2019. július 1., hétfő

Rainbow Rowell: Szív küldi


Rainbow Rowellt már akkor nagyon megkedveltem, amikor az Eleanor és Park könyvét elolvastam. Annyira jó a stílusa, hogy az összes jövőben megjelenő könyvét előjegyeztem magamnak olvasásra. Ebben a történetében is a szerelemé a főszerep, de ez a címből is kitalálható.

A cselekmény lassan halad, főleg az elején, de  nekem nem volt ezzel bajom, hiszen csak a főszereplő viselkedését tükrözte és mutatta be, ezzel a lassúsággal az ő bizonytalanságát, önbizalomhiányát érezhettem át.  Szerettem ezt a könyvet, mert kedves és aranyos, eredeti és vicces,  egyszerűen jó volt olvasni.


Főszereplője Lincoln, akit apránként ismerünk meg. Legelőször azt tudjuk meg, hogy internetbiztonsági pozícióban dolgozik egy lapkiadónál, ahol az a dolga, hogy a dolgozók levelezését olvassa, főleg azokat a levelezéseket, amelyek fennakadnak a szűrőn, bizonyos  szavak használata miatt. Az 1990-es évek végén járunk.

Így került látókörébe Jennifer és Beth levelezése, amit Lincolnnak tulajdonképpen munkájából adódóan kellett elolvasni és figyelmeztetni kellett volna őket, hogy ne használják a hivatali e-mail rendszert magánlevelezésükre.

De a magányos és zárkózott Lincoln annyira élvezte az üzenetváltásaikat, jókat nevetett rajta, és egy új világ nyílt ki számára azzal, hogy belelátott a lányok életébe, hogy nem figyelmeztette őket, hanem tovább végezte a dolgát. Közben egyre többet gondolt Beth-re, a lány kitöltötte szabadidejében is a gondolatait és szerelmével egyidőben ébredt fel bűntudata, erkölcsi megkérdőjelezhetősége a munkáját illetően.

Lincolnról megtudjuk, hogy 28 éves koráig több diplomát is megszerzett, az édesanyjával él, és 8 évvel ezelőtti szakítása eléggé visszavetette önbizalmát, ami sohasem volt túl nagy. Szombat esti szerepjátékos társaságán kívül nem igazán vannak barátai és azt sem tudja, hogy mihez kezdjen az életével, milyen munkát szeretne végezni.

A két barátnő magánéletének részleteit, egyéniségüket, álmaikat, vágyaikat pedig az egymáshoz írt e-mailekből ismerjük meg, és velünk együtt Lincoln is, aki egy idő után nagyon rosszul érzi magát attól, hogy olvassa a lányok leveleit. Ugyanakkor egyre szerelmesebb Bethbe, annak ellenére, hogy a lánynak barátja van, igaz, a levélváltásból azt is megtudja, hogy ez a kapcsolat korántsem tökéletes. 

A két lány vicces levelezését éppen annyira kedveltem, mint Lincoln nagy szívét, és csendes, nyugis életét. Imádtam az érzéseit, azt, hogy nem akarta megbántani édesanyját az elköltözéssel és azzal, hogy nem eszi meg az általa készített ételeket, és azt is, ahogyan az italautomatákat feltöltő Doris és ő esténként együtt vacsoráztak, ahogy türelmesen tudta hallgatni az idősödő asszony csevegését, és ahogyan megosztotta vele az ennivalóját is.

Lincoln egy végtelenül szerethető karakter, egy fiatal és zavaros felnőtt, aki még nem látja maga előtt eljövendő életét, akinek még nincsenek tervei, csak próbál magára találni. Szerelmében az a legromantikusabb, hogy még sosem látta Beth-t, hiszen ő éjszaka dolgozik, a lány pedig nappal, mégis beleszeretett.


Egy jól megírt, nagyon szórakoztató történet ez azoknak, akik szeretik Rainbow Rowellt és a visszafogott romantikát, és akiket nem zavar, hogy nem egy akciódús történet, itt inkább a karakterek megismerése és az érzelmek átélése a cél.

Nem csalódtam Rainbow Rowellben ezúttal sem, ebben a könyvében is megtaláltam azt az érzékeny, finom humorral átszőtt stílust, amit egykor az Eleanor és Parkban megkedveltem.

Bea

A könyvet IDE KATTINTVA megvásárolhatjátok.


"Greg főnökei szerint az internetben az volt a legrosszabb, hogy képtelenség 
volt ránézésre megállapítani, vajon a szerkesztőség szorgos dolgozókkal 
van-e tele, vagy olyanokkal, akik "Milyen kutya volnál?" 
típusú online személyiségteszteket töltögetnek."

*****

"Bár férjes asszonynak sem tudtam elképzelni magam, amíg nem találkoztam 
Mitchcsel. Mindig azt gondoltam, hogy a gyerekötlethez is hozzászokom majd, 
hogy Mitch egészséges vágyódása engem is megfertőz, és egy reggel úgy ébredek, 
"Micsoda gyönyörű világ! Ebbe nekem gyerek kell!
De mi van, ha sosem lesz így?"

*****
"- Az ilyesmi mindig véget ér egyszer - mondta Sam. - Mindig. 
Senki nem házasodik össze az első szerelmével. 
Az első szerelem már csak ilyen. 
Magában hordozza, hogy valami más jön majd utána. "

*****
"- Sötétben is megismernélek - mondta. Ezer mérföldről. 
Akármivé válhatnál, abba én már rég beleszerettem."

*****
"Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, 
hogy valami csodálatos dolog történik vele. 
És vannak olyan pillanatok is, 
amikor teljes bizonyossággal tudja, 
hogy valami csodálatos dolog történik vele."

*****
"Nem tudtam, hogy a szerelem olyan is lehet, mint amikor mindig ég a villany.
Érted, mire gondolok?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése