Guillaume Musso: A brooklyni lány

Furcsán vagyok én Musso-val. Kedvenc íróim között tartom számon, és tulajdonképpen nem tud csalódást okozni, mert minden könyve magával ragad, izgalmas és letehetetlen, és még az is borítékolható, hogy egy-két olyan csavar is lesz a történetben, amire - bármennyire is számítok rá, - nem számítottam. :D

Szóval igen, méltón van a kedvenc íróim között, bár ha jól belegondolok, akkor nekem a régi, elsők között megjelent könyveivel lopta be a szívembe magát, amelyek kicsit misztikusak, kicsit időutazósak, nem is tudom pontosan, milyen jelzőkkel illessem őket. Az első könyv, amit olvastam tőle az Ott leszel? című volt. Na az teljesen levett a lábamról, talán újra is fogom olvasni, hogy kiderüljön, még mindig olyan nagy hatással tud-e lenni rám.

Marie Pavlenko: Én vagyok a napod

Nekem ez a könyv volt a Napom azon a néhány napon át, míg olvastam. Annyira melengető, szeretni való, ragyogó, friss és kedves, jó humorú, hogy kedvencem lett. Ifjúsági regény pedig, de szerintem éppen ezért is fantasztikus, mert annyira meg tudott szólítani, annyira a magaménak éreztem, hogy teljesen mindegy volt, hogy ifjúsági történet. 

Amikor úgy adódott Déborah-nak éreztem magam, újra átéltem az utolsó, érettségi előtti évet a középiskolában, a feszültséget, az izgatottságot, a tanácstalanságot, hogy hogyan tovább, mindjárt felnőtt leszek, mit kezdjek magammal, éppen úgy, mint Déborah. 

Ha pedig úgy alakult, akkor a szülei helyzetébe képzeltem bele magam és bárhogy is volt, fantasztikusan élveztem és átéreztem ezt a könyvet. 

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál

A szerző első könyvére teljesen véletlenül bukkantam a könyvtárban, és viharos sebességgel olvastam el. A másodikat, a Merci, nagyik!-at már tudatosan kölcsönöztem ki ezután, ennek a könyvnek a megjelenését pedig már nagyon vártam. Megérte várni, nem csalódtam, kedvenc lett. Mint ahogyan Virginie Grimaldi és bekerült a kedvenc szerzőim közé, akinek az új megjelenéseit nagy izgalommal és szeretettel várom majd a jövőben. 

Ha az élet citrommal kínál... Mi jut eszünkbe erről a címről? Pl. az, hogy ha az élet nem egyből édes és szuper, hanem kicsit savanykás és szomorú, akkor is próbáljunk helytállni és kihozni belőle, amit csak tudunk.

Samantha Vérant: Sophie Valroux titkos francia receptjei

A Next21 Kiadótól az első olvasásom Sophie Valroux története. A kiadó a 21.Század Kiadó új testvérkiadója és szuper könyvekkel készülnek, már előre látom, hogy jó részüket olvasni fogom. Szívesen írnám azt, hogy mindet, de ahhoz kellene egy Harry Potter-féle időnyerő készülék. 

Kinéztem már jó pár könyvet az előkészületben lévők közül is, remek történetek vannak kilátásban a kiadónál, szépséges, hangulatos borítókkal, IDE KATTINTVA ti is megnézhetitek.

Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Virgine Grimalditól ez a második olvasásom és az elolvasott két könyve alapján több következtetést is le tudok vonni. Először is azt, hogy mindkét könyve végén volt egy meglepő fordulat, egy csavar, amit tulajdonképpen végig éreztetett egy kicsit a könyvben, mert mintha nem lett volna valami teljesen kerek, mintha egy információ hiányzott volna, de azért annyire nem, hogy ez zavarja a könyv élvezetét és akkor már bele is nyugodtál, hogy oké, akkor hagyjuk ezt a dolgot, élvezzük a könyvet. Aztán a végén, bummmm! Áll leesik, szemöldök felszalad. 

Guillaume Musso: Egy párizsi apartman

Mussonak valami olyan titka van, amit még nem sikerült megfejtenem. Sok mindent összegyúr a történeteiben, nehéz szétválasztani a hozzávalókat.

Az alap általában két főszereplő, egy nő és egy férfi. Akik valami lehetetlen helyzetben összetalálkoznak. Vagy egymáshoz bilincselve ébrednek a Central Parkban, vagy jelen esetben ugyanazt a párizsi apartmant veszik bérbe egy tévedés folytán, így kénytelenek együtt tölteni néhány napot. 

Majd jön kezdetben egy evőkanálnyi ellenszenv, de csak azért, hogy később észrevegyük, hogy csipetnyi szerelemkezdeménnyé váljon a kész műben.

Agnes Ledig: Egy lépés a boldogság

Azzal is kezdhetném, hogy erre a történetre nincsenek szavak. Azzal is, hogy ez egy nagyon szép történet. De azzal is, hogy megszakad majd a szíved olvasás közben.

Mégis inkább azzal kezdem, hogy ez egy olyan könyv, amely bár nagyon fájdalmas, gyönyörűszép érzelmek áramlanak bennünk olvasás közben, benne van mindaz, amit életnek nevezünk és ami szép benne. De az is benne van, amit inkább kihagynánk, és azt gondoljuk, hogy velünk soha nem történhet meg. Mert ilyen dolgok csak mással történnek. Csak mással történhetnek.

Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka

Egy kivétellel Musso összes könyvét olvastam, és az egyik kedvenc szerzőmként tartom számon, mert szeretem a történetvezetését, a stílusát, és engem mindig meg tud lepni egy-egy csavarral a könyveiben. Könnyed, olvasmányos, rejtélyes, általában letehetetlen.

Természetesen vannak jobb és gyengébb könyvei, de egy rajongó, az mindig rajongó marad, és nagy várakozással néz elébe kedvelt írója minden új megjelenésének. Mint ahogyan én is ennek a könyvnek, annál is inkább, mert előttem a férjem olvasta és neki nagyon tetszett, bár ő is jelezte, hogy más, mint a többi.  De szerintem az nem baj, ha egy író nem csak egy kaptafára ír, mert akkor meg azt hányhatják a szemére.

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

A megváltó 1. évad

Ismét egy fantasztikus könyvélmény! Marie-Aude Murailtól nem ez az első olvasásom. A Lakótárs kerestetik könyvéről a blog  első bejegyzései között olvashattok, nekem is érdekes volt újraolvasnom. Az a könyv családi kedvenc lett. 

Az Oh, boy-ról nem tudom, miért nem született blogbejegyzés, pedig az is nagyon-nagyon tetszett és a Lakótárs kerestetik után olvastam. A Tartós hullámról van fent bejegyzés, a címre kattintva el is olvashatjátok. Tulajdonképpen az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam a szerzőnek, és ha ennyi könyv alapján kedvencnek jelölhetek valakit, akkor Marie-Aude Murail a kedvenc szerzőim egyike.

Guillaume Musso: Central Park

Szép dolog az újrahasznosítás, és ezt Musso remekül műveli történeteiben. Ott van például a Visszajövök érted című könyve, amelyben az Idétlen időkig című film alapötlete sejlik fel, ezt maga  a szerző sem titkolja, sőt egy apró utalás is található erre vonatkozóan a könyvben. 

Vagy a már számtalanszor feldolgozott időutazás témáját is sokszor elővette, de ez egyáltalán nem baj, mert sikerül ezekhez a témákhoz úgy hozzányúlnia, hogy tudjon mégis valami újat, eredetit mutatni.

Így van ez a Central Parkkal is, amikor is a két főszereplőnk felébred a park közepén, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda és innen indul a történet, főhőseink visszafejtik, hogy mi történhetett velük.