2018. augusztus 14., kedd

Holden Rose: Leonardo lovag, Piros és Bodó

Holden Rose: Piros és Bodó

Az időutazás

Figyelemfejlesztő, visszakérdezős, beszélgetős mesekönyv

Holden Rose ezúttal a legkisebbeknek írt könyvet, amelyhez saját, szülőként szerzett tapasztalatai adták az ötletet. A minden este felolvasott esti mese sokmindenre jótékony hatással van, többek között a gyerekek szókincsére, a képzeletére, a történet megértésére. Mindez igaz akkor, ha nem azt vesszük észre, hogy többször is elkalandozik a figyelme, és már nem is figyel arra, amit olvasunk.

Két dolgot tehetünk ekkor. Vagy választunk egy másik meséskönyvet, mert talán megvan az oka annak, hogy nem figyel és nem köti le a figyelmét, például egész egyszerűen az, hogy nem tetszik neki, vagy csinálhatjuk azt is, amit Holden Rose, azaz Kovács Attila, beszélgetéseket kezdeményez olvasás közben. Kérdéseket tesz fel, amire a gyerek válaszolhat, és akár egy nagyobb beszélgetés is kerekedhet ezekből a kérdésekből.

Piros és Bodó időutazós története ilyen kérdésekkel van megtűzdelve, hozzásegítve ezzel a szülőt és gyereket egyaránt egy, mindkét részről aktívan eltöltött meseolvasáshoz. Abban az esetben sem kell sem kétségbe esni, sem aggódni, de még haragudni sem, ha nincs mindig kedve válaszolgatni, akkor haladjunk tovább a történetben, és a következő kérdés meghozhatja a kedvét. 

Vannak szorosan a témához kapcsolódó kérdések, mint melyik oldalon állt az őrmester, hol sétálgatott Bodó, és olyan kérdések is, amelyek nem túl szorosan kapcsolódnak a könyv történetéhez és teljesen szabadon értelmezhetők, mint pl. mit jelent a barát? Neked kik a barátaid? Melyik évszakokban virágoznak a mezők?

Maga a történet nem bonyolult, egy megállt toronyóra szolgáltatja Szélesdombon az izgalmakat, aminek következtében az emberek teljesen elbizonytalanodtak, most dél van, vagy nincs dél, vége van már a piacnak, vagy nincs, ehetünk már ebédet, vagy sem.

Ennek problémának a megoldását vállalja Bodó és Piros hercegkisasszony, akik megkeresik Keszeg óramestert, hogy indítsa újra az időt. 

Saját tapasztalatom szerint a gyerekek nagyon szeretik, amikor valamilyen módon be vannak vonva a történetbe, akár úgy, hogy kinevezik magukat Piros hercegkisasszonynak, vagy éppen Bodónak, de akár úgy is, hogy a történet megbeszélésébe kapcsolódhatnak be aktívan és tevékenyen.

"A felnőttek sokszor bánnak így a gyerekekkel, mert azt hiszik, 
a gyerek nem értené meg, amit gondolnak, ezért inkább nem is mondják el neki. 
iszont hümmögnek, meg csóválják a fejüket, hogy mindenki lássa a nagy gondjukat."

"Az ember otthon sokszor kisebb dolgokért is toppant, 
idegen helyen viszont még a nagyobbakért sem."

Holden Rose: Leonardo lovag

Ha az előző könyv azért különös, mert olvasás közben kérdezni és válaszolgatni lehet,  akkor Leonardo lovag azért, mert itt egy másfajta kreativitást lehet szabadjára engedni, mégpedig a színezést. A könyv illusztrációi fekete-fehérek, éppen azért, hogy a kis olvasójuk bátran kiszínezhesse őket. 

Már éppen ki is néztem magamnak egy jó nagy könyvespolcot, amit biztosan ki fogok színezni, valamint a brokkolikrém leves és a kincsesláda kiszínezése is nagyon vonzó volt számomra, amikor eszembe jutott, hogy ebben a könyvben bizony én most nem színezhetek ki semmit, mert a könyvnek küldetése van. Hamarosan ti is megtudjátok, hogy Leonardo lovag milyen küldetésben vesz részt.

A könyv aranyos, vicces, Leonardo lovagban a saját fiaimat ismertem fel, akik minden akadályt sokkal könnyebben vettek, ha felvették a saját lovagi páncéljukat, és akként viselkedtek. Így például egész jól meg tudtuk oldani a bevásárlásokat, a postai ügyintézéseket, de még egy orvosi látogatás is teljesen máshogy zajlott, ha nálunk volt a lovagi páncél. 

Leonardo lovag egy nagyon őszinte lovag: 

"Találkoztam egy mocsári szörnnyel. 
Bevallom, mert a lovagok őszinték: elsőre nagyon megijedtem."

Leonardo hazaviszi ezt a mocsári szörnyet, és mindenféle kalandokba keveredik ennek köszönhetően. Érdekes alakokkal ismerkedhetünk meg, ilyen Miszter Nyúl, Patás, a ló, a Drabális Göcsörtös Otrombaság és mások. 

Egy kisfiú nagy fantáziával életre keltett gondolatai, melyek szórakoztatóak, viccesek, izgalmasak, és mesehallgatás közben, vagy akár után ki is színezhetik a gyerekek a nagyszerű illusztrációkat, ezáltal még jobban magukénak érzik majd a történetet és barátuknak Leonardót.

Az illusztráció mindkét könyv esetében Varga Zsolt keze munkáját dicséri, szuper munkát végzett.

"- Mi lesz a neved?
- Leonardo. Leonardo lovag.
- Ez tényleg szép. És a lovadnak?
- Neki is. Mindennek a Leonardo nevet adom, amit szeretek, mert a Leonardo a kedvenc nevem. 
  A kedvenc levesem is Leonardo, és a kedvenc napomat is mindig Leonardónak hívom.
- Melyik a kedvenc napod? 
- Például a mai nap is kedvenc. Ilyen egy Leonardo nap!"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése