Beatrix Potter összes meséje: Nyúl Péter és barátai

Imádom Beatrix Potter rajzait, gyönyörűségesek. Amikor megláttam, hogy egy könyvben jelenik meg az összes meséje, úgy éreztem, hogy de jó lenne a polcomon tudni. Igazából az illusztrációkért vagyok odáig, amiket ebben a könyvben jól megcsodálhattam. 

A molyon megkérdezte tőlem valaki, hogy a súlyát nézve mennyire nehéz a könyv, és azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz. Fekve nem lehet olvasni az biztos, de kézben tartva sem volt túl könnyű. Szerintem simán megvan egy kiló (de lehet, hogy keveset mondok), tehát ha a kényelmi szempontokat néznénk, akkor nem javasolnám megvenni.

Megan Rix: Echo, gyere haza!

Egy elveszett kiskutya hihetetlen kalandja

Nem tudom, ti hogy vagytok a kutyás történetekkel, nekem jöhet bármennyi. A legelső kutyás könyvem a Feketefülű fehér Bim volt, ami nagyon tetszett, arra emlékszem, hogy szomorú volt, de valamiért nagyon szerettem. Talán mert az első könyveim egyike volt. 

Kutyás történetekből sosem elég és az is biztos, hogy sírdogálás nélkül nem nagyon lehet megúszni az ilyen állatos könyvek olvasását. Mint a könyv alcíme elárulja ebben a történetben egy elveszett kiskutyáról, Echóról olvashatunk. 

Folti, Colin, Flamingó fiú, avagy az állatok csodálatossága

Három nagyon szeretnivaló könyvről írok ebben a bejegyzésben, melyeket az ifjúsági könyvek kategóriájába sorolnék, de ezek azok az ifjúsági könyvek, amelyeket a felnőttek is bátran elolvashatnak, mert gyönyörűek, imádnivalóak, és ha a családban közösen olvassuk egy gyerekkel, fiatallal, akkor remek beszélgetnivaló témákat adnak. Igaz ez mindhárom könyvre. 

Az állatok és a természet szeretetéről szólnak ezek a könyvek, érzelmekről, szeretetről, tiszteletről, érzelmesebb felnőttek készítsék be a zsebkendőjüket is. 

Gyerekeknek...

Mai bejegyzésemben két olyan gyermekkönyvet szeretnék mutatni, amelyeket segítő könyveknek nevezhetünk, számíthatunk rájuk bizonyos nehézségek megoldásában, ebben az esetben az óvodakezdéshez nyújt segítséget Finy Petra Óvodások kézikönyve című könyve, valamint az apai szeretetet önti szavakba és képekbe Farkas Nóra Apa szeret című könyvében.

Három szuper gyermekkönyv

Kolozsi László: Apufa

Fantasztikusan szép ez a könyv! Megható nagyon, még jó, hogy itthon olvastam. Annyira kedvesen és szeretetre méltóan ír a gyászfeldolgozásról, arról hogyan élik meg a gyerekek, Bence és Noé édesapjuk elvesztését, és hogyan viseli az édesanyjuk. 

A kerti diófában a fiúk meghallják Apa hangját és ezentúl minden szabad idejüket a fa közelében töltik. Hintáznak rajta, felmásznak rá, megölelik, beszélgetnek vele.

Gyerekeknek

Mandl Péter: Kiskobold és a szőrös idegen

Három rövid történetet olvashatunk Kiskobold életéből. Kiskobold egy kobold, mint az a nevéből is kiderül, a történet szerint a bányában dolgozik, ahol nagyon sok a kobold. De a Kiskobold kalapja történet nem erről szól, hanem egy kalapról, ami Kiskobold fejére esett, majd rá is szorult. 

Egy idő után nagyon ismerősnek tűntek az illusztrációk, legalábbis bizonyos jegyek hasonlítottak valamelyik másik könyvre. Hamar be is ugrott, de hiszen ez hasonlít a kuflikra. Gyorsan megnéztem és megértettem azonnal, hogy miért. Hát azért, mert Kiskoboldot Dániel András, a kuflik megalkotója illusztrálta. 

Délutáni matiné Titusszal

Gyerekeknek

Beck Andrea: A titoktündér - Családi könyv

Ez a könyv a Titoktündér hatodikként megjelenő kötete, mely a negyedik és ötödik részhez hasonlóan, bárhová beilleszthető a sorozatba, ha az első könyv meséit már megismertük.

A családdal töltött idő, közös játékok és beszélgetések fonódnak össze benne a  Titoktündértől már megszokott szemlélettel, hogy együtt izgalmas és tanulságos történetekké, varázslatos és segítő mesékké alakuljanak át.

Bár én nem olvastam még a Titoktündér könyveiből, teljesen megállta a helyét ez a Családi könyv önálló kötetként is. Nagyon tetszett, ahogyan Tündérország keveredett a valós világgal, ahogyan megtudtam, hogy a gyerekeknek vannak segítő tündéreik, vagyis a gyerekek tulajdonképpen a tündérek tanítványai, akik a tündérektől csupa jó tanácsot és segítséget kapnak a problémáik megoldásához.

Három regény gyerekeknek

Igaz Dóra: Nyár, nagyi, net

Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?

Különösen aktuális témával foglalkozik ez az igazán szerethető kisregény. Csak kapkodom a fejem, hogy a legkisebb gyermekem sokkal többet tud a számítógépek világáról, kezeléséről, mint én, amit pedig még nem tud, szivacsként szívja magába, egyáltalán nem okoz neki problémát, hogy felfogja. Nem kell ezen azonban csodálkoznom, hiszen ő már ebben nőtt fel. Így lehet ezzel a könyv főhőse, Berci is, aki nagyon szeret az apukája tabletjén játszani, ám a szülei úgy gondolják, hogy már túlzásba is viszi. 

Ezért azt találják ki, hogy a táborok helyett a nagyinál nagyon jó helyen lesz Berci, ahol teljesen más élmények érik majd és talán a számítógépes játékok sem fogják annyira lenyűgözni. Igen ám, de a nagyi ösztönösen - vagy szándékosan - nagyon jó áll a dolgokhoz, sőt még egy vandonatúj tabletja is van, amelynek jobb megismeréséhez Berci segítségét kéri. És nem csak ő, hanem a szomszéd Erzsi néni is, aki az Angliában élő lányával szeretne skype-olni. 

Berci kezdi egyre jobban érezni magát a nagyinál, a nagyi pedig nagyon okosan közelíti meg Berci világát, nem szakadékot mélyít kettőjük közé, hanem hidat épített, és igazán jó kapcsolatot alakított ki Bercivel, miközben ő is hatással volt az unokájára, aki a nyaralás végére barátokat is szerzett, és bebizonyította, hogy okosan is lehet használni a számítástechnika világát, ha a szüleivel is megtalálja a megfelelő hangot, és kölcsönösen megértik egymást.

Aranyos könyv volt nagyon, tetszett, hogy okosan segít, tanácsokat ad, de ezt észre sem lehet venni, mégis jó érzés fog el bennünket, szülőket, hogy ne essünk kétségbe, hanem inkább jól közelítsük meg a dolgot. Persze ez nem azt jelenti, hogy engedjük ész nélkül, azaz korlátozások és szabályok nélkül számítógépes játékokat játszani gyermekeinket, hanem akarjuk megismerni, megérteni a gyerek mozgatórugóit, gondolatait és óvatosan terelgessük a jó irányba. 

10/10

Kertész Erzsi: Dalia és Dália

Véletlenül találtam a könyvtárban ezt a Kertész Erzsi könyvet. Mivel az írónő a könyveivel nálam már bizonyított, nem volt kérdés, hogy ezt is azonnal magammal viszem. 

Nem csalódtam, bár egy teljesen más témájú, más stílusú történetet tarthattam a kezemben, de ki merem jelenteni, hogy hamisítatlan Kertész Erzsi, mert a szerzőre jellemző fantasztikus humor ott van minden oldalon. 

Roppant mód mulatságos történet  Dáliáról, az egyedül éldegélő várúrnőről, aki magányosan tengetve napjait a toronyszobája ablakában várja a álmai szőke hercegét, nagy sóvárgások közepette. Valahol olvasta is, hogy az ilyen toronyszobai várúrnők már úgy születnek, hogy rendelkeznek a sóvárgás képességével. Hogy miért éldegélt egyedül az nem derült ki, viszont annál érdekesebb dolgok igen. 

Egyik nap érkezett egy lovag, Daliának hívták és megmászta mind a 698 lépcsőfokot, hogy véghezvigye küldetését. Közben Dáliának bőven volt ideje azt a 48 selyemvirágot belefonni fekete hajába, sőt még egy kis hétköznapi rendet is tudott rakni.

A lovag megérkezett, hamarosan végre is hajtotta feladatát, majd Dália nélkül távozott. Hamarosan azonban ismét találkoznak Talpig Tivadar főherceg estélyén, aki feleséget keres.

Hogyan zajlott az estély, mit vett fel végül Dália, miután átnézte  mind a 40 darab ruhásszekrényét, 20 darab cipős fiókját és 80 ékszeres ládikáját, az majd az estélyen kiderült. Mint ahogyan az is, hogy kit választott Tivadar főherceg, aki mellesleg fél a pókoktól és a jegesmedvétől, és ki rabolta el Dalia lovagot. 

Igazán eredeti történet, nagyszerűen szórakoztató szöveggel, végig nevetgéltem az egészet, aki szereti Kertész Erzsit, ne hagyja ki, aki nem ismeri még az írónőt, ezen feltétlenül változtasson. :)

10/10

Balázsy Panna: Csakazértis

A Csillagfényből megismert Szentesi Szandra  még mindig a 3. b. osztályba jár és éli a 9 évesek cseppet sem unalmas hétköznapjait, családi kirándulással, húsvéti készülődéssel és locsolkodással, játszóterezéssel, szóval semmi extrával.

Hacsak nem nevezhetjük annak a bébiszitterkedést, amit a barátnőjével Lujzival közösen vállaltak el, és meglehetősen fárasztó feladat volt, vagy a kínai selyemlampion kiállítást és a Hozz +1 szendvicset akciót.

De a legkülönösebb történés egy kiskutyával való barátkozás volt, ami segített Szandrának egy gyerekkori rossz emlék feldolgozásában is.

Kedves, aranyos, nyugis könyv volt. Leginkább lányoknak ajánlanám. 

8/10

Simon Réka Zsuzsanna: Majdnem egy tucat királylány

Borzas Füzike, Fürtös Bodza, Erdei Szamóca, Sáfrányos Szeklice... néhányan e kötet szereplői közül. Ők és társaik igazi vidám, cserfes, rakoncátlan királylányok, akik körül mindig történik valami izgalmas!

A Csukás István-díjas Simon Réka Zsuzsanna legújabb kötete a tőle megszokott humorral és szójátékokkal fűszerezett csodás nyelvezettel meséli el a tíz különleges  királylány egy-egy vidám történetét. A kötetet Egri Mónika mosolyt fakasztó képei teszik teljessé.

Minden kislány egy királylány. Róluk szól ez a könyv, azokról a királylányokról, akik éppúgy élnek, mint a kislányok, csak éppen egy palotában, és néha összefutnak boszorkányokkal, lovagokkal és sárkányokkal. 

De éppen úgy vannak képzelt barátaik, mint a rendes házakban és lakásokban élő kislányoknak. Aranyos Fodorka királykisasszonynak például nem is egy képzelt barátja van, és sajnos problémái is adódtak ebből, mert külön széket igényelt nekik a királyi reggelinél, amiért az apukája és az anyukája, a király és a királyné igencsak furcsán néztek rá. De aztán Aranyos Fodorka kiderítette az apukája gyerekkori titkát, és többé már nem néztek furcsán a képzelt barátaira.

Vagy Berki Szellőrózsa, aki mindenhonnan elkésett. Micsoda királylány az, aki sehová sem ér oda időben. A szülei mindent kipróbáltak, hogy megszüntessék ezt a rossz tulajdonságát, míg a végén igazán meglepő megoldásra bukkantak. 

Olvashatunk mindig borzas királylányról, aki nem szerette a fidres-fodros, kényelmetlen ruhákat, sőt még a koronát sem a fején. 

Királylányról, aki a palota ablakából nézhette csak a nagy tavaszi varázslótalálkozót, ahol a varázslók bemutatják új tudományaikat, mert szobafogságban volt, de végül úgy alakult, hogy ő maga is varázsolt.

Aztán egy olyan királylányról, akitől rettegtek a sárkányok, mert az volt a hobbija, hogy elrabolta őket. Történetünk idején a háromfejű sárkány rettegve  bujdosott előle,  sőt, magát a királyt kérte meg, hogy bujtassa el a lánya elől.

Volt egy királylány, akit elleptek a limlomok, de annyira, hogy már senki nem tudott mozdulni a palotában, a szülei sem tudtak kimenni a szobájukból és a királylány sem az övéből. Olyan éhes volt azonban, hogy kitalálta tökéletes megoldást, hogyan szabaduljon meg a limlomoktól.

Sárkányok, lovagok, varázslók, boszorkányok, zseb- és táskaszörnyek, no és majdnem egy tucat királylány. Mindenki itt volt ebben a könyvben, aki számít. Bár királylányokról szól a történet, úgy gondolom nemcsak kislányoknak fog tetszeni ez a könyv, mert a biciklizős sárkányok, az elmélkedős lovagok és a könyv többi szereplője igencsak vicces és vidám helyzeteket teremtenek. A történetben nagyon sok könyv és olvasós királylány szerepel!  :)

 

Igazán szép ez a könyv, nagyon tetszettek a királylányok, akik királylányságuk ellenére igencsak modernek és szeretetreméltóak voltak, de a sárkányok is nagyon barátian, illedelmesen néztek ki, nagyszerűen szerepeltek, könyvet olvastak, elbújtak, bicikliztek, görkoriztak, még a piacon is vásároltak. Remek az illusztráció, szeretem ezt a stílust!

A könyvet köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak!

10/10

Bea

Dániel András: Egy kupac kufli

"Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli.

Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova..."

A kuflikkal a Szerintem mindenki legyen kufli! című kötetben találkoztam először, és rajongójukká váltam. Így nagyon örültem, hogy további kalandjaiknak is részese lehetek.

Egy kupac kufli 

Ebben a kötetben megtudtam, hogyan kerültek a kuflik az Elhagyatott rétre, hogyan nézték ki maguknak a kupacot állandó lakóhelynek, és hogyan készítették el a kuflilyukakat, mert egy zsebásó azért mindig van a kufliknál. Lehet, hogy a zsebük üres és összes élelmük egy nagy szem krumpli, de a zsebásó az nélkülözhetetlen eleme a kufliéletnek. Miután megásták a kufliüregeket, részletes kiképzést kaphattunk az ajtóknak szánt falevelek kiválasztási szempontjairól. Sőt, a kaktuszbanánbokor létezéséről is tudomást szereztem, ami egyszerűen fantasztikus!

A könyv másik története a Sose együnk gombát reggelire című vicces kis írás, amelyben Pofánka elindult élelmet keresni, és beleharapott - annak minden figyelmeztetése ellenére - egy szép színes kalapú varázsgombába.

És bizony mókus alakú léggömbbé változott! Azt hiszem ezt a gombát sokan kipróbálnánk, hogy repkedhessünk egy kicsit a levegőben. Végülis Pofánka léggömbbé válása sem volt haszontalan, mert igen szükséges dolgokat fedezett fel a levegőből szemlélve, az összes kufli nagy örömére. 

A kuflik és a nagy eső

A hét kufli, Zödön, Bélabá, Hilda, Titusz, Valér, Pofánka és Fityirc nagy elégedettséggel éldegélnek az elhagyott réten lévő kuflikupacban, heverésznek, bukfenceznek és élvezik a kufliélet örömeit, amikor hatalmas eső szakad rájuk. Akkora, hogy először a rétet árasztja el, majd a kuflilyukakat is, amik használhatatlanná válnak. A kupac tetején várják, hogy elálljon az eső, de az nem hogy elállna, hanem csak esik és esik. A vízben talált mindenféle eszközzel menekülőre fogják a dolgot, ám útközben egy vízipatkány elárulja, hogy nagyon egyszerű a megoldás, nem kell világgá menni, csak el kell tüntetni ezt a sok vizet. :)

A kuflik természetesen cselekednek, mert ha kell azt azért nagyon tudnak, és hamarosan ismét a réten fekdécselhetnek. 

Az igazi fák sosem horkolnak című történetben a Bújócskázás Világnapja alkalmából a kuflik bújócskáznak. Erről nem is árulok el többet, csak annyit, hogy nagyon leleményesen tudnak elrejtőzni.

Jó  éjszakát, kuflik!

Két kufli álomtalanul üldögél az éjszaka közepén a kupac tetején. Az jutott eszükbe, ha lekapcsolnák a teliholdat, akkor bizonyosan tudnának aludni. A varázsgombától elkérik a létráját, hogy felmászhassanak a holdra. Előkerül a létra, majd egy papírsárkány és az összes kufli. Aztán meg észrevettek egy nyulat a holdon. Eléggé álomszerű történetnek hangzik, de higgyétek el, csak egy egyszerű kuflimese.

A nagy felfordulásban pedig egy szó szerinti felfordulásról olvashatunk, amikor feje tetejére áll a világ. És bár a kuflik szeretik a kalandokat, ez még nekik is sok. Összegyűjtik a rétlakókat, hogy közös erővel visszafordíthassák a világot. Aztán tovább járnak fejjel lefelé. :D

Én mondom, a kuflik nem teljesen százasak!! :D De imádnivalóak. Meg valamennyi rétlakó, kedvenceim a varázsgombák és a mindenféle bokrok és fák, pl. a pipafa, a bogárboróka és a már fentebb említett kaktuszbanánbokor. Nagyon tetszetős az életmódjuk, a heverészés, a lustálkodás nekem is menne egész nap egy kupac tetején. Még a vadsóskát és a vadrépát is megenném, de a vadmarcipánfának mindenképpen egész napos vendége lennék. 

Szerintem mindenki legyen kufli! :D

A kuflikat, akarom mondani a könyveket köszönöm a Pagony Kiadónak!

10/10

Bea

Johanna Basford: Titkos kert és Bűvös erdő

Képeslapgyűjtemény a Titkos kert és a Bűvös erdő csodás rajzaival, 20 kivehető képeslappal.

Johanna Basford kreatív és meditatív színezőkönyveivel mesés világokat teremtett. Hatására számos országban több millióan fedezhetik fel az alkotás és az időtöltés ezen új módját. 

A képeslapgyűjtemény segítségével saját egyedi képeslapokkal lepheted meg szeretteidet és barátaidat.

Nekem már meg is vannak a jelöltjeim, mely családtagjaimat fogom meglepni egy-egy képeslappal. Ez esetben színezetlen lapot fogok küldeni, mert tudom, hogy szeretnek színezni, ezekkel a részletgazdag képeslapokkal pedig napokig elbíbelődhetnek. 

Gyönyörű, varázslatos színeznivalók vannak mindkét könyvecskében, könyvenként 20 darab. Elsősorban azért figyeltem fel rájuk, mert képeslapokként is funkcionálnak.

Nem olyan régen regisztráltam a postcrossing.com nemzetközi képeslapküldő oldalra, ahol a világ minden tájáról csodaszép és különleges képeslapokat kaptam, bár én még nagyon az elején tartok és még csak pár lapról tudok beszámolni, de érkezett képeslapom Japánból, Szingapúrból, Németországból, Angliából, Oroszországból, Csehországból és Finnországból

Cserébe kapok címeket, ahová én küldöm a lapokat. Ezért igyekszem én is a legváltozatosabb képeslapokat összegyűjteni, hogy amikor megkapom az új címet, és megnézem a címzett profilját, ahol felsorolja a kedvenc témáit, akkor ennek alapján tudjak miből választani. Nemrégiben láttam például valaki oldalán, hogy imádja a színezés minden formáját. Ha majd valamikor kapok egy ilyen címet én is, már meg is vannak a nagyszerű képeslapjaim hozzá. Persze azt nagyon nehéz lesz eldönteni, hogy melyiket küldjem el, mert igazság szerint nehezen válok meg tőlük.

Thaiföldre, Ausztriába, az Egyesült Államokba, Oroszországba, Németországba, Angliába küldtem már képeslapot, amelyek célba is értek, most pedig ismét úton van 6 lapom, Belorussziába, Szingapúrba, Belgiumba, Kanadába, Németországba és Oroszországba. Nagyon jó érzés kapni is a lapokat, de kiválasztani a küldendő lapokat is, hogy a címzettnek örömet szerezzek vele. Én például feltüntettem, hogy imádom a Beatlest és a 60-as éveket, és már két gyönyörű Beatles-lapot is kaptam, valamint egy hippibuszt. 

Képek a Bűvös erdőből

Szóval bármennyire is nehezen válok meg a színezős lapoktól, ha valaki ilyenre vágyik, boldogan választok majd neki belőle. :)

Egyet azért kiszíneztem magamnak, keretbe tettem, már csak a végleges helyét kell megtalálnom a falon, és ugyanerre a célra kinéztem a következőt is. :)

Képek a Titkos kert képeslapkönyvből

Vannak olyan oldalak, amelyek különösen nagy odafigyelést igényelnek, mert nagyon aprók a színeznivalók, 0.4-es Stabilo tűfilccel színeztem, és bizony kisebbet is el tudtam volna hozzá képzelni, de nem hiszem, hogy van olyan. 

Mindenesetre kipróbáltam színesceruzával is, azzal is könnyű és jó élmény volt színezni. Lazításnak, kikapcsolódásnak a nap végén is remek elfoglaltság, és ha valamiért nyugtalan vagy, egy kis színezés után garantáltan megnyugszol. 

Azon kívül, hogy képeslapok, nagyon praktikus hordozható színező is, simán befér egy kicsi táskába is, mondjuk egy hatszínű filccel társítva, és bárhol előkaphatjuk, ahol várakoznunk kell, és valamivel el akarjuk ütni az időt. Olvass és színezz! :)

Köszönöm a képeslapkönyveket a Manó Könyvek Kiadónak!

Bea

Király Levente: Van egy kutyánk...

Ez a könyv tele van kutyákkal. Nem is akármilyenekkel! Van például egy skót juhász, aki pulcsit horgol magának; egy yorkie, akinek a kedvence a meggy; no meg egy bernáthegyi, aki eladó egy hordóboltban. Talán ennyiből is kiderült, hogy Király Levente kötete nem tudományos igénnyel összeállított kutyahatározó, hanem remek humorral megírt, versbe szedett kutyasoroló, amely kicsit és nagyot egyaránt szórakoztat. Az élményt Igor Lazin illusztrációi teszik teljessé.

A fülszöveg minden szava igaz. Ez a könyv nem szól másról, csak kutyákról. Nagyon sokféle kutyáról olvashatunk , szerepel benne masztiff, kuvasz, malamut, border collie, szamojéd, skót juhász, doberman, corgie és még sorolhatnám napestig. 

Az egyik pudingot főz és bélyeget gyűjt, a másik szelfizik és rekeszszámra tejet iszik, a harmadik pantalló helyett kordbársonyt hord, van aki kocsmába jár, és spiccesen énekel, és van aki kanyarfúróval ügyködik. 

Mind-mind meglepő és mókás dolgot csinál, azt is mondhatnám, hogy megismerhetjük a kutyákat a vicces oldalukról. Végigvigyorogtam a könyvet, és már az első olvasás óta elolvastam még vagy kétszer. Mert olyan jó a vicces szösszeneteken nevetgélni. Egy Tekila nevű csivaván, aki azt várja, hogy mikor nyit ki a Meki, és nem kell neki kaviár, a Kalambó nevű basset hundon, aki a télapónak segít, és a snauceren, kinek neve Karalábé, száz lábú ő, sacc per kábé. :D

Azt gondolom, ha gyerekeim kicsik lennének, akkor olvashatnám minden nap többször ezt a könyvet, egészen addig, amíg már menne fejből is, és úton útfélen ott motoszkálnának a fejemben, de mivel a gyerekeim már nagyok, így nem foghatom rájuk, hogy miért akarom újra és újra elolvasni ezeket a bájos és humoros kutyaversikéket. :)

Az illusztrációkra érdemes ugyanannyi figyelmet fordítani,  mert fantasztikus összhangban van a versekkel, ha a verseken vigyorogtál és megnézed az illusztrációt, egy még szélesebb vigyorra húzod majd a szádat. Ezt Igor Lazinnak köszönhetjük. 

Amikor még a végére sem értem a könyvnek, engem is megihlettek ezek a versikék, így hát én is költöttem egyet-egyet a kutyáinkról:

Mangó
Van egy kutyánk, Mangó
Néha úgy hívjuk Magnó.
Hallgat erre is, arra is,
Pláne, ha van egy kis kaja is.

Morog, ugat, csattogtat,
azt hiszi ezért csontot kap.
De tévedésben van
a kis drága,
mert ettől nem kerül
semmi a tálba.

Inkább elküldjük aludni,
hogy a gazdik is tudjanak nyugodni.
Amikor felébred ő,
akkor jön a puszieső,
mert mégiscsak cuki és aprócska,
legjobban azt szereti,
ha úgy hívjuk Mangócska.

Snickers
Van egy kutyánk
neve Snickers,
rágcsál ő, ha simizni mersz,
Border collie apja, anyja,
így lett ő is ez a fajta

Maja
Maja, egy gyönyörű border collie,
nem szokott sosem szomorkodni,
Kedves, vidám, ügyes kutya,
Ő a kutyák parancsnoka.

Terelgeti Sunnyt, Lunát,
néha egy galambot is meglát,
akkor aztán rohan, ugat,
kapkodják is a szárnyukat.

De ha Maja repülni tudna,
lehetne néha galambvacsora,
Elkapná a kacsát, libát,
nem találnál abban hibát,
aztán majd, ha eljő az este,
Büszkén tálalhatná a vacsorát.

A könyvet köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak!

10/10

Bea

Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja

Medversek

Kőrösi Zoltán medverseinek medvéi akár gyerekek is lehetnének, ahogy minden gyerek egy kicsit medvebocs is. Hol kicsit rendetlenek, hol kicsit lusták, de mindig nagyon szerethetőek. Pláne, ha Nagy Eszter rajzait is látjuk a bukfencező, tortát evő, huncut kis bocsok mellett. És közben az is kiderül, hogy mi az Ami a szívedet brummja.

Én magam is bizonyíthatom, hogy mennyire szerethetőek a macik. Úgy tíz évvel ezelőtt egy szép napon egyszercsak elkezdtek a macik hozzám költözni. Először csak egy aranyos medvebocs piros pulcsiban. Másnap egy komoly medveúr csokornyakkendővel, harmadnap egy megfáradt nagyanyó viseltes ruhában.  És egyre csak jöttek és jöttek. Jött egy tiroli fickó, egy zenélő orosz muzsik, egy focimezben csintalankodó tinédzser, cumizó medvebocs, vászonruhát viselő gazdasszony a férjurával, gyönyörű medvelány, hatalmas pillákkal, kötött pulcsis jegesmaci, koalamaci és még sorolhatnám napestig.  Egész szép kis kompánia gyűlt össze és még mind megvannak, imádom őket.

Elég csintalanok amúgy, mert velük mindig történik valami. Amikor Bence kicsi volt, egy kis koala volt a kedvence, mindenhová magával vitte, de a kis koala nem becsülte ezt meg, igazi kalandvágyó volt, és egyszer nem jött velünk haza. Bence szomorkodott utána sokáig, már két hét is eltelt, amikor sétáltunk a városban (akkoriban egy kisvárosban laktunk, ahol szinte mindenki mindenkit ismer) és a szokott helyen áruló zöldséges néni megszólított bennünket, hogy nem mi hagytuk-e el ezt a kutyust, már elég régen találta, de azóta nem jártunk erre. Ingattam a fejem, amikor megpillantottam a kezében a koalamacinkat. Volt nagy öröm és boldogság. A kutyus-koala ismét Bence állandó társául szegődött.

Egy másik kalandvágyó maci pedig igen kínos helyzetbe hozott egyszer nagyon régen. Egyik reggel munkába siettem, csak felkaptam az ágyon heverő táskámat és már rohantam is a buszmegállóba. Észrevettem, hogy egy kisgyerek nézeget, valamit magyaráz az anyukájának rám mutogatva, de már jött is a busz, felszálltam. Csuklós busz volt, hely sehol, ezért a forgó résznél megálltam.  Itt meg azt vettem észre, hogy egy fiú mosolyogva pislantgat rám. Hízelgett a hiúságomnak, de egyre furcsábban vigyorgott és többször is a táskámra nézegetett, majd nem bírta tovább és megjegyezte: - Aranyos a macid. Lenéztem a táskámra, és a tépőzárján ott kapaszkodott, lógott egy jó nagy férfitenyérnyi piros maci. Nem tudom melyikünk volt pirosabb, a maci vagy én. De a huncut sejthetett valamit, mert miután végül elnevettem magam, egy hosszú barátság lett a csintalankodásából. :D

Tudnék még macikról mesélni, de itt az ideje, hogy Kőrösi Zoltán medverseiről is szóljak pár szót. Nagyon jó ismerője lehetett a szerző is a maciknak, sőt biztos vagyok benne, hogy neki is voltak medvebarátai. Hogyan is tudott volna enélkül ilyen kedves, bájos, sokszínű macikölteményeket írni. 

Ő is tudta, hogy a medvék igen furfangos, csintalan, ámde gondolkodó lények, akik imádnak brummogni és nagyra értékelik a barátságot. Ha eddig még nem tudtuk volna, akkor most már tudjuk, hogy a medve mindig segít, ha szükség van rá. Szeretnek nevetni, mert nevetni jó. A medvefoci sem akármilyen játék,  azt pedig csak kevesen tudhatják milyen lehet a medvesárkány. 

Medvetakarításról is olvashatunk és rendetlen zoknikról, no meg mihaszna mackónadrágokról. Megtudhajtuk, hogy a medvék nem csak az embereket szeretik, hanem a kutyákat is, szeretnek kártyázni, fogócskázni és tornázni. A cípő befűzése már bonyolultabb dolog, fára mászni és focizni pedig zokniban sokkal élvezetesebb.

Egyes medvék, mint néhány kisgyerek, félnek a sötétben. De csak egy picit éppen, és azt is tudják, hogy ha nem moccannak nem lesz senkinek semmi baja. És bizony sajnos medveszipákolás, medvekönny is előfordul néha, mert a medvék is szoktak pityeregni. Szeretik a hasukat, imádják a palacsintát és tortát. Abból is a málnalekvárosat. 

Nagyon sok mindent megtudhatunk Kőrösi Zoltántól a medvékről, minden bizonnyal most is jó pár macival múlatja az időt, és írja róluk az égi verseket.

Az illusztrációk is nagyon tetszettek, éppen olyan szemet gyönyörködtetőek voltak, mint amilyen kedvesek a fülnek a medversek. Remekül visszaadták a medvék kecsességét és bumfordiságát, mozgékonyságát és lustaságát, mert ahhoz kétség sem férhet, mint ahogyan képek is mutatják, hogy igen-igen mozgékony jószágok ezek a szőrös kis labdafejűek. Már amikor nem alszanak és fekdécselnek málnát szopogatva.:)

A könyvet köszönöm a Manó Könyvek Kiadónak!

10/10

Bea