Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok

Anti Saar 2013-ban ezért a kötetért megkapta az Észt Gyerekirodalmi Központtól az év legkülönlegesebb gyerekkönyvének járó díjat. Most olvasom a könyv fülszövegét, és tényleg!!! Janikovszky Éva stílusú szövegek és poénok - ezek miatt volt annyira ismerős ez a könyv.

Villu tolmácsolásban ismerhetjük meg ennek a családnak az életét, gyerekszájtörténeteken keresztül kapunk betekintést a mindennapjaikba, az ünnepnapjaikba, családi ünnepekbe és egyéb más eseményeikbe.

Timo Parvela: Gyerekek! Tessék vigyázni!

„A nevem Ella. Másodikos vagyok. Klassz az osztályom, és a tanító bácsink is aranyos. Vagyis csak volt. Az utóbbi időben ugyanis kicsit furcsán viselkedik. Ez valószínűleg amiatt van, hogy véget ért a nyár, és ma elkezdődött az iskola.”

A tanító bácsi sajátos viselkedése miatt az egész osztály aggódik. Éppen csak elkezdődött a tanév, ám a tanító bácsi igencsak fáradtnak tűnik. Ráadásul furákat is mond – folyton szeretetről és boldogságról beszél...

Vajon mi köze ennek az egésznek egy csillogó-villogó új autóhoz és a tanító bácsi kiütéseihez? Elláék súlyos betegségre gyanakodnak, ezért kerítenek egy orvost, akihez nem a tanító bácsit, hanem a makkegészséges Patét küldik információkért.

Az egyik meglepő fordulat követi a másikat, amelyek alakulásában nem kevés szerepet kap a tanító bácsi két kutyája, Préri és Farkas, egy jobb sorsra érdemes tanfelügyelő, sőt még egy bárányhimlős óriás-repülőmókus is.

Ella és barátai a sorozat hatodik kötetében sem unatkoznak, és még egy „kedvenc helyre” is sikerül szert tenniük.

Nem ismertem eddig Ellát és a tanító bácsit, sőt a többieket sem. Ha tudom, hogy ennyire viccesek, már sokkal hamarabb közelebbi ismeretséget kötök velük. Szerencsére azonban, nem késtem el semmiről, idejében odaértem az osztályba, és fültanúja lehettem a tanító bácsi földtől kissé elrugaszkodott évnyitó beszédének, én is tágra nyílt szemmel nézhettem a gyerekekkel együtt, akiknek szintén megfordult a fejükben, hogy a tanító bácsival valami nincs rendben. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a tanító bácsijuk bizony beteg, én azonban tapasztalt felnőtt révén már láttam, hogy szó sincs itt semmiféle betegségről, hacsak az a bizonyos szép, új autó meg nem zavarta a fejét.

A gyerekek kedvenc helyükön, egy elhagyatott kert szikláján tanyázva, kigondolják a saját haditervüket azt illetően, hogyan vizsgáltassák ki a tanító bácsit. A tanító bácsi is szereti ezt a sziklát, sőt a kutyái is, akik a származásukra utaló, találó Préri és Farkas nevet viselik. Először úgy tűnik beszélni is tudnak, de aztán kiderül, hogy mégsem. Ha pedig ez nem volna elég, a tanító bácsi örömében bemutatja a kutyák trükkjeit a gyerekeknek, mert kutyát nevelni tudni kell.

Mint ahogyan a gyereknevelés is művészet, mégpedig nagyon fontos alapelvek szerint működő művészet. Fontos alapelv a mindennapos fogmosás és a salátaevés is. Néha bekavarhat egy kis bárányhimlő, de sebaj, egy rövid kórházi tartózkodás senkinek sem árthat, a tanító bácsi is megvilágosodva tér haza a kórházból. Legalábbis az orvosi köpeny, amire az intézményben tett szert, elég világos, mondhatni fehér, egészen addig, amíg a fejében is megvilágosodik, hogy a tanároknak is szükségük van egyenruhára, ami egy összefestékezett ujjú orvosi köpeny és egy indián fejdísz is lehet.

Ne felejtsük ki a történetből a bárányhimlős óriás-repülőmókus jelentőségét sem, a mindig jelen lévő gondnok bácsit, az álomkórból kigyógyult Paavot, és a boldoggá vált tanfelügyelőt sem.

Fantasztikusan vicces történet volt, gyerekkönyvön régen nevettem ennyit. Az elvarázsolt, szórakozott, megzakkant, guruvá vált tanító bácsi, a mindent szó szerint értő gyerekek, a sokszínű cselekmény, az össze-vissza, mindenhol és akármikor támadó humor nagyon jót tett a lelkemnek. Először azt  gondoltam, hogy felnőttként jobban is élvezem, mint egy gyerek, de úgy alakult, hogy Tituszt szóval kellett tartanom hosszabb ideig, így amikor kifogytunk a mondanivalóból, a könyvről kezdtem mesélni neki, majd megkért, hogy olvassak belőle, ekkor az első két fejezetet telefonon fel is olvastam. Nagyon élvezte, sokat nevetgélt, azt mondta, mindenképpen el fogja olvasni.

Így hát, miután előzetes tesztelést végezetem egy tíz éves célszemélyen, azt mondom, bátran a kezébe nyomhatjuk az önállóan olvasni szerető gyermekünknek, sőt ajánlom közös olvasásra is a gyerekekkel. Ám ha a gyerek elaludt, le ne tegyétek, olvassátok végig, garantáltan jól fogtok szórakozni és vidámat álmodni. Mivel én egyből belecsaptam a történet közepébe, szeretném Elláék és a tanító bácsi történetét az elejétől kezdve megismerni, mindenképpen igyekszem megszerezni az előző részeket.

A könyvet köszönöm a Pongrác Kiadónak! 

10/10

Bea

Verses-mesés könyvek

Illés Andrea: Királylányos könyv

Melyik kislányt ne érdekelnék a királylányok? Ki ne öltözne hercegkisasszonynak a farsangon, vagy álmodozna fényes esküvőről? A nagyobbacska lányoknak szóló kötet különböző korokba, más-más civilizációkba  repít, miközben mesél a kultúra színességéről, a divat világáról, a szépítkezés mesterségéről... és a szerelemről.

A történelem varázslatos "kifutóján" tíz uralkodónő vonul fel: Szemiramisz, Babilónia úrnője; Nofertiti egyiptomi fáraónő; Dzsingu japán császárnő; Theodelinda longobárd királyné; Árpád-házi Szent Erzsébet; Börte, Dzsingisz kán főfelesége; I. Erzsébet angol királynő; Mumtáz Mahal, India legszeretettebb asszonya; Pokahontasz indián hercegnő; és az imádott Sisi, minden idők legszebb királynéja.

Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél a cím és a borító döntött a kölcsönzésnél, utolsó pillanatban csaptuk Zsófival a kölcsönözendő kupac tetejére. Azt gondoltam mesés könyv, királylányokról. Végül is majdnem jól gondoltam, mert mesésen gyönyörű könyv, ám ebben igaz mesék vannak valódi királylányokról. Maximálisan elvarázsolt ez a könyv, mind a mondanivalójával, mind pedig a kivitelezésével. Igényes és csodaszép. 

Új, izgalmas, és érdekes ismeretekre is szert tettem belőle és azt is megállapítottam, hogy a királylányok igazi nők voltak, akik imádták a szépséget, a szépségápolást és divatot, már amennyire ez a saját korukban lehetséges volt. 

10/10

Müller Péter Sziámi: Kicsi, NAGY, KözÉpső

Lili, Peti, Brúnó, a kicsi, a NAGY, a KözÉpső, no meg az unokatesók, Veruska, Tamara, Benedek és Domonkos meg a többiek... és Ti, mindannyian: nektek szólnak ezek a friss és ropogós versek a gyerek-lét örömeiről és nyűgeiről.

Müller Péter Sziámi mai nyelven írt sok humorral, szójátékkal fűszerezett versei és Igor Lazin bumfordi-bohókás rajzai minden bizonnyal egyformán szórakoztatják majd az egykéket, tesókat és szüleiket is. 

Voltak benne jó versek és voltak nagyon jók. :) Tetszett nekem Müller Péter Sziámi játékossága, gyereknyelve, gyerekgondolatai. Vicces volt, modern, néha úgy éreztem, mintha egy dalszövegnek is elmenne egy-egy vers, de ezt nem rossz értelemben mondom. Fontos infó, hogy rímek is voltak benne.:), és az illusztrációk is tetszetősek. Még Star Warsos vers is van benne! :)

9/10

Schein Gábor: Márciusban jaguárok?

Schein Gábor gyerekversei sokféle hangon és formában szólalnak meg. Az emberi létezés legmélyebb, a gyerekek számára is ismert alaptapasztalatai kapnak sajátos, minden hazugságtól mentes, éppen ezért töretlen fényt bennük: a szeretet, az egyedüllét, az összetartozás, a várakozás, egymás félreértése, elvesztése és megtalálása. Mindez sok humorral történik, a versekből sugárzik a képzelet és a nyelvi gondolkodás eredeti öröme. Ezt a derűt tükrözik Rofusz Kinga egyszerre játékos és komoly, belülről feltárulkozó képei. A versek és képek olyan közös világot alkotnak, amelybe gyereknek és felnőttnek egyaránt jólesik belelépnie.

Nem tudom mennyire esik jól a gyerekeknek belelépni ennek a könyvnek a világába, a jaguár és feguár szóviccet talán ők még értékelik is, de azt már nem tudom mennyire díjaznák, amikor az egyik vers szörnye éppen gyerekeket eszik!!? Öregségről, halálról is szólnak a versek, ami talán nem lenne baj, talán nagyobb gyerekek tudják értékelni, de én bizony nem nagyon tudtam. Egy-két vers kivételével nem tetszettek, teljesen rímtelenek voltak és volt, amit nem is értettem meg teljes egészében és olyan is volt, amit egyenesen értelmetlennek tartottam. Az illusztrációk viszont tetszettek, akár a szobám falán is el tudnám képzelni őket. 

5/10

Miklya Zsolt: Pityu azt mondja...

„Én nem tudom, Istennek melyik lehet a kedvenc színe. Én a helyében nem tudnék választani. Csinálnék egy olyant, amelyikben minden szín benne van.”

Ez a könyvecske a Protestáns Egyház kiadásában jelent meg, ami érződik is a könyvön. Szinte minden versben ott van a vallás, a hittan, az Isten. Amivel igazából nincsen baj, egy ilyen jellegű verseskönyv esetében, de ezek a gyerekszáj-jellegű - az előzőhöz hasonlóan - rímtelen versek valahogy nem tudtak közel kerülni hozzám. Volt ami tetszett, de bizony olyan is volt, ami egyáltalán nem.

5/10

Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben

Tandori Dezső jól ismert medvés és verebes versei "minden mennyiségben", kicsiknek, a kicsit nagyobbaknak, és természetesen a felnőtteknek is, Agócs Írisz nagyon medvés rajzaival. Vagy ahogy ő maga mondja: "Annál nagyobb szerencse talán csak egy medvét érhet (vagy még egy medvét sem), hogy a legkedvesebb verseihez rajzolhat igaziból medvéket egy igaz könyvbe."

„És most lefényképezkedünk,

Hogy mindörökre meglegyünk.”

Nekem nagyon tetszettek ezek a medvés versek, annál is inkább, mert én is nagy medvegyűjtő voltam egykor. Ahogy megelevenedtek ezek a macik a szemem előtt, mindenféle helyzetekben, diskuráltak, filmet forgattak, tévét néztek, kocogtak, nagyon el is szégyelltem magam, hogy az én medvéim bizony zsákokban laknak most, de még ez sem akadályozza meg őket abban, hogy a nagy medvelelkükkel szeressenek engem. Mert ők ilyenek, bizony. :)

Ezenkívül pedig szerintem egyik-másik versnek felnőtteknek szóló, mögöttes tartalma is van. Hmm, a mackók okosak és gondolkodnak.

9/10

Varró Dániel: Szívdesszert

Varró Dániel versei nagyon mókásak, nagyon maiak, és nagyon szerelmesek.  No meg játékosak is, mindenféle rímet és mindenféle látványelemeket is tartalmazó verset olvastam, mintha V. D. éppen nagyon virgonc kedvében lett volna, amikor azokat a verseket írta.  Néha éppen fejjel lefelé volt a szöveg, ám ezek a fejre állított szavak, ez a bohémság belefért a szerelmes versekbe.  Varró Dániel megverselte az elektronikus leveleket, az sms-eket, linkgyűjteményeket, jpg-fájlokat. Szerelmet vallott nyelvművelés közben, de nagyon tetszett a "Mikor a küszöböt lehánytad" kezdetű szerelmes szösszenete is. :) Az illusztrációk érdekesek voltak, egynémelyiken rendesen gondolkodtam. Nem biztos, hogy megértettem.:) Ilyen versekkel talán meg lehetne kedveltetni a nem vers-kedvelő emberekkel is a rímes alkotásokat. Jólesett olvasni egymás után a sokféle versbonbont.

9/10 

Magyarósi Gizella: Ki fogja a kukacot?

„Az én anyukám magas, vékony, szigorú, a lába közepes. Idén lesz 34, de fiatalnak néz ki. Barna haja néha vöröses.  Egyszer beleesett a vízbe, és apukám is beleesett a vízbe, és fölkelt, kiszállt és összeismerkedtek. Így lett ő az anyukám. És az öcsémnek is. Nagyon kedves hozzánk, rendszeresen elvégzi a házimunkát és kimossa a tornacipőnket. ... Az én anyukám nagyon ügyes. Reggel kifesti a szemét, és 8.00-tól 14.30-ig munkába megy. Számítógéppel dolgozik. Utána bevásárol vagy beugrik a fodrászhoz a kozmetikába. Mikor végképp hazajön, megfőzi a vacsorát és kikérdez bennünket. Apukámat is...Az én anyukám mindent elkövet, ami tőle kitelik, és csak a javunkat akarja. Mert az anyukáknál ez már így szokás.”

Ilyen és ehhez hasonló szösszenetek vannak ebben a kis könyvecskében. Magyarósi Gizella a Marcello D'Orta könyvek fordítója, az olasz tanár úr könyveinek mintájára megalkotta a saját magyar változatát. Kitalált egy országos pályázatot, tanárokat, könyvtárosokat mozgósított, szétküldte a kérdéseit: Mi a barátság? Miért jó a szerelem? Legszebb nyári élmény, kedvenc állat, ilyen és ehhez hasonló témákban várt válaszokat, és azok segítségével összegyúrta ezt a kis könyvet.

Néha jókat mosolyogtam rajta, kedves volt, ahogy "gyerekszáj" stílusban íródtak a válaszok, de egyvalami nagyon zavart. Mégpedig  a rengeteg helyesírási hiba. Tudom, hogy szándékosan voltak benne, valószínűleg ezzel érzékeltetve a gyerekek válaszaiban is előfordulókat, de annyira sok volt, majdnem mindegyikben hemzsegtek a hibák, hogy engem ez nagyon bosszantott. Ha kicsit kevesebb lett volna, és néha nem azt éreztem volna, hogy ezeknek a gyerekeknek bizony nem sok eszük van, akkor még élvezhettem volna is a könyvet. Így csak gyorsan elolvastam. :) A fentebb idézett szövegrészben például nem volt egy hiba sem, és szerintem így is nagyon aranyos.

Kárpótlásul magamnak (és nektek is:)) leírok ide egy pár olyan gyerekszáj-jellegű írásomat, amikhez a mi családunk (legfőképpen Titusz) szolgáltatta az alapanyagot:

Zsófi a nővérem. Szép lány. Anyát és Zsófit akartam feleségül venni. De Zsófi ma kidobta a játékaimat, mert nem pakoltam el. Holnap inkább megkérdezem Aminát az oviban, hogy hozzám jön-e feleségül, de csak akkor, ha szeret a földön a sok játék között járkálni.

Hétfőn sütött a nap, pólót és rövidnadrágot vettem fel.

Kedden esett az eső, gumicsizmában és esőkabátban voltam.

Szerdán fújt a szél és hideg volt, pulcsiba és széldzsekibe bújtam.

Csütörtökön Anyák napi ünnepség volt az oviban, ünneplő ruhát adott rám Anya.

Pénteken otthon maradtam, otthoni ruhában.

Szombaton nagymamámhoz mentem, homokozós, játszós ruhában.

Csoda, hogy Anya meg tudja jegyezni, hogy mikor milyen ruhát kell felvennem.

Anyától örököltem a pisze orromat és a fülemet.

Apától a hajam színét és a pocakomat.

Kár, hogy nem örököltem a szakállát és a bajuszát is, mert akkor összetévesztenének vele és bármikor vehetnék jégkrémet a boltban, de így látják, hogy kicsi vagyok és tudják, hogy biztos nincs pénzem.

Egy perselyben gyűjtöm a pénzemet. Odaadtam Anyának, hogy tudjon venni kertes házat. De Anya azt mondta, hogy ez egy téglára sem elég, gyűjtsek még hozzá. Ezt nem értem, mert nem is téglára adtam, hanem házra.

Anyának és Apának a kisfia vagyok. Mamának és Papának az unokája. Zsófinak és Bencének a tesója. Dédinek a dédunokája, Petinek és Levinek a barátja. De kije vagyok a szomszéd néninek?

Eddig Amina volt  az oviban a szerelmem. De most már ő megnőtt és nincs foga. Ezért új lányt találtam magamnak, Hannát. Ő még kicsi és a foga sem hullott ki. Ezért bármikor tud velem mogyorót enni.

Zsófi és Bence szoktak egymással veszekedni. Én is szoktam velük veszekedni, akkor ők is veszekednek velem. De ekkor már Anya és Apa is veszekszik velünk. És mindenki veszekszik, már azt sem tudják kivel.

Ha Zsófi és Bence nyugton maradnának ilyenkor, akkor nincs ez a nagy hajcihő.

Egyszer világgá akartam menni. Felvettem a hátizsákomat, a kabátomat, a sapkámat. De nem találtam a cipőmet, csak a pizsamámat. Így gyorsan felvettem és lefeküdtem aludni.

Bea