Gyerekeknek

Vajda Éva: Anup és a csodálatos tűzhely

Kedves, szomorkás mese Anupról, az indiai halász fiáról, aki  gyerek létére elhatározza, hogy vesz a nagymamájának egy tűzhelyet, hogy könnyítsen az életén. 

Ezért el is követ mindent, különböző munkákat talál ki, amivel pénzt kereshetne, közben persze iskolába is jár. 

Szép történet egy másik, nehéz sorsú földrész  és az ott élő gyerekek életéről, azzal a tanulsággal, hogy ha szorgalmasan dolgozol, megvalósíthatod álmaidat, elérheted vágyaidat, segíthetsz a nagymamádnak. A szomorú az egészben, hogy tulajdonképpen ez nem is mese, hanem  valóság. Szívfacsaró és megható volt.

9/10

Gál Éva - Kavádi Róbert - Szentesi Csaba - Varró Dániel: Verses - képes gyerekjóga

Szégyen, nem szégyen, ezt a könyvet én magamnak kölcsönöztem ki. Mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy a jógával való ismerkedéshez egy gyerekeknek szóló, alapgyakorlatokat tartalmazó könyv nekem is tökéletesen megfelelhet, nincs benne semmi bonyolult, és bíztam benne, hogy egyszerű és érthető lesz. 

Így is volt és hamar kedvencünkké vált ez a könyvecske. Amikor Titusznak megemlítettem, hogy hoztam a könyvtárból egy ilyen könyvet és majd jógázhatunk együtt, ki  is nevetett. Na ő aztán biztos nem jógázik, hová gondolok én. 

Így hát magamban kezdtem el végrehajtani a különböző pózokat, ászanákat, egészen addig, amíg egy egyszerűnek tűnő feladatot nem tudtam végrehajtani. Megkértem Tituszt, hogy csak addig jönne-e, míg megpróbálja, hogy tényleg ilyen nehéz vagy én vagyok ennyire beragadva a mozdulatlanságba. Eleinte neki sem sikerült, de lépésről lépésre felolvastam neki a gyakorlat leírását és ennek alapján második próbálkozásra meg is tudta csinálni.

Ekkor ez annyira megtetszett neki, hogy további gyakorlatokat kért, amit én felolvastam, ő pedig lassan mindet végigcsinálta. Miközben kitartotta az ászanákat, felolvastam a versikéket, amelyeket a gyakorlatokhoz írtak és meglehetősen aranyosak.

Másnap azt vettem észre, hogy Titusz elvitte a tornamatracomat és a szobájában jógázik. Majd másnap ismét. Most már önállóan is meg tudja csinálni a gyakorlatokat és nagyon élvezi. Nekem kezdetnek nagyon jó lesz, majd ha ebben már minden megy tökéletesen, áttérek egy felnőtteknek való gyakorlatsorra. 

10/10

Kis Ottó: Léghajó a Bodza utcában

Két jóbarát, Dodi és Szálka kalandjait ismerhetjük meg ebből a kis kötetből. Egyszerű kis történetek, két gyerek mindennapjai, egy talált ásóval, egy gödörrel, üres papírdobozokkal, lufikkal, postás bácsival. Olvashatunk a boltosról, Tavai Áronról, de mindenekfelett a szépséges Fáber Liliről, akiért a fiúk epekedtek. A történet legérdekesebb figurája Livióla néni volt, Dodi nagymamája, akinek minden komfortos volt, ezért ő is nagyon komfortosan érezte magát. 

A fiúk kapcsolata is nagyon érdekes volt, mintha Dodi egy kicsit magának való lett volna és nem akarta, hogy néha Szálka is érvényesüljön. Az illusztrációk érdekesek voltak, nem tudtam eldönteni, hogy Dodinak és a többieknek miért volt olyan az orra, mintha oda lett volna gumizva az arcukra, ezen azóta is gondolkodom, és azon is, hogy Szálkának miért volt másféle az orra. :D A történet amúgy aranyos, megtestesíti a gyerekek egyik legnagyobb álmát, miszerint lufikkal és dobozokkal simán útra lehet kelni a levegőben. Erről az jutott eszembe, amikor gyerekként a nagymamám két tollseprűjével ugráltam le a padlásra vezető létráról, mert úgy gondoltam, hogy azokkal repülni egyszerű. :D:D Legalább annyira, mint a lufikkal és dobozokkal. :D

8/10

Jeli Viktória: Dönci és a varázstakaró

Dönciék nemrég új lakásba költöztek, még minden dobozokban áll, kivéve Dönci varázstakaróját, ami alá csak be kell bújni és segítségül kell hívni, ha egyedül érzi magát és úgy érzi, hogy nem tudja megoldani a problémáját.

Aranyos történet volt, szinte minden gyerek magára ismerhet benne, hiszen mindenkinek van egy hasonló varázstakarója, hozzá esetleg még egy varázsplüssállatkája is, akihez bármikor lehet fordulni, bármilyen bajban lehet rá számítani, el lehet mesélni a rossz dolgokat, amelyek egy kisgyereket érhetnek, pláne egy olyan kisgyereket, aki elköltözött a régi lakóhelyéről, minden és mindenki ismeretlen és nincsenek barátai. Jó dolog volt ez a varázstakaró, még nekünk felnőtteknek is jó lenne egy ilyen. Csak alábújnánk, elképzelnénk a megoldást, és már oldódnának is a gondok. :)

Döncinek is sokat segített a takaró, barátokat is talált a játszótéren, mert érezte a takaró által adott erőt és bátorságot, a varázslatot.  Olvasni tanulgató gyerekeknek is remek kis könyv ez, az illusztrációk aranyosak.

9/10

Gyerekeknek

Először is boldog új évet kívánunk mindenkinek! Kicsit eltűntünk így évvége felé, de most már új és töretlen lelkesedéssel ismét itt vagyunk. 

A 2016-os év utolsó bejegyzése a gyerekkönyvekről szólt, így ezzel kezdjük 2017-et is, holnaptól pedig jönnek ismét a jobbnál jobb felnőtt olvasnivalók is. Reméljük ebben az évben is velünk tartotok, és találtok nálunk érdekes és izgalmas könyveket és történeteket.

Időnként visszaviszek ezt-azt a gyerekkönyvtárba. Eleinte csak Titusznak keresgéltünk ott olvasnivalót, de egyre többször akadtunk olyan olvasmányra, ami bennünket is érdekelt. Az is előfordult, hogy elolvastam, amit Titusz magának kölcsönzött. Így lettem ifjúsági regény-rajongó, és most már egyre több mesés, verses könyv is hazajön velem a könyvtárból, mert egyszerűen szeretem őket. Ma Kis Ottó könyveiből készítettem válogatást.

Kiss Ottó: Liliputi trónkövetelők

Első találkozásom Kis Ottóval. Kárpáti Tibor rajzaival már találkoztam, legutóbb a Puszi-nyusziban, hát mit mondjak, ott jobban tetszett a stílusa. Bár az is igaz, hogy ezekhez a történetekhez viszont elég jól passzolnak. Mesenovellaként határozták meg a könyvben szereplő történetecskéket.

Nem is vitatkoznék ezzel a meghatározással, az biztos, hogy nekem,  felnőttnek meglehetősen tetszettek és nagyon jól szórakoztam a szerző humorán.  

/Leteszteltem egy éppen felnőtt 19 évesen, Bence fiamon, jót mulatott rajta. Persze megállapította a történetek zakkantságát, de határozottan élvezte a könyvet. A címadó történet is kifejezetten felvidította. :) Majd egy 11 évessel is elvégeztetem a tesztet./Megtörtént, neki is tetszett.:D)

10/10

Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár

Már nagyon régóta nézegetem a könyvtárban Szusi apót, de eddig mindig visszatettem. Legutóbb azonban nyakon ragadtam és hazahoztam. Arra a véleményre jutottam, hogy Szusi apót nem kell komolyan venni. A bölcsességeit pedig egyáltalán nem. Ha így teszünk, akkor Szusi apó egy remek kikapcsolódás. Voltak részei a könyvnek, amelyek kifejezetten tetszettek, például a Misó állatok, vagy a kis Szusi apó, no meg Szusi apóné. Nem mindig értettem, legfőképpen a végét, de remek kikapcsolódás volt.

Egy Szusi apó-gondolat:

"Az ember, míg egyedül van, saját magát szereti - tűnődött most a mester.

Utána megszeret egy másik embert, és már az első pillanatban hasonlítani akar hozzá, mert igen szeretetreméltónak találja.

De a másik ember meg éppen őhozzá akar hasonlítani, mert éppen őt találja szeretetreméltónak. Így aztán mindketten változni kezdenek. Az egyik lassan olyan lesz, mint a másik, a másik pedig olyan lesz, mint az egyik. 

Ezután már nem szeretik egymást. Önmagukat szeretik megint."

9/10

Kiss Ottó: Szusi apó álmot lát

Első mondat: "Egy szép napon Szusi apó késztetést érzett."

Ez a rész hasonlóan őrült, mint a Szusi apó erdőt jár, én szeretem ezt az agyamentséget! :D Megnevettetett ez a könyv. Miközben azért néha gondolkodtam, hogy miért találkozott Szusi apó minden rosszal a városban, a hajléktalanokkal, akiken segített, az ellenőrökkel, akik nem segítettek rajta? Megjegyzem, 77 évesen már Szusi apó ingyen utazhatna, így az ellenőrök nem voltak a szakmájuk csúcsán. Mindezek tetejébe még a suhancok is kirabolták. Szegény Szusi apó nem a legjobb tapasztalatokat szerezte a városban, az emberek között. Megértem, miért szeret az erdőben élni, emberek nélkül.

9/10

Kiss Ottó: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután

Tetszett nekem ez a Hálló István, aki egy vasárnap délután annak a véletlennek köszönhetően, hogy kifogyott otthon a tubusos fafogó, ő pedig jó erősen megszívta magát, egyszercsak a levegőbe emelkedett. És ezentúl minden vasárnap repked a város felett, mint egy kacsa. 

Hálló Istvánné, azaz Borbola Erzsi nagydarab asszony volt, aki erősen meg tudta fogna a fafogós tubust, de okos asszony is volt, mert hagyta az urát repülni. 

Úgy gondolom ez a két mondat mindent el is mond a könyvről, mindenképpen érdemes Kis Ottó írásaival megismerkedni. 9/10

 Kiss Ottó: Ne félj, Apa!

A szerző vadonatúj könyve egy teljesen más vonalat képvisel, mint a fentiek. Ez egy apa írása kislánya mondásairól, olyanokról, amelyeket mindannyian őrzünk a gyermekeinkről, amolyan gyerekszáj-féle történetek. Nosztalgiáztam egy kicsit általa és előszedtem a saját füzeteinket újraolvasásra. Kellemes, aranyos olvasmány volt, az illusztrációja és a színvilága tetszetős.

8/10

Bea

Ludwig Koneberg - Gabriele Förder: Kineziológia gyerekeknek

Hogyan győzhetők le a tanulási zavarok

A tanulási és magatartászavarok miatt egyre több a szorongó, betegeskedő gyermek. A pedagógiai kineziológia szerint a mozgás testi és lelki egészségünk kulcsa, ráadásul gondolkodásunkat is serkenti. A szerzőpáros az iskolai problémák okait elsősorban a stressz okozta tanulási blokkokban látja, amelyek átgondolt, célzott mozgásgyakorlatokkal feloldhatók. Így eredményesebbé és élményszerűbbé válik a tanulás. Persze csak akkor, ha a szülők és nevelők is türelemmel  állnak a kérdéshez. A könyv utolsó fejezetében található gyakorlatok főként nekik szólnak. 

Mielőtt hozzákezdtem értékelésem írásához, elvégeztem a könyvben található gyakorlatsort, amit felnőttek számára állítottak össze. Mindössze 10 percet vett igénybe. 

Hogy növelte-e az önbizalmamat, feloldotta-e a gátlásaimat, segített-e a feladatmegoldásban, azt egy alkalom után nem tudom megmondani, de határozottan felfrissített, erővel töltött el és reménykedő hangulatban ragadtam magamhoz a billentyűzetet. 

Meg is lepett kicsit, mert egy egyszerű mozdulatban nem éreztem stabilnak az egyensúlyomat, történetesen keresztbe tett lábakkal végeztem a "gravitációcsúsztató" gyakorlatot és bizony többször is meginogtam, van még hová fejlődnöm. De tényleg nem bonyolult, engem viszont önvizsgálatra sarkall. Vajon azért nem megy, mert annyira elhanyagoltam a mozgást, hogy egy ilyen végtelenül hétköznapi mozdulat kifogott rajtam, vagy pedig meg kell találnom magamban azt a gátló tényezőt, blokkot, amit ennek a könyvnek a kineziológai gyakorlataival talán könnyen fel is tudok oldani.

Mi is a kineziológia? A kineziológia a mozgás tudománya. Egyensúlyba hozza testünk energetikai rendszerét, stressz-mentesíti szervezetünket, segít, hogy pozitívan álljunk hozzá a hétköznapokhoz és kezelni tudjuk stresszhelyzeteket, ugyanakkor egy ilyen helyzetben önmagunk felett se veszítsük el a kontrollt. Segít hogy, nyugodtak, higgadtak maradjunk, javítja a problémamegoldó képességeinket, javíthat a kommunikációnkon. Tehát tulajdonképpen a test és a szellem együttes működését segíti elő. 

A gyerekek ösztönösen, önkéntelenül is gyakorolják a kineziológia tudományát, amikor felfedezik a környezetüket, fára másznak, lógnak a mászókán, séta közben egyensúlyoznak mellettünk egy útpadkán vagy éppen forognak, mint a búgócsigák. Mi türelmetlen szülők, legtöbbször ilyenkor rájuk szólunk, fegyelemre intjük őket, pedig tudat alatt kineziológiai gyakorlatokat folytatnak, talán ösztönösen érzik is, hogy mivel tudják magukat ellazítani. Hagyjuk őket ilyenkor egy kicsit, persze nem azt mondom, hogy amikor artistákat is megszégyenítő magasságokban tartanak a fa tetején, ne vessük be szülői tekintélyünket, vagy ha a mászókán a felemás korlát gyakorlatait próbálgatják, ne szóljunk rájuk, sőt még azt se hagyjuk, hogy a szédítő forgás közben Mary Poppinsként a levegőbe emelkedjenek, de egy elfogadható határt meghúzhatunk. Ezt a határt a szülők többsége ismeri.

Ennek a könyvnek a segítségével a szülők célzottan mozgathatják át gyerekeiket. A kineziológia feladatok, mozgássorok segíthetnek a tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknek   feloldani gátló blokkjaikat. A tanulás egy természetes folyamat, a gyerekek minden nap, minden órában tanulnak. Itt nem feltétlenül az iskolai tanulásra gondolok, az már sajnos nem ilyen önfeledt, természetes tanulás. Az iskolai oktatásban egyre gyakrabban érhetik  a gyerekeket stresszhatások és sajnos a saját gyermekemből kiindulva tudom, hogy érik is rendesen. Ezek a  hatások különböző blokkokat, gátakat alakítanak ki a gyerekben, amin segíthet a kineziológa.  A gyakorlatok segítségével a szervezetben lévő energiának szabad utat biztosíthatunk, a mozgással előkészíthetjük az agy gondolkodási csatornáit. 

Nagyon jó kis gyakorlatokat tartalmaz írási és számolási nehézségekkel küzdő gyerekek és szüleik részére a könyv, sajnálom, hogy nem hamarabb került kezembe, talán nem szenvedtünk volna annyit a szorzótáblával. Nem is olyan régen rárivalltam a 10 éves kisfiamra, hogy ne írjon ilyen rondán. Ő sírva felelte, hogy sietni kell, ha mindent le akar  írni, és nincs ideje arra figyelni, hogy még szép is legyen. Szóval utána rögtön szántam-bántam kifakadásomat, nagyon szégyelltem magam, azóta nem foglalkozom azzal hogyan ír, ha ő  el tudja olvasni, akkor nekem is jó. A könyvben erre erőteljesen fel is hívták a figyelmemet: "Soha ne erőltesse, hogy szebben írjon vagy gyorsabban dolgozzon. Különben éppen az ellenkező hatást fogja elérni."

Azt gondolom nagyon hasznos lehet ez a könyv nem csak tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, hanem minden gyerek számára. Nekünk szülőknek is, mert választhatjuk a kineziológia kipróbálását. Segíthetünk nekik átlépni az iskolai, napközbeni megpróbáltatásokon, a gyakorlatokat velük együtt mi magunk is elvégezvén türelmesebbé válhatunk és nemcsak szigort és elvárásokat közvetíthetünk gyermekünk felé, hanem türelmet, megértést és sok-sok szeretet, amivel boldogabbá és könnyebbé tehetjük napjait. 

A könyvet köszönöm a Móra Kiadónak!

Bea

Versek, mesék

Babucs Éva: Gondri nyomoz

Gondri egy kiskutya, akinek egy óvodás kislány, Lili a gazdája. Nem olvastam az előző részeket, így nem tudok azokhoz viszonyítani. A történet végtelenül egyszerű, eltűnt egy fehér szőrű perzsamacska, aki Gondri barátja. A kutyus elhatározza, hogy megkeresi Hercegnőt. 

A történetben feltűnik még egy papagáj, aki énekelni tanít két varjút, majd egy hörcsögcsalád, akik azt is tudják, hol van a cica. A város szélén tanyázó cirkuszban kell szerintük keresni. Így is volt, pitty-putty megtalálták a cicát és még sok más állatot is. Az illusztrációk aranyosak voltak, de a történet nem nyűgözött le, talán némi izgalom, humor, vagy még valami extra cukiság hiányzott belőle. 

6/10

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)

Dániel Andrásnak sikerült elérnie, hogy ismét kedvencet találtam. Már a címe is! Azt hittem egyébként, hogy Imikém az egy unokát takar, erre kiderül, hogy egy bádognyúl, aki Kicsibácsival és Kicsinénivel egy dióban lakik, bár neki még egy külön kalitkája is van, ahol imád üldögélni. A diót időnként felkapja a szél, és hol itt teszi le, hol ott. Lehet, hogy a sivatagban, de az is lehet, hogy a tenger közepén.

Kicsibácsi és Kicsinéni azonban cseppet sem stresszel emiatt, megvan a maguk jól kialakított élete. Kicsibácsi néha feltalál valamit, néha gombócevésben akar rekordot dönteni, vagy éppen elmélkedik nagyon fontos dolgokon. Kicsinéni pedig igazán jó partner ebben, ha kell megfőzi a rengeteg gombócot, meghallgatja Kicsibácsit, moziba megy vele, de az is előfordul, hogy külön kalandokra indul. Imikém pedig csuda jó fej, éppen annyira imádtam, ahogyan Kicsinénit és Kicsibácsit.

10/10

Lackfi János: Robban az iskola

A könyv elejét nagyon élveztem, jókat mosolyogtam, az iskolás témák igazán bejöttek. Az anyák napi és apák napi versek is tetszettek, volt köztük átlagosabb és volt kiemelkedőbb.

Egy-két vers azonban nálam kiverte a biztosítékot. Megmutattam Zsófinak és Bencének, ők nem akadtak ki rajtuk, és mindkettejüknek megvolt a maga elmélete a versek miértjéről és magyarázatáról. Hogy miért is ír Lackfi János egy ilyen verset.

Konkrétan a Pancsolók című versre gondolok. ;) Volt még egy másik, de az csak enyhén sokkolt. :) A drogos verset pedig nem is tudom hány éves kortól értik meg a gyerekek, de az biztos, hogy ez a kötet már nagyobbacska gyerekeknek ajánlatos. Az illusztrációkat kedveltem.

8/10

 Kertész Erzsi: Állat KávéZoo

Antika és Lopez, a két antilop, KávéZoo-t nyit a dzsungel szélén. Már az ötlet sem mindennapi és a könyv sem az. Nagyon jól szórakoztam végig a történeten, szerettem a változatos vendégsereget és a könyv remek humorérzékét.

Az állatok viselkedésének bemutatása nagyszerű volt, a homoktortába bujdosó struccok, a büszke oroszlánok, a gyönyörű kolibri, a magának való orrszarvú és az őrült majmok mind hozták az igazi viselkedésükre jellemző jegyeket. A vegetáriánussá vált tigris volt a csúcs, no és a végén a fagylaltos tégelyekben fetrengő pingvinek is nagyon tetszettek.

Azt gondolom, hogy Titusz lassan 11 évesen már értékelné a poénokat, de egy kisebb gyerek talán csak a felét értené meg. De még így is nagyon jól szórakozna. Én mindenesetre szerettem. Az illusztrációk meseszépek voltak.

9/10

Meseválogatás

Gryllus Vilmos: Mókus, mókus, mit csinálsz?

10 versikét tartalmaz ez a keménylapos, kicsi gyerekeknek szóló lapozgatós könyvecske. Mi már mindannyian kinőttünk belőle, de el tudom képzelni, hogy a gyerekeim nagyon élvezték volna kétéves koruk környékén és még utána is egy jó ideig. A versek kedvesek, bájosak, engem személy szerint nosztalgikus hangulatba hoztak, visszarepítettek kisgyermekes anya időszakomba, amikor a gyerekek számára megunhatatlan volt egy-egy kedvenccé vált mondókás könyv, és azt vettem észre, hogy a boltban sorban állás közben is azt mormolom a fejemben.:D 

Az illusztrációk nagyon szépek, aranyosak, igényesek, néhol vicces. 

10/10

Winkler Róbert: Márton és Micike/Az autószerelő műhelyben

Márton kisfiú, Micike pedig egy vörös, rókához hasonló kiskutya, aki elszökik Mártontól. Miközben keresgéli egy autószerelő műhelybe téved, ahol az autó alatt szerelő Pista bácsi befogja autót szerelni, szerszámokat adogatni, majd lehívja magához az aknába,  ott Márton az autó alsó részét ismerheti meg.  Utána együtt keresték tovább Micikét, miközben először a gumiműhelybe, majd a fényezőműhelybe is betértek, a végén pedig természetesen Micike is előkerült. Először nem tetszett, mert mégiscsak lányból vagyok. De aztán elképzeltem, hogy Bence vagy Titusz kisfiúként milyen élvezettel böngészgette volna a műhelyben található szerszámokat, kérdezgette volna tőlem, hogy mi az a villáskulcs, a franciakulcs, a multiméter, a krokodilemelő és társai, majd megnyugodva vették volna tudomásul, hogy Micikével is minden rendben, aki úgy néz ki, mint egy kisróka, csak a farka más, ilyen kunkori. :)

8/10

Star Wars - Menekülés Darth Vader elől

Az olvasás galaxisa olyan sorozat, amely a legfiatalabbak fejlődését segíti, az ismert karakterek és kedvelt történetek segítségével.  Ez a rész 1. szintű, kezdő olvasóknak ajánlott, egyszerű szöveggel. Először jót mosolyogtunk, amikor megláttuk a könyvet, mert a borítója alapján jegyeztük elő a könyvtárban, fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen ez egy Star Wars képeskönyvecske, egy oldalon egy rövid, egyszerű mondattal. De azért jó volt végiglapozni, nézegetni és a végére megállapítottam, hogy tulajdonképpen ez egy nagyon jó dolog, mert akik éppen most tanulnak olvasni, esetleg még a Star Warst is szeretik, remek gyakorlási lehetőség és igazi sikerélményekkel kecsegtet, mert hiszen mégiscsak elolvastak egy könyvet.

10/10

Miklya Zsolt: Végtelen sál/Gyerekversek

Voltak versek, amelyek nagyon tetszettek, és voltak, amik nem annyira. Némelyiken elgondolkodtam, hogy ezt egy gyerek érti-e. Arra is rájöttem, hogy jobban szeretem a rímelő verseket. A szerző megverselt mindent, a rendetlenséget, a költözködést, játékot, iskolát, begipszelt kezet, gombot, nagyit, utazást, időt, mesét álmokat. Több kedvencem is van, az Anyu két keréken, a Csálémese, amiben betűcsipkét horgol nagyi és a Gombolós mese, amiben egy kis gomb sorsa a tét. Az illusztrációk érdekesek, eredetiek voltak, nagyon tetszett ez a stílus. Egynémelyiket a szobám falán is el tudom képzelni.

8/10

Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni

Szóval van ez az anyuka, Mátrainé Smorc Angéla, aki nem akar legóba lépni, ezért megkéri kisfiát, Lalát, azaz Mátrai Lajost, hogy rakjon rendet a szobájában. De ez a Lala nem csinált rendet, ezért Smorc Angéla Mátrai Antalt, az apát kérte meg, hogy csináljon már valamit a gyerekkel. De az apa meccset nézett, ezért nem ért rá. Eddig ugye még ismerős is lehet a történet. Innentől ez a remek láncmese azonban nem várt módon folytatódik. A tizenegyest rúgó csodacsatárnak frissen sült pocokhal kell vacsorára, csak akkor hajlandó berúgni a gólt. Megindul a lánc a pocokhalért és mulatságosabbnál mulatságosabb alakok következnek, vicces kérésekkel és még viccesebb nevekkel, mint Szőrtüsző  Szódaszifonszon, Nyákolló Kapitány és III. Tüdőcsőr király. Járhatunk Ebihal Hivatalban, Tintamintaboltban és Norvég Királyi Tintafúrótoronyban. 

Első olvasásra annyira meghökkentett ez a mese, hogy szinte nem is tudtam, hogy tetszik-e vagy sem. Másnap ismét elolvastam és most már tudom, hogy határozottan őrült, vicces mese volt. Nem csak nekem tetszett, hanem a fiúknak is, ami azért lényeges. :)

Hogy elrakta-e Lala, azaz Mátrai Lajos a legót? Tippeljetek! :)

10/10

Bea

Jean Little: Victoria Cope a naplója

A gyereknapló lapjain a száz évvel ezelőtti Kanada puritán, viktoriánus világa bontakozik ki. A guelph-i orvoscsalád új cselédet vesz fel, mégpedig egy tizenkét éves árva kislányt, Mary Anna Wilsont, akit nemrég küldtek ki az Újvilágba a londoni Barnardo árvaházból. Lehet-e barátság közte és a tizenéves naplóíró, Victoria között? Vajon hova tűnt el Mary öccse, Jasper, akit kegyetlen Mr. Stone fogadott fel?

Ezt a könyvet még "réges-régen" az Árvák vonata című regény elolvasása után jegyeztem fel magamnak, azt hiszem a szerző említette meg a köszönetnyilvánításban.

Szerencsémre bent is volt a könyvtárban, és szintén szerencsémre a múltkor csak úgy "hoppá észrevettem" a gyerekkönyvtár polcán, és természetesen nem tudtam otthagyni.

Valamiért arra számítottam, hogy a címben is szereplő kislány, Victoria lesz árva, aki majd egy családhoz kerül (tudom-tudom, már megint felvázolom magamban a könyv történetét, még az olvasás, vagy akár a fülszöveg előtt). :)

Meglepetésemre azonban Victoria nem volt árva, boldog családban élt, akik magukhoz vettek egy Angliából érkezett nehéz sorsú kislányt, Mariannát.

Victoria 10 éves kis cserfes lányka volt, néhol a karaktere nekem  Anne Shirley-t is eszembe juttatta.

Mariettát azért vette magához a Cope család, mert otthagyta őket a szobalányuk, nekik pedig így szükségük lett így egy szorgos kézre a háznál.

Itt a könyv elején még elég szívtelennek éreztem az egész Cope famíliát, amiért csak azért vesznek magukhoz egy árvát, mert elment a szobalányuk. Victoriát pedig egyenesen elkényeztetettnek és önzőnek találtam a Mariannához való viszonyulása miatt.

Ez a kezdeti ellenszenvem a Cope család és Victoria iránt hamar elmúlt, ahogy haladtam előre a történettel, beláttam, hogy az első benyomásaim bizony tévesek voltak, és a Cope család minden tagja jó ember, akik fel merik vállalni a meggyőződésüket, és még a törvény eszközeit is bevetve segítenek az elesetteknek.

Legjobban mégis a kis árva, hányatott sorsú Marianna került közel hozzám, aki Angliából érkezett Kanadába, ahol aztán a testvéreitől is elszakították. A testvérének Jaspernek pedig olyan dolgokat kellett átélnie, amit egy gyereknek egyáltalán nem lenne szabad.

Persze minden jó, ha a vége jó és ez a könyv esetében is így történt. Victoria és Marianna sok nehézségen mentek át együtt, de végül igaz barátokká és testvérekké váltak, a történet gonoszai elnyerték méltó büntetésüket, a jók pedig a megérdemelt jutalmukat.

U. i.: A szerző a könyv végére olyan érdekes utószót írt, hogy csak na! Először nem is igazán tudtam hová tenni, de aztán a szerzőről írt jegyzet (ami szintén nagyon érdekes volt) a könyv végén mindent megmagyarázott.

9/10

Zsófi

Michael Morpurgo: Peaceful közlegény

"Az első világháborúban, 1914 és 1918 között Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség hadseregének több mint 290 katonáját végezték ki dezertálásért és parancsmegtagadás miatt, kettőt pedig egyszerűen azért, mert elaludtak az őrségben. 

Ma már tudjuk, hogy közülük sokakat gránát okozta idegsokk ért. A haditörvényszéki tárgyalások rövidek voltak, a vádlottakat nem képviselte senki.

Az általuk elszenvedett igazságtalanság a mai napig nem ismertetett el hivatalosan. Nagy-Britannia kormánya továbbra sem hajlandó posztumusz rehabilitásukra."

Ez a könyv, bár ifjúsági regény, tisztelgés az első világháború katonái előtt. A történetet Thomas Peaceful "meséli el" nekünk. Elmeséli  gyerekkorát, bemutatja családját, édesanyját, aki mindig kiáll a gyermekeiért, Charliet, imádott bátyját, megismerhetjük Big Joe-t, Mollyt, Farkas nagymamát, az Ezredest és a "Narancs és citrom"-ot. :) Bár nem volt könnyű életük, egymás iránti szeretetük és összetartásuk segítségével minden nehézséget legyőztek. Boldog kis család voltak, a vidéki Angliában,  amikor egyszercsak jött a háború. 

Charlie és Thomas bevonult katonának, Thomas még nem volt 16 éves, de a sorozóbizottságot nem is érdekelte ez különösebben, elhitték, hogy már a 17-et is betöltötte.  Egymás iránti szeretetük segítette őket a kemény, embertelen kiképzés során, majd a háború borzalmai közepette.

Méltánytalanul sokáig várattam ezt a könyvet az olvasásra váró könyvek között, most már nem is értem miért. Nagyon szeretetreméltó szereplőkkel (egy-két gonosz azért itt is van), családi összetartással, szeretettel és a háború értelmetlenségével találkoztam benne. Szép történet, a maga szomorúságával és az élet igazságtalanságával.

10/10

Bea