Kovács Attila: Micsoda költözés!

Nyomozás a Pipacs utcában

Kovács Attila, Holden Rose néven írta meg Howard Matheu kalandjait, melyekben Howard és barátai minden részben valami kiderítendő rejtélyre bukkannak, és természetesen mindig a titkok nyomába erednek, nyomoznak, ügyeskednek, és időnként bajba is keverednek.

A nyomozásról és a rejtélyekről a szerző legújabb könyvében sem kell lemondanunk, ugyanis bámulatos kalandokba bonyolódunk ezúttal is. Lali és Hédi izgalmas nyomozását követhetjük figyelemmel, sőt izgulhatunk velük együtt, sikerül-e kideríteniük, ki lopta el a játszótérről a parafa alátéteket.

Holden Rose: Leonardo lovag, Piros és Bodó

Holden Rose: Piros és Bodó

Az időutazás

Figyelemfejlesztő, visszakérdezős, beszélgetős mesekönyv

Holden Rose ezúttal a legkisebbeknek írt könyvet, amelyhez saját, szülőként szerzett tapasztalatai adták az ötletet. A minden este felolvasott esti mese sokmindenre jótékony hatással van, többek között a gyerekek szókincsére, a képzeletére, a történet megértésére. Mindez igaz akkor, ha nem azt vesszük észre, hogy többször is elkalandozik a figyelme, és már nem is figyel arra, amit olvasunk.

Holden Rose: Holtidő

Holden Rose, azaz Kovács Attila nevét egyre több gyerek ismerheti meg, mert a detektívregény sorozata után egy kicsivel idősebb korosztályt is megcélzott ezzel az ifjúsági regényével, és egy fiatalabbat a Leonardo lovag című mesekönyvével.

Ez az olvasás számomra érdekes kirándulás volt egy új stílusba, mert távol áll tőlem a steampunk témája, de nem feltétlenül azért, mert nem szeretem, hanem inkább azért, mert nem igazán találkoztam még ilyen jellegű olvasmányokkal. Az ifjúsági- és gyermekirodalmat viszont szeretem, tehát nagyon kíváncsian vágtam bele Holden Rose új könyvébe.

Holden Rose: Hófehér kelepce

Ha akartam volna, sem tudtam volna Titusz előtt elolvasni a könyvet. Amikor meglátta, hogy megérkezett, felkapta és már vitte is. Nagyon örülök, hogy egy könyv ennyire lázba hozza. No és állandóan emlékeztet arra is, hogy nekem még hátra van a Howard sorozatból A fáraó jogara. De megígértem, hamarosan pótolom ezt az elmaradásomat.

Ami amúgy egyáltalán nem nehéz feladat, mert ha elkezdek egy új Howard esetet olvasni, hamarosan annyira belemerülök, hogy le sem tudom tenni. Igen, még én sem. :)

És az is nagyon vicces, hogy Titusz mindig jön kérdezgetni, hogy azt olvastam-e már, és én ilyenkor leállítom, hogy el ne mondjon valamit előre, ezért nekem kell elmondanom, hogy hol járok éppen, és így kiderítjük, hogy olvastam-e már az általa megvitatni kívánt részt. :D

Holden Rose: Az ellopott karácsony

Howard Mattheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és ami most hiányzik nekem, az egy karácsonyi ajándék. 

Gillel közösen adtuk volna Nitának, de egyszer csak nyoma veszett. Persze nem magától vált köddé, hanem ellopták!

Ez nem egy szokványos karácsonyi történet, mert kimarad belőle a Télapó meg a csengettyűs zene. Helyette ott lesz a papi, egy zűrzavaros nyomozás és egy szemtelen szellem, akinek valahonnan kulcsa van a kémiaszertárhoz.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese!

Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Matheu és társai ismét akcióban!  Ez az a sorozat, amelyre Titusz megérkezés után azonnal lecsap és viharos sebességgel olvas el. Egyszer sem kell figyelmeztetni, hogy a napi olvasási idejéről ne felejtkezzen el, sőt inkább arra kell, hogy ne felejtsen el az olvasás mellé némi tanulást is beiktatni.

Az ellopott karácsony különösen tetszett neki. Annyira, hogy a végén meg is jegyezte, hogy ebből a sorozatból nagyon jó filmet lehetne forgatni és szerintem nem lesz-e belőle.

Gyorsan fel is tettem EBBEN a bejegyzésemben a kérdést a sorozat szerzőjének, Holden Rose-nak, aki válaszolt Titusz kérdésére. A választ IDE KATTINTVA olvashatjátok. 

Ha film még nem is, mindenesetre nagyon jó dolgok vannak készülőben, azt hiszem egyelőre ezzel Titusz is beéri.

Nem csak Titusz szereti azonban Howard Matheu és társai kalandjait, hanem én is. Szeretem  a közvetlenségét, a szöveg és a történet egyszerűségét és azt, hogy a szerző tud gyerekfejjel gondolkodni, gyerekszemmel látni, nem bonyolítja túl a dolgokat, és teljességgel elhiszem, hogy Howard Matheu - született 8 éve és hét hónapja Southamptonban - történetét, naplóját olvasom. 

Tetszenek a rejtélyek, amelyeket ki kell nyomozni, ebben a részben egyszerre két ügye is lett a nyomozócsapatnak, bár Nita a szeretetszolgálatnál végzett elfoglaltságai és más egyéb okok miatt csak az egyikben tudott részt venni. Ez pedig az iskolában napról napra nyitva lévő kémiaszertár  ajtaja, amelynek szigorúan zárva kellene lennie, ezzel szemben minden reggel nyitva találják. Ennek az ügynek a kiderítésével maga a Falábú, azaz az igazgató bízza meg Howardot és a csapatot, majd a fiúk Nitára bízzák az esetet. 

A történet karácsony előtt egy héttel kezdődik és karácsony este ér véget. Nagyon vidám szereplője a történetnek Howard nagypapája, aki a nagymamájával együtt ideiglenesen vigyáz Howardra, Gilre és Nitára. Szerettem a papit, és vicces megnyilvánulásait, ugyanakkor azzal is nagyon a szívembe lopta magát, hogy komolyan vette a gyerekek nyomozási ügyeit, sőt segített is nekik. 

Igaz, karácsony még nincs a történetben, van viszont reggelire fogyasztott majdnemfagyi, azaz csokoládéparfé, ajándékvásárlási akció, havazás, igazi téli hideg, szeretetszolgálat, izgalmas kalandok, no és egy rózsaszín sál esete. 

A nagypapa és Howard kapcsolatán keresztül megjelent az elmúlás gondolata, nagyon szépen, finoman, ettől nemcsak Howard torka szorult el, hanem az enyém is.

Tényleg ellopták-e a karácsonyt, megoldotta-e Howard, Gil és Nita az ügyeket, a papi mit tartott igazi ajándékának, és bajba került-e a történet végén a három jóbarát? Megtudod, ha elolvasod ezt rejtélyekkel teli, izgalmas, vicces könyvet. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea

Karácsonyi ajándékfaktor: 8 éven felüli gyerekeknek, fiúknak és lányoknak egyaránt, olvasmányos, izgalmas történet. Szeretettel, barátsággal, iskolával, szülőkkel, nagyszülőkkel és nyomoznivaló ügyekkel.

Holden Rose: A Nyúl akta

Howard Matheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves és nem nyomozok soha többé.

Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket és közben jól szórakozunk. A nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki nem számíthatott.

Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem.

Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Mielőtt belekezdenél fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Méghozzá milyen jó kis detekívtörténet! Amikor Titusz meglátta, hogy Howard Matheu újabb kalandja várakozik olvasásra a polcomon, nagyon megörült és egyből magával is vitte a könyvet. Azt hiszem két napig olvasta, és közben nagyon sokszor sündörgött körülöttem, mindenféle utalásokat tett, és igazából alig bírta ki, hogy el ne mesélje az egész történetet.

Így hamar megtudtam, hogy a cím egy eltűnt plüss nyuszira utal, és Titusz naponta nyaggatott a kérdéssel, hogy mikor olvasom már el a könyvet. Mikor azzal érveltem, hogy nagyon sok könyv vár rám elolvasásra, és azt sem tudom, melyiket fogjam a kezembe következőnek, azt mondta, hogy "Jaj,  Anya te ezt egy óra alatt elolvasod!" 

Azt végül nem tudom mennyi idő alatt olvastam el, mert a történet elterelte a figyelmemet minden másról, így arról is, hogy figyeljem az idő múlását. 

Jó volt viszontlátni a srácokat és Nitát, bár helytelenítve csóváltam a fejem, amikor ismét önállósították magukat és a saját fejük után kezdtek nyomozásba. Azt hittem, az előző részből már tanultak, hogy a szülőket érdemes bevonni a dolgokba, pláne, ha azok a dolgok még veszélyesek is. Itt azonban egy kicsit más volt a helyzet, mert Howard édesapja is gyanúba keveredett. Érthető hát, hogy nem rohant egyből hozzá Howard, sőt a nyomozást is be akarta fejezni. 

De azért nem hagyta nyugodni az iskola környékén tébláboló, magát nyomozónak kiadó Daniel Fisher. Vajon tényleg nyomozó? Kire emlékezteti Howardot annyira? 

Miközben Howard még beteg is lett, Nita és Gil sem lett volna a CWTT nyomozócsoport tagja, ha abbahagyják a nyomozást, így természetesen tovább kutatták a plüss nyulak titkos tartózkodási helyét. Igen,  nyulakat írtam, mert az egy nyusziból nagyon sok lett.  Így már sokkal érthetőbb, hogy miért nem bírták abbahagyni a nyomozást. Egyszerűen muszáj volt megtudniuk, mi lesz a nyulak sorsa és miért vannak ilyen sokan. 

Közben szurkolhatunk Nitának az úszóversenyen és izgulhatunk Howardért ugyanott, de  ő bizony nem az úszóversenyen indult.

A nyomok a kikötőbe vezettek, ahol a három jómadár, akarom mondani jó barát igencsak izgalmas és veszélyes kalandokat éltek át, a végén pedig egy nagy leleplezéstől eshet le az állunk, az övékkel együtt.

Izgalmas, fordulatos, humoros, könnyen és gyorsan olvasható volt A nyúl akta, miként Howard, Nita és Gil első esete is. Persze, hogy kíváncsi vagyok a sorozat további részeire is! Titusz azonban még tőlem is jobban. :D

Az előző  részről írt bejegyzésünket, pontosabban egy Howardnak írt levelet,  IDE KATTINTVA olvashatjátok!

A könyvet köszönjük a Főnix Könyvműhelynek!

10/10

Bea és Titusz

Holden Rose: A harmadik

Howard Matheu különös esetei

Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és lehet, hogy rablók vannak a nyomomban.

Nitával és Gillel láttunk valamit a nyári táborban, amit nem kellett volna. Hallgattunk róla, mert azt gondoltuk, úgyse hinnének nekünk. De nem hagyhattuk annyiban. Készítettünk egy tervet, hogy ne érezzük magunkat  veszélyben. Bizonyítékot kell találnunk! 

Ez nem volt mindig egyszerű, és néhány dolog elég viccesen alakult.

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.

Kedves Howard!

Egy ideje én már nagyon kíváncsi voltam a történetedre, így hát, amint a kezembe került a könyv, már olvastam is. Másfél évvel vagy fiatalabb, mint az én kisfiam Titusz, és teljesen megértelek, ha úgy gondoltad, hogy a felnőttek úgysem hinnének neked.

Hiszen Titusz is mesélt már nekem fura dolgokat, pl., hogy egy iskolai séta alkalmával egy lábat láttak egy ablakban, de nem merték alaposan megnézni, mert nagyon megijedtek és elszaladtak. Én csak felnőttesen mosolyogtam rajtuk, és a másnapi iskolai séta engem igazolt, mert csak egy huzatfogó volt két ablak között, és ezt személyesen Titusz mesélte el. Ezt el is hittem. Aztán mesélt néha még Titusz mindenféle kalandokat, amik bizony elég furák voltak és tudtam, hogy csak a képzeletének a szüleményei. Így azt sem hittem el, amint lélekszakadva rohant hozzám ki az udvarra, hogy egy hatalmas béka van a szobája közepén. És azt sem, hogy egy koponyát találtak az erdőben. Pedig mindkettő igaz volt. Még akkor is, ha a koponya, egy állaté lehetett, és ők Zsófival még haza is hozták. És a béka is ott csücsült a fiúk szobájának közepén.:)

De szerencsére rablókkal még nem találkoztak, mert azt bizony nem tudom én sem, hogy elhinném-e, de a te eseted azt bizonyítja, hogy bizony hinni kell a gyerekeknek és mindennek alaposan utána kell járni.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a történeted vége, veletek együtt gyanúsítottam én is mindenkit, bár azért egy-két embert én kihagytam volna arról a listáról, viszont nagyon jól szórakoztam azon, hogy ti ráírtátok, és mindenkinek igyekeztetek külön-külön utánajárni. Szorítottam akkor is, amikor Winters nyomozó táskáját bevittétek a fürdőszobába, és talán nem kellett volna a telefont odatenni, ahová tettétek, de megértem, hogy gyorsan kellett cselekedni, és olyankor bizony dönt elhamarkodottan az ember. 

Tetszett a kis kuckótok és a barátaid, Nita és Gil is nagyon szimpatikusak voltak, mert számíthattál rájuk, kitartottak melletted, mégha Nita egy kicsit elcsábult is, és Gil  azt tette, amit tett. De minden jó, ha jó a vége, nagyon bátrak és ügyesek voltatok,  én is haragudnék Tituszra nem is  kicsit, ha elkószálna otthonról csak úgy szó nélkül az éjszaka közepén, vagy éppen szakadó esőben, és ilyen veszélyes kalandokba kavarodna. Éppen ezért, amint hazaér a nyaralásból oda fogom neki adni ezt a könyvet, hogy olvassa el, és tanuljon belőle, hogy nem szabad csak úgy ukkmukkfukk eltűnni otthonról éjszaka, mert könnyen nyakon csíphetnek bizonyos listán szereplő egyének. Meg vagyok győződve, hogy nagyon fog neki tetszeni, és miután elolvasta ő is bűneseteket fog keresni magának, és gyanúsítottakról ír listákat. Aztán meg majd kéri tőlem a sorozat következő részét, amit meg is fog kapni, de még előtte gyorsan elolvasom én is. Hiszen egy Anyának is mindenről tudni kell és fel kell készülni a gyermeke különös eseteire. 

Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet, üdvözlettel: Bea

Utóirat felnőtteknek:

Biztos rájöttetek már, hogy szeretem az ifjúsági regényeket. Azért szeretem őket, mert kikapcsolnak, szórakoztatnak, olvasásuk közben ismét gyereknek érezhetem magam. Nem elhanyagolható az sem,  hogy így naprakész lehetek abból,  mit olvas a gyermekem, sőt nem csak bólogatni tudok, amikor a könyvről mesél, hanem megoszthatjuk a véleményünket is.

Howard történetéből ez volt az első, amit elolvastam, de hamarosan jön a következő. Nagyon tetszett az egyszerű nyelvezete, szerintem tényleg egy nyolcéves gyerek szavait használta az író, és ugyancsak tetszett a történet letisztultsága, nem voltak benne kitérők, magyarázatok, mert nem kellett semmit magyarázni, simán, egyszerűen, döccenők nélkül folyt a történet. Izgultam, mosolyogtam, törtem a fejem, a végén pedig megnyugodtam. Kerek egész történet volt, melyet gyereklelkű felnőttek is nyugodtan elolvashatnak. 

A könyvet köszönöm a Főnix Könyvműhelynek! 

10/10

Bea