Rainbow Rowell: Szív küldi

Rainbow Rowellt már akkor nagyon megkedveltem, amikor az Eleanor és Park könyvét elolvastam. Annyira jó a stílusa, hogy az összes jövőben megjelenő könyvét előjegyeztem magamnak olvasásra. Ebben a történetében is a szerelemé a főszerep, de ez a címből is kitalálható.

A cselekmény lassan halad, főleg az elején, de  nekem nem volt ezzel bajom, hiszen csak a főszereplő viselkedését tükrözte és mutatta be, ezzel a lassúsággal az ő bizonytalanságát, önbizalomhiányát érezhettem át.  Szerettem ezt a könyvet, mert kedves és aranyos, eredeti és vicces,  egyszerűen jó volt olvasni.

Stephanie Perkins (szerk.): Ajándékba adlak

Mielőtt azt gondolnátok, hogy csak karácsonykor érdemes elolvasni ezt a könyvet, elmondom, hogy bármikor érdemes, mert nagyszerű élményt nyújtanak ezek a történetek, így karácsony után is. Különlegesek és eredetiek. Igazi főszereplője a történeteknek nem is az ünnep, hanem azok a fiatalok, akik megélik ezeket az eseményeket. Az ünnep, a karácsony vagy éppen a szilveszter csak egy még különlegesebb keretet ad ezeknek az írásoknak.

Egytől egyik tetszettek ezek a novellák, bár azért volt, amelyik sokkal jobban és találtam kedvenceket is magamnak. Volt amelyik éveket ölelt fel és volt, amelyik csak napokat, de annyira változatosak és fantáziadúsak voltak, hogy öröm volt olvasni. 

Rainbow Rowell: Fangirl

Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja...

Ám Cathnek az egész élete abból áll, hogy rajong - és ehhez nagyon ért. Cath és Wren az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután anyjuk kilépett az életükből. Elolvasták a Simon Snow-könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit.

Cath testvére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír túllépni rajta. Nem is akar. Most, hogy felvették őket a fősulira, Wren közli Cathtel, hogy nem akar együttlakni vele... Az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni...?

*********************************************************************************

A lány idegesen húzta végig a kezét a frufruján, hosszú ideje állt  a sorban már, de annyira izgult, hogy legszívesebben a sor végére sétált volna, még egy kis időt nyerve magának. Az ujjaival inkább kényelmes, mint csinos kék kockás ingjének gombjait gyötörte, egyészen addig, míg az egyik gomb a földre nem esett, éppen lehajolni készült érte, amikor valaki megbökte a válát.

- Te jössz! - mondta a háta mögött álló fogszabályzós lány.

Vett egy nagy levegőt, és lépett egyet előre, idétlen mosollyal az arcán nyújtotta át a könyvét az előtte ülő nőnek. 

- Kinek írjam alá?

- Én csak, izé.... - a hangja túl magas és idegen volt még számára is, teljesen kiszáradt a torka.

- Igen?

- Én csak mondani szerettem volna valamit, vagyis igazából írtam egy levelet, nem baj ha felolvasom? - a választ meg sem várva, húzta elő a zsebéből az összegyűrt papírdarabot. És hangosan olvasni kezdte:

Kedves Rainbow Rowell! 

Köszönöm a könyveket, amiket írsz nekünk, remélem te is legalább annyira élvezed a megalkotásukat, mint mi az olvasásukat. Köszönöm, hogy megnevettetsz, de egyben gondoskodsz a könnycsatornáim rendes üzemeltetéséről is. Köszönöm, hogy olyan főhősnőket teremtesz nekünk, akik tökéletesen tökéletlenek, nem kirakatba való cicababák, akik igazi hús-vér emberek, valódi érzésekkel, valódi problémákkal, egyszóval olyanok, mint mi magunk. Köszönöm, hogy hagysz minket bízni abban, hogy van valaki a világon, aki arra vár, hogy találkozzon velünk, valaki, aki majd mindenféle máz nélkül csak minket akar. Csak meg szerettem volna köszönni ezeket.

Ja és lenne még egy kérdésem, ugye Simon Snow története egy kicsit hasonlít a Harry Potterre?

A lány idegesen pillant fel a levélből, az egész könyvesboltot halálos csend borítja. De az előtte ülő nő arcán hatalmas mosoly terül szét, miközben a lány felé nyújta a kezét, és a kezébe helyezi a gombot.

- Akkor kinek írhatom alá? - kérdezi újból.

- Zsófinak. - most már nem cseng olyan furán a hangja, mosolyogva nyúl a felé nyújtott könyv után, és izgatottan lapoz bele a dedikált könyvébe. 

Zsófinak, üdv a tökéletesen tökéletlen csajok társaságában. Rainbow Rowell. :)

*********************************************************************************

Amikor a könyv végére értem, az a díjnyertes (citrom díj nyertes...) ötletem támadt, hogy az értékelésem elején úgy írok egy pár sort, mintha a Fangirl fanfiction folytatását írnám....de ezt az ötletet, hamar el is vetettem, mivel ez felért volna egy nagy spoiler bombával..... :) Viszont mindenképpen tisztelegni akartam Cath és a fanfiction írás előtt, így hát a bejegyzés elejére ez az izé szösszenet-féleség született. :)

Nagyon, nagyon tetszett a könyv. Nem akarok, és nem is tudnék választani a Fangirl és az Eleanor és Park között, hisz mind a kettő egy fantaszikus, egyedi történet volt (ha most valaki ide jönne és pisztolyt tartana a fejemhez, az követelve, hogy válasszak közülük, akkor a Fangirlt választanám). 

Imádtam a történetet, imádtam amit a könyv kiváltott belőlem, imádtam Cathet, Reagant, Levit, Simont és Bazt, szívesen olvastam még volna tovább, tovább és még tovább a könyvet. Wren elég sokáig ellenszenves volt, nem értettem a viselkedését, de a történet végére ezzel kapcsolatban is minden a helyére került. 

Rainbow Rowell tökéletesre fejlesztette az egyik oldalon sír, másik oldalon nevet az olvasó technika alkalmazását.

A tökéletesen tökéletlen főhősnőnk mellé az írónő természetesen megteremtett számunkra egy tökéletesen tökéletlen, ellenállhatatlan  hősszerelmest is (direkt nem írom le a nevét, mert nekem sem esett le egyből, hogy ki lesz a befutó). Lényeg a lényeg, Park méltó "vetélytársat" kapott. 

Nehéz csak pár mondatban megragadni a könyvnek a lényegét, a fülszöveg sem árul el túl sokat, de nincs is szükség rá, ezt a könyvet el kell olvasni! :)

A könyvet köszönöm a Scolar Kiadónak! 

10/10

Zsófi

A Hónap Könyve(i) júliusban

Ebben a rovatban kiválasztjuk a hónap három legjobb könyvét. Főleg olyan könyvek ezek, amiket mind a ketten elolvastunk, azaz annyira tetszett egyikünknek, hogy ajánlotta a másikunknak. :)

Akkor lássuk  július könyveit.
Nem tudtunk csak három könyvet kiválasztani. :) 

A sorszámozás nem jelent sorrendet :)

1. Louise Erdrich: A Körkunyhó

Ismét bebizonyosodott, hogy általában egyezik a véleményünk a könyvekről. Volt már azért kivétel, de ez most nem az. :) Az alaptörténetet az indián varázslatok, mesék, és az utánozhatatlan szereplők tették egyedivé.

2. Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Néha nekem is befolyásolja véleményemet a borító, bár nem olyan mértékben, mint Zsófiét, mert én ilyen téren azért több tapasztalattal rendelkezem, (már csak azért is, mert jó pár év előnyöm van Zsófival szemben (úgy egy anyányi:)), ezért igyekszem nem hinni a borítóknak. Persze azért azt be kell látnom, hogy egy jó címlap már fél siker. Egy rossz borító nem jelenti azonban azt, hogy egy rossz könyvet fogok olvasni.  Ennyit a borítókról, annál is inkább, mivel ebben az esetben teljesen közömbös volt számomra, sőt a könyvről sem tudtam  semmit.

Így teljesen "szűz" , vélemény nélküli fejjel kezdtem bele az olvasásba, és nagyon hamar kialakult az a véleményem, hogy ez a könyv nekem nagyon tetszik. Eleanorral nagyon tudtam azonosulni, mert én is mindig úgy éreztem az iskolában, hogy valamiért kilógok a sorból, nem tudok beolvadni a divatos lányok tömegébe, és ki ne álmodozna egy ilyen barátról, aki szintén nem átlagos,  mint Park.  Nagyon szép könyv volt.

3. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten/Ambrózy báró esetei 1.

Itt Zsófinak kellene egy pár szót írnia :), de kicsit el van csúszva az olvasnivalóival és még nem került sorra nála Böszörményi Gyula könyve.  Ragaszkodtam hozzá azonban, hogy ez a könyv is felkerüljön a hónap könyvei közé, biztos vagyok benne, hogy Zsófi utólag egyet fog érteni velem.

4. Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

Zsófi ajánlásával kezdtem el olvasni a könyvet, aki rajong az angol helyszínekért, az igazi angol szereplőkért, így hát nyilvánvaló, hogy neki nagyon tetszett. Bennem nem volt ezidáig ilyenfajta rajongás, de Pettigrew őrnagy felülmúlta minden várakozásomat!! A szarkasztikus humorával és a női nem iránti tiszteletével kedvenc szereplőim sorába lépett.

5. Lawrence Anthony, Graham Spence: Elefántsuttogó

Ismét Zsófi nélkül sorolom a hónap könyvei közé ezt az állatok iránti tisztelettel és szeretettel teli könyvet.

Ebben a hónapban viszonylag sok könyvet sikerült elolvasunk, így a bőség zavarával küzdünk.  Szívem szerint megemlíteném még Paula Daly: Milyen anya az ilyen? című könyvét, Michael Morpurgo összes könyvét, ami júliusban felkerült a blogra, és Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című disztópiáját. Stephen King Blaze című könyve is figyelemre méltó és nekem Rachel Joyce: Ellopott pillanata is tetszett. Szóval ők a különdíjasok. :))

A Hónap Könyve(i):

Június 

(Az eredeti bejegyzésekért csak kattints a címekre.)

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

„Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.”

Egyes könyvekről már az elolvasásuk előtt, a borító és a fülszöveg alapján megvan a véleményem. Fogalmam sincs, honnan ered nálam ez az előítéletes szemlélet a könyvekkel kapcsolatban (most Anya biztos azt mondaná, hogy neki egyértelmű honnan ered, mégpedig abból a rossz tulajdonságomból, hogy szeretek mindig mindent mindenkinél jobban tudni :))

Az Eleanor és Park is tipikusan az a könyv lett volna, amit Anya kihoz a gyerekkönyvtárból, és miután elolvassa nekem is ajánlja elolvasásra, aztán én vállhúzogatva azt mondom, hogy most van mit olvasnom, meg hogy én most nem akarok ilyen könyvet olvasni, erre ő azt mondja, hogy nem is tudom, hogy milyen ez a könyv, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy még nem is olvastam. Erre én elolvasom az Eleanor és Parkot, egyrészt azért, hogy Anya ne sértődjön meg, másrészt azért, hogy azt tudjam mondani neki, hogy látod nekem ez nem tetszett annyira, de gondoltam is, hogy ilyen lesz. Aztán miután elolvastam volna, kulloghattam volna Anya után, hogy ááááá ez egy annyira jó könyv volt, ő meg mondhatta volna, hogy na látod én megmondtam.

De a Mini-Könyvklubnak hála nem ez történt. Így én olvashattam el először, igaz, hogy a hülye előítéleteimmel álltam neki, de ezek úgy kb. a könyv harmadik fejezetéig tartottak ki, eddig tartott rájönnöm, hogy ez  nem egy olyan könyv lesz, mint amire gondoltam, a következő három fejezet után pedig már le se tudtam tenni, a könyv olvasása során volt ahol nevettem, és volt olyan is bizony, hogy elszorult a torkom. Egyszóval nagyon tetszett, minden nagyon a helyén volt ebben a könyvben. 

A könyv történetéről nem akarok olyan sokat írni, két fiatal akik szerelmesek lesznek, de úgy igazán. Engem a két főszereplő személyisége teljesen elvarázsolt, elképesztően eredeti, és valódi karakterek voltak.

Szerettem Eleanort, a vörös haját, a furcsa ruháit, és csodáltam az erejét és kitartását, amivel a mindennapok elé állt. Igazán megérdemelte Parkot.

Park pedig egy igazán jó ember volt, és igazán megérdemelte Eleanort. :) 

Nagyon megkedveltem még Park családját, és Eleanor barátnőit, DeNicet és Beebit is. 

Ez a könyv nem csak két fiatal szerelmének a története volt, hanem maga az élet, a maga teljes, nem mindig rózsaszín valójában.

A könyv végéről én csak annyit mondanék, hogy én bizakodom. :) (és nem is illett volna a könyvhöz egyértelmű befejezés, hiszen az élet sem mindig egyértelmű. :))

Ui.: nagyon, nagyon köszönöm a könyvklub-tagoknak, hogy ez lett az egyik kiválasztott könyv. :)

Ja, és eszméletlen sok zenés idézet volt a könyvben, nagyon örültem neki, hogy Eleanor is úgy imádja a Beatles-t, mint én. Be is linkeltem ide a Rocky Racoon-t, amit a zuhany alatt énekelt.

10/10

Zsófi