Könyvek gyerekeknek

Három könyvet szeretnék ebben a bejegyzésben ajánlani, kettőt a kisebbeknek, egyet pedig a már olvasni tudó, alsó tagozatos gyerekeknek. Bár ez utóbbit is lehet közösen olvasni, a szülő felolvashatja akár esti meseként is a már kisiskolás gyerekeknek, vagy ez fordítva is lehet, az olvasni most tanuló, vagy frissen megtanult iskolás gyerekeknek nagyon jó gyakorlási lehetőség a kisebb gyerekeknek írt mesék olvasása, mert biztosak lehetünk abban, hogy a szöveg egyszerű és könnyen olvasható. 

Gyerekeknek

Ebben a bejegyzésben három olyan könyvet mutatok, amelyek a legkisebbeknek szólnak. Elsőként a bölcsibe nézhetünk be Pepével, majd Sárival és a barátaival kirándulhatunk az erdőbe a mókusokhoz, végül pedig az oviba látogathatunk el a nagycsoportosokhoz. Mindhárom mese nagyon szeretetre méltó, szórakoztató és informatív a gyerekek értelmi érettségének megfelelően. 

Gyerekeknek

Dániel András: Nincs itt semmi látnivaló

Nagyon különös könyv ez, bár azt hiszem a szerző esetében ez a jelző egyáltalán nem meglepő. Sőt, inkább az lenne a különös, ha nem lenne különös.  A téma viszont nem különös, hanem teljesen hétköznapi. Gyermeki szemszögből követhetjük végig az elalvás folyamatát, egy gyerek félelmeit a sötétségtől és az éjszakától. 

De később azt is láthatjuk, hogy jóval több van ebben a könyvben, mint az elalvástól való félelem. Joan Miró és Andy Warhol éppúgy helyet kap, mint a sötétben libbenő függöny és a vajang árnyjáték, no meg a frankák és krippek. 

Gyerekeknek: Tiki otthonra talál, Koppány betűket firkál, Matricás Laci és a nagy zenebona

A Most én olvasok! sorozatból ajánlok a figyelmetekbe három kedves kis könyvet, melyek mindamellett, hogy segítik a kezdő olvasókat a tudásszintjüknek megfelelően, még bájosak és szívet melengetőek is. 

Ha még nem hallottatok róla a Most én olvasok! sorozat egy  szisztematikusan felépített, pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortárs, magyar olvasni tanulok sorozat, öt különböző nehézségi szinttel. 

A NAGYBETŰS SZINT csupa nyomtatott nagybetűvel íródik, oldalanként 2-5 sor található, rövid, könnyen olvasható mondatok, egyszerű, könnyen követhető történetek. A szintek között fokozatos nehezítéseket találunk, kisebb betűket, több sort egy oldalon, összetettebb mondatokat és kicsit bonyolultabb történeteket, például a 3. szintű részekben már oldalanként 8-10 sort találhatunk, bővített és összetett mondatokat, nehezebb és hosszabb szavakat, bonyolultabb történetszövést, de persze ez még mind olyan szinten van, hogy az a megfelelő korosztály számára teljesen érthető és olvasható legyen.

A többi  szint leírását megtaláljátok a Pagony Kiadó oldalán.

Gyerekek, gyerekek, szeretik a ... könyveket?

Ebben a bejegyzésben négy gyermekkönyvet mutatok meg, amelyek saját olvasásra és felolvasásra is tökéletesek. Nyári szünidő alatt nem mindig könnyű a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodni, nemes feladat lehet megszerettetni velük az olvasást. Akár a következő könyveknek a segítségével. 

Mókuspapa, Pitypang és Mókás

Axel Sheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Aranyos, kedves, vicces kis könyv. Történet egy elveszett mókuspapáról, akit a vihar elfújt a családjától, és jó szerencséje a két testvérhez, Tónihoz és Mónihoz sodorta, akik nagy lelkesedéssel gondozták a balesetet szenvedett mókust.

Öltöztették, tévéztették, még babakocsiba is tették. Teknős, akvárium, tévé, mókusunknak nem volt nyugalma, a két gyerek minden földi jóval megismertette, de mókuspapa egy idő után egyre többet szomorkodott.

Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor, Nyomás a suliba!

Mai bejegyzésünkben két Vadadi Adrienn könyvet ajánlok a figyelmetekbe:

Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor

Itt a nyár, vége van az ovinak! De az ovisoknak még nem kell elbúcsúzni egymástól. Amíg anya és apa dolgoznak, ők a Palacsinta táborban mulatnak az óvó néni kertjében.

Itt annyi mindent lehet csinálni, amit év közben lehetetlen! Fára mászni, térképpel nyomozni, báránykát szelídíteni, patakban tapicskolni, hajót úsztatni és sártengerben dagonyázni. No meg persze sütni-főzni: például palacsintát!  A tábor végén pedig nagy-nagy közös tábortüzezéssel és énekkel búcsúznak egymástól és az óvó nénitől. 

Tarts Leával, Petivel és a többiekkel a Palacsinta táborba!

Ez annyira aranyos könyv volt, hogy bátran ajánlom minden ovis gyerek szüleinek a kezébe. Egyszer nem lesz elég elolvasni, mert biztos vagyok benne, kiindulva a saját gyerekeimből, hogy egy ovis gyermek estéről estére, többször is szeretné majd hallani ezeket a történeteket. 

A szereplők lehetnének akár ők maguk is, nekik is van óvónénijük, a nyári szünet megoldásaként talán el is mennek egy táborba, ahol mindenféle érdekes kalandok történnek, történtek velük. Ha pedig még nem voltak semmiféle ovis táborban, akkor pedig azért lehet nagyon érdekes számukra. 

Hiszen melyik gyerek ne szeretne elmenni a kedves óvónénije házába, ahol egész nap játszhat oviból megismert társaival, ahol azért jóval kevesebb gyerek van, mint az oviban, nem kell megküzdeni semmiért, és kedvükre játszhatnak a kidőlt fán kalózosat, a Trabantroncsban autóversenyzőset, a teraszon a lányok babázhatnak, segíthetnek óvónéninek a főzésben, pecázhatnak a patakban, de akár megkereshetik a sárkány kincseit. 

Ha pedig mindezekhez egy cuki kutya is van, akit Haminak hívnak és imádja a gyerekeket, ezen kívül egy napra két kisbárány gondozása, cumiztatása is az ő nyakukba szakad, no meg egy macska nevén is elgondolkodhatnak, akkor azt hiszem kész siker a Palacsinta tábor, és még a palacsintákról és a kőlevesről nem is beszéltem.

Dömötörről, az óvónéni tizenhat éves unokaöccséről se feledkezzünk meg, aki remek segítsége volt a gyerekek körüli tennivalókban, de még fantasztikusabb játszótársa volt a gyerekeknek. Nagyon jó kis történetek voltak ezek, kellően rövidek és egyszerűek, hogy a kisgyerekek nagyon átélhessék és szerethessék. Az illusztrációk is bájosak voltak.

10/10

Vadadi Adrienn: Nyomás a suliba!

Az Alma utca 22-ből már jól megismert szereplőkkel találkozhatunk ismét ebben a könyvben. Misivel, nagymamájával Nanival, nagy Marosival és kis Marosival, Pirossal, Kamillával és Elek bácsival. Néha még Csúnya néni is bekiabál a történetbe. Szóval nem változott semmi. Azaz nagyon is változott, ez a nyár Misi utolsó nyara, mielőtt elkezdi az iskolát. 

Nagyon sokat nevettem ezeken a történeteken is. Már  a balatoni nyaralás és Misi várakozása a két Marosira, miközben kialakul a saját kis pénzkereső vállalkozása mosolyt csalt az arcomra, ami folytatódott a balatoni pecázással és a félresikerült vacsorával. 

Misi iskolakezdési tapasztalatait is érdekes volt olvasni, alapjában véve tetszett neki az iskola, csak azt nem értette, hogy nagy Marosi miért nem ismerte meg a szünetben. Ez a tény rá is nyomta bélyegét Misi hangulatára, de aztán arra gondolt, hogy biztos az ünneplő ruha tette, majd a farmerban és a piros pólójában biztos megismeri. 

Elek bácsival ugyanúgy tettek-vettek, feltalálóskodtak, mint eddig, de Elek bácsi a történet  végén valami rejtélyes dologban sántikált, Misi pedig nem vette jó néven, hogy valamit eltitkolnak előle. 

Volt még ebben a részben bárányhimlő, találkozhattunk Misi Gabi nevű unokatesójával is, akinek a Wifi-n múlott a napi boldogsága, megpróbálták megszelídíteni Csúnya nénit, a két Marosi szét akarta vágni a tandemet, Piros szemüveges lett, majd mindenki szemüveges lett, és a házbéli banda együtt mehetett iskolába is. 

A könyv végén pedig arra is fény derült, miben mesterkedett Nani és Elek bácsi.

Nagyon jó folytatása volt az Alma utcának ez a rész, imádtam a humorát, mulatságosak voltak a történetek, szuperek a karakterek, és az illusztrációkat is kedveltem.

10/10

A könyveket köszönöm a Pagony Kiadónak!

Bea

Mesék ismét

Robert Munsch: Örökké szeretlek

Könyvesboltban olvastam végig ezt a könyvet,azt hiszem csak azért nem potyogtak a könnyeim. Engem nagyon szíven talált a történet egyszerűsége, igazsága, az élet körforgása. A születés, a gyermeknevelés, az anyai szeretet, amely mindent megbocsát és mindig jelen van, a felnőtté válás, az anyai ragaszkodás még ekkor is. Aztán az öregedés, a betegség. Szép könyv a szeretetről.

10/10

Mechler Anna: Doma és a család

Nagyon aranyosan induló mese Domáról, a mágnes vitézről. Doma nagyapó keze által életre kelt, a két unoka nagyon örült, játszottak vele, Doma megmutatta, hogy mágnes vitézként  mire képes. Amikor a konyhában lóbálta a lábát a fazékon ülve, azt hittem, hogy majd beindul a mese. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt bizony a családi viszonyok, ki kinek az unokatestvére, kinek a gyermeke, kinek a nagynénje, stb magyarázata kezdődött, figyelmem elkalandozott és a végére nem tudtam meg, hogy ki kicsoda. Ha akarom és figyelek, akkor nyilván megértem, de nem teljesen értettem, hogy ment át ennyire a könyv egyik témából a másikba.

6/10

Kárpáti Tibor: Puszi nyuszi!

Keményfedeles, pár oldalas lapozgató, vicces köszönésekkel. El tudom képzelni, amint apró gyerekeknek felolvasom, nézegetjük a képeket, ők pedig nagyon élvezik a különféle állatos köszöngetéseket, és másnap a gyakorlatban is kipróbálják őket. És csak reménykedek majd, hogy a szomszédnak nem köszönnek, "helló, te ló"  vagy a szigorú eladónőnek "puszi, nyuszi" formációban. :)

9/10

Pásztohy Panka: Szeretem a kiskutyám

Kedves, bájos könyv a kutyatartásról, Lili és Pitypang közös kalandjairól. A gyerekek  ezen a remek történeten keresztül tanulhatják meg, hogy mire van szüksége egy kiskutyának, Lili példáján keresztül láthatják, hogy a kutyatartás nem csak móka és kacagás, hanem bizony komoly felelősség is.  Az illusztrációk is szemet gyönyörködtetőek és aranyosak.

10/10

Vadadi Adrienn: Dani biciklizni tanul

Három rövid történetet tartalmazott ez a kis könyvecske. Kicsit meglepett az Alma utca 22. után, de ez végtére is ovisoknak íródott. Ezért viszont furcsa volt benne, hogy Dani cumizik. Vagy talán arra akar utalni a szerző, hogy a gyerek majd a saját ütemében, saját akaratából úgyis leszokik egyszer a cumiról, nem kell erőltetni? Hm, nem tudom, nekem egy kicsit váratlan volt, vissza is kellett lapoznom az elejére, hogy tényleg oviról van-e szó. 

Az is meglepő volt, hogy egy álom után Dani egyből tudott biciklizni,  másrészt viszont ez a gyerekekben azt az érzést keltheti, hogy nem olyan nagy dolog a bicajozás, nosza pattanjatok csak fel rá bátran.  Legjobban az ásítós mese tetszett. Egyszerű, hétköznapi, mégis  nagyon aranyos volt.

8/10

Balázsy Panna: Csillagfény

A történet főszereplője Szentesi Szandra, 3. b. osztályos tanuló. És természetesen a 11 éves nővére, valamint a családja. Naplószerűen mesél nekünk a napjairól, egyszerre párhuzamosan a jelenről és egy iskolai osztálykirándulásról osztja meg emlékeit a másik vonalon. Gyorsan haladós volt, tetszett, hogy az egyszerűsége, stílusa megfelelt egy 9 éves kislány gondolatainak, életének, napjainak. Egy mandulaműtétről szóló filmforgatás áll jelenleg Szandra életének középpontjában. Nem tudom, tényleg nem csapna-e egy mai 9 éves gyerek nagyobb hűhót maga körül, ha egy filmforgatás főszereplője lenne, de itt csendesen, szolídan zajlottak az események. Egy boldog, kedves családot, veszekedések nélkül és egy kiegyensúlyozott  kilencévest ismerhettünk meg a Csillagfényben. Az illusztrációkat majdnem elfelejtettem: nagyon tetszett.:)

8/10

Meseválogatás

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn könyve csupa napfény és derű: az Alma utca 22-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után, szelidítenek macskát és fagyiznak.

Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.

Nagyon kedves volt számomra ez a kis könyv, több emléket is felidézett bennem. A társasházi élményeimet, ahol már fiatal anyukaként történt velem a dolog, amikoris mondtam a játszótéren tébláboló gyerekeimnek, hogy most már menjünk fel (haza), hogy igyanak-egyenek valamit, ám amikor a lépcsőház ajtót kinyitottam, az én kettőmön kívül még hat másik gyerek masírozott utánunk felfelé, csendben, a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn, egy kis evésre ivásra. Így hát mit volt mit tenni, megitattam őket málnaszörppel, kaptak egy-egy lekváros kenyeret, és miután az enyémeket lefektettem egy kis délutáni szunyókálásra, a többiek egy "csókolom" után lenyargaltak a lépcsőn, és még egy jó ideig hallottam a játszótéri vidám kiáltozásaikat. Éhesek, szomjasak már nem voltak...:D

Gyerekkoromból pedig azt, hogy nekünk az öccsémmel is volt egy Gazsi nénink, akit ijedtükben neveztünk el így, talán mert a kertjükből átlógó gyümölcsfát dézsmáltuk, amikor - azt hiszem - a tesóm elkiáltotta magát: Vigyázz, jön Gazsi néni!! Természetesen a férje volt Gazsi bácsi, de az adrenalinnal fűtött helyzetben ez jutott a kisöcsém eszébe, és ez a név aztán rajta is maradt. Legalábbis kettőnk között így neveztük. :)

Az Alma utca 22-ben is laknak nagyon édes, leleményes, találékony gyerekek, akiket Misi szemén keresztül ismerhetünk meg. Nagyon tetszett mindenki egytől-egyig, Misi családja, a bohókás nagyival és az egymással időnként vitatkozó szülőkkel, Elek bácsi és kutyája Lajos, különösen az, hogyan lett a kutya neve Lajos :D, és Lajos másik élete is szívet melengető volt. A Csúnya néni és a liften leadott uzsonna idézte fel bennem a fenti emlékeket, mosolyogtam rajta sokat. Kedves, aranyos, bájos könyv volt, az illusztrációk is kedvemre valók voltak.

10/10

Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész

Minden gyerek szereti a mesét, az állatokat, és kíváncsi, ha hangszert lát: milyen a hangja, hogyan lehet megszólaltatni, miből készült, és egyáltalán mihez lehet kezdeni vele. Így volt ezzel valaha Gáll Viktória Emese is, aki a Ringató-mesék első kötetében a különböző muzsikusokat és kedvenc népi hangszereiket mutatja be kiskutyájának, Borsinak, tizenkét magával ragadó történettel.

A könyvhöz CD is tartozik, amelyen megszólalnak az egyes mesék hangszerei, ismert és kevésbé ismert népdalok csendülnek fel, melyek kottája a történetek végén megtalálható.

Sajnos én a CD-t nem hoztam magammal a könyvtárból, mert nem olvastam el figyelmesen a fülszöveget, hogy az is tartozik hozzá. Biztos érdekes és nagyszerű lett volna ezeket a hangszereket meghallgatni, de talán majd bepótolom.

A könyv viszont igen újszerű és érdekes megközelítése volt a hangszerek bemutatásának, egy kis tacskó fülein és napjain keresztül. Édes volt Borsi a kutyus, és nagyon tetszett, hogy ennyire érdeklődő és zeneszerető kis jószág, mindent hangszert meg akart ismerni, és szívesen járt a gazdival  a barátaihoz a közös zenélésekre, sőt egyszer még egy táncházban is részt vett. No nem a táncot ropta, de egy hegedűtokban meghúzódva csillogó szemmel figyelte a táncosokat, és hallgatta a már jól ismert zenéket. A könyv illusztrációi is éppen annyira finomak és harmonikusak voltak, mint a történet.

9/10

Berg Judit: Lengemesék/Ősz a nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készítenük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)

8/10

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keresett!

Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek.

Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyrel. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.

Nálam most ez a könyv Dániel András Leg-legje. Tudom, már a kufliktól is odáig voltam, Smorc Angéla is tetszett, de ez a könyv, egyszerűen FANTASZTIKUS!!!  Annyira őrült az egész, annyira össze-vissza, de mégis annyira egyben van!! A szerző volt az illusztrátor is, nekem nagyon tetszenek Dániel András rajzai, a firkálásai is, a legjobb ötlet volt, hogy ő maga illusztrálta a könyvet, amibe bement egy óriás.

"Ez itt egy könyv. Bár ezt talán nem kell külön mondanom. Látszik rajta. Nem majonézes tubus, nem is kávédaráló vagy gumimatrac: könyv. Ahol most vagyunk, az a legeleje."

Ahogyan már abból is viccet csinál, hogyan rajzoljon falábat egy óriásnak, sőt, pár oldalon keresztül hagyja egy lábon kóricálni, igazán bátor és nagyszerű próbálkozás arra, hogy az olvasóknak, történetesen leginkább a gyerekeknek megmutassa, hogy nincs abban semmi különleges, hogy valakinek nincs meg egy lába. Egyszerűen rajzolunk neki egy falábat és kész! Őrületes volt, ahogyan bemutatta nekünk Ozit, a muszklivilágbajnokot, aki egymagában harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit megeszik csupáncsak reggelire. :D Aztán jöttek a libák, hát azoktól kész voltam, majd a Pamela üggyel ezt is fokozni tudta!! A Piroska nénikkel, a favalán versekkel, sok-sok pontot feltett még nekem az I-re! :D

Régen nevettem már ennyit és szórakoztam ilyen jól, nagyon egyedülálló, nagyon őrült, nagyon szórakoztató könyv.

10/10

Bea