Sarah Fischer: Anyapara

Miért lennék inkább apa?

Ez a nagyon figyelemre méltó, érdekes könyv egy tabutémát ölel fel, és azt gondolom, nagy bátorságra vall a szerző részéről, hogy felvállalta és nyilvánosság elé tárta legbensőbb érzéseit, legszemélyesebb gondolatait. Ugyanis ebben a könyvben Sarah Fischer nyíltan vall arról, hogy bár imádja a lányát, Emmát, megbánta, hogy anya lett és nem élvezi az anyaságot.

Mert az anyaság mindent megváltoztat, a régi élet eltűnik, és jön helyette egy teljesen új, egy olyan, amire talán nem számított, miközben rájön, hogy már sosem kapja vissza a régi életét, már örökre csapdába esett, mint anya, és nem biztos, hogy valaha lehetősége lesz a régi NŐ-t megtalálni magában, a régi munkáival, a régi hobbikkal, régi barátokkal.

Holden Rose: Hófehér kelepce

Ha akartam volna, sem tudtam volna Titusz előtt elolvasni a könyvet. Amikor meglátta, hogy megérkezett, felkapta és már vitte is. Nagyon örülök, hogy egy könyv ennyire lázba hozza. No és állandóan emlékeztet arra is, hogy nekem még hátra van a Howard sorozatból A fáraó jogara. De megígértem, hamarosan pótolom ezt az elmaradásomat.

Ami amúgy egyáltalán nem nehéz feladat, mert ha elkezdek egy új Howard esetet olvasni, hamarosan annyira belemerülök, hogy le sem tudom tenni. Igen, még én sem. :)

És az is nagyon vicces, hogy Titusz mindig jön kérdezgetni, hogy azt olvastam-e már, és én ilyenkor leállítom, hogy el ne mondjon valamit előre, ezért nekem kell elmondanom, hogy hol járok éppen, és így kiderítjük, hogy olvastam-e már az általa megvitatni kívánt részt. :D

Mesék ismét

Robert Munsch: Örökké szeretlek

Könyvesboltban olvastam végig ezt a könyvet,azt hiszem csak azért nem potyogtak a könnyeim. Engem nagyon szíven talált a történet egyszerűsége, igazsága, az élet körforgása. A születés, a gyermeknevelés, az anyai szeretet, amely mindent megbocsát és mindig jelen van, a felnőtté válás, az anyai ragaszkodás még ekkor is. Aztán az öregedés, a betegség. Szép könyv a szeretetről.

10/10

Mechler Anna: Doma és a család

Nagyon aranyosan induló mese Domáról, a mágnes vitézről. Doma nagyapó keze által életre kelt, a két unoka nagyon örült, játszottak vele, Doma megmutatta, hogy mágnes vitézként  mire képes. Amikor a konyhában lóbálta a lábát a fazékon ülve, azt hittem, hogy majd beindul a mese. De egyszer csak azon kaptam magam, hogy itt bizony a családi viszonyok, ki kinek az unokatestvére, kinek a gyermeke, kinek a nagynénje, stb magyarázata kezdődött, figyelmem elkalandozott és a végére nem tudtam meg, hogy ki kicsoda. Ha akarom és figyelek, akkor nyilván megértem, de nem teljesen értettem, hogy ment át ennyire a könyv egyik témából a másikba.

6/10

Kárpáti Tibor: Puszi nyuszi!

Keményfedeles, pár oldalas lapozgató, vicces köszönésekkel. El tudom képzelni, amint apró gyerekeknek felolvasom, nézegetjük a képeket, ők pedig nagyon élvezik a különféle állatos köszöngetéseket, és másnap a gyakorlatban is kipróbálják őket. És csak reménykedek majd, hogy a szomszédnak nem köszönnek, "helló, te ló"  vagy a szigorú eladónőnek "puszi, nyuszi" formációban. :)

9/10

Pásztohy Panka: Szeretem a kiskutyám

Kedves, bájos könyv a kutyatartásról, Lili és Pitypang közös kalandjairól. A gyerekek  ezen a remek történeten keresztül tanulhatják meg, hogy mire van szüksége egy kiskutyának, Lili példáján keresztül láthatják, hogy a kutyatartás nem csak móka és kacagás, hanem bizony komoly felelősség is.  Az illusztrációk is szemet gyönyörködtetőek és aranyosak.

10/10

Vadadi Adrienn: Dani biciklizni tanul

Három rövid történetet tartalmazott ez a kis könyvecske. Kicsit meglepett az Alma utca 22. után, de ez végtére is ovisoknak íródott. Ezért viszont furcsa volt benne, hogy Dani cumizik. Vagy talán arra akar utalni a szerző, hogy a gyerek majd a saját ütemében, saját akaratából úgyis leszokik egyszer a cumiról, nem kell erőltetni? Hm, nem tudom, nekem egy kicsit váratlan volt, vissza is kellett lapoznom az elejére, hogy tényleg oviról van-e szó. 

Az is meglepő volt, hogy egy álom után Dani egyből tudott biciklizni,  másrészt viszont ez a gyerekekben azt az érzést keltheti, hogy nem olyan nagy dolog a bicajozás, nosza pattanjatok csak fel rá bátran.  Legjobban az ásítós mese tetszett. Egyszerű, hétköznapi, mégis  nagyon aranyos volt.

8/10

Balázsy Panna: Csillagfény

A történet főszereplője Szentesi Szandra, 3. b. osztályos tanuló. És természetesen a 11 éves nővére, valamint a családja. Naplószerűen mesél nekünk a napjairól, egyszerre párhuzamosan a jelenről és egy iskolai osztálykirándulásról osztja meg emlékeit a másik vonalon. Gyorsan haladós volt, tetszett, hogy az egyszerűsége, stílusa megfelelt egy 9 éves kislány gondolatainak, életének, napjainak. Egy mandulaműtétről szóló filmforgatás áll jelenleg Szandra életének középpontjában. Nem tudom, tényleg nem csapna-e egy mai 9 éves gyerek nagyobb hűhót maga körül, ha egy filmforgatás főszereplője lenne, de itt csendesen, szolídan zajlottak az események. Egy boldog, kedves családot, veszekedések nélkül és egy kiegyensúlyozott  kilencévest ismerhettünk meg a Csillagfényben. Az illusztrációkat majdnem elfelejtettem: nagyon tetszett.:)

8/10

Borbáth Péter: Sündör és Niru

Niru halk szavú, bizonytalan, Sündör viszont folyton beszél, és mindig tudja, mit akar. A két barát egy nap különös világba csöppen, ahol titokzatos lényekkel találkoznak.

És te láttál már hártyás szárnyú pendülést? Fogtál a kezedben napállatkát? Kíváncsi vagy a mágnesbogarakra? Tudod, hogyan kell fényekre vadászni, zajokat gyűjteni?

Akkor itt az idő, hogy útra kelj Sündörrel és Niruval a Csillanó Fém Birodalmába!

Amikor először megláttam ezt a könyvet, az jutott eszembe, hogy olyan szolíd és elegáns. Finom és nem hivalkodó. Már ekkor sejtettem, hogy valami nagyon különleges került a kezeim közé.

A történet igazolta első megérzéseimet, egy nagyon eredeti, különös, fantáziadús könyvet olvashattam. 

Először megismerhettem Sündört és Nirut a két szomszédot, akik egy félredobott, frizbiként használt bábavargánya után eredve átmásztak azon a kerítésen, amin túl addig még sosem jártak. 

Fémesen csillanó fűtengerben találták magukat, Sündör el is nevezte a Csillanó Fém Birodalmának. Vashegyek, acélhuzal mezők, tavak, annyira elbűvölte őket ez a csodás, titokzatos világ, hogy ezentúl minden nap átkúsztak a kerítés alatt, és ösvényeket, titkos barlangokat, járatokat fedeztek fel. Sündört rabul ejtették a fények, és elhatározta, hogy összegyűjti az összeset. Fogságba ejtett apró csillanásokat, hosszú fénynyalábokat, napállatkákat, de egy idő után telhetetlen lett, és a vöröslő napot akarta.

Közben Niru zajokra kezdett el vadászni. Nem is gondolnánk, mennyi féle zaj létezik és, hogy egy pici koccanás zaja például még csak egy apró zajgyerek. Aztán Niru gyűjteménye gyarapodni kezdett, először csak halk pendülésekkel, csipesszel gyűjtött rozsdamarás hanggal, darapergéssel, esőkoppanással, szikrapattanással, dobpergéssel, szörtyögéssel és még felsorolhatatlan sok zajjal.  Jól elvoltak ezek a zajok Nirunál, időnként kiengedte őket, gondozta, etette a társaságot, miközben Sündör továbbra is a felkelő nap fogságba ejtését tervezgette. Mígnem egy reggelre eltűnt. 

Niru azonnal utánaindult és ekkor kezdődtek csak életében igazán a kalandok. Találkozott mágnesbogarakkal, Bocskojánnal és Mirminyóval, akik megvendégelték, majd ápolni szerették volna. Nem értették, miért nem eszi  a mészpempőt és a cseppkőfagyit és miért nem öblíti le egy jó kis rozsdalével. Miért falatozza azt a furcsa csoffasztott gesztenyét? Miután Mirminyó gyógyultnak nyíivánította, Bocskoján kíséretében Niru továbbindult, útközben újabb fura szerzetekkel ismerkedtek meg, akik mind szívesen segítettek nekik. Egyszer Niru kísértésbe esett, hogy legyen-e zajkereskedő, de aztán mégis továbbment Sündör keresésére.  De nem írom le az egész kalandjukat, olvassátok el, mert igazán maradandó élményben lesz részetek!

A történet zsenije Zazil, akinek nevéhez fűződnek olyan találmányok, mint a köldökkoszkiszedő, a szagtartósító bevonat, vagy éppen a masszírozó fejgereben. A pillanatszorítót én is elfogadnám, bár kicsit tovább fejleszthetné, hogy ne csak egyszer használatos legyen. 

Nekem ez a könyv azt sugallta, hogy egyrészt a barátság nagyon fontos dolog, jó ha van egy ilyen barátunk, mint Niru, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy megment a legnagyobb bajtól, tűzön-vízen, árkon-bokron, vashegyen, a felejtés katlanán és a villámzónán keresztül is utánunk jön, mert egy jó barát mindig segít a bajban, veled van jóban-rosszban. 

Másrészt arra hívta fel a figyelmemet, hogy nagyon sok dolog van, amit nem veszünk észre magunk körül, én eddig nem figyeltem a kerítésléc közé szorult nyekergésekre például, nem hallottam meg a pázsiton megtelepedett pittyegéseket, a mézcsepp zuhanásának hangját sem, de Nirutól én ezt tanultam. Hogy figyeljek oda! És így történhetett, hogy ma reggel meghallottam a fenyőfánk tűleveleinek hajnali rezdüléseit, a lepotyogó tobozok folyamatos pattogását, a kertben a vizes fűszálakon lecsúszdázó vízcseppek halk csörgedezését és a levegőben repkedő szorgos bogarak szárnycsattogtatásait. Szerencsére a nap barátságosan tűzött le a magasból, csak néha váltott egy-két szót a nyargalászó szellővel.

Sündör és Niru pedig mindeközben remélem, hogy egy bábavargánya kalapjával frizbiztek, vagy csoffasztott gesztenyét, netán genyőtepitét eszegettek. De az is lehet, hogy ellátogattak Ushguliba, hogy Niru megmutassa Sündörnek a különleges zajboltot és a világ egyik leghangosabb mennydörgését. Bárhol is vannak, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. 

A könyv illusztrációja éppen olyan különleges volt, mint a könyv. Remsey Dávid képei kiválóan hozzájárultak ahhoz, hogy kialakítsuk a fejünkben ezeket a csudabogár, ámde mégis szeretetreméltó lényeket.  

10/10

A könyvet köszönöm a Csimota Kiadónak!

Bea