Gyerekkoromban sokat nyaraltam nagymamámnál falun, akkoriban még sokan tartottak tehenet. Amellett, hogy városi gyerekként kicsit tartottam tőlük, mindig csodálattal néztem, amikor a csorda hazafelé tartott a legelőről.
Amikor az emberek meghallották, hogy jön a csorda, kinyitották az utcaajtókat. Fantasztikus dolognak tartottam, ahogy a tehenek egyenként, vagy néha többen is, befordultak egy-egy kapun. És ez így ment az utolsó tehénig. Mindegyik tudta, hová kell bemenni, soha nem mentek rossz helyre.
Utána pedig következett a fejés, amikor jónéhányszor én is kaptam friss, habos meleg tejet a szomszédból. Akkor még szerettem a házi tejet, most már nem igazán tudom meginni. Nem tudom, hogy a tej változott-e annyit, vagy én, bár alapból nem nagyon iszom tejet, csak néha a kávémban.
Utána pedig következett a fejés, amikor jónéhányszor én is kaptam friss, habos meleg tejet a szomszédból. Akkor még szerettem a házi tejet, most már nem igazán tudom meginni. Nem tudom, hogy a tej változott-e annyit, vagy én, bár alapból nem nagyon iszom tejet, csak néha a kávémban.
