czeizel Endre géniuszsága, önbizalma, kalandos élete teljesen magával ragadott. A betegségével szembeni harca, velünk, olvasókkal szembeni őszintesége nagyon tiszteletreméltó volt. Élete küzdelmes, kalandos, értékekkel teli, igazi példakép számomra. - Bea

Ez a könyv volt december váratlan gyöngyszeme. Annyira szép, annyira különös, annyira szeretetteli. A végén pedig gondolkodhatunk, hogy ki az áldozat és ki a hős tulajdonképpen egy háborúban. Azt is megtudhatjuk, hogy a zene csodákra képes. - Bea

Abszolút kedvenc lett ez a gyönyörűséges könyv. Mind belsőleg, mind külsőleg elvarázsolt, a szereplők fantasztikusak és imádnivalóak (no azért nem mindenki). Tele van kalanddal és varázslattal, hősies tettekkel, igazi tündérmese. - Bea 

Ez a regény egy egzotikus, nagyon távoli helyre, Malajziába repített el. A 2. világháború rémségeivel és ellentmondásaival, a hétköznapi maláj emberek életével és két nagyon különleges férfi kapcsolatával szembesülhettem. A szerző elragadó írásmódjának köszönhetően, azóta is sokszor eszembe jutott ez a történet, annyire magam elé tudtam képzelni a könyv képi világát, mintha én magam is Malajziában, Pinangon lettem volna. - Bea

Semmiképpen sem hagyhatom ki a legjobb könyvek közül, hiszen annyira élveztem és jól szórakoztam olvasása közben. Imádtam az illusztrációkat és a rövid, néha gondolkodtató, néha nevettető történeteket. - Bea

Ez a könyv úgy került bele a Hónap Könyve(i) válogatásba, mint nemrégiben A Marsi. Zsófinak nem tetszett, nekem pedig nagyon. Az ötödik hullámmal is így jártunk. Zsófi még most olvassa, de már idáig is elég sok - túl sok - hangot adott nemtetszésének. Jókat vitatkozunk, olykor-olykor kicsit összeveszünk rajta. :) Erről majd később ő is ír egy bejegyzést, vagy esetleg közösen kielemezzük, azaz lefolytatunk egy nyílt vitát.:) Már csak ezért is itt a helye ennek a könyvnek. - Bea

2015. december 10., csütörtök

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

A fiatal Jeff arról álmodozik, hogy hős lesz. Renée-t, a húgát nem érdeklik a hősök. Ő szerelmes Wardba, Jeff barátjába - és varázslatos szaxofonjátékába. Remi, az öccsük még csak tízéves.

1943-at írunk. A háború kellős közepén járunk. Belgiumot megszállták a nácik.

Amikor a Harmadik Birodalom iszonyatos veszteségeket szenved a keleti fronton, Ward tanára felszólítja diákjait: jelentkezzenek katonának a németek oldalán. Úgy véli, a bolsevizmus jóval nagyobb veszélyt jelent Flandriára, mint Hitler.

Ward hisz neki. Talán hős lesz belőle. A nemzetért és a hazájáért. Egy jobb világért. 
Renée képtelen elfogadni a fiú döntését. Jef viszont szívesen csatlakozna - az apjuk tilalma ellenére. És ekkor mindannyiuk életét örökre megváltoztatja valami.

Amikor a kezembe vettem ezt  a könyvet, akkor még nem tudtam, amit most már igen. Egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Tele volt érzelmekkel, szeretnivaló szereplőkkel, fájdalmas eseményekkel, zenével, egy titokkal és a legfőbb rosszal, a háborúval. Mégis gyönyörű történet volt. 
Nemcsak a történet volt nagyon különleges, hanem a könyv felépítése is. Váltakozott pár idősík, de csak pár évre kell itt gondolnunk, váltakoztak a szereplők, akik szemszögéből láttuk a dolgot. Ami pedig mindannyiuk életét örökre megváltoztatta, az a könyv legvégén derült ki. 
Addig csak az odavezető utat láttuk, az események láncolatát. Azt, hogy mi volt előtte, és mi volt utána. Nem nyerhettünk megnyugvást, mert végig ott volt valaminek az árnyéka, ami rányomta bélyegét mindannyiuk életére, és szerettük volna, ha nem úgy van, ha nincs semmiféle árnyék, ezért reménykedve olvasunk tovább.

A történet középpontja számomra Remi volt. Akit mindenki csak öcskösnek szólít, aki tud tíz ujjal fütyülni, aki Gust szerint egy csodagyerek, aki úgy hiszi csodák vannak, aki gyönyörűen fújja a trombitát, aki mindig csak kérdez, akinek legnagyobb büszkesége az ajándék férfibicikli és aki csak az események végén kap hosszúnadrágot. 
Az ő bátyja Jef, aki hős..., de mégsem akar az lenni, aki színészkedik, hogy nem tud felkelni, aki keményen dolgozik a bányában, és nem mindig szeret Remi kérdéseire válaszolni és akinek legjobb barátja Ward volt. 
A nővére Renée, aki szintén tehetséges zenész, aki szerelmes volt Wardba, aki nem tudta otthon marasztalni a szerelmét, és aki menyasszony lesz. 
A családjuk igazi, összetartó család, egymás iránti szeretetük hatalmas, de sosem mondanak semmit Reminek.
Ward pedig megtanította Remit tíz ujjal fütyülni és azt mondta, megtanítja szaxofonozni is. Ward Reminek is a barátja volt, de aztán Ward elment. És utána már nem beszélhettek róla, senki nem mondta Reminek,  hogy miért nem. Pedig ő már nem kicsi, mégis mindig öcskösnek szólítják. 
A háború gonoszságáról, áldozatairól szól ez a könyv, mégis másképpen, mint ahogyan eddig megszoktuk. 

Hogy ki volt a hős, és ki az áldozat ebben a történetben? Még úgy sem könnyű megmondani, hogy elég időm volt ezen rágódni, nem siettem a könyv olvasásával, mert nagyon szépen megírt történet volt. Nem tudom, hogy ki volt a bátor és ki volt a gyáva, ki cselekedett helyesen, meddig tart egy barátság és mikor ér véget egy szerelem.  Vagy éppen  mikor nő fel egy kisfiú. Azt tudom, hogy a zene képes csodákra, ez a könyv pedig a kedvenceim közé kerül.


A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyönyörű ajándék mély érzésű fiataloknak és felnőtteknek. Azoknak akik szeretik a zenét. Azoknak, akiknek fontos a család és akiknek vannak legjobb barátaik. Elgondolkodtató, megható, tartalmas, szép történet.