Timo Parvela: Gyerekek! Tessék vigyázni!

„A nevem Ella. Másodikos vagyok. Klassz az osztályom, és a tanító bácsink is aranyos. Vagyis csak volt. Az utóbbi időben ugyanis kicsit furcsán viselkedik. Ez valószínűleg amiatt van, hogy véget ért a nyár, és ma elkezdődött az iskola.”

A tanító bácsi sajátos viselkedése miatt az egész osztály aggódik. Éppen csak elkezdődött a tanév, ám a tanító bácsi igencsak fáradtnak tűnik. Ráadásul furákat is mond – folyton szeretetről és boldogságról beszél...

Vajon mi köze ennek az egésznek egy csillogó-villogó új autóhoz és a tanító bácsi kiütéseihez? Elláék súlyos betegségre gyanakodnak, ezért kerítenek egy orvost, akihez nem a tanító bácsit, hanem a makkegészséges Patét küldik információkért.

Az egyik meglepő fordulat követi a másikat, amelyek alakulásában nem kevés szerepet kap a tanító bácsi két kutyája, Préri és Farkas, egy jobb sorsra érdemes tanfelügyelő, sőt még egy bárányhimlős óriás-repülőmókus is.

Ella és barátai a sorozat hatodik kötetében sem unatkoznak, és még egy „kedvenc helyre” is sikerül szert tenniük.

Nem ismertem eddig Ellát és a tanító bácsit, sőt a többieket sem. Ha tudom, hogy ennyire viccesek, már sokkal hamarabb közelebbi ismeretséget kötök velük. Szerencsére azonban, nem késtem el semmiről, idejében odaértem az osztályba, és fültanúja lehettem a tanító bácsi földtől kissé elrugaszkodott évnyitó beszédének, én is tágra nyílt szemmel nézhettem a gyerekekkel együtt, akiknek szintén megfordult a fejükben, hogy a tanító bácsival valami nincs rendben. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a tanító bácsijuk bizony beteg, én azonban tapasztalt felnőtt révén már láttam, hogy szó sincs itt semmiféle betegségről, hacsak az a bizonyos szép, új autó meg nem zavarta a fejét.

A gyerekek kedvenc helyükön, egy elhagyatott kert szikláján tanyázva, kigondolják a saját haditervüket azt illetően, hogyan vizsgáltassák ki a tanító bácsit. A tanító bácsi is szereti ezt a sziklát, sőt a kutyái is, akik a származásukra utaló, találó Préri és Farkas nevet viselik. Először úgy tűnik beszélni is tudnak, de aztán kiderül, hogy mégsem. Ha pedig ez nem volna elég, a tanító bácsi örömében bemutatja a kutyák trükkjeit a gyerekeknek, mert kutyát nevelni tudni kell.

Mint ahogyan a gyereknevelés is művészet, mégpedig nagyon fontos alapelvek szerint működő művészet. Fontos alapelv a mindennapos fogmosás és a salátaevés is. Néha bekavarhat egy kis bárányhimlő, de sebaj, egy rövid kórházi tartózkodás senkinek sem árthat, a tanító bácsi is megvilágosodva tér haza a kórházból. Legalábbis az orvosi köpeny, amire az intézményben tett szert, elég világos, mondhatni fehér, egészen addig, amíg a fejében is megvilágosodik, hogy a tanároknak is szükségük van egyenruhára, ami egy összefestékezett ujjú orvosi köpeny és egy indián fejdísz is lehet.

Ne felejtsük ki a történetből a bárányhimlős óriás-repülőmókus jelentőségét sem, a mindig jelen lévő gondnok bácsit, az álomkórból kigyógyult Paavot, és a boldoggá vált tanfelügyelőt sem.

Fantasztikusan vicces történet volt, gyerekkönyvön régen nevettem ennyit. Az elvarázsolt, szórakozott, megzakkant, guruvá vált tanító bácsi, a mindent szó szerint értő gyerekek, a sokszínű cselekmény, az össze-vissza, mindenhol és akármikor támadó humor nagyon jót tett a lelkemnek. Először azt  gondoltam, hogy felnőttként jobban is élvezem, mint egy gyerek, de úgy alakult, hogy Tituszt szóval kellett tartanom hosszabb ideig, így amikor kifogytunk a mondanivalóból, a könyvről kezdtem mesélni neki, majd megkért, hogy olvassak belőle, ekkor az első két fejezetet telefonon fel is olvastam. Nagyon élvezte, sokat nevetgélt, azt mondta, mindenképpen el fogja olvasni.

Így hát, miután előzetes tesztelést végezetem egy tíz éves célszemélyen, azt mondom, bátran a kezébe nyomhatjuk az önállóan olvasni szerető gyermekünknek, sőt ajánlom közös olvasásra is a gyerekekkel. Ám ha a gyerek elaludt, le ne tegyétek, olvassátok végig, garantáltan jól fogtok szórakozni és vidámat álmodni. Mivel én egyből belecsaptam a történet közepébe, szeretném Elláék és a tanító bácsi történetét az elejétől kezdve megismerni, mindenképpen igyekszem megszerezni az előző részeket.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak! 

10/10

Bea

Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

„ – A legjobban az a történet tetszik, amikor John Lennon találkozott Yoko Onóval_– felelem. – Yoko Ono készített egy műalkotást, ami egy létrából áll, és aki akart, felmászhatott rá, hogy elolvassa azt a cetlit,  amit a mennyezetre ragasztottak. Egyetlen szó állt rajta.

 – Igen – hallgatja Jakob, miközben érdeklődve néz rám.

– Tudod, mi volt az?

– Igen.

– Tudod?

– Igen – feleli Jakob.

– Igen, szóval tudod, hogy az volt, hogy: igen?
– Igen. 

– Akkor tudod, hova akarok kilyukadni? - kérdezem. Rám néz. A szeme mozog, de továbbra is rám néz.

– Igazából nem tudom, hogy értem-e, mit akart ezzel mondani Yoko Ono,  művészetileg meg ilyesmi - mondom, és tovább nem állom Jakob tekintetét. - De tetszett.”

A tizenhét éves Fridánál súlyos szembetegséget diagnosztizálnak.

Kétségbeesésében céltalanul rója Oslo utcáit, amikor is elhatározza, hogy utazni fog: látni akarja a világ csodáit, mielőtt elhatalmasodik rajta a kór, s már mindenhez túl késő lesz.

Firenzében találkozik Jakobbal, aki épp egy ifjúsági magazinnak készül cikket írni, arról, hogyan ábrázolják a világ nagy művészei a keresztre feszítést az évszázadok során.

Frida a fiú mellé szegődik, együtt utazgatnak. Jakob pedig szívesen magyaráz a lánynak a műalkotásokról, miközben egyre bensőségesebbé válik a kapcsolatuk.

A lány romló egészségi állapotát követni olyan, mintha egy thrillerbe csöppentünk volna: a kezelés erősen kétséges, s a háttérben folyamatosan ott fenyeget a visszavonhatatlanság réme. Frida ráadásul hajlamos megfeledkezni a gyógyszereiről, amelyeket pedig pontosan kellene szednie...

Végül megérkezik az oslói kórházba, ahol megkezdődik a műtét...

A szabadon választott érettségi tantárgyamnak én a rajzot választottam ki. Igen, igen... Nem nagyon tudok rajzolni (ez számomra nem jelentett akadályt), viszont a rajzérettségi nehéznek ítélt művészettörténeti részébe annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam. Azt kell mondjam, nagyon élveztem, és egy kicsit igazságtalanul elhanyagoltnak érzem a középiskolás művészettörténet-oktatást.  Van jópár kötelező olvasmányunk, matekból is gürcölünk egy csomót, csakúgy, mint történelemből, általánosan műveltnek is mondhatjuk magunkat, de a már évezredek óta velünk lévő művészetről, csodás alkotásokról alig tudunk valamit. Őszintén kijelenthetem, hogy nagyon jól szórakoztam az érettségire való felkészülés közben. Megismertem a festmények, szobrok, épületek történeteit, jellegzetességeit, ahogy a megszerzett új ismereteim összefonódtak a már történelemből megismert adatokkal.

Így hát nagyon megörültem, amikor a könyv fülszövegében azt olvastam, hogy a történetben nagy szerep jut a művészettörténetnek is.

Már a történet legelején egy nagyon komoly helyzetbe csöppenünk, Elkísérhetjük Fridát a szemorvosához, ahol – bár még egyértelműen nem mondják meg neki, mi  baja a szemének -  már érezni lehet, hogy a probléma akár súlyos is lehet.

Frida megijed. Megijed attól, hogy elveszítheti a látását, megijed attól, hogy mennyi dolgot nem látott még, amit meg szeretne nézni. Az édesanyjának sem mondja el, miféle szemproblémát diagnosztizáltak nála, hanem hirtelen elhatározás, majd rövid előkészületek után vonatra száll, és útnak indul, tudomást sem véve a helyzet komolyságáról vagy az akár a súlyos következményekről. Frida figyelmen kívül hagyja a problémákat (például szülei válását),  s inkább elmenekül előlük. 

Reakciója és tettei felett lehet ítélkezni, ám én mégsem teszem.  Sokszor estem már én is abba a hibába, hogy azt hittem, ha valamiről nem veszek tudomást, akkor a probléma magától megoldódik.

Frida végül eljut Firenzébe, ahol összetalálkozik Jakobbal, a fanatikus művészetrajongó fiúval, aki nagyjából mindent tud a műalkotásokról, sőt éppen egy olyan utazáson vesz részt, ahol felkutatja az általa kiválasztott festményeket. Frida úgy dönt, hogy vele tart ezen az utazáson, és ő is megnézi ezeket a műalkotásokat életében először - és lehet, hogy utoljára.

Jakob remek idegenvezetőnek bizonyul.  Megkezdődik az Európát átszelő művészeti utazásuk, Frida pedig lassan beleszeret a fiúba. Ez nekem egy kicsit gyors volt, és néha már túl akaszkodónak találtam a lányt, de aztán szépen lassan megértettem őt is, a bizonytalan és kétségbeesett fiatal lányt,  aki festményeket akar látni, szerelmes akat lenni, mielőtt még túl késő.

A könyv egy tanulságos kalandozás a művészet és a vallás birodalmában két tizenéves fiatal társaságában és szemén keresztül. 

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

8/10

Zsófi

A Hónap Könyve(i) decemberben

2015 utolsó Hónap(jának) Könyvei 2016-ban! 

Sokat gondolkodtunk Anyával, hogy csináljunk-e évi összefoglalót, de arra jutottunk, hogy  a Hónap Könvye(i) rovatban végül is mindig kiválasztottuk a hónap legjobbjait, és azokból nem tudnánk külön kiemelni csak párat, mert mindet nagyon szerettük.

Bár novemberben is elcsúsztunk egy kicsit, mert nem sikerült mind a kettőnknek elolvasnunk  a hónap könyvének választott könyveket. De ezt idén úgyis bepótoljuk majd, mert addig úgysem nyugszik egyikünk se, míg a másikunk el nem olvassa azokat a könyveket, amiket mi szeretnénk, hogy elolvasson. Igazából addig zaklatjuk majd egymást ezekkel az olvasnivalókkal, míg végül egyikünknek elege nem lesz belőle, és a béke meg a nyugalom érdekében elolvassa a zaklatás tárgyát, aztán majd a fejére csap, hogy "azta, ez egy nagyon jó könyv volt miért vártam vele ennyit?", a másikunk meg azt mondja majd, hogy látod én megmondtam! :)

Na de akkor lássuk 2015 december legjobb könyveit:

Sara Crowe: Campari reggelire

Ez a könyv már szeptemberben említésre került, mint hónap könyve, de akkor még én nem olvastam el. Most pótoltam, és meg kell mondanom, hogy nem tudom miért vártam vele idáig. Nagyon angol, nagyon bájos, nagyon kedves, nagyon angol humorral, nagyon angol szereplőkkel. Amiért különösen tetszett még az az, hogy az írás volt az egyik központi téma, volt íróklub,  naplórészletek, irodalmi pályázat, szóval igazán dorbézolhattam a nekem való témákban, stílusban. Igazi, nekem/nekünk való könyv volt!! - Bea

Lucinda Riley: Éjféli rózsa

Ennek a könyvnek az elolvasását minél előbb be fogom hajtani Anyán, mert ez olyan fajta könyv volt, amit tudom, hogy mindketten nagyon szeretünk. 

Én pedig azt hiszem, hogy minél előbb el fogom olvasni Lucinda Riley többi könyvét is. - Zsófi

Lissa Evans: Stuart Horten mágikus masinái

Az erről a könyvről írt értékelésem bekerült a moly.hu decemberi Merítésébe is, aminek nagyon örültem, mert tényleg egy fantasztikus könyv volt, ami megérdemli, hogy minél több ifjú és már tapasztalt kalandorhoz eljusson. Az utóbbi időben egyébként nagyon rákaptam az ifjúsági könyvekre, ez biztos Anyától ragadt rám, mert ő mindig is rájuk volt/van kattanva. :) A könyv egyébként most esik át egy igen kritikus tízéves tesztelésén is, és eddig ő is nagyon szereti, úgyhogy együtt átbeszélhetjük a kedvenc részeinket is. :) - Zsófi

M.Kiss Csaba: Czeizel Endre - Két életem, egy halálom

Fantasztikus életrajzi könyv. Czeizel Endre géniuszsága, önbizalma, kalandos élete teljesen magával ragadott. A betegségével szembeni harca, velünk, olvasókkal szembeni őszintesége nagyon tiszteletreméltó volt. Élete küzdelmes, kalandos, értékekkel teli, igazi példakép számomra. - Bea

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

Ez a könyv volt december váratlan gyöngyszeme. Annyira szép, annyira különös, annyira szeretetteli. A végén pedig gondolkodhatunk, hogy ki az áldozat és ki a hős tulajdonképpen egy háborúban. Azt is megtudhatjuk, hogy a zene csodákra képes. - Bea

Bökös Borbála: Szmirkó

Abszolút kedvenc lett ez a gyönyörűséges könyv. Mind belsőleg, mind külsőleg elvarázsolt, a szereplők fantasztikusak és imádnivalóak (no azért nem mindenki). Tele van kalanddal és varázslattal, hősies tettekkel, igazi tündérmese. - Bea 

Tan Twang Eng: Esőcsináló

Ez a regény egy egzotikus, nagyon távoli helyre, Malajziába repített el. A 2. világháború rémségeivel és ellentmondásaival, a hétköznapi maláj emberek életével és két nagyon különleges férfi kapcsolatával szembesülhettem. A szerző elragadó írásmódjának köszönhetően, azóta is sokszor eszembe jutott ez a történet, annyire magam elé tudtam képzelni a könyv képi világát, mintha én magam is Malajziában, Pinangon lettem volna. - Bea

Maros András: Kávéházi pillanatok

Semmiképpen sem hagyhatom ki a legjobb könyvek közül, hiszen annyira élveztem és jól szórakoztam olvasása közben. Imádtam az illusztrációkat és a rövid, néha gondolkodtató, néha nevettető történeteket. - Bea

Rick Yancey: Az ötödik hullám

Ez a könyv úgy került bele a Hónap Könyve(i) válogatásba, mint nemrégiben A Marsi. Zsófinak nem tetszett, nekem pedig nagyon. Az ötödik hullámmal is így jártunk. Zsófi még most olvassa, de már idáig is elég sok - túl sok - hangot adott nemtetszésének. Jókat vitatkozunk, olykor-olykor kicsit összeveszünk rajta. :) Erről majd később ő is ír egy bejegyzést, vagy esetleg közösen kielemezzük, azaz lefolytatunk egy nyílt vitát.:) Már csak ezért is itt a helye ennek a könyvnek. - Bea

Bökös Borbála: Szmirkó

Szmirkó, a dacos - félig tündér, félig ember - kisfiú folyton kalamajkába keveredik. Nincs még varázsereje, ezért a többiek csúfolják - mintha csak az egész világ összeesküdött volna ellene. Elszökik, hogy megkeresse soha nem látott édesapját az emberek világában.

Hű társa, Babuk a csalafinta szipolymacska is osztozik kalandjaiban, és ketten hamarosan új barátokra is szert tesznek. Hősünk Hokka, az árulóvá lett, de jobb sorsra érdemes tűzsólyom segítségével átjut Hargad hegyén, Hetedhét Szeglet sűrű rengetegén, s valóban sikerül átkelnie a varázsföldet határoló folyón is. Közben édesanyja is a fiú nyomába ered, viszont előtte még kénytelen tiltott mágiacseréhez folyamodni.

Az események sodrában hamarosan kiderül, hogy Szmirkó gondjai eltörpülnek a Tündérföldet fenyegető veszély mellett, ám visszaút nincs: neki kell szembeszállnia a gonosz erőkkel. Vajon mi történik, ha a két világ határát végleg felszámolják, és az egyik fél a mágiát, a másik pedig a technikai vívmányokat kaparintja meg? Elérkezik a pillanat, amikor az egész birodalom, varázslók, tündérek, manók és tűzsólymok jövője egy tizenkét éves gyerek talpraesettségén és bátorságán múlik.

AztaFeledékenységErdejébenrejtőzőháromfejűtrollmindenit!!! 

Gyönyörű, csodálatosan varázslatos mesét teremtett nekünk és gyerekeinknek Bökös Borbála.  

Varázsföldön éldegélt Szmirkó és édesanyja Iringó, aki a legkeresettebb virágmágus a Zöldszeműek törzséből való tündérek közül. A házuk annyira szép és elbűvölő, hogy azonnal beköltöztem volna, mint mondjuk egy elvarázsolt szentjános-bogár, de Szmirkó a 12 éves félig ember - félig tündérfiú nem tudta értékelni ezt a szépséget, és a 12 évesekre oly jellemző nyugtalanság vett rajta erőt. Hiányolja édesapját, nem mindig fogad szót édesanyjának, és nem szereti a titkokat, amik a gyerekek elől rejtve maradnak. Ezért mérgében megszökik otthonról.

Útja során találkozik Varázsfölde szinte valamennyi lakójával, azokkal is, akikről eddig még csak a puhavölgyi tündériskola falai között hallott. Fantasztikus volt Szmirkót elkísérni ezen az úton, úgyhogy azt kell mondanom, hogy kicsit örülök is, hogy megszökött otthonról és annak is, hogy én sem maradtam a házban, mint szentjánosbogár-lámpácska, hanem útra kelhettem vele. Megismerhettem a fantasztikus, bátor, hős tűzsólymokat, akik eleinte még csak nagyképűeknek és maguknak valónak tűntek, az öreg, pipázó Hokkát, akit aztán nagyon a szívembe zártam, láttam tündéreket, törpéket aztán találkoztam az egyik legmulatságosabb lénnyel, aki Varázsföldén létezik. Ordinával, a kicsit testes, jóízűen beszélő tündérhölggyel és az őt nagyon szerető férjével, a tudós tündérrel Tudukával. Igazán mókás és szórakoztató volt a jelenlétük, a találkozás után együtt folytatták Szmirkóval és Babukkal az utat. 

Nem is árulok el többet a kalandjaikról, amiből volt bőven, és akkor még egy szót sem szóltam a varázslatokról, Zádori fogairól és művészi hajlamairól, a kősárkányokról, Fekete Vaszilyről és a gonosz bakurászokról.

Bátor, szeretnivaló szereplők, hősies tettek, különleges lények, egy varázslatos mesevilág. Egy olyan mesevilág volt ez, amiben szívesen vándoroltam volna még, jó lett volna egy Időhosszabbító varázslat, és be kell vallanom, hogy hiába tudom, hogy a mesék mindig jól végződnek, a történet végén izgultam. És bár úgy tűnik, már szinte mindent leírtam a könyvről, mégsem árultam el, hogy ki az a Napocska, kicsoda Szemes asszonyság, sikerül-e Szmirkónak átjutnia az emberek közé, megtalálja-e édesapját, lesz-e varázsereje, és a sok-sok varázslatot sem árultam el. Szóval bőven hagytam még olvasnivalót azoknak is, akiknek sikerült kedvet csinálnom a történethez. Mert ez egy tündérmese, és egy mese akkor jó, ha közben el tudunk feledkezni arról, hogy kik vagyunk, hol vagyunk,  ha gyerekek vagyunk, tudunk nagy hősök lenni, ha felnőttek vagyunk, tudunk gyerekek lenni. Bökös Borbála könyvének sikerült ámulatba ejteni gyermeki és felnőtt énemet egyaránt, nagyon élveztem a könyv olvasását.

Ui: Nem írtam még erről, de imádom a könyvek illatát. Mindig megszaglászom az új könyveimet. Vannak simán új illatúak, vannak nagyon kellemes illatúak, olyat is szagoltam már, ami nem volt éppen kellemes.  Ennek a könyvnek azonban  az illata is mesés!!! Lehet, hogy vicces, de akkor is, pár oldalanként alaposan beleszippantottam a lapok közé....:)) Lehet Iringó egyik ősi  Illatvarázslatával volt átitatva? :)

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyerekeknek, tiniknek és gyermeklelkű felnőtteknek tökéletes ajándék. Nagyon szép kötet, mind az illusztrációk, mind a betűk, lapok színének időnkénti váltakozása különlegessé teszi külsejében is ezt a könyvet.

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk

A fiatal Jeff arról álmodozik, hogy hős lesz. Renée-t, a húgát nem érdeklik a hősök. Ő szerelmes Wardba, Jeff barátjába - és varázslatos szaxofonjátékába. Remi, az öccsük még csak tízéves.

1943-at írunk. A háború kellős közepén járunk. Belgiumot megszállták a nácik.

Amikor a Harmadik Birodalom iszonyatos veszteségeket szenved a keleti fronton, Ward tanára felszólítja diákjait: jelentkezzenek katonának a németek oldalán. Úgy véli, a bolsevizmus jóval nagyobb veszélyt jelent Flandriára, mint Hitler.

Ward hisz neki. Talán hős lesz belőle. A nemzetért és a hazájáért. Egy jobb világért. 

Renée képtelen elfogadni a fiú döntését. Jef viszont szívesen csatlakozna - az apjuk tilalma ellenére. És ekkor mindannyiuk életét örökre megváltoztatja valami.

Amikor a kezembe vettem ezt  a könyvet, akkor még nem tudtam, amit most már igen. Egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Tele volt érzelmekkel, szeretnivaló szereplőkkel, fájdalmas eseményekkel, zenével, egy titokkal és a legfőbb rosszal, a háborúval. Mégis gyönyörű történet volt. 

Nemcsak a történet volt nagyon különleges, hanem a könyv felépítése is. Váltakozott pár idősík, de csak pár évre kell itt gondolnunk, váltakoztak a szereplők, akik szemszögéből láttuk a dolgot. Ami pedig mindannyiuk életét örökre megváltoztatta, az a könyv legvégén derült ki. 

Addig csak az odavezető utat láttuk, az események láncolatát. Azt, hogy mi volt előtte, és mi volt utána. Nem nyerhettünk megnyugvást, mert végig ott volt valaminek az árnyéka, ami rányomta bélyegét mindannyiuk életére, és szerettük volna, ha nem úgy van, ha nincs semmiféle árnyék, ezért reménykedve olvasunk tovább.

A történet középpontja számomra Remi volt. Akit mindenki csak öcskösnek szólít, aki tud tíz ujjal fütyülni, aki Gust szerint egy csodagyerek, aki úgy hiszi csodák vannak, aki gyönyörűen fújja a trombitát, aki mindig csak kérdez, akinek legnagyobb büszkesége az ajándék férfibicikli és aki csak az események végén kap hosszúnadrágot. 

Az ő bátyja Jef, aki hős..., de mégsem akar az lenni, aki színészkedik, hogy nem tud felkelni, aki keményen dolgozik a bányában, és nem mindig szeret Remi kérdéseire válaszolni és akinek legjobb barátja Ward volt. 

A nővére Renée, aki szintén tehetséges zenész, aki szerelmes volt Wardba, aki nem tudta otthon marasztalni a szerelmét, és aki menyasszony lesz. 

A családjuk igazi, összetartó család, egymás iránti szeretetük hatalmas, de sosem mondanak semmit Reminek.

Ward pedig megtanította Remit tíz ujjal fütyülni és azt mondta, megtanítja szaxofonozni is. Ward Reminek is a barátja volt, de aztán Ward elment. És utána már nem beszélhettek róla, senki nem mondta Reminek,  hogy miért nem. Pedig ő már nem kicsi, mégis mindig öcskösnek szólítják. 

A háború gonoszságáról, áldozatairól szól ez a könyv, mégis másképpen, mint ahogyan eddig megszoktuk. 

Hogy ki volt a hős, és ki az áldozat ebben a történetben? Még úgy sem könnyű megmondani, hogy elég időm volt ezen rágódni, nem siettem a könyv olvasásával, mert nagyon szépen megírt történet volt. Nem tudom, hogy ki volt a bátor és ki volt a gyáva, ki cselekedett helyesen, meddig tart egy barátság és mikor ér véget egy szerelem.  Vagy éppen  mikor nő fel egy kisfiú. Azt tudom, hogy a zene képes csodákra, ez a könyv pedig a kedvenceim közé kerül.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Gyönyörű ajándék mély érzésű fiataloknak és felnőtteknek. Azoknak akik szeretik a zenét. Azoknak, akiknek fontos a család és akiknek vannak legjobb barátaik. Elgondolkodtató, megható, tartalmas, szép történet.

Thomas Thiemeyer: Poszeidón palotája

„- Ne játszd meg magad! - csóválta a fejét intőn a lány. - Természetesen Charlotte-ról és rólad beszélek. Amióta találkoztunk, csak rá gondolsz. Lopva rápillantasz, kiszárad a szád. Izzad a tenyered. A szíved kalapál. Csak kapkodod a levegőt.

- A leírásod alapján inkább egy komoly betegségre hasonlít.

- Ne aggódj! - nevetett fel Océanne. - Ez a betegség gyógyítható.”

Egy görög tengerhajó halad a háborgó tengeren. Egyszer csak fények villannak, olyanok, mint a tengeri szörny, Szkülla tüzes szemei. Hatalmas, vaskarmokban végződő csápok emelkednek ki a vízből, átkarolják a hajót, s az alámerül a habokban.

Humboldt újabb megbízást kap: kámforrá vált hajókat kell felkutatnia. Kibérli a Calypsót, a XIX. század egyik csodáját, a világ első batiszféráját, és társaival 300 méter mélyen hihetetlen felfedezést tervez.

Ez a könyv a Felfedezők krónikája sorozat második része, de mint ezt én is megtapasztaltam, az első rész eseményeinek ismerete nélkül is teljesen érthető és élvezhető a történet.

Az első fejezetben az író már egyből a mélyvízbe dob minket, hisz kint találjuk magunkat a háborgó tengeren, és rettegve várjuk, hogy lesújtson ránk a vég.

A történet izgalmas indítása után még több kalandban lehet részünk, engem teljesen magukkal ragadtak az események.

Együtt menekültem kalandorainkkal a mérgezett nyílhegyek elől, velük együtt próbáltam megfejteni a gőzhajók rejtélyes eltűnésének ügyét, és bizony az óceán sötét mélyére is alámerültünk, egy új és eddig még ki nem próbált masinával, a batiszférával.

A könyv szereplőgárdája is rendkívűl sokszínű volt: a történet főhőseként megismerhettük a kalandregények nagy rajongóját, Oskart, aki Humboldtnak a kellőképpen őrült, de éppen ezért zseniális (és nem mellesleg jóképű) tudós - kalandornak volt a segédje, Charlotte-t, a talpraesett fiatal lányt, és Elizát, Humboldt "kísérőjét" , a Haitiről számazó varázslónőt. Azt hiszem, nekem ő lett a kedvenc szereplőm. És ne feledkezzünk meg Vilmáról, az aranyos kis kiviről sem, ő pedig természetesen kiérdemelte a könyv legkülönlegesebb és legaranyosabb szereplője címet. 

Az amúgy is izgalmas események, a szereplőink tengerbe való alámerülése után, még elképesztőbb fordulatot vettek, a tudomány és egy rég elfeledett város legendái  összefonódtak,  a titkokról lehullt a lepel, a rejtélyek megoldódtak, a történet pedig nagyon szép lezárást kapott.

Nagyon tetszett a könyv! Élveztem a kalandokat, amiben olvasás során részem volt,  a szereplőket is megkedveltem, és új, tudományos ismeretekkel is gazdagodtam. Bátran ajánlom a kalandregények kedvelőinek! :)

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

Zsófi

10/10

Karácsonyi ajándékfaktor: itt  megemlítem a könyv "külsejének"  igényes és tetszetős kidolgozását is, ami miatt egy szép és tartalmas karácsonyi ajándék is lehet egyben. Remek ajándékválasztás ifjú és nem annyira ifjú kalandoroknak, felfedezőknek,  kíváncsiskodóknak. 

A Hónap Könyve(i) novemberben

Érdekes lesz most ez az ajánlás, ugyanis gyűjtögető és felhalmozó olvasók lévén még nem volt időnk elolvasni a másikunk által a Hónap Könyvének ajánlott könyveket, így egyszemélyes jelölések lesznek, de azért leírjuk a benyomásainkat és tapasztalatainkat a könyvről külső szemlélőként. 

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán

Zsófi legalább olyan extázisban olvasta ezt a könyvet, mint én az Elefántsuttogót.  De ha még csak olvasta volna, nem is lett volna baj, a pár nap alatt, amíg olvasta, rengeteg cuki állattörténetet hallottam tőle, csak mesélte-mesélte, úgy kellett leállítani, hogy én is el akarom olvasni a könyvet, ne mesélje el az egészet. Állítólag én ugyanígy viselkedtem az Elefántsuttogó esetében. :) Mindenesetre Zsófi csacsogása nélkül is elolvastam volna, mert rengeteg aranyos kép van benne állatokról, és az írónő is nagyon szimpatikus. Azóta sikerült egy dokumentumfilmet is megnéznünk, amiben szerepel Daphne, más vadállat-mentőkkel együtt és még jobban belopta magát a szívembe. Ilyen könyveket is kötelező olvasmánnyá tennék. /Bea/

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

Siobahn Dowd előző két könyvét már mind a ketten olvastuk, és nagyon tetszettek. Az írónő stílusa, történetei mindig nagyon különlegesek és egyediek, úgyhogy ezt a könyvet is mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Ezt a könyvet pont most olvasom, megláttuk a könyvtárban és egyből lecsaptunk rá, pedig csak  beléptünk könyvet visszavinni, de egyszerűen képtelenek vagyunk üres kézzel kijönni a könyvtárból. Nagyon különleges könyv ez, érdekes a hangulata, és a szereplők is nagyon egyedi figurák. Hát, majd a végén meglátjuk, de Anyának nagyon tetszett, így remélem nekem is fog. /Zsófi/

Helen Bryan: A háború jegyesei

A borítója nagyon tetszik, Zsófi azt mondta nagyon jó, nincs mese, el kell olvasnom. :) A viccet félretéve, vannak könyvek, amikor még az 50. oldalnál sem tud nyilatkozni, ha megkérdezem, hogy tetszik-e. Ilyenkor azt válaszolja, hogy még csak az elején tartok. Ennek a könyvnek már az első tíz oldala után magától jelentette ki, hogy nagyon tetszik neki. Miután elolvasta sem gondolta másképp, és le kellett állítanom, amikor - még ha rébuszokban is  - a végére tett utalásokat. Azzal is nagyon elégedett volt. /Bea/

Virginia MacGregor: Milo szerint a világ

Nagyon szép értékelést írt Anya a könyvről, mindenképpen el fogom olvasni. /Zsófi/

Jeanette Walls: Az Ezüst Csillag

Ezt a könyvet sikerült mindkettőnknek elolvasnunk. Bár Zsófi "csak" 9 pontosra értékelte (nála már ez is a nagyon jó kategóriába tartozik, végülis nálam is, de azt is jelenti, hogy van némi hiányérzetem), én simán 10 pontot adok neki. Amúgy is az írónő már felhívta magára figyelmemet az Üvegpalotával, és szerintem ez a könyv sem maradt el tőle. Vicces, szeretettel teli, keserédes történet. /Bea/

David Vann: Akvárium

Ezt a könyvet (szintén) el szeretném én is olvasni. Főleg, hogy ezt én mutattam meg Anyának először. :) Valahogy, most nagyon összesűrűsödtek a könyvek, sőt ahogy most látom, több az olyan könyv, amit nekem kell elolvasnom, de igyekszem behozni a lemaradásomat. /Zsófi/

Noelle Harrison: A házasságtörő

Nagyon sokáig itt lapult a polcomon. Könyvtári könyv volt, kihasználtam a maximális - kétszeri - hosszabbítási lehetőséget, időnként felvettem, amikor következő olvasmányt kerestem, elolvastam a fülszövegét, aztán mindig visszatettem. Amikor már majdnem lejárt a kölcsönzési határidő, megnéztem moly-on. Mindenki jót írt róla, így megesett a szívem rajta. Aztán csak olvastam, olvastam, belemerültem a szépségébe. Nem történtek benne igazán nagy dolgok, de mégis annyira szép volt ez a könyv, és azt sem tudom miért. Azt hiszem, azért az értékelésemben megpróbáltam megfogalmazni. :) /Bea/

L. Molnár Edit: Circus Mortalis - Tűzvész

Mint minden cirkuszban, a Circus Mortalisban is válogatott figurák dolgoznak. Mindnek közülük megvan a saját története.

De mi van, ha ezek a történetek egyszer csak végzetesen keresztezik egymást, az események pedig megállíthatatlan fordulatot vesznek?

A show-nak akkor is folytatódnia kell...

L. Molnár Edit rendhagyó meséjéhez Kadosa Kiss József álmodott fantasztikus illusztrációkat.

Különleges, szokatlan történet volt. Szomorú lettem tőle.

Először a borítójába szerettem bele. Bár piros orrú, zenélő bohócok vannak rajta, nyoma sincs vidámságnak a borítón, a sátorba belekapó lángok csak megerősítik baljós előérzetünket. Olvasás nélkül lapoztam végig első alkalommal a könyvet és csodáltam a gyönyörű illusztrációkat. Mindegyik szomorú, búskomor hangulatú, de alaposan megfigyelve, egy-két képen humort véltem felfedezni, mintha csak arra utalnának a könyv készítői, hogy az elszomorító dolgokat is túl lehet élni egy kis humorral.  Imádtam a képek ódon báját, régies hangulatát.

A történetről nem szeretnék sokat írni, hiszen maga a könyv sem túl hosszú. A cirkusz csillogását a képzeletünkre bízza az írónő, itt most arról olvashatunk, hogyan zajlik az élet a cirkuszban, a porondon kívül. Különböző, furcsa, magányos, titokzatos emberek találkoznak össze, csatlakoznak a cirkuszhoz, egymáshoz.  Szerelmek, barátságok, életre szóló kötődések alakulnak ki, majd bekövetkezik egy tragédia, ami hoz magával egy még nagyobbat.

Hiába volt nagyon szomorú a történet, szerettem olvasni. A  vége pedig olyan vég volt, hogy csak ültem és gondolkodtam. Arra gondoltam,  hogy az életnek - ebben a könyvben a cirkusznak - bármi történik is, soha nincs vége, mindig van valamiféle folytatás.  Egy kérdés azért maradt bennem: mi lett akkor Pilárral és Vernerrel? Mert véleményem szerint ők is folytatják a show-t. Ott, ahol a többiek. A cirkuszban...

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Nagyobb gyerekeknek, a korhatár szerint, azaz 12 év felett. Ez egy rövid elgondolkodtató történet,  gyönyörű illusztrációkkal. Ha  olyan felnőtt ismerősünk van, akinél ez siker arathat, mindenképpen ajánlom, mert nagyon szép könyv.

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

Miközben a tizennyolc éves Fergus tőzeget ás Tally nagybátyjával az észak-ír határon, egy halott kislányra lel a lápban. Úgy tűnik, a gyermeket meggyilkolták.

Fergust szinte fojtogatják a körülötte zajló őrült események - a bátyja éhségsztrájkol a börtönben; Cora iránti érzései mindjobban összezavarják; a szülei állandó veszekedésben élnek a családra nehezedő terhek nyomása alatt; ráadásul valaki megpróbálja megzsarolni a fiút: futárnak használná, s csak a jó isten tudja, mit kellene szállítania -, a mocsárban talált gyermek története egyre titokzatosabb fordulatokat vesz.

A láp gyermeke megdöbbentő ifjúsági regény a béke nevében hozott áldozatról és az emberi szellem rendíthetetlen erejéről a zseniális Siobhan Dowd tollából.

Siobhan Dowd nevével akkor találkoztam először, amikor a könyvtárban ráakadtam A londoni óriáskerék rejtélye című könyvére, aztán már kerestem a másik könyvét, az Éles és gyors sikolyt. Mindkét könyve nagyon megérintett, az írónő stílusa is nagyon szerethető, érezni lehet benne valami nagy-nagy szeretetet és finomságot. Ezek után, azt hiszem természetes, hogy mindenképpen el szerettem volna olvasni A láp gyermekét.

A könyv olvasása közben végig olyan érzésem volt, mintha az ég tele lenne sötét felhővel, emiatt igazán baljóslatú, feszült hangulat volt bennem, de közben először csak egy, majd egyre több helyen áttör a felhők között a napsugár, azt mutatva, hogy talán jóra fordulhatnak a dolgok. 

A történet Írországban, egy észak-déli határ menti kisvárosban játszódik. A tizennyolc éves Fergus nyarát követhetjük nyomon, azt a nyarat, amikor a gyerek Fergus férfivá érik, vagy legalábbis elindul a férfivá válás útján. Mindennapjaikat beárnyékolják a Provisional IRA nevű szervezet robbantásáról szóló hírek, és azt sem egyszerűsíti le Fergus és családja életét, hogy bátyja, Joe a Maze börtön foglya, és csatlakozott az éhségsztrájkolókhoz. 

Fergus közben próbálja élni az életét, vezetni tanul,  segít édesanyjának, vigyáz a húgaira, látogatja a bátyját a börtönben, miközben az érettségi vizsgáira is készül. Aztán nagybátyjával, Tallyval megtalálják a tőzegben a kislány holttestét, akivel Fergusnak valamiféle misztikus kapcsolata alakul ki, és innentől kezdve Mel történetét is megismerhetjük. Ami nagyon meglepő és fájdalmas volt, de tele szeretettel. 

Fergus életébe betoppan két hölgy, akik révén különleges kalandokban lesz része, beköszönt életébe az első szerelem, és barátságot köt egy ellenséges katonával. A futárkodást  a bátyjáért vállalja el, miközben végig küzd a lelkiismeretével, mert miközben kényszerből vállalta, végig a béke gondolata uralkodott a fejében. 

Nagyon szerettem olvasni a nagybátyjával töltött órákat, a beszélgetéseiket Owainnel, a szeretetteljes évődéseket a húgaival, és nagyon szívembe lopta magát a bátyjáért való aggódása miatt. Az édesanyjával való törődése is azt mutatta, hogy inkább már felnőtt, mint gyerek. Az Írországi tájat végig magam előtt láttam, pedig nem emlékszem, hogy konkrétan tájleírásokat olvastam volna, ez Siobhan Dowd harmonikus, finom stílusát dicséri.

Miközben olvashatunk az éhségsztrájkolókról, a politikai foglyokról, az ír szabadságharcosokról, családi tragédiákról, mindenképpen meg kell említenem még azt a kedves humort, ami végig ott volt a könyvben, a napsugarak számát növelve.

Nagyon szép történet volt, tele feszültséggel, egymás iránti megbecsüléssel és szeretettel, a gyerekkor szépségeivel, kalandjaival és a felnőttkor gondjaival, nehézségeivel, felelősségével. 

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: Nagyon szép karácsonyi ajándék lehet olvasni szerető fiataloknak és felnőtteknek is. Komoly, elgondolkodató, mégis könnyed stílusban. Azoknak akik már ismerik Siobhan Dowd könyveit és azoknak is, akik még nem. 

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra.

Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat - Howl varázsló palotájába.

Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket.

A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet.

Már régebben láttam a fülszövegben is említett animációs filmet, ami nagyon tetszett, de arról fogalmam sem volt, hogy egy könyv volt az alapja, azonban hála a molynak, teljesen véletlenül rátaláltam. 

És még milyen jó, hogy megtaláltuk egymást, mert nagyon tetszett, jó volt kikapcsolódásnak egy könnyed, vicces mesét olvasni, két "komolyabb" könyv között.

Howl és Sophie évődésein, veszekedésein végig jól elszórakoztam, teljesen magával ragadott és beszipantott a történet, olyan volt, mintha én is ott ültem volna a Vándorló palota nappalijában, Calciferrel csevegtem volna és Sophie és Howl társaságában rettegtem a volna a Puszták Boszorkányától.

A varázslóvilággal kapcsolatban feltettem volna még egy csomó kérdést, szívesen olvastam volna többet róla, de ezt azért nem tudom hibának felrónni a könyvnek, még csak hiányosságnak sem. (Ezt csak az én makacs kíváncsiságom . :))

Az animációs filmmel volt sok közös pontja a könyvnek, de voltak azért eltérő dolgok is.

Gyereknek és  mesekedvelő felnőtteknek egyaránt ajánlom. A sorozat másik két részét is mindenképpen el szeretném majd olvasni.

10/10

Zsófi

David Almond: Csókás nyár

Pedig ez is csak úgy indult, mint bármelyik észak-angliai nyár. Az idő csodaszép. A tizennégy éves Liam számára most kezdődik a szünet. De azon a napon, amikor barátjával Max-szel követni kezd egy hangosan csattogó csókát, a fiú élete visszafordíthatatlanul megváltozik...

Egy elhagyatott épület előtt egy gondosan takaróba bugyolált kisbaba fekszik. Az anyja elhagyta... És ezzel kezdetét veszi a csókás nyár.

Gyermekkönyvtárból kölcsönzött ifjúsági regény. Amikor megtaláltam arra gondoltam, hogy akár még jó is lehet. A címe és a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy egy könnyed, nyári ifjúsági regény, némi krimis szállal átszőve, a talált kisbaba miatt. Ez a regény azonban ettől sokkal több volt. 

Szinte álomszerűen történnek benne az események, sok konkrét dolgot nem tudunk meg belőle. Amit viszont igen, az éppen elég, hogy átvegyük a hangulatát, valami nyomasztó nyugtalanságot, olyasféle érzést, amit a 14 éves Liam érezhet a gyereklét és  felnőtté válás  határán, híres író apja és művészlelkű édesanyja mellett. A bizonytalanságot, a nagy szabadságot, ami annyira nagy, hogy lehet sok is egy 14 éves, helyét kereső fiúnak.

A csókák, a repülők, Liam barátja Max, a kisbaba, másik gyerekkori barátjuk Nattras végigkísérik Liamot ebben kissé   szürrealisztikus történetben, és egy kés, a Halálhozó is fontos szerepet kap. Új barátai pedig, akikkel sorsszerű a találkozásuk,  megmutatják a nyugalmas, biztonságos életet élő Liamnak az élet kemény valóságát, borzalmait. Nem mindig választhajta meg az ember, hogyan éli az életét. De ha jó élete van, akkor nem is tudja sokszor, hogy az milyen jó. Liam ezen a nyáron sokat tanult az életről és soha nem fogja elfelejteni...

Jó volt olvasni a könyvet, pedig eleinte nem tudtam miről is szól, melyik szálon halad majd a történet, de aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg, hanem Liam, és amikor ezt megértettem, akkor már nem vártam semmit, hanem követtem őt, a gondolatait, a mindennapjait, az érzéseit és néha olyan volt, mint egy rossz álom, de bíztam benne, hogy semmi rossz nem történik. 

A regény első bekezdése:  

„A történet a késsel kezdődik, és azzal is ér véget. A kertben akadtam rá. Max Woodsszal lógunk, kincset ásunk, mint kölyökkorunkban. Most sem találunk mást, csak köveket, gyökereket, földet meg gilisztát. Aztán egyszer csak ott van, a felszín alatt, egy fanyelű, bőrtokos kés. Én fordítom ki a földből. Hajlított pengéje fakó, a nyele mocskos, a tokja fekete és merev, kicsit már rothadásnak indult.”

9/10

Bea

És egy dal a 60-as évekből:

(Majd egyszer talán eláruljuk, hogy miért szívügyünk a 60-as évek zenéje:))

"Tartom egy kicsit Alisont. Mindenki a "Blowing in the Wind"-et énekli, "Fújja már a szél", a kicsi a ritmusra mozog a karomban."

Nicola Morgan: Látlak

„A felületes szemlélő számára Cat McPherson élete ideális. Mondhatnánk úgy is, hogy tökéletesen tökéletlen – ha ugyanis tökéletes lenne, mások irigyek lennének rá. A tökéletlenségek teszik normálissá.”

Cat a normális tinik életét éli, a szüleivel és az öccsével, és a kutyájukkal Pollyval. Az iskola után alig van ideje másra, mert versenyszerűen sportol, és nagyon sok mindent feláldoz a céljaiért. Míg a barátai moziba mennek, ő az uszodában rója a hosszokat. De vajon tényleg ezt akarja-e csinálni, vagy csak a szülei miatt teszi ezt?

Suli után otthon, mint mindenki más, ő is a Fizzin lóg. Nem is gondolva, hogy esetleg túl sok mindent hoz a tudtára a nagyvilágnak ezen a közösségi oldalon keresztül. Valaki a Fizzin keresztül egy vírust küld a laptopjára, az utcán lépteket hall a háta mögött. Valaki figyeli. Vajon ki lehet az?

Kalandozások Anyával a gyerekkönyvtárban, így akadt ez a könyv is a kezembe, vagy az Anyáéba? Már nem is tudom. :) 

Mikor a könyvtárba megyünk, legtöbbször benézünk a gyerekkönyvtárba is, és míg Anya bőszen keresgél, én bevallom unottan koslatok utána, sőt néha sürgetem is. Ám a múltkor nem így tettem, aminek az lett az eredménye, hogy még több könyvet hoztunk ki a könyvtárból. Azt is be kell látnom, hogy nagyon sok jó könyvet találtunk (vagyis talált Anya :)) már a gyerekkönyvtárban, amik még a kedvenceinkké is váltak.

Ahol régen laktunk ott még akkor nem volt túl nagy választéka az ifjúsági könyveknek, így sok mindenből kimaradtam, és már elég hamar a felnőtt könyvtárban kezdtem el keresgélni. 

Ez a könyv is valószínűleg tetszett volna, ha jó pár évvel korábban olvashattam volna. Persze most sem mondom azt, hogy nem tetszett. Nagyon gyorsan végig lehetett olvasni, és a vége már nagyon is izgalmas és csavaros volt.

A főszereplő Cat nekem nagyon szimpatikus volt. Mivel én nem vagyok egy sportos alkat érdekes volt Catről olvasni, aki viszont az volt. 

A „bogaras” ember szerepét a könyvben nem nagyon értettem, azt hittem még lesz valami jelentősége, de végül nem lett. 

8/10

Zsófi