Hétvári Andrea: Pettyes katicám

 

Gyermekversek minden évszakra

Hétvári Andreával már találkozhattatok itt a blogon, egy Kápráztatóban mutattam meg bájos gyerekverseit. Andi rendszeresen kap a szülőktől rövid videókat, melyekben a gyerekeik szavalják a verseit, ezt ő is megosztja a facebook oldalán. Nem tudom, hogy ezért-e vagy a játékossága, ritmusossága miatt a versei mindig gyerekhangon szólalnak meg a fülemben. 

Aki követi őt facebookon, azt mindennap felvidítja kedves, édes, hangulatos verseivel, és óvónénik köszönik a verseit, mert minden alkalomra lehet csemegézni belőlük, és a gyerekek könnyen és örömmel tanulják meg őket. 

Ludmilla és kitalálós versek

 Kiss Judit Ágnes: Ki brummog a barlangban?

Kitalálós versek

Egy nagyon ötletes formai megvalósítással készült ez a kitalálós lapozó, ugyanis a belső oldalak vízszintesen ketté vannak osztva, felül a kitalálós versikék, alul pedig az illusztrációk, amelyek harmonikus színeikkel és cseppet sem megszokott formáikkal dolgoztatják meg a kicsiket mindenféle fronton, azaz mind vizuálisan, mind verbálisan megmozgatják a gyerekkobakokat.

Kiss Judit Ágnes minden egyes versében egy találós kérdést rejtett el, és hogy a szülők is találjanak maguknak szórakozni valót, a versek különböző stílusokban, versformákban íródtak. 

Mesék a Pagonyból

Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán

Illusztrálta: Dániel András

Tudom, tudom, nem vagyok egy Harcos Bálint, viszont nagyon kedves, aranyos, verses oroszlános meséje engem is rímelésre indított, - remélem megbocsátod nekem kedves Bálint, ha egyszer elolvasod. :D 

Van itt egy oroszlán, kérem szépen,
ki színházba igyekszik éppen. Kéken?
Nem kéken, és nem is barnán,
hanem minden színben egyszerre,
lilát, pirosat sárgát összekeverve.
Zöld sörény és piros kalap,
egy oroszlánnál ez most alap.

Ha mindez megvan, haladj tovább,
vár a fogason egy lila kabát,
Kapj fel hozzá narancsot, sárgát,
vigyázz, kerüld el jól a pocsolyát.

Ha nem így teszel, beterít
az okker és a barna,
Melyeket nincs aki levakarna
rólad, te állatok királya,
ki csak el szerettél volna menni
a színházba.

Belépés feketében, írja a tábla,
oroszlánunkat már alig bírja a lába,
a dühtől bíbor az arca,
de elszalad a festékboltba.

Így lesz a végén fekete ő,
melyből még lesz egy kis hajcihő.
De ne féljetek, megoldja,
mert igen fontos a kultúra.

Haász János: Felnőtteknek nem

Dehogyisnem! Felnőtteknek még csak igazán! Azért, mert ezek a gyerekszájból megszólaló versek segítenek megérteni a gyerekeket, segítenek abban, hogy ne feledjük el, a gyerekek teljesen máshogy látnak dolgokat és máshogy gondolkodnak, mint a felnőttek.

Ha meg akarjuk érteni őket, ha jóban akarunk velük lenni, akkor el kell olvasnunk ezt a verseskötetet. Így máshogyan szemlélhetjük a világ nagy dolgait. Egy kisfiú tolmácsolásában láthatjuk meg, milyen az, amikor az ember, azaz a gyerek elköltözik egy olyan lakásba, ahol nincs ott apa.

Mesék, versek

Dr. Seuss: Ha lenne egy cirkuszom

Dr. Seuss a gyerekirodalom egyik legnépszerűbb alakja. Egyedülálló képi világa, humoros és zseniálisan egyszerű versei a legkisebbektől a már önállóan olvasókig mindenkit megszólítanak. 

Első találkozásom a szerzővel, nem is tudom.... Azt hiszem tetszett, de még nem vagyok teljesen meggyőzve. Nagy képzelőerővel megírt verseskönyv, azt gondolom a fordító érdeme is meglehetősen nagy az ilyen jellegű könyveknél. Vidám, humoros, üde könyv volt, tetszett McBirkusz Móric elképzelt cirkusza. Fantáziadús cirkuszi fellépői ámulatba ejtettek, Berzsenyi bácsin is jól mulattam.  Talán az illusztrációval is barátkoznom kell egy kicsit, de azt sem jelenteném ki, hogy nem tetszett. Majd talán, ha a Kalapos Macskát is elolvasom, határozottabban tudok véleményt alkotni Dr. Seuss-ról. :)

9/10

Lackfi János: Kapjátok el Tüdőgyuszit!

Teljesen értetlenül állok e könyv előtt, nem értem, miért, MIÉRT kell olyan témákat megverselni, mint Szegény hülye mamika, Hamvak, amerikai rémtörténetek. Vagy a pasas, aki embereket kapott el és hamburgereket készített belőlük, vagy a hordó, ami hullalével volt tele, vagy éppen egy amerikai fickó, aki minden nap begyűjtötte a termékét, amit a WC-n termelt és lefagyasztotta, és.... na azt hiszem ebből elég ennyi is.

Kész voltam ettől a könyvtől, és valószínűleg egy ideig nem veszek a kezembe Lackfi-verseskönyvet. 

2/10

Lackfi János: A buta felnőtt

A fenti könyvéhez képest ez teljességgel normális. Azt már lassan megszokom, hogy a kortárs versekben csak nyomokban fedezhető fel némi rím, így ebben a kötetben is előfordulnak szinte rímtelen versek. Azért ez sem lett a szívem csücske, több semmitmondó versike is volt, meg persze olyan is, ami tetszett, pl. a Lapozható házak, A szőlőszem mosolya. De ebből volt kevesebb.  7/10

Deme László: Zsófi és a zoknivadász

Aranyos történet az éjszakára földön hagyott zoknikról. A nagycsoportos Zsófi és az apukája teljes mértékkel okolható a zoknik szomorú és rémületes éjszakáiért. Mint ahogyan azért is, amiért reggel nem találják meg a lehajított zoknijaikat. 

De nem ám Anya szedte össze és dobta a szennyesbe őket! 

Ugyanis ott sincsenek. Megtudhatjuk, hogy mi történik éjszaka a földön hagyott zoknikkal és Zsófival tarthatunk az oviba, ahol barátai megosztják vele a zoknivadász történetét, majd együtt izgulhatunk  a zoknik megmentése érdekében tett éjszakai kalandján. 

Hasznos kis esti mese lehet gyerekeinknek, pláne ha Zsófihoz és Apához hasonlóan ők is széthagyják éjszakára a zoknijaikat. Ne ijedjünk meg, Kumándó sem ijesztő. :) 8/10

Dániel András: Kuflik a hóban

Ismét két történetet olvashatunk a könyvben. A címadó történeten kívül a Brumi óriás lesz címűt . Ez jobban tetszett nekem, mint a Kuflik a hóban, de az is rendben volt. Kicsit mintha csendesebb és unalmasabb lett volna, mint amit az első részekben megszokhattunk, de az is lehet, hogy azért érzem így, mert már nem hatnak az újdonság varázsával. 

Vagy azért, mert a kuflik télen inkább csak a legszükségesebb dolgokat végzik el, mint például a rágcsálnivaló jóbogyó begyűjtése és aztán be is húzódnak a kufliüregükbe.

A kuflik kalandja Brumival már tavasszal történik, így a kuflik is jobban hozzák a formájukat, és az apró kis vicces szereplőcskékből is többet találhatunk. Mozgalmasabbra, viccesebbre sikerült, mint az első mese. Továbbra is szeretem a kuflikat. :)

9/10

Gimesi Dóra: Csomótündér

"Van a világon egy csomó tündér, ezt mindenki tudja. Tavasztündérek, konyhatündérek, villamosvezető-tündérek. De Csomótündér csak egyetlen egy volt."

Öt szívmelengető mese van ebben a könyvben. Elsőként Csomótündérrel ismerkedhetünk meg, akinek az a dolga, hogy az egymásnak rendelt királylányok és királyfiak cipőfűzőjét összecsomózza és nincs olyan varázslat, amelyekkel ezek a csomók kibogozhatóak lennének. A Csomótündér azonban már öreg, szemüvege legalább 38 dioptriás, és bármennyire is jóságos, egyszer elkövetett egy hibát. Nem a megfelelő fűzőket csomózta össze. De nem is lenne tündér, ha nem tudná a leglehetetlenebb helyzeteket is megoldani, így izgalomra semmi ok, a mese végére minden szép és jó lesz. Vicces, bájos, elragadó történet.

Olvashatunk még két tízemeletes óriás szerelméről, az elálló fülű királyfiról, megtudhatjuk hogyan működnek a tündér-postahivatalok, hol tárolják a szerelmi vallomásokat, a becézéseket, a szívmelengető bókokat. Megbizonyosodhatunk arról, hogy a legreménytelenebb tündér-postáskisasszony számára is tartogathat meglepetéseket az élet és meghatódhatunk a szerelem hatalmasságán és erején, amikor a tündérlány és az emberfiú legyőzik a korlátokat és akadályokat.

Egytől egyig nagyon pihe-puha, jóságos mesék, gyönyörű illusztrációkkal. Nem csak gyerekeknek ajánlom, hanem mindenkinek.

10/10

Mesék és versek

Stephanie Schneider: Elefántok a házban

Egy társasház negyedik emeletére új lakók költöznek. Fini, az apukájával élő kislány nagyon örül és reméli gyerekek is vannak, akikkel összebarátkozhat és esetleg játszópajtásai is lesznek. Egész nap visongatnak, dübögnek az új lakók, Fini elindul kideríteni kik is ők. A lépcsőház lakói azonban már mind odakint méltatlankodnak, hogy kik lehetnek ezek és hogy nem valók ide.

Azzal nem lett volna bajom nekem sem, hogy elefántok, nyilván így akarták hangsúlyozni a másságot, de furcsa volt, hogy Fáni néni, aki ajtót nyitott Fininek, egy nagy hatalmas elefántasszonyság volt és két lábon járt. Értem én miért, mégis nekem meglehetősen groteszknek hatott.

Ugyanígy jártam a két elefántgyerekkel, Kimmel és Boval. De miután ezen is túltettem magam, azt nem értettem, hogy miért visonganak és dübögnek egész nap. Mert felfogtam én, hogy az idegen kultúrák be- és elfogadásáról  szól(hat) a történet, de azt gondolom, akkor ennek a más kultúrának is alkalmazkodnia kell egy kicsit. És nem az zavart, hogy széna és szalma van a lakásban, mert hiszen az elefántok azt szeretik, hanem az, hogy miért dübögtek és visongtak egész nap. Fini lévén beindult az ismerkedés, de ha továbbra is így dübögnek és hangosan hancúroznak egész nap, nem sok jövőt jósolok nekik egy társasház negyedik emeletén.

7/10

Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola

Csuda Gábor másik iskolából kerül a Göröngyös úti iskola 2.b osztályába. Kicsit kilóg a többi gyerek közül, ugyanis elmondása szerint ő egy király. És nem áll meg az elmondásnál, hanem úgy is viselkedik és úgy is öltözik. Mindennap felteszi fejére a maga készítette koronái egyikét, felveszi piros palástját és úgy megy iskolába, ahol egész nap viseli.

Nem törődik osztálytársa gúnyolódásaival, büszkén vállalja önmagát.

Ez a könyv a kedvencem most Kertész Erzsitől, mert mindamellett, hogy azt sugallja, hogy vállaljuk önmagunkat, elfogadásra is tanít. Azt mutatja meg, hogy nézzünk be a palást és a korona mögé, ismerjük meg a Csuda Gáborokat és rájöhetünk, hogy nagyon jó fejek és attól még igencsak szeretetreméltó ember/gyerek lehet, hogy kilóg a sorból és máshogyan viselkedik, mint a többség. 

A közösség elfogadó ereje és szeretete pedig arra is képes, hogy a Csuda Gáborok palást és korona nélkül is önmaguk tudjanak maradni.

Vicces, nagyon szeretnivaló könyv, sokat nevetgéltem közben és simogatta a lelkem a könyvben mutatott jó példa. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, a tesitanár például gyermekkorom tanárait jutatta eszembe, de a vaskalapos igazgatónő sajnos még a mai világban is előfordul.

10/10

Kollár-Klemencz László: Felhős

Ez egy nagyon rövid könyvecske, nem is tudom mese-e vagy sem, de azt gondoltam, hogy éppen ezért majd jól elszórakozom rajta. Az elején még így is volt, de aztán valahogy elveszítette a figyelmemet, a történetnek nem volt számomra se füle, se farka, nem úgy mint a Kistehénnek. Még a Nyúl sem tudta megmenteni a történetet, aki a legnagyobb rokon, akinél már csak a saját okos gondolatai nagyobbak. Képes álló füllel a talpára esni. Jobbat vártam az ígéretes kezdet után.

5/10

Lackfi János: A részeg elefánt

A könyvet némi tartózkodással kezdtem el olvasni, mert a szerző előzőleg olvasott könyvében volt egy-két vers, ami kiverte nálam a biztosítékot. Ezzel a könyvvel is majdnem így jártam az elején, de aztán azt mondta Zsófi, amikor felolvastam neki egy verset, hogy ne elemezgessem, hanem élvezzem és nevessek rajta. Miután ilyen "aggyal" olvastam, nagyon jól szórakoztam.

10/10

Lackfi János - Pap Kata: Bögre család

A Bögre család egy nagyon aranyos, vicces verseskönyv. Azt gondolom, hogy a szerző saját családját verselte meg, a tulajdonságaikat, a bolondságaikat, olyan egyszerű dolgokat, mint az öltözködés, vagy azt, hogyan győzi le Dorottya a hisztit. Ismerős volt a fiúvécé, lányvécé dilemma, azt is mondhatom, hogy magunkra ismertem ezekben a versekben.

10/10

Mesék ismét

Robert Munsch: Örökké szeretlek

Könyvesboltban olvastam végig ezt a könyvet,azt hiszem csak azért nem potyogtak a könnyeim. Engem nagyon szíven talált a történet egyszerűsége, igazsága, az élet körforgása. A születés, a gyermeknevelés, az anyai szeretet, amely mindent megbocsát és mindig jelen van, a felnőtté válás, az anyai ragaszkodás még ekkor is. Aztán az öregedés, a betegség. Szép könyv a szeretetről.

10/10

Mechler Anna: Doma és a család

Nagyon aranyosan induló mese Domáról, a mágnes vitézről. Doma nagyapó keze által életre kelt, a két unoka nagyon örült, játszottak vele, Doma megmutatta, hogy mágnes vitézként  mire képes. Amikor a konyhában lóbálta a lábát a fazékon ülve, azt hittem, hogy majd beindul a mese. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt bizony a családi viszonyok, ki kinek az unokatestvére, kinek a gyermeke, kinek a nagynénje, stb magyarázata kezdődött, figyelmem elkalandozott és a végére nem tudtam meg, hogy ki kicsoda. Ha akarom és figyelek, akkor nyilván megértem, de nem teljesen értettem, hogy ment át ennyire a könyv egyik témából a másikba.

6/10

Kárpáti Tibor: Puszi nyuszi!

Keményfedeles, pár oldalas lapozgató, vicces köszönésekkel. El tudom képzelni, amint apró gyerekeknek felolvasom, nézegetjük a képeket, ők pedig nagyon élvezik a különféle állatos köszöngetéseket, és másnap a gyakorlatban is kipróbálják őket. És csak reménykedek majd, hogy a szomszédnak nem köszönnek, "helló, te ló"  vagy a szigorú eladónőnek "puszi, nyuszi" formációban. :)

9/10

Pásztohy Panka: Szeretem a kiskutyám

Kedves, bájos könyv a kutyatartásról, Lili és Pitypang közös kalandjairól. A gyerekek  ezen a remek történeten keresztül tanulhatják meg, hogy mire van szüksége egy kiskutyának, Lili példáján keresztül láthatják, hogy a kutyatartás nem csak móka és kacagás, hanem bizony komoly felelősség is.  Az illusztrációk is szemet gyönyörködtetőek és aranyosak.

10/10

Vadadi Adrienn: Dani biciklizni tanul

Három rövid történetet tartalmazott ez a kis könyvecske. Kicsit meglepett az Alma utca 22. után, de ez végtére is ovisoknak íródott. Ezért viszont furcsa volt benne, hogy Dani cumizik. Vagy talán arra akar utalni a szerző, hogy a gyerek majd a saját ütemében, saját akaratából úgyis leszokik egyszer a cumiról, nem kell erőltetni? Hm, nem tudom, nekem egy kicsit váratlan volt, vissza is kellett lapoznom az elejére, hogy tényleg oviról van-e szó. 

Az is meglepő volt, hogy egy álom után Dani egyből tudott biciklizni,  másrészt viszont ez a gyerekekben azt az érzést keltheti, hogy nem olyan nagy dolog a bicajozás, nosza pattanjatok csak fel rá bátran.  Legjobban az ásítós mese tetszett. Egyszerű, hétköznapi, mégis  nagyon aranyos volt.

8/10

Balázsy Panna: Csillagfény

A történet főszereplője Szentesi Szandra, 3. b. osztályos tanuló. És természetesen a 11 éves nővére, valamint a családja. Naplószerűen mesél nekünk a napjairól, egyszerre párhuzamosan a jelenről és egy iskolai osztálykirándulásról osztja meg emlékeit a másik vonalon. Gyorsan haladós volt, tetszett, hogy az egyszerűsége, stílusa megfelelt egy 9 éves kislány gondolatainak, életének, napjainak. Egy mandulaműtétről szóló filmforgatás áll jelenleg Szandra életének középpontjában. Nem tudom, tényleg nem csapna-e egy mai 9 éves gyerek nagyobb hűhót maga körül, ha egy filmforgatás főszereplője lenne, de itt csendesen, szolídan zajlottak az események. Egy boldog, kedves családot, veszekedések nélkül és egy kiegyensúlyozott  kilencévest ismerhettünk meg a Csillagfényben. Az illusztrációkat majdnem elfelejtettem: nagyon tetszett.:)

8/10

Versek, mesék

Babucs Éva: Gondri nyomoz

Gondri egy kiskutya, akinek egy óvodás kislány, Lili a gazdája. Nem olvastam az előző részeket, így nem tudok azokhoz viszonyítani. A történet végtelenül egyszerű, eltűnt egy fehér szőrű perzsamacska, aki Gondri barátja. A kutyus elhatározza, hogy megkeresi Hercegnőt. 

A történetben feltűnik még egy papagáj, aki énekelni tanít két varjút, majd egy hörcsögcsalád, akik azt is tudják, hol van a cica. A város szélén tanyázó cirkuszban kell szerintük keresni. Így is volt, pitty-putty megtalálták a cicát és még sok más állatot is. Az illusztrációk aranyosak voltak, de a történet nem nyűgözött le, talán némi izgalom, humor, vagy még valami extra cukiság hiányzott belőle. 

6/10

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

Dániel Andrásnak sikerült elérnie, hogy ismét kedvencet találtam. Már a címe is! Azt hittem egyébként, hogy Imikém az egy unokát takar, erre kiderül, hogy egy bádognyúl, aki Kicsibácsival és Kicsinénivel egy dióban lakik, bár neki még egy külön kalitkája is van, ahol imád üldögélni. A diót időnként felkapja a szél, és hol itt teszi le, hol ott. Lehet, hogy a sivatagban, de az is lehet, hogy a tenger közepén.

Kicsibácsi és Kicsinéni azonban cseppet sem stresszel emiatt, megvan a maguk jól kialakított élete. Kicsibácsi néha feltalál valamit, néha gombócevésben akar rekordot dönteni, vagy éppen elmélkedik nagyon fontos dolgokon. Kicsinéni pedig igazán jó partner ebben, ha kell megfőzi a rengeteg gombócot, meghallgatja Kicsibácsit, moziba megy vele, de az is előfordul, hogy külön kalandokra indul. Imikém pedig csuda jó fej, éppen annyira imádtam, ahogyan Kicsinénit és Kicsibácsit.

10/10

Lackfi János: Robban az iskola

A könyv elejét nagyon élveztem, jókat mosolyogtam, az iskolás témák igazán bejöttek. Az anyák napi és apák napi versek is tetszettek, volt köztük átlagosabb és volt kiemelkedőbb.

Egy-két vers azonban nálam kiverte a biztosítékot. Megmutattam Zsófinak és Bencének, ők nem akadtak ki rajtuk, és mindkettejüknek megvolt a maga elmélete a versek miértjéről és magyarázatáról. Hogy miért is ír Lackfi János egy ilyen verset.

Konkrétan a Pancsolók című versre gondolok. ;) Volt még egy másik, de az csak enyhén sokkolt. :) A drogos verset pedig nem is tudom hány éves kortól értik meg a gyerekek, de az biztos, hogy ez a kötet már nagyobbacska gyerekeknek ajánlatos. Az illusztrációkat kedveltem.

8/10

 Kertész Erzsi: Állat KávéZoo

Antika és Lopez, a két antilop, KávéZoo-t nyit a dzsungel szélén. Már az ötlet sem mindennapi és a könyv sem az. Nagyon jól szórakoztam végig a történeten, szerettem a változatos vendégsereget és a könyv remek humorérzékét.

Az állatok viselkedésének bemutatása nagyszerű volt, a homoktortába bujdosó struccok, a büszke oroszlánok, a gyönyörű kolibri, a magának való orrszarvú és az őrült majmok mind hozták az igazi viselkedésükre jellemző jegyeket. A vegetáriánussá vált tigris volt a csúcs, no és a végén a fagylaltos tégelyekben fetrengő pingvinek is nagyon tetszettek.

Azt gondolom, hogy Titusz lassan 11 évesen már értékelné a poénokat, de egy kisebb gyerek talán csak a felét értené meg. De még így is nagyon jól szórakozna. Én mindenesetre szerettem. Az illusztrációk meseszépek voltak.

9/10

Király Levente: Van egy kutyánk...

Ez a könyv tele van kutyákkal. Nem is akármilyenekkel! Van például egy skót juhász, aki pulcsit horgol magának; egy yorkie, akinek a kedvence a meggy; no meg egy bernáthegyi, aki eladó egy hordóboltban. Talán ennyiből is kiderült, hogy Király Levente kötete nem tudományos igénnyel összeállított kutyahatározó, hanem remek humorral megírt, versbe szedett kutyasoroló, amely kicsit és nagyot egyaránt szórakoztat. Az élményt Igor Lazin illusztrációi teszik teljessé.

A fülszöveg minden szava igaz. Ez a könyv nem szól másról, csak kutyákról. Nagyon sokféle kutyáról olvashatunk , szerepel benne masztiff, kuvasz, malamut, border collie, szamojéd, skót juhász, doberman, corgie és még sorolhatnám napestig. 

Az egyik pudingot főz és bélyeget gyűjt, a másik szelfizik és rekeszszámra tejet iszik, a harmadik pantalló helyett kordbársonyt hord, van aki kocsmába jár, és spiccesen énekel, és van aki kanyarfúróval ügyködik. 

Mind-mind meglepő és mókás dolgot csinál, azt is mondhatnám, hogy megismerhetjük a kutyákat a vicces oldalukról. Végigvigyorogtam a könyvet, és már az első olvasás óta elolvastam még vagy kétszer. Mert olyan jó a vicces szösszeneteken nevetgélni. Egy Tekila nevű csivaván, aki azt várja, hogy mikor nyit ki a Meki, és nem kell neki kaviár, a Kalambó nevű basset hundon, aki a télapónak segít, és a snauceren, kinek neve Karalábé, száz lábú ő, sacc per kábé. :D

Azt gondolom, ha gyerekeim kicsik lennének, akkor olvashatnám minden nap többször ezt a könyvet, egészen addig, amíg már menne fejből is, és úton útfélen ott motoszkálnának a fejemben, de mivel a gyerekeim már nagyok, így nem foghatom rájuk, hogy miért akarom újra és újra elolvasni ezeket a bájos és humoros kutyaversikéket. :)

Az illusztrációkra érdemes ugyanannyi figyelmet fordítani,  mert fantasztikus összhangban van a versekkel, ha a verseken vigyorogtál és megnézed az illusztrációt, egy még szélesebb vigyorra húzod majd a szádat. Ezt Igor Lazinnak köszönhetjük. 

Amikor még a végére sem értem a könyvnek, engem is megihlettek ezek a versikék, így hát én is költöttem egyet-egyet a kutyáinkról:

Mangó
Van egy kutyánk, Mangó
Néha úgy hívjuk Magnó.
Hallgat erre is, arra is,
Pláne, ha van egy kis kaja is.

Morog, ugat, csattogtat,
azt hiszi ezért csontot kap.
De tévedésben van
a kis drága,
mert ettől nem kerül
semmi a tálba.

Inkább elküldjük aludni,
hogy a gazdik is tudjanak nyugodni.
Amikor felébred ő,
akkor jön a puszieső,
mert mégiscsak cuki és aprócska,
legjobban azt szereti,
ha úgy hívjuk Mangócska.

Snickers
Van egy kutyánk
neve Snickers,
rágcsál ő, ha simizni mersz,
Border collie apja, anyja,
így lett ő is ez a fajta

Maja
Maja, egy gyönyörű border collie,
nem szokott sosem szomorkodni,
Kedves, vidám, ügyes kutya,
Ő a kutyák parancsnoka.

Terelgeti Sunnyt, Lunát,
néha egy galambot is meglát,
akkor aztán rohan, ugat,
kapkodják is a szárnyukat.

De ha Maja repülni tudna,
lehetne néha galambvacsora,
Elkapná a kacsát, libát,
nem találnál abban hibát,
aztán majd, ha eljő az este,
Büszkén tálalhatná a vacsorát.

A könyvet köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak!

10/10

Bea

Meseválogatás

Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?

10 versikét tartalmaz ez a keménylapos, kicsi gyerekeknek szóló lapozgatós könyvecske. Mi már mindannyian kinőttünk belőle, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeim nagyon élvezték volna kétéves koruk környékén és még utána is egy jó ideig. A versek kedvesek, bájosak, engem személy szerint nosztalgikus hangulatba hoztak, visszarepítettek kisgyermekes anya időszakomba, amikor a gyerekek számára megunhatatlan volt egy-egy kedvenccé vált mondókás könyv, és azt vettem észre, hogy a boltban sorban állás közben is azt mormolom a fejemben.:D 

Az illusztrációk nagyon szépek, aranyosak, igényesek, néhol vicces. 

10/10

Winkler Róbert: Márton és Micike/Az autószerelő műhelyben

Márton kisfiú, Micike pedig egy vörös, rókához hasonló kiskutya, aki elszökik Mártontól. Miközben keresgéli egy autószerelő műhelybe téved, ahol az autó alatt szerelő Pista bácsi befogja autót szerelni, szerszámokat adogatni, majd lehívja magához az aknába,  ott Márton az autó alsó részét ismerheti meg.  Utána együtt keresték tovább Micikét, miközben először a gumiműhelybe, majd a fényezőműhelybe is betértek, a végén pedig természetesen Micike is előkerült. Először nem tetszett, mert mégiscsak lányból vagyok. De aztán elképzeltem, hogy Bence vagy Titusz kisfiúként milyen élvezettel böngészgette volna a műhelyben található szerszámokat, kérdezgette volna tőlem, hogy mi az a villáskulcs, a franciakulcs, a multiméter, a krokodilemelő és társai, majd megnyugodva vették volna tudomásul, hogy Micikével is minden rendben, aki úgy néz ki, mint egy kisróka, csak a farka más, ilyen kunkori. :)

8/10

Star Wars - Menekülés Darth Vader elől

Az olvasás galaxisa olyan sorozat, amely a legfiatalabbak fejlődését segíti, az ismert karakterek és kedvelt történetek segítségével.  Ez a rész 1. szintű, kezdő olvasóknak ajánlott, egyszerű szöveggel. Először jót mosolyogtunk, amikor megláttuk a könyvet, mert a borítója alapján jegyeztük elő a könyvtárban, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen ez egy Star Wars képeskönyvecske, egy oldalon egy rövid, egyszerű mondattal. De azért jó volt végiglapozni, nézegetni és a végére megállapítottam, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, mert akik éppen most tanulnak olvasni, esetleg még a Star Warst is szeretik, remek gyakorlási lehetőség és igazi sikerélményekkel kecsegtet, mert hiszen mégiscsak elolvastak egy könyvet.

10/10

Miklya Zsolt: Végtelen sál/Gyerekversek

Voltak versek, amelyek nagyon tetszettek, és voltak, amik nem annyira. Némelyiken elgondolkodtam, hogy ezt egy gyerek érti-e. Arra is rájöttem, hogy jobban szeretem a rímelő verseket. A szerző megverselt mindent, a rendetlenséget, a költözködést, játékot, iskolát, begipszelt kezet, gombot, nagyit, utazást, időt, mesét álmokat. Több kedvencem is van, az Anyu két keréken, a Csálémese, amiben betűcsipkét horgol nagyi és a Gombolós mese, amiben egy kis gomb sorsa a tét. Az illusztrációk érdekesek, eredetiek voltak, nagyon tetszett ez a stílus. Egynémelyiket a szobám falán is el tudom képzelni.

8/10

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Szóval van ez az anyuka, Mátrainé Smorc Angéla, aki nem akar legóba lépni, ezért megkéri kisfiát, Lalát, azaz Mátrai Lajost, hogy rakjon rendet a szobájában. De ez a Lala nem csinált rendet, ezért Smorc Angéla Mátrai Antalt, az apát kérte meg, hogy csináljon már valamit a gyerekkel. De az apa meccset nézett, ezért nem ért rá. Eddig ugye még ismerős is lehet a történet. Innentől ez a remek láncmese azonban nem várt módon folytatódik. A tizenegyest rúgó csodacsatárnak frissen sült pocokhal kell vacsorára, csak akkor hajlandó berúgni a gólt. Megindul a lánc a pocokhalért és mulatságosabbnál mulatságosabb alakok következnek, vicces kérésekkel és még viccesebb nevekkel, mint Szőrtüsző  Szódaszifonszon, Nyákolló Kapitány és III. Tüdőcsőr király. Járhatunk Ebihal Hivatalban, Tintamintaboltban és Norvég Királyi Tintafúrótoronyban. 

Első olvasásra annyira meghökkentett ez a mese, hogy szinte nem is tudtam, hogy tetszik-e vagy sem. Másnap ismét elolvastam és most már tudom, hogy határozottan őrült, vicces mese volt. Nem csak nekem tetszett, hanem a fiúknak is, ami azért lényeges. :)

Hogy elrakta-e Lala, azaz Mátrai Lajos a legót? Tippeljetek! :)

10/10

Bea

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja

Medversek

Kőrösi Zoltán medverseinek medvéi akár gyerekek is lehetnének, ahogy minden gyerek egy kicsit medvebocs is. Hol kicsit rendetlenek, hol kicsit lusták, de mindig nagyon szerethetőek. Pláne, ha Nagy Eszter rajzait is látjuk a bukfencező, tortát evő, huncut kis bocsok mellett. És közben az is kiderül, hogy mi az Ami a szívedet brummja.

Én magam is bizonyíthatom, hogy mennyire szerethetőek a macik. Úgy tíz évvel ezelőtt egy szép napon egyszercsak elkezdtek a macik hozzám költözni. Először csak egy aranyos medvebocs piros pulcsiban. Másnap egy komoly medveúr csokornyakkendővel, harmadnap egy megfáradt nagyanyó viseltes ruhában.  És egyre csak jöttek és jöttek. Jött egy tiroli fickó, egy zenélő orosz muzsik, egy focimezben csintalankodó tinédzser, cumizó medvebocs, vászonruhát viselő gazdasszony a férjurával, gyönyörű medvelány, hatalmas pillákkal, kötött pulcsis jegesmaci, koalamaci és még sorolhatnám napestig.  Egész szép kis kompánia gyűlt össze és még mind megvannak, imádom őket.

Elég csintalanok amúgy, mert velük mindig történik valami. Amikor Bence kicsi volt, egy kis koala volt a kedvence, mindenhová magával vitte, de a kis koala nem becsülte ezt meg, igazi kalandvágyó volt, és egyszer nem jött velünk haza. Bence szomorkodott utána sokáig, már két hét is eltelt, amikor sétáltunk a városban (akkoriban egy kisvárosban laktunk, ahol szinte mindenki mindenkit ismer) és a szokott helyen áruló zöldséges néni megszólított bennünket, hogy nem mi hagytuk-e el ezt a kutyust, már elég régen találta, de azóta nem jártunk erre. Ingattam a fejem, amikor megpillantottam a kezében a koalamacinkat. Volt nagy öröm és boldogság. A kutyus-koala ismét Bence állandó társául szegődött.

Egy másik kalandvágyó maci pedig igen kínos helyzetbe hozott egyszer nagyon régen. Egyik reggel munkába siettem, csak felkaptam az ágyon heverő táskámat és már rohantam is a buszmegállóba. Észrevettem, hogy egy kisgyerek nézeget, valamit magyaráz az anyukájának rám mutogatva, de már jött is a busz, felszálltam. Csuklós busz volt, hely sehol, ezért a forgó résznél megálltam.  Itt meg azt vettem észre, hogy egy fiú mosolyogva pislantgat rám. Hízelgett a hiúságomnak, de egyre furcsábban vigyorgott és többször is a táskámra nézegetett, majd nem bírta tovább és megjegyezte: - Aranyos a macid. Lenéztem a táskámra, és a tépőzárján ott kapaszkodott, lógott egy jó nagy férfitenyérnyi piros maci. Nem tudom melyikünk volt pirosabb, a maci vagy én. De a huncut sejthetett valamit, mert miután végül elnevettem magam, egy hosszú barátság lett a csintalankodásából. :D

Tudnék még macikról mesélni, de itt az ideje, hogy Kőrösi Zoltán medverseiről is szóljak pár szót. Nagyon jó ismerője lehetett a szerző is a maciknak, sőt biztos vagyok benne, hogy neki is voltak medvebarátai. Hogyan is tudott volna enélkül ilyen kedves, bájos, sokszínű macikölteményeket írni. 

Ő is tudta, hogy a medvék igen furfangos, csintalan, ámde gondolkodó lények, akik imádnak brummogni és nagyra értékelik a barátságot. Ha eddig még nem tudtuk volna, akkor most már tudjuk, hogy a medve mindig segít, ha szükség van rá. Szeretnek nevetni, mert nevetni jó. A medvefoci sem akármilyen játék,  azt pedig csak kevesen tudhatják milyen lehet a medvesárkány. 

Medvetakarításról is olvashatunk és rendetlen zoknikról, no meg mihaszna mackónadrágokról. Megtudhajtuk, hogy a medvék nem csak az embereket szeretik, hanem a kutyákat is, szeretnek kártyázni, fogócskázni és tornázni. A cípő befűzése már bonyolultabb dolog, fára mászni és focizni pedig zokniban sokkal élvezetesebb.

Egyes medvék, mint néhány kisgyerek, félnek a sötétben. De csak egy picit éppen, és azt is tudják, hogy ha nem moccannak nem lesz senkinek semmi baja. És bizony sajnos medveszipákolás, medvekönny is előfordul néha, mert a medvék is szoktak pityeregni. Szeretik a hasukat, imádják a palacsintát és tortát. Abból is a málnalekvárosat. 

Nagyon sok mindent megtudhatunk Kőrösi Zoltántól a medvékről, minden bizonnyal most is jó pár macival múlatja az időt, és írja róluk az égi verseket.

Az illusztrációk is nagyon tetszettek, éppen olyan szemet gyönyörködtetőek voltak, mint amilyen kedvesek a fülnek a medversek. Remekül visszaadták a medvék kecsességét és bumfordiságát, mozgékonyságát és lustaságát, mert ahhoz kétség sem férhet, mint ahogyan képek is mutatják, hogy igen-igen mozgékony jószágok ezek a szőrös kis labdafejűek. Már amikor nem alszanak és fekdécselnek málnát szopogatva.:)

A könyvet köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak!

10/10

Bea