Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. A Dina vagyok című első részét két évvel ezelőtt olvastam, az egy iszonyúan erős nőről, egy nagyon különleges és kiismerhetetlen nőről szólt. Szélsőséges tulajdonságai ellenére, hányatott sorsa miatt valamiért megértettem Dinát, és nagyon szerettem azt az első kötetet.
Annyira ő uralta az egész könyvet, az ő vágyai, az ő álmai, a tettei, a szenvedése, a muzikalitása, a szerelmei, hogy bevallom őszintén, amikor megláttam, hogy a történetnek megjelent a folytatása, amely Dina fiáról, Benjaminról szól, nagyon sokáig próbáltam felidézni a fiú alakját, és kétségbe vontam így két év után, hogy volt-e egyáltalán fia, mert egyáltalán nem emlékeztem rá.